Sebes György: Hiteles arcok

Publikálás dátuma
2019.02.17 10:27
WALTER CRONKITE - „Amerika leghitelesebb emberének” tartották sokáig
Fotó: AFP/ LUKE FRAZZA
Hétfőtől itt a tavasz. Legalábbis az RTL Klubon. Hiába van még csak február, a csatorna életbe lépteti új műsorrendjét. Bizonyára rájöttek, hogy három sorozat egymás után kicsit sok. Így aztán marad a főadón a sikerrel debütált Drága örökösök, utána az elnyűhetetlen Barátok közt, viszont az Éjjel-Nappal Budapest átmegy az RTL II-re. Ahol viszont így nincs már helye a Híradónak, tehát ott megszűnik. De nem maradunk hétköznaponként Rábai Balázs és Szabados Ágnes nélkül, mert az eddigi ismétlés idejében, negyed 12 tájban vadonatúj kiadással ők jelentkeznek az RTL Klub műsorában. Hogy ez növeli-e a nézettségét, vagy éppen csökkenti, az majd kiderül. De az tény, hogy ez a hírműsor joggal vívott ki elismerést az utóbbi években.
Pedig lényegében semmi különös nem történt. Csak éppen olyan híradót állítottak elő, amilyennek egy híradónak lennie kell. „A mai magyar médiában különösen nagy érték a kiegyensúlyozottság, az objektivitás, a pártatlanság, vagyis azok a szakmai alapelvek, amelyek amúgy természetesek egy hírműsor készítésekor" – írta még néhány éve a csatorna honlapján az egyik műsorvezető, Rábai Balázs. Azt már nem tette hozzá, hogy ez napjainkban szinte kuriózum. A közszolgálatinak legfeljebb csak csúfolt média a hatalom skrupulusok nélküli kiszolgálója. Versenytársa is van: az ugyancsak országosan látható TV2 hírműsora, a Tények néha még rá is tesz egy lapáttal az ellenzéki politikusok lejáratásában és a kormányzati propaganda terjesztésében. A „visszafoglalt” Hír TV ugyancsak szépen beállt a sorba. Az RTL fő hírműsora ugyan lényegesen különbözik ezektől, de azzal, hogy az első felének nagy részét a bűnügyek, balesetek, bulvárhírek teszik ki, messze van attól, amit egy igazi híradótól elvárhatunk. Még az ATV-n lehet némileg objektív képet kapni a mai magyar valóságról, de a prímet - legalábbis eddig – az RTL II híradója vitte. Bízzunk benne, ezután sem változik hátrányára.
A szellemi potenciál kétségkívül megvan ehhez a csatornánál. Nem véletlenül írta már idézett üzenetében Rábai Balázs, büszke rá, hogy „az RTL-nél most is egy olyan csapatban dolgozom, amikor kollégáimat a kritikus szemlélet vezeti. Merünk kérdezni, merünk feltárni, hogy bemutathassuk a valóságot az RTL hírműsoraiban”. És éppen a műsorvezető személye lehet garancia arra, hogy mindez így is marad.
Rábai Balázs Veszprémben kezdte a szakmát és gyakran idézi fel, hogy mindig is a hírek érdekelték. Így aztán Budapestre kerülve az MTV Híradójánál, majd Az Este című műsorában dolgozott. Természetesen képernyős volt, hiszen remek hangja és megjelenése is erre predesztinálta. 2007-től rádiózni kezdett, a Krónika, majd a napindító háromórás adás műsorvezetője volt. Ám a Fidesz-kormány generálta változások nyomán ő sem maradhatott. Meg sem állt Ausztráliáig, ahol – a nyelvtanulás mellett – elsősorban mosogatásból tartotta fenn magát. Fél év után hazatérve a Szlovák Rádiónál tudott elhelyezkedni, míg egy véletlen találkozás – Kotroczó Róbert hírigazgatóval – megnyitotta az utat jelenlegi munkahelyére. Már hetedik éve az RTL híradójának egyik arca és nála jobbat aligha találhattak volna ide. Váltótársa és hétvégi műsorvezető-partnere, Szabados Ágnes – aki kétségkívül sokat fejlődött az utóbbi időben – sokat tanulhat tőle, bár az tény, hogy a tehetség lényegében független a tanulástól.
Egyetlen, de nagyon fontos szó, ami minden tévés személyiség sorsát eldöntheti: a hitelesség. Ritka kincs és igazából nem is lehet megmondani, hogy mitől válik valaki hitelessé. Olyanná, hogy amit mond, az nemcsak érthető, hanem hihető is, és ha megjelenik a képernyőn, bízni lehet szavaiban. Nagyon-nagyon kevés ilyen ember látható napjainkban a tévékben, a hírműsorokban még kevesebb. Ezen a téren a kulcsfigura egy amerikai, aki éppen tíz éve halott, de már 1981-ben befejezte a hírműsorok vezetését. Addig azonban példakép volt és utána is az maradt, most már mondhatjuk, mindörökké. Walter Cronkite-nak hívták és 1950-től több mint 30 éven át vezette a CBS tévé hírműsorait. Ő volt a tárgyilagosság megtestesítője. Hosszú éveken át „Amerika leghitelesebb emberének” tartották. Jobban bíztak benne, mint elnökökben, kongresszusi tagokban, vagy épp más újságírókban. Szerepe volt abban, hogy Washington kénytelen volt kivonulni Vietnamból. Johnson elnök nem véletlenül mondta, "ha elveszítjük Cronkite-ot, elveszítjük az átlag-amerikait”. Történelmi eseményeket közvetített, az első holdra szállást éppúgy ő jelentette be, mint Nixon elnök lemondását a Watergate-botrány nyomán. 1963 novemberében egy szerkesztőségi szobából követte – és osztotta meg a nézőkkel – a Kennedy-gyilkosság fejleményeit. Közmondásos nyugalmából csak akkor zökkent ki, amikor hivatalosan megerősítették, hogy az elnök meghalt. Zavartan levette a szemüvegét, még a hangja is elcsuklott. Aztán folytatta.
Természetesen minden összehasonlítás sántít – különösen a tévés műfajban -, de ez az a hitelesség, amely az igazi „anchorman”-t (bemondót, műsorvezetőt) jellemzi. Amit a magyar tévézés hőskorában Ipper Pál, vagy Varga József megszerzett magának és amivel – más korban, másfajta híradókban – már Rábai Balázs is büszkélkedhet. A sok etetés közben érdemes lesz nézni az RTL késő esti híradóját.
Frissítve: 2019.02.17 10:27

Sebes György: Egon lubickol

Publikálás dátuma
2019.03.17 16:15
Rónai Egon
Ha valaki műsort vezet bármelyik televízióban, akkor szinte mindenre fel kell készülnie. Erre éppen a héten láthattunk példákat az RTL Klub egyik új műsorában, a Toplistában, amelyben emlékezetes – és gyakran kínos – pillanatokat idéztek fel. Hiszen élő adásban sok minden előfordulhat. A műsorvezetőnek tüsszentenie kell, esetleg bakizik, vagy netán röhögőgörcsöt kap. Mindezt természetesen a nézők szeme láttára.
Az is előfordul, hogy a műsorvezetőnek át kell ülnie a másik székbe, így kérdezőből kérdezett lesz. Ez történt az utóbbi hetekben többször is Rónai Egonnal, de kiderült, riportalanynak is pont annyira jó, mint egy adás házigazdájának. Sőt, ennél többet is megtudhattunk róla, mégpedig abból az alkalomból, hogy az ATV egy új sorozatot indított vele. Kvíz eddig nem volt a kínálatukban, mostantól azonban van, nem is akármilyen. Az ország géniuszát keresik ugyanis egy olyan vetélkedőben, amilyen még nem volt a hazai palettán. A végső győztesnek 500 kérdést kell(ene) megválaszolnia, mindet öt másodpercen belül és egymás után csak kétszer hibázhat, mert a harmadiknál kiesik. Segítsége – választási lehetősége – ugyancsak nincs. Közben arathat szakasz-győzelmeket, amelyek után már az övé lehet az addig megnyert összeg: minden jó válasz 50 ezer forintot ér. Mindez annyira nehéz, hogy bár jól felkészült és nagy tudású emberek is játszottak, eddig még egyikük sem jutott el a 100. kérdésig sem.
Nos, ezt a – korábban rögzített - műsort vezeti Rónai Egon, de emellett továbbra is láthatjuk az Egyenes beszédben. És mint az interjúkból is világossá vált, lubickol az új szerepben. Ilyesmit ugyanis még nem csinált és bár hosszú múltra tekinthet vissza a különböző médiumokban, még a castingot is vállalta érte. Meg is nyerte és az első két hét tapasztalatai alapján jó választásnak bizonyult. Ha van titka, talán az lehet, hogy – bár pörgetnie kell az adást és ezért folyamatosan fel kell tennie a gyakran nem is könnyű kérdéseket – őt elsősorban az ember érdekli. Tehát igyekszik bemutatni a játékosokat és megtudni tőlük döntéseik – a kiválasztott témakörök vagy a kérdésekre adott feleletek – okát is.
Ebből a szempontból pedig ez a kvízmesterség nem is különbözik nagyon attól, ahogy eddig is működött, mint műsorvezető. Amikor két éve beszélgettem vele – abból az alkalomból, hogy Kálmán Olga után az azóta már távozott Mészáros Antóniával együtt átvette az Egyenes beszéd vezetését -, volt egy nagyon figyelemre méltó mondata. Éppen azt fejtegette, hogy ők kicsit másképp állnak hozzá egy-egy témához, mint elődjük. Kálmán Olga – magyarázta - ”mindig erősen a célra tartott - remekül is csinálta -, engem meg nem feltétlenül érdekel, hogy mindenáron leterítsem a nyilatkozót”. És ez jól jellemzi riporteri – de egész műsorvezetői – attitűdjét.
Volt persze néhány éve a szakmában, hogy ezt kialakítsa. A 90-es évek elején tűnt fel a médiában, először mint a Danubius Rádió műsorvezetője. Attól kezdve aztán rengeteg helyen dolgozott – a Budapest Rádióban, a Sport TV-ben, rövid ideig a Magyar Televízióban is -, míg végül 2011-től az ATV lett az „otthona”. És ott szinte mindent csinálhatott, kivéve a szívéhez oly közel álló sportközvetítéseket. Viszont dolgozott politikai és közéleti műsorokban, reggeli adásokban és vezetett vitaműsort (Csatt), s lett önálló portré-műsora is Húzós címmel – amelynek beszélgetéseiből eddig már négy könyvet is összeállított. Ezekkel pedig elérte, amit a szakmában csak nagyon kevesen, hogy a nézők sosem mondták, most már sok belőle. Bárhol feltűnt, szívesen kapcsoltak oda, mert minőséget kaptak.
Néhány hete egy hosszabb beszélgetés alanya volt a Heti TV-ben és – mivel a szűkös idő nem kötötte sem őt, sem a kérdező Breuer Pétert – akkor sok minden kiderült magáról Rónai Egonról. A magánéletéről – öt gyerekéről és kutyájáról -, valamint arról is beszélhetett, ami a munkája mellett foglalkoztatja. Megtudhattuk, hogy szereti és ismeri a történelmet, de van véleménye a hitről és a vallási kérdésekről is. Természetesen felkészült a napi politikából, de – mint egykori sportriportert – a sport területén sem lehet „eladni”. Mindez azért érdemel említést, mert arra is rávilágít, hogy nem elég „csak” a munka, a sokoldalú tájékozottság is hozzátartozik a tévés műsorvezető egyéniségéhez. Az sem hátrány persze, ha valaki szimpatikus és tisztában van vele, mi érdekli a nézőket és miképpen lehet számukra érdekessé tenni egy-egy – akár száraz – témát is.
Mindez érthetővé teszi, miért indult olyan jól az ATV új kvízműsora. Az előző hét 50 legnézettebb programja között a 28. helyet érte el az első napi adás. A csatorna egyébként büszkén adta hírül, hogy ebben a listában hét műsoruk szerepelt, a legjobban Sváby András Heti Naplója, amely 310 ezres nézettségével a 20. helyre került. Minthogy ezt az adót nem lehet az országban mindenütt fogni, ezek a számok igen figyelemre méltóak.
Rónai Egon és az ATV a jelek szerint jól egymásra találtak. Mindkettejük elemi érdeke, hogy megőrizzék ezt a gyümölcsöző együttműködést. De még fontosabb: a nézők nyerhetnek vele a legtöbbet.
Frissítve: 2019.03.17 16:15

Del Medico Imre: Nyomják Rákosit

Publikálás dátuma
2019.03.17 14:20

Fotó: Fortepan/ Berkó Pál
Három évvel a külügyi szolgálatból történt kényszerű távozásom után végre sikerült elhelyezkednem. Működésének utolsó évében, 1952-ben alkalmazott a Magyar Zeneszerzők és Szövegírók Szövetkezete, amelynek jogutóda 1953. január elsején a Szerzői Jogvédő Hivatal lett. Onnan ismertem Sally (Salamon) Gézát. Ő magát füttyös zeneszerzőnek nevezte; elfütyülte a maga által komponált dallamot egy hangjegyeket ismerő embernek és jó esetben ezt a művet ajánlotta fel a kiadónak. Kiadásra csak akkor számíthatott - 1952-t írunk -, ha a dalt elfogadta a Könnyűzenei Műveket Véleményező Bizottság.
Sally lévén sem termékeny, sem „jól fekvő” alkotó, a Zeneműkiadó alkalmazottjaként terjesztette a nyilvános helyeken zenét szolgáltató muzsikusok számára szükséges műsorfüzeteket. Ehhez a Szövetkezet adott neki íróasztalnyi helyet, abban a teremben, amelyben én is dolgoztam. Ott naponta reklamáltak dühös zenészek: miért késnek a füzetek, botrányt fognak csinálni, stb. Olykor meg is fenyegették Sallyt. A menő vendéglátóipari zenészeket a füzetek persze nem érdekelték, nekik volt módjuk beszerezni azt, amit kellett, arról nem is szólva, hogy maguk is komponáltak olykor.
Abban az évben, ha csak rövid időre is, Sally Géza megúszta szemrehányások, reklamációk és átkok nélkül a kényszerű találkozásokat a műsorfüzetek előfizetőivel. A magyar közélet központi témája ugyanis az ország akkori első emberének, Rákosi Mátyásnak a hatvanadik születésnapja lett: a kis nagyember 1892-ben született. Következésképp már 1951 utolsó heteitől kezdve rengeteg szó, szöveg, sőt zeneszó esett az évfordulóról. Így aztán faliújságon is, ami Sally asztala fölött volt.
Amikor a reklamációt előadni készülő zenész még csak a torkát köszörülte, Sally rámutatott a faliújság mellett díszelgő plakátra: Elvtársam, Rákosit nyomják. Hatvan éves! Rákosi! Mátyás!
A varázsige hatott: igen, igen, hát persze, majd később jövök, ez fontosabb, stb.
Sally Géza számára 1952. március 9-e valóban ünnep lett.
Frissítve: 2019.03.17 14:20