Júliusban vihet először embert az űrbe a SpaceX magáncég

Publikálás dátuma
2019.02.07. 20:28
Illusztráció
Fotó: NASA
Júliusban indulhat első emberes tesztrepülésre a Dragon-2 űrhajó - jelentette be a NASA a honlapján.
Júliusban hajthat végre először a NASA űrhajósaival tesztrepülést a SpaceX magáncég visszatérő űrhajója, a Dragon–2. Az első tesztrepülés február 16-ról március 2-re csúszik – vette észre az Index az űrügynökség honlapján a frissített dátumokról szóló bejelentést.
Az eredeti tervek szerint az első ember nélküli teszt augusztusban lett volna, az első emberes pedig decemberben, de ezeket elhalasztották. Mivel a Boeing hasonló projektje is csúszik, még mindig Elon Musk cége lehet az első, ami űrhajósokat szállít a Nemzetközi Űrállomásra.
A NASA Elon Musk SpaceX vállalkozásával és a Boeing céggel kötött szerződést olyan visszatérő űrhajók megépítésére, amelyek képesek lesznek űrhajósokat szállítani a Holdra és a Marsra. A SpaceX teherűrhajói 2012 óta szállítanak rakományt a NASA megbízásából a Nemzetközi Űrállomásra. 
Szerző
Témák
SpaceX Elon Musk

Szétesett csillagközi üstökös maradványa lehet a szivarformájú Oumuamua

Publikálás dátuma
2019.02.06. 10:10

Fotó: M. KORNMESSER / EUROPEAN SOUTHERN OBSERVATORY / AFP
Számtalan elmélet látott már napvilágot a Naprendszer első "csillagközi bevándorlója", az Oumuamua eredetét és származását illetően. Egy új elmélet szerint a különleges formájú égitest egy szétesett csillagközi üstökös hulladékfelhőjének maradványa lehet.
 Zdenek Sekanina, a NASA bolygókutató intézete, a Jet Propulsion Laboratory híres csillagásza szerint az üstökös még az előtt esett szét, hogy elérte volna pályája Naphoz legközelebbi pontját, a perihéliont, és egy szivarformájú sziklás kőzettöredéket hagyott hátra - írja a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportál. A tudós szerint a 2017 októberében észlelt égitest csupán töredéke az eredeti objektumnak, amely abban az évben belépett a Naprendszerbe.
Sekanina kutatásában John E. Bortle szintén elismert kutató vizsgálatára hivatkozik, amely szerint a szinte parabolikus pályán mozgó halvány üstökösök, amelyek a Naphoz egy csillagászati egységnél (1 AU) közelebb kerülnek, hajlamosak hirtelen szétesni röviddel az előtt, hogy elérnék a perihéliont. 1 AU a Nap és a Föld átlagos távolságának felel meg. Sekanina szerint korábbi kutatások bizonyították, hogy néhány esetben méretes töredék maradhat hátra. A tudós tanulmányában kifejti: ez a töredék hasonlíthat
"laza kötésű porszemek száraz összességére, amely különleges formát ölthet, különleges rotációs tulajdonságokkal rendelkezhet, szélsőségesen porózus lehet, mindez a szétesési folyamat eredményeként".

 Ez a leírás pedig tökéletesen illik az Oumuamuára.
A Naprendszerbe lépett Oumuamuát észlelő csillagászok pedig az elsők között az égitest különösen furcsa alakjára figyeltek fel. A Nagyon Nagy Teleszkóp (Very Large Telescope - VLT) adatai alapján a tudósok megállapították, hogy az Oumuamua egy sziklás anyagból álló, hosszúkás formájú objektum. Ezt követően megállapították, hogy az Oumuamua forgása kaotikus. A kutatócsoport akkor azt állapította meg, hogy ez múltbéli összeütközések okozzák. Sekanina értékelése szerint azonban ezt az eredeti objektum szétesése is okozhatja. Sekanina összehasonlításokat végzett két olyan üstökössel, amelyek szétestek, amikor elérték a perihéliont. Mindkét esetben robbanás történt, majd hatalmas porfelhő szabadult fel. Ebből a csillagász arra következtet, hogy az Oumuamua nem bocsát ki gázokat és a Napból érkező sugárzás hatása alatt áll.
A tudós szerint további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy meghatározzák, hol és mikor esett szét az üstökös, amelyből az Oumuamua "született".
A Hawaii Egyetem csillagászai 2017. október 19-én észlelték a Naprendszeren nagyon nagy sebességgel áthaladó objektumot. A kutatók Oumuamuának, hawaii nyelven "elsőként érkező távoli üzenetnek" nevezték el az égitestet. Felfedezése után mintegy 2,5 hónapon át volt látható nagy teljesítményű, földi bázisú teleszkópok segítségével. A kutatók folytathatták a munkát az összegyűjtött információk alapján, de a szivar-alakú égitestet nem láthatják többé. 2018-ban hivatalosan üstökösnek nyilvánították az Oumuamuát.
Szerző
Frissítve: 2019.02.06. 15:51

A Föld ütközése következtében alakulhatott ki az élet

Publikálás dátuma
2019.02.05. 19:58
Illusztráció
Fotó: Pixabay
4,4 milliárd évvel ezelőtt egy, a Marshoz hasonló méretű, kénben gazdag bolygóval való ütközés adhatta meg az élet és a Hold kialakulásának hozzávalóit – derült ki egy új kutatásból.
A földi élet megjelenésének, valamint a Hold kialakulásának valószínű menetrendjére még mindig több lehetséges alternatíva létezik. A houstoni Rice Egyetem kutatói a legtöbb szempontból teljes megoldásnak tűnők számítógépes modelljeit vizsgálták. A Science Advances folyóiratban megjelent tanulmányuk szerint a munka kezdetén még nem volt világos számukra, hogy az élet megjelenéséhez szükséges kémiai elemek pontosan milyen forrásból származtak, meteorzáporok vagy egy másik bolygóval való ütközésből keletkeztek, de a modellek összevetése után az derült ki, hogy a legvalószínűbb „tettes” egy Marshoz hasonló méretű, kénben nagyon gazdag bolygó volt, amely a Földdel való ütközésével biztosította a fontosabb elemeket, valamint a Hold létrejöttéhez szükséges törmeléket - írta az SG.hu.
Az eddigi eredmények alapján a 4,4 milliárd évvel ezelőtt bekövetkezett ütközés révén kapta meg a Föld a nagyobb mennyiségű szenet, nitrogént, valamint az egyéb hozzávalókat, amelyek a Naprendszer belső régiójában elhelyezkedő bolygók belsejéből többnyire hiányoznak. Az ütközés kiszakított egy kellően nagy darabot is, amiből összeállhatott a Hold, és ez adta meg a kezdőlökést az élet megjelenéséhez.
Szerző
Témák
Föld Hold