A válság neve: NER

Varga Mihály rutinos nyilatkozó. Pénzügyminiszterként nem hagy kétséget afelől, hogy a gazdaság állapotával kapcsolatos kijelentéseinek igazságtartalmáról meg van győződve. Most azonban mintha kiesett volna a rá kiosztott szerepből.

Ahhoz soha sem fért kétség, hogy szakmai hitelességét, ha a szükség - többnyire a kormányfő képében - megkívánja, akkor képes a NER arculatához igazítani. (Könnyen megteheti, hiszen ennek a rendszernek nemcsak szolgalelkű végrehajtója, hanem az egyik legfőbb formálója is.) Jól emlékezhetünk arra is, hogy a tavaly tavaszi választásokat megelőzően, a szokásos március eleji, kamarai gazdasági évnyitón Orbán Viktor így szónokolt: "Azt szeretném világossá tenni, hogy csak ha van kellő bizalom az emberek részéről, akkor csak olyan gazdasági miniszterrel tudok együtt dolgozni a jövőben, aki nemcsak két évre, hanem a következő négy év egészére vállalja az évi 4 százalékos gazdasági növekedést." És Varga Mihály vállalta, még ha nem lehetett is biztos benne, hogy bölcsen teszi.

Azonban, mint már annyiszor, az elmúlt évben is megérkezett - a várva uniós pénzek képében - a mentőangyal. Előzetes adatok szerint a GDP növelése 4,6 százalékra sikerült. Ezen azután kellően felbátorodott a pénzügyi kormányzat, és a várható nehézségek ellenére az elmúlt héten az idei esztendőre is 4 százalék körüli értéket jósolt, sőt 2020-ra még ennél is többet! A gyakran változó növekedési számokat viszonylag kevesen követik, de a kormányzati gazdaságpolitika feltétlen hívei így is megnyugodhattak: Varga Mihály éppen olyan tárcavezető, mint amilyet egy esztendeje a főnöke megálmodott.

Ez az idillinek tetsző hangulat azonban tiszavirágéletűnek bizonyult. Nem tartott tovább két-három napnál. A miniszter államtitkára az elmúlt hét közepén még büszkén dicsekedett Budapesten az OECD országjelentőjének: ha kiváló gazdasági mutatókat vágyik látni, akkor jó helyen jár minálunk. Aztán egyszer csak Varga Mihály az állami rádióban váratlanul bejelentette: a kormány hamarosan kidolgozza a maga gazdaságvédelmi programját.

Már megszoktuk, hogy ha valamit meg akarnak védeni, annak többnyire mi isszuk meg a levét. A mélypontot a nyugdíjrendszer "megvédése" jelentette, amikor rátenyereltek a magánpénztári megtakarításokra. Most, amikor a nálunk veszélyforrásként alig-alig emlegetett európai gazdasági visszaesésből következtetnek egy esetleges válság közeledtére, jó ürügyet találtak arra, hogy - Vargát idézzük - "a magyar kormány olyan intézkedéseket" hozzon, "amelyek megvédik a munkahelyeket, a bérnövekedés ütemét...".

De a látszat ellenére a vészcsengő korántsem egy közelgő válság eshetősége miatt szólalt meg. Hanem azért, mert Magyarország egyedüliként megvétózta az Európai Unió-Arab Liga megállapodást. Mire a német kormány uniós nagykövete megfenyegette a magyar kollégáját, hogy emlékezni fog erre az alkalomra, amikor a 2020-as évek uniós támogatásait osztják majd szét.

A válság tehát ezúttal nem nyugatról fenyeget. A minikrízis árát viszont velünk fizettettetik meg.