Röpgyűlés

Nehéz megmondani, mi lehetett Angela Merkel célja azzal, hogy csütörtökön találkozott a visegrádi négyek kormányfőivel. Látszólag a válasz egyszerű, hiszen ezek az országok már évek óta mindent megtesznek azért, hogy hajótörést szenvedjen a kancellár menekültpolitikája. S e tekintetben sikerrel is jártak, hiszen már Merkel sem ragaszkodik a menekültek kvóták szerinti elosztásához. Ráadásul most a rebellis V4-eknél is nagyobb fejtörést jelent számára, hogyan csillapíthatná le a fasiszta éra retorikáját használó olasz kormányt. Merkel abba sem ment bele Pozsonyban, hogy akár a legenyhébb módon bírálja a budapesti vagy a varsói kormány túlkapásait, s azt, hogy ezek az országok már a közös uniós külpolitikát veszélyeztetik. Természetesen elképzelhető, hogy négyszemközt valamit azért megjegyzett Orbán Viktornak vagy Mateusz Morawieckinek, ám a német-V4 csúcstalálkozót eleve olyan rövidre tervezték, hogy erre nem is nagyon volt mód.
Inkább a gesztusok találkozója volt ez: a kancellár azt akarta jelezni, továbbra is foglalkozik Közép-Európával. Egy közös programról is döntés született: Marokkóban fejlesztik az infrastruktúrát, hogy megakadályozzák, az országban lévő menekültek Európa felé vegyék az irányt. Erről a programról semmilyen részlet nem került nyilvánosságra, de a bejelentéssel legalább azt a látszatot lehet kelteni, hogy a csütörtöki csúcstalálkozónak azért volt valami értelme.
Mi lehetett az oka a kancellár ily mértékű visszafogottságának? Talán az, hogy mivel már nem a CDU elnöke, nincs akkora hatalom a kezében? Aligha. A célja ezúttal feltehetően nem politikai jellegű volt, hanem az, hogy támogatókat gyűjtsön az Oroszországból induló Északi Áramlat 2 gázvezeték megépítéséhez. Párizs ugyanis – német-francia barátsági szerződés ide vagy oda - váratlanul bejelentette, nem támogatja a projektet. A V4-ek közül Szlovákia és Lengyelország is ellenzi, így Merkel alighanem e két országot – főleg Pozsonyt – akarta jobb belátásra bírni. Elvégre a kancellár vérbeli reálpolitikus.
Frissítve: 2019.02.09. 09:05

Erkölcsösen erkölcstelen

Ballai Attila meg tudja csinálni a Magyar Nemzetet. 
Ballai meg tudná csinálni a Magyar Nemzetet. 
Jól ismerem őt; hosszú időn keresztül dolgoztunk együtt a Népszava szerkesztőségében. Minden fontosat tudtunk egymásról, így többek között azt is, hogy sem ő, sem pedig rovatának tagjai nem a lap irányvonalát vallják magukénak. Ők jobboldaliak voltak, míg az újság baloldali. Leültünk egymással, megbeszéltük: egy sportrovat működhet ideológia mentesen, így hosszú távon is képesek vagyunk együtt készíteni a lapot. Ballai jó sportrovatot csinált, jó vezető volt, és nem mellesleg jó újságíró. Aztán váratlanul felállt az egész rovat, a teljes csapat – négy plusz egy ember - távozott a Magyar Nemzethez. 
Mi tagadás: haragudtam rá, nehéz helyzetbe hozta a lapot, de tudomásul kellett vennem, már nem érzi jól magát egy olyan újságnál, amely gyökeresen másként látja és láttatja a magyar belpolitikai életet, mint ő és munkatársai. Döntése tehát egyszerre volt erkölcsös és erkölcstelen. Abban azonban biztos vagyok, hogy nem akart tisztességtelen lenni. És innen kell visszatérnem a bevezetéshez, ahhoz tudniillik, hogy ő meg tudja csinálni a Magyar Nemzetet. Illetve: meg tudná csinálni. 
De vajon megcsinálhatja-e? Lehet-e manapság az Orbán-féle rezsimben a szakmai zsinórmértékhez ragaszkodni? Varga István gyors tündöklése és bukása az ellenkezőjét mutatja. A kuratóriumi elnök megejtő őszintesége, a jobboldali sajtóról alkotott véleményének kimondása egy-két óra alatt kilökte őt a rendszerből. Hiába beszélt az ominózus interjúban a keresztény-nemzeti-konzervatív újságírásról, tett hitet a kormány politikája mellett, a jobboldali sajtómunkásokat sértő kijelentései miatt távoznia kellett. Azt pedig Ballainak is tudnia kell, hogy Varga kritikájának azért volt némi alapja. 
De vajon tudja-e? Nem vált erősebbé – nála is – a megfelelni vágyás? Hiszen hosszú ideje meghatározó, vezető pozíciókat tölt be a Liszkay-féle médiarendszerben, ami nem feltétlenül egyenlő a szakmai rátermettség elismerésével. Mindenesetre az első megszólalása azt mutatta, hogy okult a kuratóriumi elnök hibájából; gyorsan megtanult nehezen hihető állításokat megfogalmazni. Miközben mértéktartást, nyitottságot ígért, arra a kérdésre, hogy kivel tárgyalt a kinevezéséről, kiemelte: egyetlen politikussal, kormánytaggal sem beszélt. Ami persze előfordulhat, az azonban biztosan nem, hogy ne Orbán Viktor szándékával – akaratával? – megegyezően történjen a váltás. 
Nem azt vártam volna persze Ballaitól, hogy kimondja: engem lényegében a miniszterelnök nevezett ki a Magyar Nemzet főszerkesztőjének. Tudom, hogy ekkora nyitottság nem fér bele a rendszerbe, de talán egy picit óvatosabb megfogalmazás igen. Olyan, amellyel nem nézi az olvasót hülyének. De ott, a jobboldalon ez az alapvető követelmény. Ha nem így működik, azonnal Varga István sorsára jut. 
Attila, te döntesz újra: erkölcsösen leszel erkölcstelen, vagy fordítva, erkölcstelenül erkölcsös?
Szerző
Németh Péter
Frissítve: 2019.02.09. 09:04

Az unortodoxia apostola

A Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Kara abban a dokumentumban, melyben javasolja Matolcsy György, az MNB elnöke részére díszdoktori cím adományozását, kiemeli Matolcsy unortodox gazdaságpolitikájának szerepét a hazánkban bekövetkezett növekedési fordulatban. Ám ezt pozitív növekedési fordulatnak nevezni, annak lényegét meghamisító téves minősítés, és ezért az emberek félrevezetését eredményezi. 
A mai gazdasági növekedés hazánkban a politikai konjunktúra klasszikus megjelenése, amely a sorozatos választásokhoz kapcsolódik, és annak alapvető célja a Fidesz-KDNP-kormány hatalomban maradása, a centrális erőtérben elfoglalt helyének további erősítése. A politikai konjunktúraciklus lényege, hogy a kormány és a tőle törvény szerint is függő és vele együttműködő jegybank (MNB) a kereslet túlzott, a gazdaság lehetőségeit meghaladó növelésével élénkíti a gazdaságot, kierőszakolja a megalapozatlan gazdasági növekedést, amelynek aztán a vége a növekedés csökkenése, és a közben szükségszerűen kialakult egyensúlytalanságok felszámolása érdekében meghozott korlátozások, megszorítások.
Ha az MNB elnökének szerepét vizsgáljuk a kereslet megalapozatlan növelésében, akkor megállapíthatjuk, hogy az a lakosság (háztartások) hitelfeltételeinek túlzott könnyítése, amit a törlesztési lehetőség vizsgálatának mellőzése nagyban elősegít. Ezt pedig az MNB által tartósan és irreálisan alacsony 0,9 százalékos jegybanki kamatláb teszi lehetővé. A (kereskedelmi) bankok ilyen kamatláb mellett, - kis túlzással - ingyen kapnak hitelt az MNB-től. A bankok az olcsón kapott pénzt a pénzbőség miatt az általuk korábban alkalmazott kamatnál olcsóbban adják tovább a lakosságnak. A bankok sokszor feltétel nélkül nyújtják a hiteleket. Szinte ostromolják a lakosságot a fogyasztói hitelek felvétele érdekében, hiszen a bankoknál lévő pénz náluk nem hoz semmi hasznot. 
Ez viszont elvezethet a lakosság jelentős eladósodásához. Az adósságot törleszteni kell, a törlesztés pedig csökkenti a keresletet és ezáltal a gazdaság növekedését is. Rosszabb a helyzet, ha jelentős tömegek nem tudnak törleszteni. Ez a bankrendszert is megingathatja, ami már a gazdaság egészében is válságos helyzetet okozhat. Tovább rontja a helyzetet, ha a kormányzat is felelőtlenül és sokszor improduktív, társadalmilag haszontalan célokra túlköltekezik.
A kormányzat politikai konjunktúrát célzó törekvése előbb vagy utóbb a gazdaságban egyensúlytalansághoz vezet. Az egyensúly helyreállítása pedig mindenképp megszorításokat tesz szükségessé. Ilyen tehát a Matolcsy unortodox gazdaságpolitikájának növekedési fordulata.
Frissítve: 2019.02.08. 09:29