Tartuffe, korunk hőse

Publikálás dátuma
2019.02.06 10:00

Fotó: Szalmás Péter
A veszprémi Petőfi Színházban február 8-án lesz a bemutatója Molière Tartuffe című drámájának Marton László rendezésében. A szexuális zaklatási botrányba keveredett művész a történtek kirobbantása óta most dolgozik először. Az előadás egyik próbája előtt beszélgettünk az alkotókkal.
   - Nem a mi feladatunk ítéletet hozni, ráadásul olyan ügyben, ahol nem is tudjuk, hogy pontosan mi történt – kezdte Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója, amikor azt tudakoltam, hogy miért döntött úgy, hogy felkéri Marton Lászlót rendezni az általa vezetett teátrumban. Nekem Marton László az osztályfőnököm volt, ha úgy tetszik a színházi apukám, nehéz helyzetben az ember az apukájának kezet nyújt és segít.
Marton László önnek elmesélte, hogy mi is történt valójában, beszéltek erről? Évek óta készülünk arra, hogy eljöjjön Veszprémbe rendezni. Nagy öröm, hogy ez végre megvalósult. Sokat beszélgettünk, esősorban szakmai dolgokról és a közös munkáról. Ítélkezni én nem tudok, és nem is akarok senkiről. Szakmailag és emberileg is egy csodálatos időszak végéhez érünk a bemutatóhoz közeledve. Nem kell mégis szembe nézni egyszer a vétkeinkkel? Dehogynem, egyszer mindenki számára eljön a pillanat, amikor számot kell adni kinek-kinek a maga hite szerint. Az életünk véges, addig kell tennünk egymásért, amíg van lehetőségünk. Ezért is nagy a felelősségünk egymással szemben. A mostani döntéséért érték támadások? Hogyne. Vannak, akik szerint nem volt helyes a döntésem, Őket is tiszteletben tartom és elfogadom. A városvezetés rögtön elfogadta a döntését? Én a polgármestertől kérdeztem, hogy ő mit szólna hozzá, ha felkérném Marton Lászlót, hogy Veszprémben rendezzen. Erre azt válaszolta, hogy eddig sem szólt bele a szakmai munkámba, most sem teszi. Eljön a bemutatónkra, mert kíváncsian várja az előadást. Oberfrank Pál egyébként egy kisebb szerepben szerepel is az előadásban, ő Cléante, Orgon sógora.  

Kiállás

- A sors játékának is tekinthetnénk, ami történt, hiszen a hetvenes évek elején, amikor még meg sem száradt a tinta a diplomámon az első komolyabb szerepemet szintén egy Molière darabban, a Nők iskolájában kaptam, az előadást, akárcsak a mostanit, Marton László rendezte, mások mellett Darvas Iván és Halász Judit voltak a partnereim. Izgalmas, jó előadás lett. Mit ad Isten negyven év múlva újra Moliere-rel és Marton Lászlóval hozott össze a sors – meséli az Orgont játszó Lukács Sándor – Martonnal a vígszínházi életem során több jelentős produkcióban vehettem részt, nagy szerepeket osztott rám. Sok mindenért hálás vagyok érte. Kétségtelen, hogy a közelmúltban lezajlott események nagyon megviselték őt. Az egészsége is megrendült. Valóságos csoda, hogy ilyen ragyogó szellemi kondícióban próbálta velünk végig ezt a másfél hónapot. Jó volt látni, hogy a tanítványai mennyire kitartanak mellette, mennyire szeretik. Többen lejöttek hozzá Pestről, érdeklődtek, néztek próbát és a premierre is sok tanítványa bejelentkezett. Gondolt-e arra, hogy támadások érik, mert elvállalta a felkérést – kérdeztem. - Nem érdekelnek a támadások, hetvenkét éves vagyok és sok mindent megéltem már. Arra a felvetésre, hogy a Vígszínházból könnyen elengedte-e erre a feladatra Eszenyi Enikő, Lukács Sándor azt válaszolta, hogy szó nélkül. Annak ellenére, hogy a Vígben ebben az évadban három premiere is van. - A hiszékenység és az ezáltal alkalmazott befolyásolhatóság nagyon húsba vágó és eleven téma, már csak azért is mert ezen keresztül nagyon sok mindent el lehet érni. Ezáltal zseniális tartuffre-i tehetségű szélhámosok és farizeusok juthatnak rendkívül könnyen pénzhez és a hatalomhoz. És nem kell ahhoz feltétlenül ostobának lenni, hogy ily módon befolyásoljanak valakit, hiszen Orgon sem műveletlen. Sőt a polgári műveltség tekintetében Tartuffe fölött áll. De mégis ez a „tárgya szagú” puritán, de ösztönös tehetségű ember teljesen befűzi a nála műveltebb, vagyonosabb polgári mentalitású Orgont. Aztán szörnyű traumát él meg, amikor kiderül, hogy átverték.

Áldozatvállalás

A színház és Marton László azt kérte, hogy ezúttal csak az előadásról kérdezzük a rendezőt. - Moliere Tartuffe-jét hét évvel ezelőtt rendeztem már Torontóban – mondta Marton László – a drámairodalom egyik legjelentősebb darabjának tartom. Sokkal többrétűbb és izgalmasabb, költőibb és groteszkebb, mint az a közhiedelemben él. A darab témája az emberi hiszékenység és hogy ezzel miként lehet visszaélni és hogyan válhat az ember a hiszékenységének az áldozatává. A főhős, Tartuffe, korunk hőse, aki rájön arra, hogy a hiszékenységet kihasználva miként lehet egyre feljebb hatolni a társadalmi ranglétrán és a darab legvégén még magához a királyhoz is eljut, hiszen a király kegyeltjévé válik. Úgy érzem, hogy ez a téma nagyon a levegőben van, hiszen a hiszékenységgel lehet ma is a legjobban visszaélni. Erre rengeteg eszköz van, az Internet, a Facebook. És az emberiség csak most kezd ráeszmélni, hogy ezzel a rengeteg eszközzel, ami ránk szabadult, miként lehet élni és visszaélni. Tehát ami a Tartuffe-ben megtörténik erősen rímel a korunkra. - Hogy lehet ez ellen védekezni? - Ezt nem tudom. A Tartuffe épp arról szól, hogy ez ellen nem lehet védekezni. Aki egy ilyen helyzetbe kerül könnyen kiszolgáltatottá és áldozattá válik. Aztán a darabban végül ez a szörnyűség varázslatos módon megoldódik. Nyilván az író itt nem feloldásra gondolt, ezt a véget inkább szorongatónak szánja. Később amikor Brecht és Kurt Weil a Koldusoperán dolgoztak, leveleztek egymással és Brecht azt írta Weilnek, hogy olyan véget kellene írni, mint amit Molière írt a Tartuffe-ben, ami sohasem történhet meg.

Zaklatási vádak

2017. októberében hatalmas botrányt kavart egy Harvey Weinstein-ről szóló, New York Times-ban megjelent cikk, amelyből kiderült, hogy a filmproducer hatalmával visszaélve abuzált színésznőket. Az amerikai történet lavinává vált az egész világon, és elért Magyarországra is. Egy Facebook-bejegyzésben Sárosdi Lilla azt állította, két évtizeddel korábban a Vígszínházat akkor igazgató Marton László megpróbálta szexuális érintkezésre rávenni egy autóban. A színművésznő egy nappal később a Hír TV Alinda című műsorának egyik vendégeként is megerősítette a állításait, a műsorba két betelefonáló is hasonló történetekről számolt be. A műsor után alig egy órával Marton László lemondott a Vígszínház főrendezői posztjáról, úgymond a személyét érintő ügy tisztázásáig. „Kijelentem, hogy a személyemmel kapcsolatos állítások valótlanok” – írta az Országos Sajtószolgálathoz eljuttatott közleményében, amelyben arra is kitért, a színművészeti egyetemen tanári működésének szüneteltetését kérte. Ez utóbbit egyébként az egyetem diákjai petícióban követelték. Marton László ezek után úgy nyilatkozott, hogy megteszi a megfelelő jogi lépéseket, de ez nem történt meg. Nem tanít a Színművészeti Egyetemen és lemondott a Magyar Művészeti Akadémia tagságáról is. 2017 novemberében a Budapesti Operettszínház akkori művészeti vezetőjét és korábbi főigazgatóját, Kerényi Miklós Gábort (Kero) érte abúzusvád Maros Ákos egykori színész, táncos és műsorvezető részéről. Kero a Facebookon kért bocsánatot Marostól és mindazoktól, akik hasonló történetekkel álltak a nyilvánosság elé. Kerényiről – bár konkrét tetteit következetesen tagadta – sorra kerülnek elő múltbéli történések, amelyek során állítólag fiúkkal bocsátkozott különféle „játékokba”. Először a nyugdíjazását kérte, ám amint Maros Ákos arcát vállalva előállt a történetével, „Kerót” azonnal elbocsátották az Operettszínházból, de a budapesti Vasutas Zene és Képzőművészeti Iskolában is felfüggesztették tanári tevékenységét. T. G.

Frissítve: 2019.02.06 10:00

Kortársakkal ünnepel az Aba-Novák Galéria

Aba-Novák Vilmos festőművész születésének 125. évfordulójának alkalmából, március 15-én 25 kortárs művész alkotásából nyílik kiállítás a leányfalui Aba-Novák Galériában. A galériát a névadó unokája, Kováts Kristóf alapította 2010-ben és ez a kiállítás lesz a századik a nyitás óta. A jubileumi tárlaton nem lesz Aba-Novák-kép a falon, a koncepció szerint a galériában korábban már bemutatkozó művészek alkotásaival idézik fel Aba-Novák Vilmos szellemiségét. A kiválasztásnak egyetlen szempontja volt, a művészi színvonal – fogalmazott Kováts Kristóf a kiállítás beharangozóján. Kieselbach Tamás művészettörténész-galerista arról beszélt, hogy Aba-Novák életműve még mindig nincs a helyén, holott annak nagyon sok rétege rengeteg üzenetet hordoz a társadalom számára. Az 1945. utáni évtizedekben hamis értelmezés fedte el a művész valódi arcát. A galéria is sokat tett Aba-Novák életművének, iskola és közösségteremtő munkásságának bemutatásáért – tette hozzá Molnos Péter művészettörténész, az Aba-Novák Vilmos monográfia szerzője. 
Frissítve: 2019.02.22 13:22

Dzsemboriznak - közös koncertet ad a PASO és a Kéknyúl

Publikálás dátuma
2019.02.22 12:30
PASO - A Pannonia Allstars Ska Orchestra kis klubokból jutott a legnagyobb fesztiválokra
Fotó: Imre Barta photography
A hazai popzenei két innovatív csapata, a PASO és a Kéknyúl – történetükben először – közös koncertre vállalkozik. A két frontember, KRSA (Tóth Kristóf) és Premecz Mátyás beszél a részletekről.
„Hasonló a két zenekar felállása: erős a fúvósok jelenléte, meghatározó elem a Hammond-orgona. Mindkét zenekarra jellemző, hogy ritmusvezérelt vintage műfajokból indul ki, azokat értelmezi újra. A közös koncert ötlete már korábban megszületett, de az is erősítette, hogy pár hónapja a Kéknyúl beköltözött a próbatermünkbe – ennél fogva bármi elképzelhető, rövid és hosszabb távú együttműködés is” – mondja KRSA, a PASO (vagyis Pannonia Allstars Ska Orchestra) énekese. Premecz Mátyás, a Kéknyúl orgonistája és vezetője szerint „a PASO mindig is komoly inspirációs forrás volt. Régóta ismerjük a tagokat, sok fesztiválon összeakadtunk, koncertjeiket is láttuk. Ezeken az alkalmakon feltűnt, hogy kiállásukban, hangszerelésben, lendületben, zenei üzenetben igazán sok közös vonás van a két csapat között. Nekem nagyon fontos, hogy a zene mindig életigenlő, felemelő dolog legyen. Olyan különleges időtöltés, ami ajándék nekünk (akik játsszuk), és remélhetőleg azoknak is, akik hallgatják. Ezt a könnyed életigenlést hallom a PASO zenéjéből is, és azt gondolom, a két zenekar közönsége örömmel fogadja majd a másik bandától is ezeket az energiákat.” Tavaly mindkét zenekar születésnapot ünnepelt: a PASO tizenöt, a Kéknyúl tíz éve működik. KRSA és Premecz Mátyás is nehezen tud mérföldköveket sorolni, mert megszámlálhatatlanul sok szép élmény érte őketk. A PASO „a kis klubok deszkáiról” eljutott a legnagyobb fesztiválokra: Európa 22 országában több mint ezer koncertet játszottak, és szerződtette őket a legnevesebb amerikai ska-kiadó, a Megalith Records. A Müpában elsőként adtak egész estés szimfonikus koncertet, 2018-ban egy big band-formációt is színpadra állítottak. A Kéknyúlnak most készül a negyedik nagylemeze, és a hazai koncertek, fesztiválok mellett nagy sikert arattak Németországban, Szlovákiában, Romániában, Marokkóban. Fontos esemény volt énekesük, Andrew Hefler csatlakozása (2011), amikor kiléptek a tisztán instrumentális világból. Premecz Mátyás nagyon fontosnak tartja, hogy „kisebb változtatásokkal, de mindvégig összetartó baráti társaságként tudtunk működni.” Az sem könnyű feladat, ha a PASO és a Kéknyúl stiláris-műfaji besorolására teszünk kísérletet. „Alapvetően a jamaicai zenék (ska, reggae) adják a PASO muzsikájának kiindulópontját, de időről időre beépítjük a dalokba a saját zenei hatásainkat; a többi között a jazz, a funk, a pop, az afrobeat és a magyar, illetve tágabban vett régiónk népzenéjét. A tagságunk jól egyesíti magában a képzett jazzistákat és az undergroundból érkezett zenészeket, aminek révén az átgondoltabb zenei háttér dögös, rock and rollos, ösztönös attitűddel találkozik. Ezáltal fésületlenebb, fesztelenebb, de mégis kimunkált végeredmény születik” – mondja KRSA. A Kéknyúl honlapján a csapat régi barátja, Szepesi Mátyás producer így fogalmaz: a csapat „a hetvenes évek soul- és funkzenéjében gyökerező, urbánus tánczenét” játszik. Premecz Mátyás ehhez hozzáteszi: első lemezükön a blues és a jazz tipikus dalformáiban gondolkodtak, a második leginkább soulzene, a harmadikon feltűnően több a rockos és pszichedelikus elem; most készülő negyedik lemezük pedig nagyon erősen fókuszál a táncos ritmusokra.  Infó: PASO és Kéknyúl Február 23., Barba Negra Music Club

A Hammond-legenda

A Laurens Hammond (1895–1973) által tervezett és megépített elektromos orgona fénykora az 1935 és 1975 közötti időszak. Eredetileg templomok számára kínálták, de elterjedt a szalonzenében, majd a jazzben, bluesban, gospelben, pop- és rockzenében is. Legendás játékosai: Fats Waller, Jimmy Smith, Jon Lord (Deep Purple), Keith Emerson (Emerson, Lake and Palmer) vagy napjainkban Joey deFrancesco. 

Frissítve: 2019.02.22 12:30