Albérlet: romáknak nem

Publikálás dátuma
2019.02.24. 09:00
Leila, Márkó, Zsolt és Rikárdó. A volt Vasvári laktanya átmeneti otthonát nyárig kell elhagyniuk
Fotó: Draskovics Ádám / Népszava
Krízishelyzetbe került családok átmeneti szállásáról átlépni az albérletpiacra majdhogynem lehetetlen. Egy roma nagycsaládnak különösképpen: a Menedékház egyik családjának civil szervezetek próbálnak segíteni, ha a kormány temérdek közpénzzel felturbózott családvédelmi akciótervét nem nekik találták ki.
Mihály és Jolán a hevesi Tarnaörsön éltek 2016 teléig. A harminchárom éves férfi szüleinél laktak, majd amikor az édesapja meghalt, az édesanyja három hónap múlva férjhez ment. Mihály azt mondja, a romáknál ez elképzelhetetlen és megbocsáthatatlan. Ő sem tud, de nem is akar megbocsátani. Megszakította a kapcsolatot az édesanyjával. Önálló házat béreltek. Mihály akkoriban egy útépítő cégnél dolgozott, az M6-os autópálya szalagkorlátját is ők építették egy darabon, meséli büszkén. Kemény meló, főleg nyáron, de legalább van. De az idillnek vége szakadt. A ház külföldi tulajdonosa egyik napról a másikra jelezte, hazaköltözik. Egy hetük maradt új lakhatás után nézni, de nem akadt ilyen. Az édesanyja új családjához nem fordulhattak. Nekivágtak hát az ismeretlennek, Budapestre indultak. Jolán itt született ugyan, de a szüleire ő sem számíthatott. Édesapja neki is meghalt, édesanyjáról nincs híre, két testvére közül csak az öccséről tud. Róbert állami gondozott, már elmúlt tizennyolc, de mivel a második szakmáját tanulja, maradhatott az otthonban. Karácsony idején egy hetet velük tölthetett. Amikor két éve Budapestre érkeztek, bele a semmibe, este volt és tél. Egy családsegítőhöz kopogtattak be, akkor még csak három gyermekkel. Hálásan beszélnek az ottaniakról, akik mindenben segítettek a krízisbe került fiatalokon. Pár nap alatt biztos helyre kerültek. Aludtak a „12 ágy” program szállásán, majd a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Kelta utcai átmeneti otthonában találtak fedélre, ahol hat hónapot tölthettek. Az álláskeresés időleges kudarcai és az új körülmények feszültsége nem kímélték a kapcsolatukat, már-már úgy tűnt, feladják, de felülkerekedtek a kilátástalanságon. A Menedékház Alapítvány kőérberki átmeneti otthonába fogadták be őket, a felvételin simán átmentek. 2016 augusztusa óta élnek az egyszobás lakásban, a Muskétás utcai egykori Vasvári Pál laktanya egyik épületének első emeletén.
Mihály és Jolán gyermekei talán saját szobát kaphatnak
Fotó: Draskovics Ádám / Népszava

Föld fejtetőn

Odatalálni nem egyszerű, de a néhai katonai objektum őrtornya és az itt-ott meglévő szögesdrót miatt végül is elvéthetetlen. A 7-es épület földszintje hajléktalanoké, a két emeleten él huszonegy család. Nyolcvan ember, sok gyerek. A hangulat kollégiumi. Tiszta és puritán – ha maradt még értelme ennek a szónak. A folyosón ruhaszárítók, öt óra után hazaérkező lakók. Az irodában beszélgetünk, miután Jolán szabadkozik a rendetlenség miatt, ami – mint később meglátjuk – a négy gyerekhez képest gyakorlatilag nincs. A társalgásban a két és fél éves Leila is velünk tart, a három srác mindeközben elválaszthatatlan az udvartól és a focilabdától. Csak a pattogás és a versengés hangja szüremlik föl. A kislány egy tudományos képeskönyvet lapozgat, s a Föld ugyan éppen a feje tetején áll, de csak hozzá képest. Egyszer majd visszaállítja a talpára a glóbuszt, ebben legyünk biztosak. Mihály és Jolán két és fél év alatt alaposan összekapta magát. Hosszú utat jártak be, volt honnan felállniuk. Bejelentetten dolgoznak mindketten, és sikerült előtakarékosságot is képezniük. Együttműködőek és megbízhatóak, minden hónapban az elsők között fizetik be a havi térítési díjat, és első dolguk, hogy bevásárolnak a gyerekeik számára. Az édesanya tiszta és alapos, ez meglátszik a lakókörnyezetén és azon, ahogy a gyerekeket iskolába, óvodába, bölcsődébe járatja. Ezeket a garanciákat Madar Alexandra családgondozó is említi, hozzátéve, jó szívvel ajánlja a családot, mert úgy gondolja, képesek lesznek önállóan boldogulni és albérletet fenntartani. Az év elején az Utcáról Lakásba Egyesület adta az első lendületet az albérletkeresésnek, majd néhány hete A Város Mindenkié is csatlakozott a „kommunikációs kampányhoz”. „Már kaptunk egy felajánlást – mondja Alexandra az eddigiekről – egy család külföldre megy, és szeptemberig adnák ki a lakásukat. Ennél azonban hosszabb távú megoldást szeretnénk. De nagy öröm volt, hogy valaki jelentkezett a felhívásra. Fény az alagút végén…” Számos kiadó lakást megnéztek már, két-három szobás lenne ideális, valahol a XI. kerületben vagy annak környékén a munkába járás miatt, és hogy a gyerekeknek lehetőleg ne kelljen bölcsődét, óvodát, iskolát váltani. Olyan albérletet keresnek, ahol a másik fél is megbízható, és nem kell attól tartaniuk, hogy egyik napról a másikra ismét utcára kerülnek. Rezsi nélkül havi 110 ezer forintot tudnak lakhatásra költeni. A jelenlegi árak mellett ez nem tűnik egyszerűnek, de az üzlet mindig akkor hiúsul meg, ha kiderül, négygyermekes roma családról van szó, meséli Jolán. Szomorúan, de tudomásul veszik ezt, ám nem áll módjukban feladni. Arról, hogy a roma származás miért okoz előítéletet, és ezen hogy lehetne változtatni, Jolán nem beszél. Csak magukért akar helytállni. És Madar Alexandra is ezt teszi: „garanciát vállal a családért”. Ahol és amikor teheti, segíti őket, olykor az albérletkeresésben is, de úgy látja, nem feltétlenül jó üzenet, hogy a család átmeneti otthonból érkezne. Pedig a családgondozó éppen azt a garanciát nyújtja, ami a legfontosabb most. A fizetőképességet a megtakarítás mellett a munkahelyek adják. Mihály a BKK-nál dolgozik, már csoportvezető, és hamarosan instruktori kinevezés vár rá: az irodára kerülhet. A szállásról több embernek is ő szerzett munkát a tömegközlekedési cégnél. Jolán egy iskolai konyhán dolgozik hat órában. A napirendjük feszes: a férfi 4.20-kor kel, és 6-kor kezd, tizenhatórázik. Három nap munka, egy pihenés. Jolán 7-kor indul, elviszi a gyerekeket, a 2,5 éves Leilát bölcsődébe, az 5 éves Márkót óvodába, a 9 éves Rikárdót és a 10 éves Zsoltot iskolába. Este begyűjti a fészekalját, és indulás haza. A szobába.
A Menedékház Alapítvány átmeneti otthonának családjai egy szinttel élnek a hajléktalanok fölött
Fotó: Draskovics Ádám / Népszava

Egyes családok éve

A családvédelmi akciótervek védőhálóján Mihályék rendre átesnek. Az adókedvezmények ugyan rájuk is vonatkoznak, hiszen dolgoznak, de még inkább azok járnak jól vele, akik sokat keresnek. A gyerekek után járó támogatást egyszer igénybe szeretnék venni, de hogy építkezni vagy lakást vásárolni kellő önerő nélkül Budapesten nem tudnak, ennél semmi nem biztosabb. A Menedékház egy családja már kétszer nekifutott a csok igénybevételének, ami legutóbb a kinézett ingatlan alacsony hitelfedezeti értékén bukott meg. Alexandra azt mondja, egyszer már sikerült a közreműködésével albérletet találni egy családnak. Két gyermekkel, és nem romáknak. Ez persze nem jó arány. De talán most, Mihály és Jolán történelmet ír. Alig hiszem, hogy lenne náluk hálásabb, ha ez sikerülne június 15-ig. Mert az átmeneti otthon csak átmeneti otthon, és csak eddig az. A Menedékházban várják, hogy rájuk mosolyogjon az élet.

Tét és tétlenség

„Majdhogynem megoldhatatlan” – így válaszolt Győri Péter szociológus, lakáspolitikai szakértő arra a kérdésünkre, hogy miként léphet át egy átmeneti otthonban élő család közvetlenül az albérleti piacra. Erre a kérdésre ma Magyarországon nincs megnyugtató válasz, pedig lehetne. Igaz, nem kis korrekcióval, hanem nagy elrugaszkodással. Fejlettebb és gondoskodóbb államokban a szociális intézményeknek vannak úgynevezett kilépő ingatlanaik, melyek az átmeneti otthon és az albérlet közötti időszakban vehetők igénybe. Nálunk az ilyen ingatlanok száma elenyésző. A kilépő ingatlan is ideiglenes otthon, hiszen sokan várnak rá, ezért jól működő lakbér-támogatási rendszert is kell hozzá csatolni, hogy a családok kezének elengedése után is magabiztosan állják a sarat. Mind­ezekre kiváló példák vannak szerte Európában. Győri Péter úgy látja: Magyarországon nincs lakáshiány, részint a de­mográfiai, részint a kivándorlási tendenciák miatt. Nem lenne tehát feltétlenül bérlakásépítésre szükség. Vannak lakások. Az állam határozott jogalkotói és finanszírozói beavatkozása nélkül azonban nem lehet megoldani a problémát, sehol a világon. A szociális intézményhálózatnak a szakmai lebonyolítás lenne a feladata továbbra is. Ugyancsak szükség volna az állam piacszabályozó jelenlétére a lakáspiacon is, mivel a befektetési célú építések és vásárlások miatt vészesen elszabadultak az ingatlanárak, magukkal húzva az albérleti díjakat is. E hatások – és az állam tétlensége – miatt szinte kizárt, hogy a krízishelyzetből építkező családok felérjék ezt az árszínvonalat. A családtámogatások miatt tovább emelkedő árak megállíthatatlanul növelik a szakadékot a rászoruló családok vágyai és a reálisan elérhető lakhatási lehetőségek között.

Szerző

Bauhaus: az egyszerűség misztikuma

Publikálás dátuma
2019.02.23. 19:00

Fotó: Shutterstock
„A modern, harmonikus és eleven építészet a hiteles demokrácia látható jele” – hirdette Walter Gropius, amikor 100 évvel ezelőtt Weimarban megnyitotta Bauhaus-iskoláját. Jelszavaival és eszméivel grabancon ragadta a műtermében magányosan búslakodó művészt, és feladatot adott neki: tessék egy élhetőbb, emberközelibb világot teremteni!
Az első világháború után vagyunk, a korszak emberképét a személytelenség és a gépiesség formálja. Praktikus, használható, gyorsan felépülő új világot szeretne, amelyben végre valami őérte van. Fellengzősség és cifrálkodás nélkül. És ekkor jön egy 36 éves német építész – maga Walter Gropius –, egy huszárvágással ötvözi az iparművészetet a képzőművészettel, és a sáldobálós alkotót letaszítja a piedesztáljáról. Kvázi mesteremberré teszi, és a Bauhaus eszméjén keresztül a totális művészet megalkotását tűzi ki célul. „Tisztán organikus épületeket akarunk alkotni, melyek vakmerően sugározzák a belső szépséget, és mentesek mindenféle hazugságtól és ornamentikától” – hangoztatja, hozzátéve, hogy reményei szerint a Bauhaus képes lesz áthidalni a művészet és az ipar, valamint a művészet és a technika közötti szakadékot. Az iskola, kis kihagyással, egy dessaui, majd egy berlini költözéssel 14 éven keresztül működött, majd 1933-ban a Gestapo, a modern művészet elfajzottságára hivatkozva, végleg bezáratta.  

Kapásból feláras

Leszámítva a tengeren (óceánon) túli újraszerveződő mozgalmakat, lényegében soha többet nem nyílt Bauhaus-műhely intézményesített keretek között, Az a szűk 15 év mégis végérvényesen megváltoztatta az elkövetkezendő 100 év építészetét és dizájntörténetét. Van, akinek a Bauhaus még ma is a modern építészet non plus ultrája, sznobok társalgási kódexének vezérszava, az ingatlanosok számára pedig biztos felár: jó helyen, jó anyagból, letisztultan elegáns formákból építkező, világos, nagypolgári lakás a harmincas évekből. Pedig Gropius mesteriskolája a korai időszakban még nem azt a letisztult, négyzetre alapozott stílust képviselte, ami a húszas évek első harmadától védjegyévé vált. A Bauhaus törekvése elsősorban nem az volt, hogy nagypolgári igényeket elégítsen ki, hanem hogy a munkásság és a kispénzű emberek számára teremtsen gyorsan, gazdaságosan megvalósítható, jó minőségű, no és persze esztétikus lakóépületeket és munkahelyeket. Csak aztán, mivel felkarolói a vagyonosabb polgárok lettek, akik státusszimbólumként kezdtek tekinteni a Bauhausra, munkáslakások helyett Európában, így nálunk is inkább Bauhaus-hatású villák és bérházak épültek. Szinte sosem tiszta Bauhaus-elvek szerint, hiszen a megbízó igényeihez igazodva a tervezők sokszor engedményeket tettek a díszítés, a fényűzés vagy épp a drága anyagok javára. A művészettörténészek hozzávetőlegesen egybehangzó véleménye szerint nálunk leginkább Bauhaus-jegyeket viselő modernista házak épültek, de azért akad egy-kettő, melyek a dicséretes mértéktartás jegyében közelítenek a prototípusban – a Walter Gropius és Adolf Meyer által tervezett berlini Sommerfeld-ház – megfogalmazott kívánalmakhoz. Az egyik legszebb a Kelenhegyi úton található Szegő-villa, amelyet egy sörgyárigazgatónak épített 1924-ben a Bauhaus-iskola egyik magyar tagja, Forbát Alfréd. 

Egy kis agymosás

Merthogy a klasszikus nagy nevek, Gropius, Johannes Itten vagy Mies van der Rohe mellett számtalan magyar tervező, többek között a fent nevezett Forbát Alfréd, Moholy-Nagy László, Breuer Marcell, Molnár Farkas vagy Weininger Andor tanult vagy tanított a Bauhaus műhelyében és alakította annak szellemiségét. Weininger Andor például már 1921-ben Weimarba utazott, hogy a Bauhausban tanulhasson. Körner András Weininger színpadai című könyvében, már öregen arról mesél, hogy bár sokan irigyelték, nem volt ám mindig fenékig tejfel benne lenni a Bauhaus sűrűjében, ahol olykor az abszurditásig feszültek egymásnak az olykor fanatikus nézetek. „Amikor megérkeztem a Bauhausba, és beléptem a kissé kopottas épületbe, az emeletről énekszót hallottam leszűrődni. Templomban hallani ilyesmit olyan volt, mint valami zsolozsma. Mentem a hang után, fel a lépcsőn. Mint kiderült, a Bauhaus növendékei egy auditóriumban gyűltek össze, és egy kopaszra nyírt, bíborszín talárba öltözött ember prédikációt vagy beszédet tartott nekik. Aztán a hallgatóság megint elénekelt egy vallásos dallamot. Pécsi barátaim, akik már előttem érkeztek a Bauhausba, s akiket észrevettem a gyülekezetről kitóduló emberek között, nevettek, amikor megkérdeztem, istentiszteletet tartottak-e. Elmagyarázták, hogy Johannes Itten, az iskola egyik mestere tartott mazdaznán-gyülekezetet, ahol ennek a zoroasztrizmusból eredő hitnek a tanait hirdette.” Állítólag Itten nagyon agresszív volt: addig alakította a tanulókat, agymosásnak vetve alá őket, amíg úgy nem érezték, hogy semmit sem tudnak. Azt akarta, hogy nulláról kezdjenek újra mindent. Ha valakit nem sikerült logikus érvekkel meg­győznie, a miszticizmus segítségével próbált rá hatni, hogy belássa: addigi gondolkodásmódja helytelen volt. 

Zenés dadaista imprók

A Napraforgó utcai Bauhaus-lakó­telep, a Lupa-sziget ma is ’30-as éve­ket idéző víkendházai – az egyik a Soros családé volt! –, Breuer Marcell csővázas bútorai, a híres B35-ös szék, a Csehország első modern építészeti műemlékének számító brnói Tu­gendhat-villa, az egykori dessaui Bauhaus-központ épülete… – sorolhatnánk a végtelenségig a Bauhaus-remekeket. Minden bizonnyal önöknek is kapásból eszükbe jut vagy egy tucat, de arra csak kevesek gondolnak, hogy – lévén minden művészeti ágat egyesíteni akart magában – a Bauhaus a színház és a zene világába is begyűrűzött. Az egyetlen Bauhaus-zenekart épp a már idézett Weininger Andor alapította 1924-ben – dadaisztikus improvizációkból, az amerikai dzsessz és a hazai és délkelet-európai dallamkincs keveredéséből igyekeztek új zenei hangzást teremteni. Rögtönzött mulatságaik fontos részét képezték a Bauhaus-életérzésnek, ezeken mindig Weininger szórakoztatta a közönséget. Molnár Farkas a Periszkóp című aradi folyóiratban, 1925-ben, elfogulatlanul állítja róla, hogy maga volt a Bauhaus-muzsika teste és szelleme. „Ha ő a zongorához ül, uralkodik az összes mesterek felett, vezet, mint Scheer tengernagy, emel, int, diktál. Mosolygása világhírű.” Egyik zenésztársa szerint a zenekar igazi Bauhaus-műalkotás volt. „Weininger zongorázott és énekelt, bár hangját szinte elnyomta a sok ütőhangszer és zajkeltő eszköz vihara.”

Kis ablakok, nagy erkélyek

Talán kevesen tudják, de a világ legnagyobb Bauhaus városa Tel-Aviv. Izrael gazdasági fővárosának „Fehér Város” negyede 2003 óta a világörökség része, köszönhetően a több ezer Bauhaus stílusban épült házának. A korszak 150 tervezője – többségükben német építészek – az éledező fasizmus elől menekült a Szentföldre. Az 1909-ben alapított kisváros lakossága a ’30-as évek nagy bevándorlási hulláma nyomán duzzadt fel, egyszerre hatalmas lett a kereslet az olcsó lakásokra. A hihetetlenül gyors ütemű építkezéshez a Bauhaus stílust szemelték ki, annak modernsége, tiszta vonalvezetése és sallangmentessége miatt. Az építők szerettek volna megfelelni a helyi forró és párás klímának is, ezért a nagy, európai ablakok helyett kicsiket építettek, viszont szinte minden házon van legalább egy nagy erkély. A 100. évfordulóra egy osztrák-kínai cég hatalmas, 116 méter magas Bauhaus házat tervezett Tel-Aviv központjába. Ha a terveket elfogadják, az impozáns épület munkálatai idén kezdődnek.

Bauhaus-színház

Breuer, Molnár és Weininger színházi vázlatok egész sorozatát dolgozták ki, amelyek a korábbi, szöveges és zenés drámai színház hagyományait mindenestül elvetették. Elképzelésük szerint a jövő színházában a szereplők nem is színészek, hanem mechanikus eszközök, táncoló és mozgó figurák, a színpadon lejátszódó dolgok és mozgásfolyamatok néma alkotóelemei. A színházi tér egy sokféle mozgásra képes mechanikus szerkezet, ahol a mozgást lebegő hidak és felvonók biztosítják. Moholy-Nagy László utópisztikus színházelképzeléseiben már odáig merészkedett, hogy az emberi szereplőket teljesen mellőzte, helyettük mechanikus konstrukciók szerepeltek volna.

Közel nyolcvan éve működő példa

A Gropius–Breuer tervezőpáros által közösen megálmodott 1942-es, New Kensingtoni Alumínium Város máig bizonyíték rá, hogy a Bauhaus eszmeiségét a gyakorlatban is össze lehet hangolni olyan profán építészeti kérdésekkel, mint a szociális lakhatás problémái. Az itteni munkáslakások máig tartják formájukat és működnek azóta is eredeti rendeltetésük szerint.

Szerző
Témák
Bauhaus

Tabletták, kúpok és olajos kivonatok: a drog is lehet gyógyszer

Publikálás dátuma
2019.02.23. 17:00

Fotó: Shutterstock
Epilepszia, sclerosis multiplex és rák – betegségek, melyek kezelésében egyre nagyobb szerepet kap az orvosi kannabisz. Csak nem nálunk, a magyar orvosok ugyanis elzárkóznak. A betegek így titokban, külföldről rendelik a szereket.
„Öt éve lymphomát (egyfajta daganatos betegség) diagnosztizáltak nálam, amire kemoterápiás kezelést kaptam. Ennek hatására rengeteg szövődmény alakult ki a szervezetemben, ilyenek az idegelhalások és a krónikus neuropátiás fájdalom. Olyan erős fájdalmaim voltak, hogy egy idő után már ópiátokat tartalmazó gyógyszereket írtak fel az orvosok. De a kínok egyre csak fokozódtak, teljesen kilátástalan volt a helyzetem. Ekkor döntöttem úgy, kipróbálom az orvosi kannabiszt” – meséli Karácsony Ferenc gyermekorvos, természetgyógyász. A magyar orvosok nagy része kerüli, hogy kiálljon az orvosi kannabisz használata mellett, ennek oka, hogy nem akarnak a szakmán belül konfliktust, és a szer idehaza – néhány egyedi engedélytől eltekintve – most is illegális. Sokáig így volt ezzel Karácsony Ferenc is, de csak addig, amíg betegként szüksége nem lett a szerre. 

Kolumbiáig ment segítségért

A fájdalmai enyhítésére Karácsony Ferenc Kolumbiába utazott, ahol egy kannabiszból nyert hatóanyagot próbált ki. A szert egy klinikai hátterű, komplex kúra keretében, bioétrend mellett, célzottan készítették el neki. Ennek hatására jelentősen javult az állapota. Sokáig azonban nem tudott kint maradni, hiszen nagyon drága egy ilyen út. Mikor hazatért, azonnal beadta az engedélykérelmet az egyetlen, itthon is törzskönyvezett gyógyszerre, amely CBD-t tartalmaz. Az engedélyt megkapta ugyan, de nem tudja finanszírozni magának a gyógyszert, mert az több százezer forintba kerül havonta. Emiatt CBD-olajjal és komplex természetes gyógymódokkal kezeli magát, bár ez messze nem olyan hatékony, hiszen más az olaj koncentrációja és az összetétele. Visszatérő fájdalmaira továbbra is szed más gyógyszereket, de legalább sikerült csökkenteni ezek mennyiségét. „Orvosként azt hiszem, a kannabinonid medicina (orvosi kannabisz) segíthet a szervezet természetes folyamatainak helyreállításában. Ígéretes módszer, bár még nagyon sok tudományos kutatásra van szükség. Mégis, számításba kell venni mint terápiát. Nem szabadna, hogy csak fórumokon beszélhessenek róla a betegek. Az orvosoknak is partnernek kellene lenni. A kutatások mellett szakmai továbbképzésre is szükség van” – hangsúlyozza Karácsony Ferenc. Véleményét osztja Papp Szidónia belgyógyász szakorvos. Szerinte a betegek részéről egyre nagyobb az érdeklődés, ezért lenne fontos, hogy nyitottabbak legyenek az egészségügyi szakemberek, és ne rögtön elutasítással reagáljanak a kérdésekre. „Magyarországon jelenleg egyetlen olyan gyógyszer érhető el, ami kannabiszból készül. Egy szájspray, ami egyenlő arányban tartalmaz THC-t és CBD-t. Ezt sclerosis multiplexben szenvedők kaphatják, egyedi engedélyezés alapján, fájdalomcsillapításra. Az egészségbiztosító azonban nem támogatja, így alig néhányan engedhetik meg maguknak. Egyhavi adag ugyanis 160 ezer forint körül mozog” – mondja. Külföldön jóval szélesebb felhasználási lehetőségei vannak a növénynek. Tabletták, olajos kivonatok, kúpok, inhalációs módszerek és szájspray is elérhető a betegek számára. A belgyógyász szerint bizonyos gyerekkori epilepsziában szenvedőknél, a sclerosis multiplex esetében, krónikus fájdalommal élő, AIDS-es és daganatos betegeknél is alkalmazzák. Hatékony például a kemoterápia mellékhatásainak, a hányingernek és a rosszulléteknek a kezelésére.

Titokban szedett, külföldről rendelt

A CBD-t tartalmazó olaj, amit a legtöbb országban táplálékkiegészítőként árulnak, nálunk nincs forgalomban, de a környező országokból megrendelhető. A THC-tartalma ezeknek az olajoknak 0,2 százalék alatti, efölötti érték illegális. Papp Szidónia azonban figyelmeztet: nem biztos, hogy ezek olyan hatékonyak, mint a gyógyszernek minősülő termékek, ráadásul nem állnak olyan szigorú szabályozás alatt. Jelentős minőségbeli különbségek lehetnek. Éppen ezért fontos utánajárni a gyártó engedélyeinek és annak, hogy a cég rendelkezik-e a megfelelő laboratóriumi vizsgálatokkal. Csodát persze ne várjon senki. „Egyelőre nem tudni, hogy egy adott beteg esetében van-e eredménye az olaj használatának, és ha igen, milyen dózisra van szükség. Sok esetben a hatékony CBD-dózis jelentős anyagi kiadással is jár, ezért vagy nem érik el, vagy nem tudják fenntartani a kellő mennyiséget. Nagy baj, hogy a betegek általában orvosi felügyelet nélkül adagolják, sőt a kezelőorvos előtt le is tagadják. Ezt nem tartom jónak, mert előfordulhatnak különböző veszélyes gyógyszerkölcsönhatások. Akkor is, ha önmagában a CBD-vel nagy dózis alkalmazása mellett sem tapasztaltak toxikus mellékhatást” – mondja Papp Szidónia. A szakember szerint hatalmas gazdasági lehetőség is van az orvosi kannabisz termesztésében, és sok gyógyszer is helyettesíthető lenne ebből készült termékekkel. Az ópiát típusú fájdalomcsillapítók egy része kiváltható lehetne a kannabiszból készült gyógyszerrel – állítja. 

Milliárdos üzlet a legális termesztés

A kínálkozó lehetőségre már Izrael is felfigyelt, ahol az orvosi marihuána nagyüzemi termesztésére és jelentős exportjára két éve készülnek. Idén januárban már arról szóltak a hírek, hogy a kormány engedélyezte az országban a termelését és a termékek exportját. Mindez hatalmas bevételt jelenthet. Az Ynet izraeli hírportál arról számolt be: az előzetes számítások szerint az üzlet évente négymilliárd sékelt, vagyis akár 320 milliárd forintot is hozhat. Izrael olyan országoknak adhat el marihuánából készített termékeket, amelyek engedélyezték az efféle szerek alkalmazását a gyógyászatban. „Magyarországon is elindultak olyan projektek, amik ezt célozzák, akik ebben pénzt látnak, azok folyamatosan figyelik, hogy itthon mit lehetne tenni ez ügyben. Az biztos, hogy előbb-utóbb elindul egy ilyen üzlet, de azt nem tudni, hogy mikor. Egyelőre még nincs legális, orvosi felhasználásra alkalmas, ipari termesz­tés itthon, pedig hazánknak nagyon jók az adottságai a termesztéshez” – mondja Szelestei Miklós, a Magyar Orvosi Kannabisz Egyesület (MOKE) elnöke. A lehetőség tehát adott, de valószínűleg még messze vagyunk a megvalósulástól, hiszen sok orvos még azt sem tudja, hogy engedéllyel fel lehet írni orvosi kannabiszból készült gyógyszert akkor is, ha ezt általában nem támogatja a társadalombiztosító. „Egyelőre csak egy olyan esetről tudok, amikor valamekkora tb-támogatást kapott valaki egy CBD-olajra. Egy súlyos epilepsziával küzdő kislány számára kérvényezték a szülei a gyógyszert. A CBD ugyanis gyerekeknél is biztonságosan alkalmazható, nemrég az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is megállapította az olajokról, hogy nem alakul ki velük kapcsolatban függőség. Vannak látványos eredmények, de sajnos azt is tapasztaljuk, hogy van, akinek nem elég az a mennyiség, amit meg tud fizetni, illetve önmagában a CBD nem elég hatékony. Az egyesület célja, hogy létrejöjjön egy kiterjedt orvosikannabisz-program és biztosítsa a szert a hazai ellátó a betegek számára” – mondja Szelestei Miklós. Az orvosi kannabisz kérdése az EU-ban is egyre fontosabb téma, és már az Európai Parlament (EP) is érdekelt az ügy rendezésében. A múlt héten EP-képviselők javaslatokat tettek a kutatására irányuló uniós szabályozás hiányosságainak rendezésére, és arra szólították fel a tagállamokat, hogy javítsák a kannabiszalapú gyógyszerek használatának lehetőségeit. A képviselők szerint bizonyított, hogy az orvosi kannabisz hatékonyan csökkentheti az AIDS-hez köthető nagymértékű fogyást, segíthet az epilepszia tüneteinek enyhítésében, valamint az Alzheimer-kór, az asztma, a rák, és több más betegség kezelésében is hatékony lehet. Még arra is felkérték a tagállamokat, tegyék lehetővé az orvosok számára, hogy szakmai belátásuk szerint kannabiszalapú gyógyszereket írhassanak fel, és ha ezek hatékonynak bizonyulnak, az egészségbiztosítási rendszer ugyanolyan módon támogassa, mint más típusú gyógyszereket. A magyar betegek valószínűleg nagy örömmel fogadnák ezeket a változásokat.

Mi az az orvosi kannabisz?

A kannabisz növény több száz hatóanyagot tartalmaz, a két legismertebb a THC és a CBD. A THC felelős a tudatmódosító hatásért (ezért számít drognak), míg a CBD pszichoaktív mellékhatás nélkül, terápiás jelleggel könnyebben alkalmazható. A növényből kinyert hatóanyagokból tabletta, szájspray, kúp és olaj is készül. A szájsprayt már több mint tíz európai országban írják fel az orvosok. A fogyasztása nem okoz olyan erős pszichoaktív hatásokat, mintha szimplán füvet szívna valaki, esetleg enyhe szédülés jelentkezhet.

Szerző