irodalom;vers;szépirodalom;Nyitott mondat - irodalom;

2019-02-16 13:50:00

Poós Zoltán: Valami más

Valami más

Négy éve már, hogy kimosták apám

ágyneműjét, kitisztították a fekhelyét,

majd mindent visszaraktak a helyére.

Az avarbarna párnákat és az ágyneműt is.

Minden húsvétkor elvégzik a rituálét.

Mióta meghalt nem aludt ott senki.

De most itt alszom, a gyerek miatt

nincs hely a régi szobámban. Hiába tiszta

apám ágya, négy év után is érzem

az inzulin fémes illatát. Vajon vele

álmodom? Nem álmodtam vele.

A szoba poráról álmodtam. Vastagon

rakódott le, mintha nem lenne több

pornak hely. A tárgyakba hatolt,

hogy az anyaguk helyébe lépjen.

Az ágyra feküdni – mintha félig fejfújt

matracon hasalnék a földvári strandon,

dél van, és úgy tűnik a végtelen nem

az északi parttal kezdődik, hanem

a város végi utolsó villanyoszloppal.

Sosem láttam apámat strandon, nem

járt ilyen helyekre, anyám is csak

néhányszor volt a gyulai medencében.

Apámat csak dolgozni láttam.

Számára minden munka volt.

Feküdni az ágyon és gyógyulni,

ugyanúgy munka, ahogy

munka megépíteni a zsírszürke

felhőkbe nyúló füstölő kéményét.

Nem jelent meg álmomban, pedig

hattyús díszpárnáját raktam a fejem

alá. Talán láttam hattyúkat, és tavat is.

Vagy az érparti kacsákat,

ahogy kerülgették a szivattyút.

Egy árnyékot is láttam, megpróbált

a fodrozódó vízre telepedni, de ő

sem apám volt. Valami más lehetett.