Röpgyűlés

Nehéz megmondani, mi lehetett Angela Merkel célja azzal, hogy csütörtökön találkozott a visegrádi négyek kormányfőivel. Látszólag a válasz egyszerű, hiszen ezek az országok már évek óta mindent megtesznek azért, hogy hajótörést szenvedjen a kancellár menekültpolitikája. S e tekintetben sikerrel is jártak, hiszen már Merkel sem ragaszkodik a menekültek kvóták szerinti elosztásához. Ráadásul most a rebellis V4-eknél is nagyobb fejtörést jelent számára, hogyan csillapíthatná le a fasiszta éra retorikáját használó olasz kormányt. Merkel abba sem ment bele Pozsonyban, hogy akár a legenyhébb módon bírálja a budapesti vagy a varsói kormány túlkapásait, s azt, hogy ezek az országok már a közös uniós külpolitikát veszélyeztetik. Természetesen elképzelhető, hogy négyszemközt valamit azért megjegyzett Orbán Viktornak vagy Mateusz Morawieckinek, ám a német-V4 csúcstalálkozót eleve olyan rövidre tervezték, hogy erre nem is nagyon volt mód.

Inkább a gesztusok találkozója volt ez: a kancellár azt akarta jelezni, továbbra is foglalkozik Közép-Európával. Egy közös programról is döntés született: Marokkóban fejlesztik az infrastruktúrát, hogy megakadályozzák, az országban lévő menekültek Európa felé vegyék az irányt. Erről a programról semmilyen részlet nem került nyilvánosságra, de a bejelentéssel legalább azt a látszatot lehet kelteni, hogy a csütörtöki csúcstalálkozónak azért volt valami értelme.

Mi lehetett az oka a kancellár ily mértékű visszafogottságának? Talán az, hogy mivel már nem a CDU elnöke, nincs akkora hatalom a kezében? Aligha. A célja ezúttal feltehetően nem politikai jellegű volt, hanem az, hogy támogatókat gyűjtsön az Oroszországból induló Északi Áramlat 2 gázvezeték megépítéséhez. Párizs ugyanis – német-francia barátsági szerződés ide vagy oda - váratlanul bejelentette, nem támogatja a projektet. A V4-ek közül Szlovákia és Lengyelország is ellenzi, így Merkel alighanem e két országot – főleg Pozsonyt – akarta jobb belátásra bírni. Elvégre a kancellár vérbeli reálpolitikus.