Illúziókba kapaszkodva a temesvári színházban

Publikálás dátuma
2019.02.04 12:00

Női sorsok kerültek a középpontba a temesvári magyar színház legfrissebb bemutatóiban. Ibsen Hedda Gablere, vagy a Forgács András műve alapján megszületett Apró kozmikus félreértés is elsősorban a nők nézőpontjából fogalmaz. Mindkettő mai módon és húsba vágón. A nőknek fontos szerep jut A kommuna című előadásban is.
Ibsen Hedda Gabler című drámája csaknem százharminc évvel ezelőtt íródott, mégsem lepte be a por. A konfliktusfelvetései nagyon is aktuálisak, nem hibába játsszák ma is igen gyakran. A szabadságra és boldogságra áhítozó Hedda küzd és minden eszközét kijátssza, de végül mégis elbukik és az öngyilkosságot választja. A Tom Dugdale által a temesvári színház kicsiny stúdiójába rendezett előadás igyekszik egy saját olvasattal előállni. Hedda egy mai nő, amikor unatkozik, az „arany kalitkájában” karaokézik, vadul táncol és énekel. Ejlert Lovborg könyvének kézirata sem papíron jelenik meg, hanem Hedda a számítógépből törli ki a férfiak rivalizálását szolgáló szellemi produktumot.
Ezek persze apróságok, a rendezői szándék, hogy a színészek, akik ha nincs jelenetük, akkor is a nézőtér első sorában ülnek és előttünk öltöznek, sminkelnek. pőrén, modorosságok nélkül mutassák meg a viszonyok különböző rétegeit, és azt, hogy mindegyik figurának megvan a maga igazsága.
Persze a prímet a címszerepet játszó Simó Emese viszi. A húszas évei végén járó színésznő akár fiatalnak is bizonyulhatna a feladatra, hiszen még most kezdte gyűjteni az élettapasztalatokat. De szerencsére ezt nem érezzük a játékában, rendkívül önazonosan, illetve önmagára és a partnereire is finoman és nagy drámai erővel képes reagálni, bizonyítva, a mai Hedda Gablerek itt élnek közöttünk. Az előadás nem minden jelenetében teljesen kidolgozott, de összhatásában egy igencsak elgondolkodtató, tanulságos színházi estét teremt.
Az Apró kozmikus félreértés – mágikus valóság Forgách András 12 nő voltam című műve nyomán Csábi Anna rendező jóvoltából, aki játszik is az előadásban, négy novellából, négy női monológot kínál. Ezek aztán miközben a történet mesélésben párhuzamosan haladnak, valamennyire egymáshoz is simulnak. A vállalkozás tétje, hogy dramaturgiailag önállóan kiragadva képesek-e ezek a sztorik megszólítani. És szerencsére: igen. Köszönhető ez a színésznőknek: Csábi Anna mellett Lőrincz Ritának, Tankó Erikának és Borbély B. Emíliának. Mindannyian rengeteg humort, bájt és keserű öniróniát csempésznek az elmondott történetükbe. Egy-egy találkozás, szerelem a téma. Itt is visszaköszön a boldogságkeresés vágya és persze a valóság abszurditása, miközben a képzelet határtalan. A tér, (díszlet, jelmez Albert Alpár) szürreális és elrajzolt, de mindig képes visszarázni a valóságba. A történeteiket mesélő hölgyek elsősorban önmagukkal küzdenek, nem is a vágyott férfival, hogy aztán vissza dőljenek abba az álomba, ahonnan elindultak.
Mostanában egyre többet találkozhatunk a dán Dogma-filmek elindítójának számító Thomas Vinterberg műveinek színpadi adaptációival. A legfelkapottabb a Születésnap, amelyből készült az Ünnep című előadást nemrég Miskolcon mutatták be, de nagy sikerrel játszották korábban a Pesti Színházban is Eszenyi Enikő rendezésében. Radu-Alexandru Nica most A kommuna című film színpadi változatát vitte színre Temesváron. Az előadás a nagyteremben látható, amely egykor egy bálteremként funkcionált.
A nézők körbeülik a játszóteret. A történet szerint Anna ( Éder Enikő) és Erik (Bandi András Zsolt) saját házukat egy kommunává alakítja, ahol öt idegennel együtt teljes egyenlőségben próbálnak együtt élni. Csakhogy Erik beleszeret egy fiatal lányba (Szilasi Eszter Júlia), ez a működni látszó idillt egy csapásra felborítja és ezzel jár egy család kegyetlen fájdalmakkal teli széthullása is. Az előadás szembesít azzal, hogy a mások megsegítése sokszor csak erőltetett szerepjátszás, a saját érdekeink, a saját megélt pillanataink mindennél és mindenkinél előbbre valók. A Hedda Gabler színlapján két kéz fonódik görcsösen egymásba. A másikba való kapaszkodásról soha nem mondhatunk le, még akkor sem ha ennek egy része csupán álom, vagy illúzió.

Egy város tükrében

A temesvári magyar színházzal egy épületben működik a német színház. Utóbbi mutatta be Carrmen Lidia Vidu rendezésében a Romániai napló – Temesvár című előadást. Érdekes egybeesés, hogy ezúttal is, akárcsak több magyar előadásban, itt is női sorsokat ismerhetünk meg. A rendezőnő, aki már más városban is állított színre dokumentarista előadást, most a temesvári német színház hat színésznőjével dolgozott és az ő életüket ismerhetjük meg a város, Temesvár viszonylatában. A történetek személyesek, de az előadásmódban érezhető a távolságtartás, kerüli a szentimentalizmust. A színésznők mikrofonnal a kezükben egymásután mesélnek, és mintha egy prezentációt tartanának mögöttük képeken, ábrákon megjelennek a mondatok vizuális lenyomatai. A produkció az egyszerűségével és a hitelességével képes hatni. Kíváncsi lennék egy hasonló előadásra, amelynek a tárgya mondjuk Budapest.

Infó

Ibsen: Hedda Gabler – Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Rendező Tom Dougdale Apró kozmikus félreértés, Forgách András 12 nő voltam című műve nyomán Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Rendező: Csábi Anna Thomas Vinterberg – Mogens Rukov: A kommuna Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Rendező: Radu-Alexandru Nica Romániai napló.Temesvár  a Temesvári Állami Német Színház előadása – német nyelven, román felirattal Írta és rendezte: Carmen Lidia Vidu

Témák
színház
Frissítve: 2019.02.04 12:00

Kortársakkal ünnepel az Aba-Novák Galéria

Aba-Novák Vilmos festőművész születésének 125. évfordulójának alkalmából, március 15-én 25 kortárs művész alkotásából nyílik kiállítás a leányfalui Aba-Novák Galériában. A galériát a névadó unokája, Kováts Kristóf alapította 2010-ben és ez a kiállítás lesz a századik a nyitás óta. A jubileumi tárlaton nem lesz Aba-Novák-kép a falon, a koncepció szerint a galériában korábban már bemutatkozó művészek alkotásaival idézik fel Aba-Novák Vilmos szellemiségét. A kiválasztásnak egyetlen szempontja volt, a művészi színvonal – fogalmazott Kováts Kristóf a kiállítás beharangozóján. Kieselbach Tamás művészettörténész-galerista arról beszélt, hogy Aba-Novák életműve még mindig nincs a helyén, holott annak nagyon sok rétege rengeteg üzenetet hordoz a társadalom számára. Az 1945. utáni évtizedekben hamis értelmezés fedte el a művész valódi arcát. A galéria is sokat tett Aba-Novák életművének, iskola és közösségteremtő munkásságának bemutatásáért – tette hozzá Molnos Péter művészettörténész, az Aba-Novák Vilmos monográfia szerzője. 
Frissítve: 2019.02.22 13:22

Dzsemboriznak - közös koncertet ad a PASO és a Kéknyúl

Publikálás dátuma
2019.02.22 12:30
PASO - A Pannonia Allstars Ska Orchestra kis klubokból jutott a legnagyobb fesztiválokra
Fotó: Imre Barta photography
A hazai popzenei két innovatív csapata, a PASO és a Kéknyúl – történetükben először – közös koncertre vállalkozik. A két frontember, KRSA (Tóth Kristóf) és Premecz Mátyás beszél a részletekről.
„Hasonló a két zenekar felállása: erős a fúvósok jelenléte, meghatározó elem a Hammond-orgona. Mindkét zenekarra jellemző, hogy ritmusvezérelt vintage műfajokból indul ki, azokat értelmezi újra. A közös koncert ötlete már korábban megszületett, de az is erősítette, hogy pár hónapja a Kéknyúl beköltözött a próbatermünkbe – ennél fogva bármi elképzelhető, rövid és hosszabb távú együttműködés is” – mondja KRSA, a PASO (vagyis Pannonia Allstars Ska Orchestra) énekese. Premecz Mátyás, a Kéknyúl orgonistája és vezetője szerint „a PASO mindig is komoly inspirációs forrás volt. Régóta ismerjük a tagokat, sok fesztiválon összeakadtunk, koncertjeiket is láttuk. Ezeken az alkalmakon feltűnt, hogy kiállásukban, hangszerelésben, lendületben, zenei üzenetben igazán sok közös vonás van a két csapat között. Nekem nagyon fontos, hogy a zene mindig életigenlő, felemelő dolog legyen. Olyan különleges időtöltés, ami ajándék nekünk (akik játsszuk), és remélhetőleg azoknak is, akik hallgatják. Ezt a könnyed életigenlést hallom a PASO zenéjéből is, és azt gondolom, a két zenekar közönsége örömmel fogadja majd a másik bandától is ezeket az energiákat.” Tavaly mindkét zenekar születésnapot ünnepelt: a PASO tizenöt, a Kéknyúl tíz éve működik. KRSA és Premecz Mátyás is nehezen tud mérföldköveket sorolni, mert megszámlálhatatlanul sok szép élmény érte őketk. A PASO „a kis klubok deszkáiról” eljutott a legnagyobb fesztiválokra: Európa 22 országában több mint ezer koncertet játszottak, és szerződtette őket a legnevesebb amerikai ska-kiadó, a Megalith Records. A Müpában elsőként adtak egész estés szimfonikus koncertet, 2018-ban egy big band-formációt is színpadra állítottak. A Kéknyúlnak most készül a negyedik nagylemeze, és a hazai koncertek, fesztiválok mellett nagy sikert arattak Németországban, Szlovákiában, Romániában, Marokkóban. Fontos esemény volt énekesük, Andrew Hefler csatlakozása (2011), amikor kiléptek a tisztán instrumentális világból. Premecz Mátyás nagyon fontosnak tartja, hogy „kisebb változtatásokkal, de mindvégig összetartó baráti társaságként tudtunk működni.” Az sem könnyű feladat, ha a PASO és a Kéknyúl stiláris-műfaji besorolására teszünk kísérletet. „Alapvetően a jamaicai zenék (ska, reggae) adják a PASO muzsikájának kiindulópontját, de időről időre beépítjük a dalokba a saját zenei hatásainkat; a többi között a jazz, a funk, a pop, az afrobeat és a magyar, illetve tágabban vett régiónk népzenéjét. A tagságunk jól egyesíti magában a képzett jazzistákat és az undergroundból érkezett zenészeket, aminek révén az átgondoltabb zenei háttér dögös, rock and rollos, ösztönös attitűddel találkozik. Ezáltal fésületlenebb, fesztelenebb, de mégis kimunkált végeredmény születik” – mondja KRSA. A Kéknyúl honlapján a csapat régi barátja, Szepesi Mátyás producer így fogalmaz: a csapat „a hetvenes évek soul- és funkzenéjében gyökerező, urbánus tánczenét” játszik. Premecz Mátyás ehhez hozzáteszi: első lemezükön a blues és a jazz tipikus dalformáiban gondolkodtak, a második leginkább soulzene, a harmadikon feltűnően több a rockos és pszichedelikus elem; most készülő negyedik lemezük pedig nagyon erősen fókuszál a táncos ritmusokra.  Infó: PASO és Kéknyúl Február 23., Barba Negra Music Club

A Hammond-legenda

A Laurens Hammond (1895–1973) által tervezett és megépített elektromos orgona fénykora az 1935 és 1975 közötti időszak. Eredetileg templomok számára kínálták, de elterjedt a szalonzenében, majd a jazzben, bluesban, gospelben, pop- és rockzenében is. Legendás játékosai: Fats Waller, Jimmy Smith, Jon Lord (Deep Purple), Keith Emerson (Emerson, Lake and Palmer) vagy napjainkban Joey deFrancesco. 

Frissítve: 2019.02.22 12:30