Egy tál lencse

Az egytálételeknek mindig nagy becsületük volt. Egyszerűek, táplálóak, s mint az irodalomból tudjuk, könnyen átjátszhatóak. Mint Ezsau és Jákob egy tál lencséje. Mindenki tudja, az elsőszülöttséget gyorsan meg lehetett ebben a történetben a lencsével szerezni.

Ezsau és Jákob ikrek voltak, Ezsau született előbb, kiváló vadásszá vált, apja sokra tartotta. Jákob inkább otthon ült, s maradt a természetes, mindenkori második. De mint tudjuk “Jákob valami főzeléket főzé, és Ezsau megjövén elfáradva a mezőről, mondá Ezsau Jákobnak: Engedd, hogy ehessem a véres ételből, mert fáradt vagyok…” (1 Moz 27-30). S mert semmi sincs ingyen, közismert módon eladta elsőszülöttségét a lencséért.

Nem tudom, igazi elsőszülöttek-e a szocialisták? Valószínűleg nemigen. De úgyis majd valami mást fognak kérni tőlük. Ők pedig majd adnak, mit is tehetnének, anélkül, hogy sokat gondolkoznának utólag az üzletről.

A bibliai történetekben – többek között – az a gyönyörű, hogy az azokban megjelenő alaphelyzetek gyakran előbukkannak, nincs bennük semmi különös. S mégis, akinek csak megadatik, az ott modellezett csapdákba állandóan belezuhan. Mint most a Jobbikkal flörtölő mai magyar parlamenti baloldal. Amely már hónapok óta fokozatosan szoktatja magát az új partner szagához (illatnak ezt azért nem nevezném). A dolog nem belülről jön, ezért nehezebben szabályozható, ellenőrizhető. A fiatal politikusok gyakran egyszerűen nem hallják magukat. Nem egy emberről van szó, még ha a szóhasználat változik is.

Závecz Tibor profi méréseiben nem kételkedem, a két oldal mezei szavazói elvben zömmel könnyen keresztbe szavaznak. De a zoom így is, úgy is marad a szélsőjobboldalon. Azonban ezek a pigmentügyek, az átszíneződés így működött 1933-34-ben Németországban, és 1945 tavaszán-nyarán itthon is. A németeknél sok kommunista nagyon gyorsan “lebarnult”. És sok kisnyilas, látván az 1945-ös rendszerváltást, ha átvették, azonnal balra állt.

Az igazi kérdés nem a pillanatnyi rokonszenv. Hanem az, hogy a magyar baloldali mezei szavazó miért olyan közeli egy jobbikosnak. Végsősoron az is proteszt szavazó, mondogatjuk magunknak. Igen, a Tiszántúlon vagy Borsodban meglehet, hogy korábban szocialista volt. De tetszett neki a cigányellenesség, az antiszemitizmus, a magyar identitás leegyszerűsített, uszításközeli változata. A nemzeti bunkóság sajátos minősége. S most sincs jele annak, hogy ezeknek az embereknek másmilyen zene kellene. Hogy kifinomulttá vált volna azóta a hallásuk. Így viszont milyen közönség lennének egy európai politikához?

Itt igazán két probléma van. Az egyik, hogy egy bizonytalan poszt megszerzéséhez miért nem a bizonytalanok, a nem-tudok-hová-szavazni közül szeretnének a szocialisták válogatni? Májusban még ez az egész nem kérdés, ősszel meg úgyis számtalan helyi szövetség, közéleti egyezség át- és újraírhat paktumokat. És a városi ismert civil nevek, ha fel lehet közülük valakiket mutatni, elvben többet hozhatnak, mint egy paktumban átállított jobbikos.

Igaz, közben nincs igazán megbízható képünk az ügy esetleges technikájáról. A tudatos jobbikostól az Isten óvjon, és az amúgy sem mozdul rá a baloldal hőseire. A sima szavazóról meg nem tudjuk, mennyire tartható készenlétben a finomhangolásra. Mennyire megbízhatóan követi a helyi pártvezetést?

De az igazi kérdés egyszerre “káderpolitikai”, személyzeti és morális. Én sem gondolom, hogy a Jobbik politikai elitje többségében tudatos neofasiszta lenne. Azt hiszem, ők rosszabbak. A neofasiszta valami okból hisz valamiben. Ostobaságban, de hisz. Ők nem: ők tudatos új politikusok, akik - mert itt volt könnyen lenyúlható vevőkör - ezeket a jelszavakat használták.

Ilyenek is maradtak, de mert lassan változik a piac, ők is szeretnének valahová átmozdulni, akár még egy modernista ellenzék peremén is. Korábban feltűnően nem volt közük bármilyen politikai erkölcshöz. S most sem lenne, még ha hirtelen filoszemitákká válnának is. Ilyesmitől persze messze vagyunk. De néhány gazember (a szó szoros értelmében) életének meghosszabbításához a baloldal így is hozzájárulhat. És az átütő győzelem, ami miatt ha nem is megbocsájtható, de talán elnézhető lenne a baloldal e morális kisiklása, sajnos úgyis elmarad.