Azt hitte, a sci-finek leáldozott - interjú a Galaktika új főszerkesztőjével

Vezetőváltás történt a nagymúltú Galaktika tudományos-fantasztikus folyóiratnál, február óta Mund Katalin a lap főszerkesztője. Az új főszerkesztőt irányváltásokról, a sci-fi galaktikás múltjáról, jelenéről és jövőjéről kérdeztük.

Ez év január végén-február elején posztot cseréltek Burger Istvánnal a Galaktika élén. István 15 év után lapigazgatóként, ön pedig főszerkesztőként igazgatja tovább a tudományos-fantasztikus folyóiratot. Miért döntöttek így?

Istvánban egy hosszú folyamat eredményeként fogalmazódott meg a gondolat, hogy mivel 2009-es érkezésem óta egyre jobban belefolytam a Galaktika működtetésének munkálataiba, átvéve az ő teendőinek jelentős részét, nem ildomos, hogy ez ne tükröződjön a pozícióinkban. Neki eddig is szívügye volt a sci-fi, a Galaktika, ez ezután is így lesz. A stratégia döntéshozatalokban, a gazdasági háttér megteremtésében, biztosításában továbbra is aktívan jelen lesz, míg a művészeti-irodalmi kérdésekben nálam futnak össze a szálak, ahogy a napi ügyintézésben is: én tárgyalok a szerzőkkel, jogtulajdonosokkal, fordítókkal, a terjesztővel, a nyomdával. A döntésében ezenkívül az is közrejátszott, hogy jó ideje komolyan foglalkozik drágakövekkel, s a róluk szóló ismeretterjesztő könyv megírására szeretne több időt szánni.

Januári leköszönő levelében kiemeli a nők döntéshozó és irányító szerepének alulértékelését, aminek szándéka szerint az ön kinevezésével is ellentart. A közvélekedés szerint a sci-fi művelői és olvasóinak többsége férfi, ezért ennek apropóján kérdezem, a női mivolta okán várhatóan hangsúlyosabb lesz a magazinban a női szerzők szerepeltetése, illetve a női olvasókat célzó tematika?

Valóban, a Galaktika olvasóközönségét régebben több mint 90 százalékban férfiak alkották. Jó ideje viszont, ahogy a lapelőfizetésekből is látszik, egyre több a női olvasónk, ahogy a szerzők között is – nem csak Magyarországon – nagyobb számban bukkannak fel nők. A recenziókat, kritikákat közlő blogok és vlogok alkotói között is a nők az aktívabbak. Ugyanakkor eddig sem a szerző neme, hanem az írásának minősége határozta meg, kinek a művét közöljük. Ezután sem fogunk csak azért is úgynevezett női témájú sci-fiket fókuszba helyezni.

Azért valamilyen irányváltás várható?

A Galaktika folyóiratot, illetve a Galaktika Fantasztikus Könyvek-sorozatot megjelentető Metropolis Media Group elsősorban mindig is science-fiction kiadóként volt számon tartva. De már tavaly, a főszerkesztői kinevezésem előtt elkezdődött a tevékenységünk műfaji kitágítása. Már nem csak sci-fit adunk ki, noha a fő profilunk továbbra is ez marad, ebben nem is tervezünk változást: figyeljük, ki nyerte a World Fantasy-, a Nebula-, a Hugo-, az Arthur C. Clarke-díjakat, és próbálunk olyan könyveket kiadni, amik már külföldön bizonyítottak. Viszont több új sorozatot elindítottunk: Univerzum név alatt tudományos-ismeretterjesztő, Latte név alatt az igényes női olvasókat megcélzó (nem sci-fi), Popcorn névvel pedig a legfiatalabb korosztályt érdeklő könyveket hozunk ki. A Szépirodalmi könyvek címszó alatt pedig a világirodalom gyöngyszemeiből válogatunk, például az Európai Unió Irodalmi díját elnyert könyveket adjuk ki. Szóval tényleg nem kell félteni a Galaktikát tőlem, minden sci-fin túli egyéb érdeklődésem megtalálja a maga csatornáját.

Az ön februári beköszöntőjében hangsúlyozza a lap mindenkori megújhodási képességét, ami 1972-es indítása óta jellemzi. Nem kerülhető meg a kérdés: hogy élték túl a két-két és fél évvel ezelőtti botrányt, mikor is a mandiner.hu sci-fi rovata a lapban közölt novellák jogszerűségének hiányát rótta fel önöknek? Szerzői és olvasói bizalom terén hogy állnak most?

Valóban követtünk el hibákat, de korántsem olyan mérvűeket, mint amekkora botrány kerekedett belőle. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy a stabil és hűséges olvasótáborunk bizalma nem ingott meg. Mi nem akartuk átverni a szerzőket, akiket tisztelünk, nem volt bennünk semmi rosszindulat. S mivel éppen én intéztem ezt követően a szerzőkkel, a jogi képviseletekkel, a nemzetközi sci-fi szervezetekkel a levelezést, állíthatom, minden érintettel sikerült megállapodást kötni és kompenzálni. Az ügy szerencsésen lezárult.

Ha most valaki ismét kézbe venné a Galaktikát az írások jogviszonyát firtatva, mit találna?

Bizton mondhatom, az összes szerzővel rendezett és tiszta a viszonyunk. Tanulva az esetből, külön hangsúlyt fektetünk a megállapodásaink, leveleink archiválására.

Említette, hogy egy évtizede kapcsolódott be a kiadó munkájába, de mikor lett a sci-fi rajongója?

Még általános iskolás koromban böngésztem bele a családi könyvespolcon talált Galaktikákba, ám csak később, középiskolásként ragadott magával a műfaj Stanisław Lem műveit és Frank Herbert Dűnéjét olvasva, majd Philip K. Dick regényeit szerettem meg nagyon. A mából nézve érdekes történet, hogy egyetemistaként egy szemináriumra dolgozatot írtam a sci-fi kimerüléséről, akkor úgy láttam, a műfajnak leáldozott, mert a korábbi témái, a holdutazás, a Mars-misszió kifulladt, a kérdései, problémafelvetései elavultak. Az elemzés folyóiratban is megjelent, Almár Iván csillagász még gratulált is hozzá. Na, nem sokra rá megismerkedtem Burger Istvánnal, aki a kezembe nyomott pár frissen megjelent Galaktika-könyvet, és rá kellett jönnöm, mekkorát tévedtem.

Milyen népszerűségnek örvend jelenleg a műfaj?

Ha a mozifilmek látogatottságából indulunk ki, akkor mintha aranykort tapasztalnánk, a legnagyobb bevételeket a sci-fi filmek hozzák, köszönhetően a Marvel szuperhősös filmsorozatának és a Star Wars reneszánszának. Ugyanakkor hiába nézik meg a filmeket százezrek, nem feltétlenül akarják elolvasni a regényeket, megvenni a könyveket. Az olvasási hajlandóság visszaesett, ma már rengeteg más lehetőség adódik a szórakozásra.

A képregényalapú szuperképességű hősökkel operáló filmek nem hatnak negatívan a sci-fi komolyabb műfajára?

Személy szerint nem kedvelem őket, inkább csak látványosak, de nem ébresztenek gondolatokat. A szolgálólány meséje összevethetetlen egy Marvel-filmmel. Ilyen értelemben beszélhetünk negatív hatásról. Öröm viszont, hogy a mi olvasótáborunkban van igény a minőségi sci-fire, van is miből válogatniuk, ha meg is nézik az említett filmeket, megmaradnak az irodalmilag-filozófiailag értékes könyvek fogyasztásánál.

Könyvben a sci-fi zsáner mely alműfajai most a menők?

A legtrendibbnek a tinédzsereknek szóló, a sci-fit fantasyval ötvöző, romantikus beütésű regények számítanak. Ezek kelnek el a legnagyobb példányszámban. Kíváncsiságból magam is belelapoztam nem egybe, de nem visz rá a lélek, hogy ilyet kiadjunk, megmaradunk annál, amit mi igényesebb sci-finek tartunk.

Mint például?

Például a klasszikus sci-fik: a Sztrugackij fivérek, Arthur C. Clarke, vagy legújabb vállalkozásunk Kir Bulicsov életműve. A fiatalabb szerzők közül a már fentebb említetteken kívül Tal M. Klein Portálját ajánlanám még különösen. Ő tavaly a vendégünk is volt a könyvfesztiválon.

A választásaikat, ízlésüket mennyire igazolják vissza az olvasóik?

Az elmúlt évben 15 százalékkal nőtt az eladott példányszáma a lapnak, ma már 5700 példányt nyomtatunk havonta, s a lapot átlagosan 2-3 ember lapozgatja a családban, miközben az irodalmi lapok helyzete egyre romlik – ez számomra az elégedettségüket tükrözi.

Ugyan fel tudok sorolni számos magyar sci-fi szerzőt Zsoldos Pétertől László Zoltánon át Brandon Hackettig (Markovics Botond), de nem érzem úgy, hogy bármelyikük is szélesebb körben átütő sikert ért volna el. Vagy tévedek?

Átütő sikert valóban nem tudtak elérni. Nem véletlenül adtuk át az említett szerzőket másik kiadónak.

Kíván-e és tud-e a hazai szerzők számára a Galaktika alkotóműhelyt biztosítani? Van saját felfedezett?

Hogyne lenne! Pár éve indítottuk útjára a Galaktika Start programot, az első négy kiadványunk szerzői mind a felfedezettjeink. A Michael Walden név alatt író Waldmann Szabolcs Esthar-trilógiája, Molnár Csaba és Vékony Krisztián könyvei is szépen teljesítettek a példányszámok terén. Ahogy Zelnik Péter Zénó első, Lilian című kötete is e sorozat keretében jelent meg, a második, a Rémteremtő pedig egyenesen az egyik legjobban fogyó könyvünk lett.

Rendhagyó, 300. számukban a kortárs magyar irodalom színe-java publikált a Galaktikában: többek között Parti Nagy Lajos, Dragomán György, Darvasi László, Cserna-Szabó András, Szabó T. Anna, Csaplár Vilmos. Milyen volt a fogadtatása?

A kiadvánnyal azt szerettük volna közvetíteni azoknak, akik élből elutasítják, netán ponyvának titulálják a műfajt, hogy a sci-fi igenis szépirodalom, lám, a kortárs magyar irodalom jeles szerzőitől sem áll távol, hogy ebben a zsánerben alkossanak. Közelebb akartuk hozni az olvasótáborokat; kitártuk a kapukat a szépírók előtt is. Többen meg is látták benne a lehetőséget, Benedek Szabolcs vagy Bárdos Deák Ági ezt követően is írt még hozzánk novellákat. A kiadványból több fogyott, mint általában, így sikeresnek mondható.