Olvasunk a sorok között

Az én generációm abban a kétes értékű szerencsében részesült, hogy módja volt végigélni ezt-azt. Az ilyen ezmegazok során arra is lehetősége volt, hogy megtanuljon olvasni. Nemcsak a sorba szedetteket, de a sorba szedetleneket is. A sorok között. Ez a képességnek is nevezhető tulajdonság nem egyszerre jött létre, fokozatosan, viszonylag hosszú idő alatt alakult ki. Méghozzá olyan idők alatt amelyek során sokféle tapasztalat gyülemlett fel, amik megtanították az olvasót arra, hogy belásson a sorok közé is. Ne csak olvasson, de kiolvasson.

Erre a képességre ma is nagy szükségünk vagyon, ha értelmezni, sőt érteni akarnók azokat a híreket, amikkel naponta vág fejbe bennünket média őfelsége.

Mert pl. mi olvasható ki abból a hírből, amit a minap olvashattunk arról, hogy Tarlós főpolgármester, aki eddig évekig adott, most hirtelen nem ad engedélyt a nyári Red Bull Air Race menydörgés-fesztivál megrendezésére? Ha tudjuk, hogy Tarlós főpolgármester elindul az őszi főpolgármesteri választáson, és újra meg akarja csípni Budapest főpolgármesteri székét, akkor már a sorok közé tévedtünk. Ahol az a bizonyos kisördög azt súgja nékünk, hogy a budapestiek nagy részének nem tetsző dübörgés közhatalmi elcsendesítésével valami célja lehet.

Ugyancsak érdekes gondolatmenetre juthatunk akkor, ha elolvassuk a Magyar Nemzet álnéven újra indult, kormánypártivá lett napilap legutóbbi vehemens kirohanásait a budapesti Liszt Ferenc repülőtér elfogadhatatlan viszonyait illetően. Ismert dolog, hogy a repteret külföldi befektetői csoport üzemelteti, amely több százmilliárdos fejlesztést tervez. Namármost, ha itt is betévedünk a sorok közé, rendkívül izgalmas gondolat-képleteket fedezhetünk fel. Hiszen ennek a reptérnek az üzemeltetését az ezerszer elátkozott Gyurcsány kormány értékesítette 2005-ben. Ami már akkor is hatalmas fideszes felhördülést váltott ki. Hát még, ha azt is hozzávesszük, hogy azóta a forgalom háromszorosára emelkedett, ami valódi arany tojást tojó tyúkká változtatta Ferihegyet.

Különösen izgalmassá válhat ez a képlet, ha a légikikötő – mint a suttyomban családi vállalkozássá alakuló turisztikai ágazat legfontosabb eleme - stratégiai ágazattá lenne átnevezhető. Ami egyszerű képviselői indítvánnyal seperc alatt megvan. Innen már csak egyetlen apró lépés az üzemeltetői szerződés kormányzati felülvizsgálata. Aminek következményeit és annak borítékolható haszonélvezőit minden gyakorlott sorok között olvasó máris meg tudná nevezni. (Volt erre már korábban is kormányzati kísérlet egy Torgyán menyecske személyében, 1998 táján.)

Ezek után kíváncsian várom a további híreket a Magyar Tudományos Akadémia ostromáról. Hiszen már jelentek meg hírek arról, hogy az eddig történtek egyenes következménye lehet az intézmény államosítása, vagy akár alapítványba való begyűrése, és javainak, jogainak, vagyonának elkonfiskálása. Amit elegánsan elkerülhetnek a tisztelt akadémikusok azzal, ha önként és dalolva megajánlják mindezt, mint tették a minap a kormány jóvoltából média-tulajdonossá vált NER-haszonélvezők. A haza javára, a magad hasznára. Megfordulhat a címer a pajzson.

Megfordulhat az Akadémia régi jelmondata is: Derűre ború.