Azt hitte, a sci-finek leáldozott - interjú a Galaktika új főszerkesztőjével

Publikálás dátuma
2019.02.24 18:00

Fotó: Népszava/ Lakos Gábor
Vezetőváltás történt a nagymúltú Galaktika tudományos-fantasztikus folyóiratnál, február óta Mund Katalin a lap főszerkesztője. Az új főszerkesztőt irányváltásokról, a sci-fi galaktikás múltjáról, jelenéről és jövőjéről kérdeztük.
Ez év január végén-február elején posztot cseréltek Burger Istvánnal a Galaktika élén. István 15 év után lapigazgatóként, ön pedig főszerkesztőként igazgatja tovább a tudományos-fantasztikus folyóiratot. Miért döntöttek így? Istvánban egy hosszú folyamat eredményeként fogalmazódott meg a gondolat, hogy mivel 2009-es érkezésem óta egyre jobban belefolytam a Galaktika működtetésének munkálataiba, átvéve az ő teendőinek jelentős részét, nem ildomos, hogy ez ne tükröződjön a pozícióinkban. Neki eddig is szívügye volt a sci-fi, a Galaktika, ez ezután is így lesz. A stratégia döntéshozatalokban, a gazdasági háttér megteremtésében, biztosításában továbbra is aktívan jelen lesz, míg a művészeti-irodalmi kérdésekben nálam futnak össze a szálak, ahogy a napi ügyintézésben is: én tárgyalok a szerzőkkel, jogtulajdonosokkal, fordítókkal, a terjesztővel, a nyomdával. A döntésében ezenkívül az is közrejátszott, hogy jó ideje komolyan foglalkozik drágakövekkel, s a róluk szóló ismeretterjesztő könyv megírására szeretne több időt szánni. Januári leköszönő levelében kiemeli a nők döntéshozó és irányító szerepének alulértékelését, aminek szándéka szerint az ön kinevezésével is ellentart. A közvélekedés szerint a sci-fi művelői és olvasóinak többsége férfi, ezért ennek apropóján kérdezem, a női mivolta okán várhatóan hangsúlyosabb lesz a magazinban a női szerzők szerepeltetése, illetve a női olvasókat célzó tematika? Valóban, a Galaktika olvasóközönségét régebben több mint 90 százalékban férfiak alkották. Jó ideje viszont, ahogy a lapelőfizetésekből is látszik, egyre több a női olvasónk, ahogy a szerzők között is – nem csak Magyarországon – nagyobb számban bukkannak fel nők. A recenziókat, kritikákat közlő blogok és vlogok alkotói között is a nők az aktívabbak. Ugyanakkor eddig sem a szerző neme, hanem az írásának minősége határozta meg, kinek a művét közöljük. Ezután sem fogunk csak azért is úgynevezett női témájú sci-fiket fókuszba helyezni. Azért valamilyen irányváltás várható? A Galaktika folyóiratot, illetve a Galaktika Fantasztikus Könyvek-sorozatot megjelentető Metropolis Media Group elsősorban mindig is science-fiction kiadóként volt számon tartva. De már tavaly, a főszerkesztői kinevezésem előtt elkezdődött a tevékenységünk műfaji kitágítása. Már nem csak sci-fit adunk ki, noha a fő profilunk továbbra is ez marad, ebben nem is tervezünk változást: figyeljük, ki nyerte a World Fantasy-, a Nebula-, a Hugo-, az Arthur C. Clarke-díjakat, és próbálunk olyan könyveket kiadni, amik már külföldön bizonyítottak. Viszont több új sorozatot elindítottunk: Univerzum név alatt tudományos-ismeretterjesztő, Latte név alatt az igényes női olvasókat megcélzó (nem sci-fi), Popcorn névvel pedig a legfiatalabb korosztályt érdeklő könyveket hozunk ki. A Szépirodalmi könyvek címszó alatt pedig a világirodalom gyöngyszemeiből válogatunk, például az Európai Unió Irodalmi díját elnyert könyveket adjuk ki. Szóval tényleg nem kell félteni a Galaktikát tőlem, minden sci-fin túli egyéb érdeklődésem megtalálja a maga csatornáját. Az ön februári beköszöntőjében hangsúlyozza a lap mindenkori megújhodási képességét, ami 1972-es indítása óta jellemzi. Nem kerülhető meg a kérdés: hogy élték túl a két-két és fél évvel ezelőtti botrányt, mikor is a mandiner.hu sci-fi rovata a lapban közölt novellák jogszerűségének hiányát rótta fel önöknek? Szerzői és olvasói bizalom terén hogy állnak most? Valóban követtünk el hibákat, de korántsem olyan mérvűeket, mint amekkora botrány kerekedett belőle. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy a stabil és hűséges olvasótáborunk bizalma nem ingott meg. Mi nem akartuk átverni a szerzőket, akiket tisztelünk, nem volt bennünk semmi rosszindulat. S mivel éppen én intéztem ezt követően a szerzőkkel, a jogi képviseletekkel, a nemzetközi sci-fi szervezetekkel a levelezést, állíthatom, minden érintettel sikerült megállapodást kötni és kompenzálni. Az ügy szerencsésen lezárult.  Ha most valaki ismét kézbe venné a Galaktikát az írások jogviszonyát firtatva, mit találna? Bizton mondhatom, az összes szerzővel rendezett és tiszta a viszonyunk. Tanulva az esetből, külön hangsúlyt fektetünk a megállapodásaink, leveleink archiválására.  Említette, hogy egy évtizede kapcsolódott be a kiadó munkájába, de mikor lett a sci-fi rajongója? Még általános iskolás koromban böngésztem bele a családi könyvespolcon talált Galaktikákba, ám csak később, középiskolásként ragadott magával a műfaj Stanisław Lem műveit és Frank Herbert Dűnéjét olvasva, majd Philip K. Dick regényeit szerettem meg nagyon. A mából nézve érdekes történet, hogy egyetemistaként egy szemináriumra dolgozatot írtam a sci-fi kimerüléséről, akkor úgy láttam, a műfajnak leáldozott, mert a korábbi témái, a holdutazás, a Mars-misszió kifulladt, a kérdései, problémafelvetései elavultak. Az elemzés folyóiratban is megjelent, Almár Iván csillagász még gratulált is hozzá. Na, nem sokra rá megismerkedtem Burger Istvánnal, aki a kezembe nyomott pár frissen megjelent Galaktika-könyvet, és rá kellett jönnöm, mekkorát tévedtem. Milyen népszerűségnek örvend jelenleg a műfaj? Ha a mozifilmek látogatottságából indulunk ki, akkor mintha aranykort tapasztalnánk, a legnagyobb bevételeket a sci-fi filmek hozzák, köszönhetően a Marvel szuperhősös filmsorozatának és a Star Wars reneszánszának. Ugyanakkor hiába nézik meg a filmeket százezrek, nem feltétlenül akarják elolvasni a regényeket, megvenni a könyveket. Az olvasási hajlandóság visszaesett, ma már rengeteg más lehetőség adódik a szórakozásra. A képregényalapú szuperképességű hősökkel operáló filmek nem hatnak negatívan a sci-fi komolyabb műfajára? Személy szerint nem kedvelem őket, inkább csak látványosak, de nem ébresztenek gondolatokat. A szolgálólány meséje összevethetetlen egy Marvel-filmmel. Ilyen értelemben beszélhetünk negatív hatásról. Öröm viszont, hogy a mi olvasótáborunkban van igény a minőségi sci-fire, van is miből válogatniuk, ha meg is nézik az említett filmeket, megmaradnak az irodalmilag-filozófiailag értékes könyvek fogyasztásánál. Könyvben a sci-fi zsáner mely alműfajai most a menők? A legtrendibbnek a tinédzsereknek szóló, a sci-fit fantasyval ötvöző, romantikus beütésű regények számítanak. Ezek kelnek el a legnagyobb példányszámban. Kíván­csiságból magam is belelapoztam nem egybe, de nem visz rá a lélek, hogy ilyet kiadjunk, megmaradunk annál, amit mi igényesebb sci-finek tartunk. Mint például? Például a klasszikus sci-fik: a Sztrugackij fivérek, Arthur C. ­Clarke,­ vagy legújabb vállalkozásunk Kir ­Bulicsov életműve. A fiatalabb szerzők közül a már fentebb említetteken kívül Tal M. Klein Portálját ajánlanám még különösen. Ő tavaly a vendégünk is volt a könyvfeszti­válon. A választásaikat, ízlésüket mennyire igazolják vissza az ol­vasóik? Az elmúlt évben 15 százalékkal nőtt az eladott példányszáma a lapnak, ma már 5700 példányt nyomtatunk havonta, s a lapot átlagosan 2-3 ember lapozgatja a családban, miközben az irodalmi lapok helyzete egyre romlik – ez számomra az elégedettségüket tükrözi. Ugyan fel tudok sorolni számos magyar sci-fi szerzőt Zsoldos Pétertől László Zoltánon át Brandon Hackettig (Markovics Botond), de nem érzem úgy, hogy bármelyikük is szélesebb körben átütő sikert ért volna el. Vagy tévedek? Átütő sikert valóban nem tudtak elérni. Nem véletlenül adtuk át az említett szerzőket másik kiadónak. Kíván-e és tud-e a hazai szerzők számára a Galaktika alkotóműhelyt biztosítani? Van saját felfe­dezett? Hogyne lenne! Pár éve indítottuk útjára a Galaktika Start programot, az első négy kiadványunk szerzői mind a felfedezettjeink. A Michael Walden név alatt író Waldmann Szabolcs Esthar-triló­giája, Molnár Csaba és Vékony Krisztián könyvei is szépen teljesítettek a példányszámok terén. Ahogy Zelnik Péter Zénó első, Lilian című kötete is e sorozat keretében jelent meg, a második, a Rémteremtő pedig egyenesen az egyik legjobban fogyó könyvünk lett. Rendhagyó, 300. számukban a kortárs magyar irodalom színe-java publikált a Galaktikában: többek között Parti Nagy Lajos, Dragomán György, Darvasi László, Cserna-Szabó András, Szabó T. Anna, Csaplár Vilmos. Milyen volt a fogadtatása? A kiadvánnyal azt szerettük volna közvetíteni azoknak, akik élből elutasítják, netán ponyvának titulálják a műfajt, hogy a sci-fi igenis szépirodalom, lám, a kortárs magyar irodalom jeles szerzőitől sem áll távol, hogy ebben a zsánerben alkossanak. Közelebb akartuk hozni az olvasótáborokat; kitártuk a kapukat a szépírók előtt is. Többen meg is látták benne a lehetőséget, Benedek Szabolcs vagy Bárdos Deák Ági ezt követően is írt még hozzánk novellákat. A kiadványból több fogyott, mint általában, így sikeresnek mondható.

Névjegy

Mund Katalin, a Galaktika folyóirat főszerkesztője 1998-ban vallásbölcseleti szakirányon diplomázott a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán. 2003-ban szociológusi diplomát szerzett az ELTE Társadalomtudományi Karán. Szakterülete: tudományszociológia és vallásszociológia, vallás és tudomány viszonya. Doktori disszertációjának témája: az ELTE Etológia Tanszéken folyó munka szociológiai elemzése.

Frissítve: 2019.03.04 09:48

Zöld jövőkép - Amikor a nők jeleskednek a tudományban

Publikálás dátuma
2019.03.23 15:21

Fotó: Fotó:Mohai Balázs
Mi köze a gyöngykagyló héjának az építészethez? Milyen különleges üzeneteket küldenek a rákos sejtek az egészségeseknek? Ilyen és ehhez hasonló tudományos kérdésekben igyekeztek 3-3 percben megváltani a világot a Nők a Tudományban Egyesület által meghirdetett SCIndikátor tudománykommunikációs verseny ifjú döntősei. Lévay Krisztina gyógyszervegyészmérnök csapatával egy olyan komposztálóeljárást kísérletezett ki, amely egy hónap alá szorítja a bioműanyag lebomlási idejét.
Az egész két évvel ezelőtt kezdődött, amikor is a Disney-meséken szocializálódott Lévay Krisztina Thaiföldre indult búvárkodni. Elképzelte, ahogy sellőként úszkál a Némóból elszármazott doktorhalak, bohóchalak, tengeri csillagok és mór márványhalak között, közben pedig garnélák tisztogatják kívülről a búvárszemüvegét. Ami ehhez képest fogadta, maga volt a sósra fűszerezett pokol: nemhogy halakkal nem találkozott, de a víz alatti látását garnélák helyett a szemüvegére tapadó zacskószigetek homályosították el. A látvány egyetlen uszonycsapás alatt kirántotta az idealizmusból és felébresztette benne azt a fajta felelősségérzetet, aminek csíráját nagy valószínűséggel mi magunk is érezzük, amikor külön tárolóba dobjuk ki a temérdek műanyag, fém- és papírszemetünket. Hazajött, és a BME gyógyszervegyész doktoranduszaként két tár­sával egy olyan komposztálási technológia kidolgozásába kezdett, amely egy hónapon belül biomasszává, azaz biológiai úton létrejövő szerves anyaggá alakítja a bioműanyagot. Mi ebben a kunszt, kérdezhetnénk laikusként, ha már amúgy is bioműanyagról beszélünk? A Föld óceánjai az egyszer használatos poliizékkel vannak tele, az emberrel feltehetően soha nem találkozott albatroszok, ámbráscetek és teknősök gyomrát is klasszik nejlonzacskók és pillepalackkupakok készítik ki és az ivóvízbe is hagyományos mikroműanyag kerül. A bioműanyag eleve más – gondoljuk –, és, itt a városban legalábbis, állati büszkék vagyunk rá, ha sikerül komposztálható ökopoharat beszerezni a születésnapi buliba, vagy ha biológiailag lebomló tappancsos zacskóba szedjük a kutyaürüléket. Csakhogy – ábrándít ki Krisztina – az ökoműanyag használata önmagában még nem old meg semmit. „Azt ugyan már felismertük, hogy a hosszú távú cél a szintetikus műanyagok lebomlóra cserélése – a tömeggyártásuk legalábbis már megoldott – és az újrahasznosítás csúcsra járatása lenne, de jelenleg még olyan környezettudatosan gondolkodó országokban is, mint amilyen például Norvégia, 40 százalék alatt marad a műanyagok reciklálása. Az ökoműanyag pedig – hacsak nem a chilei mérnökök által feltalált vízben oldódó verzió, amely enyhén szólva is korlátozottan használható, ha ugyanis kicseppen a tej vagy elered az eső, fittyet hányva rá, hogy épp használatban van, azon nyomban bomlásnak indul – hagyományos szeméttárolási közegben nem nagyon viselkedik másként, mint a klasszikus polimerek. Vagyis a lebomlása akár 1000 évig is eltarthat. A növényi, főként kukoricaalapú bioműanyag, azaz a PLA csak akkor nem végzi az óceánokban vagy a hulladéklerakó telepeken, ha mind hőmérséklet, mind nedvesség, mind pedig pH tekintetében optimális körülményeket biztosítunk a lebomlásához.” Na, puff! Általában idáig tart a fene nagy tudatosságunk, és ha nehézségbe ütközik a reformlét, akkor kényelmi és időbeli szempontokra hivatkozva, egy fecske nem csinál nyarat alapon, sokszor elegánsan elnézünk. Hogy gondolhatja bárki is komolyan, hogy az ötödik vagy a tizedik emeleti panelban egy hétköznapi ember törődni tud a biológiai körülményekkel? Mondjuk, akad olyan ökoharcos, aki a cél érdekében bevállalja, hogy a lakásában több száz gilisztát szállásoljon el egy dupla fenekű komposztvödörben – állítólag nagyon csendesen, észrevétlenül dolgoznak, elég hetente egyszer ellenőrizni a munkájukat –, de az emberek többsége ennyire talán nem elszánt. Nem beszélve arról, hogy az apró gyűrűsférgek is csak a háztartási hulladékkal tudnak elbánni. Az ökoműanyagba beletörnének a szelvényeik. Amivel Lévay Krisztina a tudománykommunikációs versenyen 3 perc alatt – ennyi ideje van ugyanis a versenyzőknek, hogy meggyőzzék a zsűrit és a közönséget – elsöprő sikert aratott, az épp a hétköznapiságban jelent áttörést a hulladékkezelésben. Az általuk fejlesztett, szemetesnél alig nagyobb berendezés az otthonokban képes a transzformációra: annyi a dolgunk, hogy belehelyezzük a használt ökoműanyagot, a háztartási hulladékot és a kutatók által optimalizált, megfelelő biológiai rendszert, és már indulhat is a komposztálás, melynek végterméke a mikroműanyag-mentes biomassza, amely a jövőben akár egy új növény táptalajául is szolgálhat. Igaz, hogy egy hónap alatt készül el, de mi az az egy hónap évezredekhez képest?
Frissítve: 2019.03.23 15:21

Családban marad - talányok Frank Cali meggyilkolása körül

Publikálás dátuma
2019.03.23 14:34

Már a maffia sem a régi. Csak ez biztos, a többi talány Frank Cali meggyilkolása körül. Több mint három évtizede először öltek ismert olasz-amerikai gengszterfőnököt New Yorkban. Lehet, hogy nem is a Cosa Nostra, hanem egy zavart fiatalember a tettes, de erre se vegyünk mérget.
Franky boy, ahogy a Gambino maf­fia­család fejét nevezték, sebesülten az autója alá kúszva keresett fedezéket, de hiába; gyilkosa szitává lőtte. A helyszín Staten Island, csöndes sziget. Elegáns környék, távol a zsúfolt Manhattan, Brooklyn és Bronx zajától. Itt lakott a Keresztapa-filmek fiktív don Corleonéja is, habár a különbség még a laikus mozinézőnek is égbekiáltó. Az 53 éves Calit nem védték testőrök, szemlátomást készületlenül érte a támadás. Már egy új generáció képviselője volt, „menedzser típusú” vezető. Zsarolásért ült börtönben, erőszakos bűncselekményért nem: a Cosa Nostra hőskorában aligha lett volna tekintélye nehézfiúknak parancsolni. Múlt szerda este egy fiatalember csöngetett be az otthonába, miután kisteherautójával beletolatott a házigazda utcán parkoló Cadillacjébe. A biztonsági kamera rögzítette, ahogy Cali kijön a kapun, beszél a látogatóval, még kezet is fognak. Ez­után a tettes átnyújtotta a rendszámtáblát, ami a feltehetőleg szándékos koccanáskor letört – majd hirtelen fegyvert rántott, és tüzelni kezdett. (A rendőrség nem árulja el, hogy a lövések pillanata látható-e a képeken.)  

Hogy jön ide Trump?

Szombaton őrizetbe vették a gyanúsítottat. A 24 éves Anthony Comello szótlan volt rövid bírósági meghallgatásán, arra sem válaszolt, hogy bűnösnek vallja-e magát. Golyóstollal firkált a tenyerére, például azt, hogy MAGA (Donald Trump szlogenjének – Make America Great Again, azaz Tegyük újra naggyá Amerikát – ismert rövidítése). A sajtó úgy tudja, a fiatalember előzőleg zavaros vallomást tett a rendőrségen. Állítólag Cali unokahúgának udvarolt, de a férfi eltiltotta tőle. Arra is hivatkozott, hogy be volt tépve, és félelmében lőtt. Az FBI tudomása szerint a feltételezett gyilkosnak nincs semmiféle kapcsolata a szervezett bűnözéssel. Az amerikai média tanúvédelmi programban részt vevő exmaffiózókat szólaltatott meg. Legismertebbjük Salvatore Gravano (Bika Sammy), aki 1992-ben a Gambinók akkori fejét, John Gottit juttatta rács mögé. „Ez nem a Cosa Nostra, mi ilyet nem csinálunk”, mondta arra utalva, hogy a vérontásnak az áldozat rokonai is szemtanúi voltak. A másik „szakértő”, John Alite, a család egykori bérgyilkosa úgy nyilatkozott, ha ilyen fontos személy a célpont, akkor biztosra kell menni, legalább három autóra és nagyobb tűzerőre van szükség. Ez a merénylet nem vall profira. Persze nem tudhatjuk, élnek-e még a régi szabályok. Bruce Mouw nyugalmazott FBI-ügynök emlékeztet, hogy az alvilági leszámolásokat a legnehezebb felderíteni. Nincsenek tanúk, senki nem látott semmit, senki nem ismer senkit. Párhuzamosan a maffia is nyomoz, és jobb eséllyel találja meg a tettest. Ha nem akad egy bandatag, aki kitálal – akár évekkel, évtizedekkel később –, talán sohasem derül ki a tényleges indíték. Mert Cali azért ízig-vérig gengszter volt a nyomozó szerint. „Szicíliai, nagyon sima modorú, jó üzletember, okosabb az átlaggengsztereknél. De bárhogy kiöltözött, bármilyen szép házat vásárolt, attól még gengszter maradt.” Legutóbb 1985-ben öltek maffiavezért New Yorkban. Akkor is a Gambinók főnökével számoltak le: Paul Castellanót egy steakhouse előtt lőtték agyon. Így lépett a helyére Gotti, a celeb keresztapa (lásd keretes írásunkat). De addigra az olasz-amerikai alvilág már csak árnyéka volt korábbi önmagának. 

A szesztilalom királyai

A Cosa Nostra a múlt század elején telepedett rá New Yorkra, miután megvívta véres bandaháborúit más bevándorló közösségek, elsősorban a zsidók és írek nehézfiúi ellen. A Szicílián hagyományos ipart űzték: zsarolás, védelmi pénzek, illegális szerencsejátékok, uzsorakölcsönök, pénzbehajtás, prostitúció és így tovább. A nagy üzlet az ölükbe hullott, az állam átengedte nekik az alkohol kereskedelmét a szesztilalommal (1920–33). A maf­fia levonta a tanulságot, kezdeti idegenkedését leküzdve más kábítószereket is árusítani kezdett, mi­után az alkoholt újból legalizálták az Egyesült Államokban. A rivális klánok, elkerülendő a folyamatos vérontást, felosztották maguk között a nagyváros területét. A húszas években alakult ki a híres-hírhedt „öt család” (Bonanno, Colombo, Gambino, Genovese és Lucchese). Fontos volt az erőegyensúly; aki egyeduralomra tört, az a vesztébe rohant. Így járt a viselkedési kódexet előíró Salvatore Maranzano is. Alighogy „minden főnökök főnökének” kiáltotta ki magát 1931-ben, könyvelőknek álcázott merénylők végeztek vele az irodájában. Lucky Luciano rendelte el a leszámolást, át is vette a hatalmat, de – biztos, ami biztos – sohasem használta a „capo di tutti capi” címet. Ehelyett a családok képviselőiből még ugyanannak az évnek a végén létrehozták a Bizottságot, amelyben a rivális klánok egyeztettek, és igyekeztek asztalnál elsimítani ellentéteiket. A sebhelyes arcú Luciano modernizált, vagyonának egy részét törvényes vállalkozásokba fektette. Ezzel nemcsak a pénzét mosta tisztára, hanem befolyást is szerzett a kikötői rakodásban, a szemétszállításban, amit alkalmanként zsarolásra használt. Messzire elért a keze, még a washingtoni kormány is kénytelen volt alkudozni vele. Kapcsolatai révén a börtönből segítette a szicíliai partraszállást a második világháborúban, cserébe 1946-ban amnesztiával szabadult.  

Minden megy tovább

A háborút követő két évtized lett a maffia fénykora. A családok az egész országban megvetették a lábukat. Óriási részesedést kanyarítottak ki a szórakoztatóiparból és a szerencsejátékokból – az alvilág piszkos milliói nélkül meg sem épülhettek volna Las Vegas kaszinói és felhőkarcolói. Politikusokat, rendőrfőnököket, bírákat tartottak a markukban vesztegetéssel és zsarolással. Ez a moziból jól ismert „aranykor” (amikor már Michael, Al Pacino karaktere a filmbéli Keresztapa). Az állam csak a hetvenes évektől lendült ellentámadásba. A törvények szigorítása mellett az hozta meg a fordulatot, hogy sikerült megtörni az omertàt, a hallgatás parancsát. Egyre több maffiózó vállalta az együttműködést az igazságszolgáltatással, ami megrendítette a belviszályoktól legyengült alvilágot. Az olasz-amerikai maffia azóta ritkán került címlapra. Legutóbb 2011-ben, amikor összehangolt rajtaütésekkor száznál több szervezett bűnöző csuklóján kattant a bilincs, mintha „döntő csapást” mértek volna rájuk. Ám Janice Fedarcyk, az FBI New York-i irodájának vezetője elismerte, hiába tartóztatják le és ítélik el időről időre az öt család vezetőit, ez nem szünteti meg a problémát. Az üzlet, ha új arcokkal és változó formában is, de megy tovább. Mítosz, hogy a maffia már a múlté. Sőt éppen hogy kezd erőre kapni, állítja Selwyn Raab, a Five Fami­lies (Öt család) című könyv szerzője. Szerinte a szeptember 11-i terrortámadások lélegzethez juttatták a Cosa Nostrát. A legjobb nyomozókat a terrorelhárítás köti le az új évszázadban, a szervezett bűnözésre sokkal kisebb kapacitás jut. Ha nincs, aki bizonyítékokat gyűjtsön, vádat sem tudnak emelni ismert maffiózók ellen. Pedig a szervezet jelentős profitot termel, együttműködik például kolumbiai drogkartellekkel, változatlanul aktív a szerencsejátékokban és az építőiparban. Az FBI becslése szerint háromezer tagja van az Egyesült Államokban.

A don és lánya

A Gambino klán legismertebb feje, John Gotti (1940–2002) imádott szerepelni. Alulról, önerejéből küzdötte föl magát capónak, és gátlástalanul élvezte a sikert. Szakított elődeinek visszahúzódó életformájával. Társasági eseményeken villogtatta jól szabott öltönyeit, drága selyem nyakkendőit. Szívesen adott interjúkat bulvárlapoknak a nyolcvanas években. Nem volt bölcs dolog, pimaszsága irritálta a közvéleményt, pláne, hogy három maffiaperben is felmentették. Végül az alvezére buktatta le, Salvatore Gravano koronatanúként ellene vallott a bíróságon. Gottit életfogytiglani börtönre ítélték, de vélhetően a rács mögött is maradt befolyása. Lánya, Victoria örökölte a feltűnési viszketegséget, és kamatoztatta is a szórakoztatóiparban. Valóságshow-ja, a Growing Up Gotti három szezont ért meg, ezután celebvetélkedőkön szerepelt. A Mob Wives (Gengszterfeleségek) tévéműsorban együtt lépett fel Karen Gravanóval, annak a Bika Sammynek a lányával, aki a börtönbe juttatta az apját.

Témák
maffia
Frissítve: 2019.03.23 14:34