Védhetetlen növés

A fehérváriak főszponzora szerint a MOL-Vidi labdarúgócsapata kinőtte a magyar bajnokságot, a pályán elért eredmények azonban mást mutatnak.

Előbb-utóbb minden kiderül. A Vidivé rövidített Videoton főszponzorának vezére nemrégiben már azt pedzegette, hogy a fehérvári csapat kinőtte a magyar bajnokságot, jobb lenne valamilyen közép-európai ligában szerepelnie. E perspektívának külön bájt kölcsönzött, hogy az elöljáróra nem a megbonthatatlan barátság jegyében tekintenek Horvátországban, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy a vízió alapja már a nagyívű felvetés pillanatában sem volt meg. Még akkor sem, ha a kormánypárti orgánumok egyikében azt lehetett olvasni a másik oldalon Fidinek csúfolt Vidiről: „Székesfehérváron mernek nagyot álmodni, és van is mire alapozni.”

Noha az együttes kétségkívül helyt állt az Európa-ligában – kiváltképp ahhoz képest, hogy a magyar résztvevőket rendszerint már az előszezonban kiselejtezik a kontinens klubtornáiról –, az legfeljebb pénzügyi szempontból merülhetett fel, hogy magasan kiemelkedik a magyar mezőnyből. Nem piaci alapon, hiszen legutóbb is mindössze 2540 nézője volt új stadionjában – igaz, ezzel a második helyet foglalta el a huszadik forduló ranglistáján, mert négy mérkőzés látogatottsága még a kétezret sem érte el –, ám a bőkezű állami támogatás révén nyilvánvalóan elválik az NB I öthatodától. Az azonban csak vágyálom, hogy „Európa csodálja a Vidit” – akadt ilyen kommentár is az ősszel –, elvégre a középmezőny alját sem sikerült megközelíteni, mert ahhoz a hatévenkénti felbukkanás az El csoportkörében édeskevés. (Akkor is, ha ez a 2010-es esztendők magyar rekordja.)

Azt persze tudjuk: minálunk nincs más, mint az indokolatlan tömjénezés, amely a Vidi esetében odáig fajult, hogy egybevetették a jelenlegi csapatot az 1985-ben európai döntőt vívó együttessel. Sőt az összehasonlításból a mai gárda jött ki jobban, mert több meccset játszott az EL-ben, mint a hajdani garnitúra az UEFA Kupában. E bizarr párhuzamvonás alkalmával nem került szóba, hogy a mostani együttes 4 győzelemmel, 6 döntetlennel és 4 vereséggel abszolválta a menetet, miként az sem: a selejtezők legelső fordulójából a Vidi csak azért jutott tovább a luxemburgi Dudelange-zsal szemben, mert az ellenfél Ibrahimovic nevű – de nem a svéd sztárhoz hasonló képességű – játékosa a 90. percben luftot rúgott négy méternyire a fehérvári kaputól, egy perccel később pedig a felső léc mentette meg a magyar képviselőt a góltól. Ekkor még ilyen beszámoló is megjelent: „Egyre nyomasztóbb vendég fölény alakult ki, a mérkőzés hajrájára teljesen beszorult a Vidi, és bizony Kovácsik kapusnak több hatalmas bravúrt kellett bemutatnia, hogy 2-1 maradjon az eredmény.” A kevéssé kritikus M4-en pedig a műsorvezető Robin Hood-i bátorsággal megkérdezte: „Hogyan maradhatott ilyen egyedül a luxemburgi játékos?”

Később is látszott, hogy púder csak a Vidi más minősége. A Ludogorec-, Malmö-, AEK-, BATE-, Chelsea-, PAOK-futam közben a fehérvári csapat döntetlent játszott a Pakssal, a Debrecennel, a Kisvárdával, és kikapott felcsúti kistestvérétől, továbbá az MTK-tól, a Mezőkövesdtől, az Újpesttől. Úgyhogy a felcsútiak elleni újabb blamázs korántsem volt egyedi malőr, és túlzás volna szenzációnak beállítani a legutóbbi hazai vereséget, a Diósgyőrtől elszenvedett 1-2-t is.

Most átmenetileg csendesülnek az őszi szezonban sorjázó megállapítások: „A Vidi FC fanasztikus sikerének titka, hogy ezer fokon égett, küzdött, harcolt minden játékos”; „Taktikailag tökéletesek voltunk”. (Az utóbbi idézet Marko Nikolics edzőtől származik.)

Az ősz már elmúlt, de – bár az idény már megkezdődött – még nem jött el a fehérvári tavasz. Ez tény. Ám akárhogyan alakul a folytatás, a magam részéről csak itt említem egy lapon a Kovácsik – Nego, Juhász, Fiola, Stopira – Kovács, Hadzic, Pátkai, Huszti – Hodzic, Scsepovics garnitúrát a Disztl Péter – Végh, Disztl László, Csuhay, Horváth – Burcsa, Csongrádi, Vadász – Majer, Szabó, Novath összetételű, nyolcvanötös tizeneggyel.

Igaz, láttam már olyat is, hogy a régi Újpest–FTC meccsekkel hozták szinkronba a lila- és a zöld-fehérek mostani találkozóját. Aki megnézte a szombat esti másfél órát, az pontosan tudja: a differencia csupán csak annyi volt, amennyi a Vidi FC El-csoportkörös szereplése és a Videoton UEFA Kupa-döntője között van.

Ha nem is virtuálisan.