Azt mondta a beszédében itt az MSZP kongresszusán, hogy jó lenne, ha minden magyar fiatal legalább egy fél évet külföldön tölthetne. Orbán Viktor éppen egy hete jelentette be, hogy minden magyar középiskolást külföldre utaztatnak a jövőben legalább egy hónapra államköltségen nyelvet tanulni. Mit szól, hogy ennyire hasonlóan gondolkodnak?
Ha Orbán Viktornak van egy jó ötlete, akkor én arra nem fogom azt mondani, hogy az rossz, csak azért, mert ő mondta. Bárkinek lehetnek jó ötletei. Minél több fiatal jut el külföldre, minél több időt töltenek el ott, annál többet tudnak majd meg a saját identitásukról és annál nyitottabbak lesznek másokéra.
Azt is mondta, minden tagállam hozzáad valamit a közös európai identitáshoz. Mintha ez is hasonló lenne ahhoz, amit Orbán Viktor gyakran hangoztat: az európai identitás nem egy „keverék”, nem arról szól, hogy feloldjuk valami nagy közösben az egyes nemzeteket, hanem az európai kultúrák összessége.
Nézzük meg az európai történelem elmúlt harminc évét: egy sor fontos területen nagyon komoly lépéseket tettünk az együttműködés elmélyítéséért. De aki azt mondja, hogy valami nagy szürke masszát akarunk az európai kultúrából csinálni, az nagyon téved, és ezt az említett harminc év is igazolja. Mellesleg: egy ilyen szürke masszának szerintem sem lenne semmi köze a kultúrához, ilyet én sem szeretnék. A magyarok most ugyanolyan büszkék a maguk kultúrájára, mint mondjuk húsz éve? Ebben biztos vagyok! Valószínűleg még büszkébbek is. Ez ugyanúgy igaz, az én hazámra, Hollandiára és a többi országra is. Vagyis semmi ellentmondás nincs az európai integráció és az egyes népek kultúrájának, identitásának megőrzése között. Valaki egyszerre lehet aktív Unió-párti és büszke polgára saját hazájának. Ebben nincs ellentmondás. Sőt, ilyet állítani egyenesen nonszensz.
Milyen eredményre számít az EP-választásokon? A legtöbb előrejelzés szerint az európai szociáldemokraták visszaesnek majd.
Szerintem ma csak egy előrejelzést tehetünk felelősen: hogy a végeredmény előrejelezhetetlen. Ez a legmegjósolhatatlanabb EP-választás azok közül, amiket valaha is végigcsináltam. Minden mozgásban van. Számomra a fiatalok aktivitása a izgalmasabb: ha mindannyian elmennek szavazni, az nagyon jó, nagyon érdekes lesz. Ez lesz az első alkalom, hogy a 2000 után született generáció tagjai szavazhatnak, és akár a végeredményt is befolyásolhatják, ha sokan megteszik majd.
És mit vár a magyar szocialistáktól?
Az elmúlt hónapokban Magyarországon is megmozdult valami. Az emberek nagy számban mentek az utcára a rabszolgatörvény ellen tiltakozni, ráadásul tették mindezt közösen az egyes ellenzéki pártok támogatói. Ez nagyon érdekes. Ráadásul ez nem csak a rabszolgatörvényre igaz: az emberek nem csak méltányos munkakörülményeket akarnak, hanem független bíróságokat, szabad médiát is. Ez nagyon fontos fejlemény.
Igen, de akár az MSZP, akár a többi ellenzéki párt már évek óta képtelen arra, hogy akár csak megszorítsa a Fideszt, egyik sem tudja érdemben növelni a támogatói számát.
A demokrácia sajátja, hogy az emberek előbb-utóbb mindenkibe belefáradnak, legyen az bármilyen népszerű politikai vezető. Ha nem így van, akkor az nem is demokrácia. Ezért csodálatos a demokrácia: mert mindig eljön egy pont, amikor az emberek változást akarnak a korábbi állapotokhoz képest. Szerintem ez szépen lassan elkezdődött Magyarországon is.
Visszatérve az EP-választásokra: mindenki a populista pártok és a liberálisok előretörését jósolja, miközben az is biztosnak látszik, hogy az Európai Néppárt és a szociáldemokraták nagykoalíciója már nem jelent önmagában többséget. Hogy működik majd a következő Európai Parlament?
Nyilván minden sokkal bonyolultabb lesz majd, de ez igaz egy sor tagállamra is: átrendeződik az európai politika. Magyarország nem tipikus példa: a legtöbb helyen egyre nagyobb, színesebb koalíciókat kell létrehozni, ha valaki kormányozni akar. Például a hazámban is: négy párt szövetségével hoztak létre egy mandátumos többséget a parlamentben. De ez van, nekünk politikusoknak olyan körülmények között kell dolgoznunk egy demokráciában, amilyeneket a választóink megteremtenek a számunkra. A legjobb, legtöbb, amit tehetünk pedig az, ha megpróbálunk úgy dolgozni, ahogy a választóink elvárják tőlünk.
Az Európai Bizottság alelnökeként mit gondol Orbán Viktor gyakran hangoztatott két fő kritikájáról: ez a Bizottság nem tudta Nagy-Britanniát benntartani az Európai unióban és a migránsokat kint tartani.
Természetesen: ha esik az eső, akkor azért is nyilván én, mi leszünk a felelősek. Én azért lehetek felelős, amiért az a testület is felelős, amiben dolgozom. Természetesen követünk el hibákat, lehet minket kritizálni, ezzel semmi baj. És azt is elismerem, kezdetben nem tettünk meg mindent a menekültválság kezelésében. De azért nézzük meg, mi volt a helyzet 2015-2016-ban, és mi most, a menekültválságot illetően. Szerintem ez is azt mutatja, hogy az elmúlt időszakban jobbára helyes döntéseket hoztunk. A Brexit? Már bocsánat, de ehhez az Európai Bizottságnak semmi köze nincs.
Ha már menekültpolitika: ez hogyan változhat meg a választások után?
Ez nem egy bal-, vagy jobboldali ideológiák mentén megoldható kérdés. Pontosan fel kell mérnünk a helyzetet, a lehetőségeket és a realitások talaján állva döntéseket hozni. És nem, nem lehet ezt a válságot megoldani szimplán falak, kerítések építésével. Mert ha a nyomorban élők azt látják, két út között választhatnak: éheznek a hazájukban, vagy az életük kockáztatásával nekivágnak a tengernek, hogy Európába jussanak, akkor az utóbbit választják majd. Mert az mégis csak egy esély lehet valami jobb életre. Vagyis, ha ezt nem kezeljük egyben, semmit nem oldunk meg. És ez nem csak azt jelenti, hogy fejlesztenünk kell Afrikában. És akkor itt ismét nagyon egyetértek Orbán Viktorral és a többi V4-es vezetővel, akik legutóbb Angela Merkellel közösen megállapodtak, hogy támogatni fogják Marokkót a migrációs krízisben. Ez egy jó lépés, fontos lépés. De ha határok nélküli Európát akarunk, ha fent akarjuk tartani a schengeni rendszert, akkor közös, egymás iránti szolidaritáson alapuló migrációs politikára is szükség van. És ez egy nagy ellentmondás Orbán Viktor politikájában: ha továbbra is akadályozni fogja egy ilyen létrejöttét, azzal csak újra a belső határok Európáját hozza majd el. És a magyarok ezzel nagyon sokat fognak veszíteni.
Mikor találkozott utoljára Orbán Viktorral?
Amikor legutóbb részt vett az Európai Parlament ülésén. (Tavaly szeptemberben, a Sargentini-jelentés vitáján – a szerk.) Odamentem hozzá és kezet ráztam vele. Majd azt mondtam neki, a saját politikája miatt nem lenne szabad a magyar nép háta mögé bújnia védekezésképpen.
És mit mondott rá?
Mit mondjak, nem volt boldog. De ez akkor is így van: nem igaz, hogy mi az EP-ben a magyar népet kritizáljuk. Mi nem a népet, az országot, a magyar kormányt kritizáljuk bizonyos esetekben. Ha bátor vagy, ha erősnek érzed magad, akkor kiállsz a saját döntéseidért, nem? Akkor nem azt mondod, hogy „ez nem én vagyok, hanem a magyar nép”, mert ez nem igaz! Ez a te döntésed, állj ki érte! Vállald a felelősséget!
Milyen eszközökkel kellene bírnia az Európai Bizottságnak, hogy minden tagállamban tiszteletben tartsák a demokratikus értékeket?
Szerintem már most is vannak eszközeink. Kötelezettségszegési eljárásokat indíthatunk, ha úgy látjuk, valahol nem az uniós jognak megfelelően zajlanak a dolgok – ezt alkalmazzuk is nagy számban Magyarország esetében. Ott a párbeszéd az adott kormánnyal, mint eszköz, a 7-es cikkely, de valóban szükség lenne újakra is, júniusban az Európai Bizottság ismertetni is fogja az ezzel kapcsolatos terveit. Ez egy most zajló folyamat, de a jogállamiságot mindenkinek be kell tartania, még Orbán Viktornak is.
