A napokban előválasztási jelöltvitán voltam közönség. A két baloldali, csaknem mindenben egyetértő jelölt hozsannázással kezdte: akkorra már több mint tízezren leelőszavaztak valamelyikükre. Nagyon hangsúlyozták, mindegy kire, fő a részvétel.
Nos, igen, de ez az olimpián is csak a vigaszdíj átadásakor hangzik el. Valamirevaló választáson a győzelem a fontos. Sajnos – ott úgy látszott – nincs az indulók között a jövendő főpolgármester. Mi több, még az „egyesített ellenzéki” jelölt sem. Nem mintha alkalmatlanok lennének, sőt mindkettőjük kellően tapasztalt, tehetséges, tisztességes és jó szándékú ember. Akkor meg miért nem?
Először is: baj van a háttérrel. Az MSZP tekintélye, vonzereje – ha nem is annyira, mint vidéken, de - a fővárosban is erősen megkopott. Nemcsak sorozatos pozícióvesztései miatt, hanem főként sorozatos rossz üzenetei okán. Amilyen ez a szárnyaszegett előválasztási kísérlet. Nem voltak képesek határozott jelöltállításra. Nem voltak képesek egyenesen kihátrálni a potenciálisnak számító önjelölt, Horváth Csaba mögül, akit amikor csak lehetett, eddig is mindig magára hagytak. És alkalom volt bőven, hiszen Tarlós naponta árasztja el nyilvánosan (és látható élvezettel) a leggorombább szidalmakkal. Nemcsak népszerűtlenek, hanem kicsit karizmatikus embereik sincsenek, ezért gondoltak kicsi, értelmiségi típusú szatelit pártjuk népszerű, szelíd (ezért örökös) lúzerére, fél évvel azután, hogy miniszterelnök-jelöltként lenullázta magát. Csodálkoznak, és örülnek, hogy nincs ellenfél. Még a Nagy Puzsér sem állt sorompóba, attól tartva, hogy fél szájjal megveri mindkettőt, és akkor már neki nem lenne visszaút.
Az elképzeléseikkel sokkal kevesebb a baj. Csakhogy bármilyen jó, bármilyen tisztességes – most és itt –, eladhatatlan. Csak egyetlen példát emelek ki: Karácsony Gergely tökéletes és megvalósítható programot fejtett ki a szegénység és a hajléktalanság fővárosi kezelése tekintetében, bő negyedóra alatt súlyosan baloldali értelmiségi társaságunknak. Szem nem maradt szárazon. De a szélesebb publikumnak nincs erre negyedórája, és régen járt erkölcstan oktatásra. Könnyen hisz a gazembereknek, akik azt ígérik, hogy a tisztelt választó nem lát majd alvó hajléktalant az aluljáróban vagy a kapualjban. Hogy börtönbe viszik-e, vagy megnyúzzák, azon gondolkodni sem kedve, sem ideje nincs. És ezt Győri Péter esetéből tudni kellene!
Mindkét jelölt pontosan látja és láttatta azt is, hogy Budapest legnagyobb problémája a kormány politikája. Ők úgy látják, hogy csak ezzel a kormánnyal van baj. Egy jobb indulatú és jobb ízlésű kurzus mind följebb és följebb virágoztatná a fővárost. Lehetséges, de erre Trianon óta nem volt példa. Alighanem tévedés ezt hinni. Mindenesetre most ezek uralkodnak, nem látszik bukásuknak sem a módja, sem az ideje. (Nekem biztosan nem. 2010 óta legalább száz fogadást vesztettem el, amikor közeli bukásukat jövendöltem. )
Horváth Csaba azt is jól látja, hogy a Fidesszel semmiféle együttműködés nem lehetséges. De ez így csak üres handabandázás. Hogy képzeli? Úgy, hogy mind a fővárosi, mind a 23 kerületi közgyűlésbe nem jut be fideszes? Vagy mindenütt kisebbségben lesznek, és diszkrét úriemberekként csöndben búsulnak? Ennyire naiv még Horváth Csaba sem lehet. Sem a kormány (konkrétabban O1G), sem a Fidesz önként nem mond le a hatalom legkisebb egységéről sem.
Horváth Csaba ki is mondta, hogy csak az erőből értenek. Kitűnő meglátás, de ez az, ami nekik nincs. (P.S: Vigyázat! Erő és nem erőszak!)