Ami először is ide hozott: hamarosan a boltokba kerül egy magyar nyelvű válogatás Löw Immánuel rabbi műveiből.
Löw Immánuel Kossuth tábori rabbijának a fia volt. Világhírű vallástörténész, nyelvész és botanikus, 90 esztendős korában, 1945-ben esett áldozatául a holocaustnak. Azóta egy-két kis füzeten kívül csak néhány szakcikk jelent meg róla, nem volt válogatott magyar kötete. Az emlékezetének megőrzésére szerveződött alapítvány válogatott műveinek kiadásával eleveníti fel hatalmas teljesítményét. A vállalkozás első kötete március elején kerül a könyvesboltokba.
Az ön, a Löw alapítvány gondozásában…
…amit én szerveztem egy és egy negyedéve működik.
Mit mond nekünk ma Löw?
Először is emlékezni kötelesség, ami nem lehet csak üres szó. Másrészt lehetetlen, hogy van egy magyar tudós, a legtöbbet idézett tudós a szakmájában, itthon pedig nyoma sincs.
Nem akarnék napi politikába belemenni, de a tudósokat ez a rendszer mintha nem szeretné.
Nem az a dolga, hogy bárkit szeressen. Ezzel szemben egyéni kis őrtüzeket kell gyújtani, ez a vállalkozás is az. Dönthettünk volna Szerb Antal, vagy Nagy Lajos mellett is, lassan már senkit nem ismernek, az emlékezet fekete lyuk lett, ami mindent és mindenkit magába szív. Én meg azt gondolom, hogy amíg élek, addig az a dolgom, hogy a feledés ellen akár egyszemélyes partizánháborút vívjak. Löw a zsidó asszimiláció legnagyobb híve volt, már csak ezért is fontos, hogy munkásságának nyoma legyen.
Két éve hatalmas monográfiát jelentetett meg a felvilágosodásról. Abban idézi Goebbelst, aki Hitler hatalomátvételekor azt mondta: ezennel a felvilágosodást kitöröltük a történelemből. Nem akarom az Orbán-rendszert a Harmadik Birodalomhoz hasonlítani, de miért van az, hogy az autoriter magyar kormányfő is megtagadja a felvilágosodást?
A nemzetállam és a felvilágosodás együtt született meg, de ölik egymást, mint Káin és Ábel. A nemzetállam fojtogatja a felvilágosodást, a felvilágosodás kritizálja a nemzetállamot.
Testvérgyilkosok?
Igen, a mi hazánk és az ő hazájuk megkülönböztetése az orgiáját üli. Hol van itt a szabadság, egyenlőség, testvériség?
Nem lehet kibékíteni őket?
Nehéz, mert egyívásúak, ugyanabban a pillanatban születtek, vértestvérek. Ezzel együtt: szörnyű látni ezt az állapotot..
Megélni a káoszt, amikor minden széthullik. Vállalkozhat-e ma bárki is arra, hogy a világ totalitását leírja?
Ha nem is vállalkozhat rá, de hozzá tud tenni valamit az egészhez. Komolyság kell hozzá, mert a történelem élő valami, amihez föl kell nőni. Másrészt soha nem volt tisztességes felvilágosodás Magyarországon. Jászi Oszkárt kiűzték, Károlyi Mihályt leverték. Mit akarunk? Nagy erővel neki kellene látni ennek a munkának.
Azt írja a történész John Lukacs valahol, hogy az emberek már unják a francia forradalmat.
Nincs igaza, nem lehet unni. A francia forradalom nem ért véget, most kezdtük, alig több mint kétszáz éve.
Most kezdtük, de a világ meg tönkremegy.
Ami a mai társadalomból hiányzik, az a polgári tempó. Nekem nem tetszik, hogy az utcán azt kiabálják, hogy vesszen x, y, mert ez nem polgári tempó. Akárhogyan gyűlölöm is x-et, vagy y-ont, nem üvölthetem, hogy vesszen, hogy takarodjon, még ha igazam van, akkor sem. Egy társadalmi közösséget igenis összetart a szokás és a modor. Ha ezt a bordázatot a társadalom kimetszi magából, nem jut előbbre. Nekem az sem tetszik, hogy valakinek az arcába nyomnak egy magnót, vagy egy telefont.
Ez reakció.
Az, de akkor sem tetszik. A társadalmi modor a társadalom lelki állapotát mutatja, az emberek egymáshoz való viszonyát. Anyám azt mondta: ha bárki megelőz téged a köszönésben, erkölcsileg elvesztél. Igaza volt. Nagyon hiányzik az udvariasság. Én békebeli egyetemi tanár voltam. Békebeli, mert az egyetemi tanár valamikor méltóságos úr volt. Nem az úr, a méltóság hiányzik.
Kihalt.
Kihalt egy nemzedék. Nekem meg az életemben nem tudom, hogy hányadik hulláma jött az új undokoknak.
A mai új undokok is el fognak tűnni egyszer.
El, mert nem tanulták meg a szakmájukat. Úgy nem írunk, ahogyan ők írnak, a magyar mondat nem tűri őket. Lesz belőlük persze valami, főfogalmazó, intézeti igazgató, mind jó állás, de a feladat nem teljesedik be. Előbb-utóbb valaki körülnéz majd, és azt mondja, hát nem csináltok semmit, csak a rengeteg pénzt osztjátok egymás között. Előbb lesz vége, mint ahogyan képzelik, mert a piacon meg kell tudni élni, egy cikket meg kell tudni írni, annak kell legyen eleje, közepe, vége. A szomorúságtól ez mégsem óv meg. Ami például az akadémiával történik, az felfoghatatlan.
Nem keresek értelmet, ez mindenféle autonómiának a gyűlölete. Gyűlölet, mert ők képtelenek autonómok lenni...
Ez nekem túl elvont.
Nem elvont. Ez az ön személyes autonómiája is. Majd amikor visszadobják a könyve kéziratát, akkor nem lesz elvont.
Megjelenek, olvasnak. Az életkor is segít túlélni.
Bölcsebb lett?
Nem, de nem vagyok már veszélyes senkire.
Amit ír, az nem veszélyes?
Az talán igen.
Talán? Minden sor veszélyes.
Lehet, de az életemre hiába törnek, mert már nincs. Elfogyott.
Sok máshoz hasonlóan Ungvári Tamást is ki lehet vakargatni a köztudatból. Vagy a közemlékezetből.
Ha nagyon akarják, igen. Az ellenzék állapotát meg rossznak látom, ügyetlen, szellemileg gyenge. És őket sem érdekli a kultúra.
Hagyjuk az ellenzéket, csak annyit látok, hogy egyfajta szellemiségnek semmiféle politikai képviselete nincs ma.
Nincs. De csöppet sem vagyok elkeseredve. Csinálom a magam dolgát, megcsináltam a Löw-alapítványt, írok. Ettől még halálos betegen sem tudnak eltántorítani.
Szóval a felvilágosodás szellemét még ne temessük.
Ne. Sőt, most kezd élni. Az anti-felvilágosodást pedig le kell győzni.
Sikerülhet?
Persze.
Nagyon magabiztos.
Azért, mert a technológiai fejlődés nem engedi meg, hogy az legyen, amit most a felvilágosodás ellenfelei akarnak.
Nem győzhet a nacionalista világ? Nem ölheti meg Káin Ábelt?
Megölheti, de ez így akkor sem maradhat.
A nemzetállamok gyilkos nacionalizmusa. Mi lesz mondjuk a németeknél Angela Merkel után?
Jön a szélsőjobb, mert az inga leng. Amúgy húsz éve nem bukkant föl egy Günter Grass, vagy a német nyelvterületről egy Max Frisch. Az intellektuális Németország is gyengélkedik.
Mindig azt gondoltam, Európa és a világ nagy szerencséje a „kelet-német” Angela Merkel és hogy a német nacionalizmus nem virulens.
Van benne valami, de a nacionalizmus ott is erősödik.
És ön nem fél a háborútól. Ez hogy jön össze?
Túl nagy a gazdasági egymásrautaltság. Idehozzák a Mercedest, az Audit, egy óra alatt csinálnak egy gyarmati országot. Minek ide fegyver?
És Amerika? A fegyvereik?
Nem tudjuk, az amerikaiaknak mijük van?
Egy politikai ámokfutó elnökük.
Donald Trump nem őrült. A jobboldal provokátora, hogy mindenki megkönnyebbüljön, amikor elmegy.
Tanított, élt Amerikában, pontosan ismeri az ottani viszonyokat, a levegőt. Az a tömeg, amelyik megválasztotta Trumpot, melyik tömeg? A tömegtársadalom tömege, vagy pedig egy sajátos, amerikai tömeg?
A tömegtársadalom tömege.
Az, amelyik most már Európában is ellenőrzés helyett inkább gyakorolná a hatalmat?
Igen.
Na, most ezzel mi lesz?
Lereszelik a szarvait. Kisebb autója lesz.
De ki fog reszelni, és hogyan?
Ezt nem tudjuk. Magyarországon például van egy tömeg, amely abba is belenyugszik, ha tapossák. Az ellenzék meg értelmetlen jelszavakat kiabál: álljunk ellent. Hát, nem vagyok én Ohm. A politika eszmékből is áll, nem csak mondatokból.
Az eszméket nehéz megértetni a tömeggel.
Az igaz. De az Akadémiát például, azért meg lehetne próbálni, az végzetes tévedés.
Az autonómiának olyan megsértése, amivel a hatalom már önmagát is nyiszálja?
Igen.
Mondja ezt egy értelmiségi.
Értelmiségi mindig kevés volt és sose volt szabad nagyon megsérteni.
Az előbb mondta, hogy volna oka szidni.
Mert nem elég tökös.
Nahát, mint a Pálinkás…
Neki ugyan olyan joga van csalódni, mint bárkinek. Fölébredt.
És az ön kritikája?
Én azért csalódtam, mert van egy hatalmas kulturális termelés, kiváló írókkal, de egyre szárad ez a termékeny föld. Az értelmiség is felelős önmaga sorsáért.
Vissza Európába, amely jobbra tart.
Minden megy jobbra, mert a társadalmi olló oly mértékben nyílik, hogy az alsó középosztály lett a forradalmi osztály, amely a Brexitre szavazott.
Az a liberális demokrácia, amely 1990-ben virágcsokrot kapott a végét járja?
Nincs vége. De a demokrácia napi népszavazás, nem négyévenkénti. Naponta meg kell küzdeni a társadalmi normákért, a törvények betartásáért, a zebrák felfestéséért. Napi küzdelem, ha egyetlen nap kimarad, akkor halmozódik a mocsok. Az éhes ember meg nem tud folyton figyelni. Marad egy ország, amely hagyja, hogy zsidózzanak, cigányozzanak.
Hogyan tudna figyelni egy ország, ahol a gyerekeket 16 évesen kidobják az iskolából?
Igaz. Ennél is jobban hiányolom a felnőttoktatást, hogy valaki be tudja pótolni, amihez nem jutott hozzá. Tettem, amit tudtam, nincs már se rádió- se tévéműsorom. Maradok az őrtüzemnél: öregen, halálos betegen is meg tudtam még csinálni egy Löw-válogatást. És gyönyörű papíron van.
