Az anyasággal megcsappan a fizetés - és soha nem is érik magukat utol a nők

Jelentős bérhátrányba kerülnek a magyar nők a gyermekvállalással, és ez nyugdíjas korukra sem változik. Más országok példája alapján lehetne ez másként is.

Noémi 30 éves volt első gyermeke megszületésekor. Előtte egy nagyvállalatnál dolgozott, ahol átlagon felüli fizetése volt, egy kicsivel még a férjénél is többet keresett. A gyermekvállalással azonban ez megváltozott. A második gyermek születése után a cége eleinte nem is akarta visszavenni, végül részmunkaidőben és a korábbinál jóval alacsonyabb fizetésben állapodtak meg. Férje viszont időközben többször is munkahelyet váltott, az új helyeken pedig rendre magasabb fizetést tudott kicsikarni. Informatikusként erre volt is lehetősége, mivel szakmája az évek során egyre értékesebbé vált. Kettőjük fizetésében így most óriási szakadék tátong. Noémi a férje fizetésének a felét keresi meg.

Nem egyedi eset az övék, számos kutatás mutatta ki, hogy gyermekszüléskor „beszakad” a nők bére, és még nyugdíjas korukra sem érik utol a férfiakat. Az anyasági bérhátrány fő oka, hogy a nők a szülés után hosszabb-rövidebb ideig távol maradnak a munkaerőpiactól, ezalatt pedig elavul a tudásuk, a kapcsolati hálójuk. Később a gyermekneveléssel összeegyeztethetőbb rugalmas munkaidőt, stresszmentesebb munkát keresnek, ezek pedig általában kevesebbet is fizetnek. A munkáltatói diszkrimináció ugyanakkor szintén szerepet játszik a bérhátrányban. Az apák viszont gyermekük megszületése után tudatosabban keresik az előléptetés, a fizetésemelés lehetőségét, és többet is dolgoznak. Esetükben a munkáltatók is pozitívumként értékelik a gyermekeket. A kutatók ezt a jelenséget nevezik apasági bérprémiumnak.

Nem csak Magyarországon van ez így, az anyák bérhátránya többé-kevésbé minden európai országban kimutatható. Jóval kisebb azonban a lemaradás ott, ahol elérhetők a rugalmas munkavállalási formák, a társadalom támogatja a nők munkavállalását, és ehhez a gyermekek ellátását biztosító intézmények is rendelkezésre állnak – derül ki Lovász Anna, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos munkatársa és Ewa Cukrowska-Torzewska, a Varsói Egyetem kutatójának közös tanulmányából. Ezekben a zömmel nyugat-európai országokban – például Norvégiában, Dániában, Svédországban, Franciaországban -, az anyák nagy arányban és korábban térnek vissza a munkaerőpiacra, bérbeli elmaradásuk pedig csupán az alacsonyabban fizetett részmunkaidő elterjedtségének köszönhető.

(A gyermekvállalást támogató „nagy erejű, eddig ismeretlen új elem bevezetését” ígérő Orbán Viktor számára is megfontolandó lehet, hogy ezekben az országokban nemcsak a nők bérhátránya kisebb, hanem több gyermek is születik.)

A kutatók 26 európai uniós ország adatait vizsgálták meg, és azt találták: a dél-európai országokban – Spanyolországban, Görögországban, Olaszországban – sem szenvednek bérhátrányt az anyák, de ennek egészen más oka van, mint Nyugat-Európában. Ezekben az országokban tradicionális társadalmi normák uralkodnak, és az anyák jelentős része a gyermekük születése soha többet nem is megy vissza dolgozni. Akik viszont mégis, azok különösen motiváltak, képzettek, és rövid kihagyás után térnek vissza. Így ezek az anyák még többet is keresnek a gyermektelen nőknél.

A kelet-közép-európai országokban – köztük Magyarországon, de Ausztriában és Németországban is – viszont általában nagyon sokáig maradnak távol a munkától az anyák, aminek az is oka, hogy nem áll rendelkezésre elegendő bölcsődei férőhely, a rugalmas munkaformák kevéssé elérhetőek, a gondolkodásmód pedig tradicionális. Ezekben az országokban a legnagyobb az anyasági bérhátrány, mivel ott az anyák hosszú távollét után térnek vissza munkahelyükre, ami az előléptetésükre és bérezésükre is hátrányosan hat. Ami viszont az apák bérprémiumát illeti: az minden országra jellemző, mértéke pedig igen jelentős.

Az anyasági bérhátrány a kelet-közép-európai országokban – vagyis például hazánkban - járul hozzá a leginkább a nemek közti béregyenlőtlenségekhez – vonják le a következtetést a kutatók. Szerintük mindebből az következik, hogy Magyarországon és a hasonló intézményrendszerű országokban jelentősen csökkenteni lehetne a nők bérhátrányát olyan szakpolitikai lépésekkel, amelyek az anyák korábbi visszatérését, illetve a munka és család összeegyeztethetőségét segítik.