Legyen legalább öt gyermeked, és biztos, hogy nem fogsz válni, hogy házasságod boldog lesz – ezzel biztatta Dán György zárdalelkész a házasságra készülő leányokat 1943-ban, az Ő meg én címmel írott tanácsadó könyv lapjain. Sietett azt is hozzátenni: „Magyarország a nemzetek népességszaporulati statisztikájában az utolsók között szerepel. Amit fegyver és erőszak, ezer év megannyi ellensége el nem ért, azt készítik elő a gyermekük születését megakadályozó szülők: hazánk lassú romlását”.
Dán tisztelendő a Szent István Társulat által immár második kiadásban megjelentetett összefoglaló írásakor láthatóan egy célt tartott szem előtt: megértetni a serdült ifjúsággal, hogy a párválasztás örök életre szól, az erős asszony pedig egy rossz férj rigolyáit, sőt ütlegeit is megszokja, véleményével nem vitatkozik. Bálba nem vágyik, odahaza csinosan jár-kel, a konyha és a cselédség gondjával a ház urát nem terheli, de mindennél több érdeklődést tanúsít a munkahelyi eseményekről szóló beszámolói iránt. A lelkész azt is részletesen elmagyarázta: habár Magyarországon nem kizárólagos az egyházi házasság – miként „a fasizmusban magára talált Olaszországban” -, az ágytól-asztaltól elválasztott katolikus felek újabb érvényes frigyet egykori társuk haláláig nem köthetnek.
Mindez egy katolikus pap tollából, habár szigorúnak, de természetesnek tűnik. Talán még akkor is, ha tudjuk: Dán György tisztelendő pár évvel korábban még Dán György cipőgyári igazgató volt, és a napilapok tudósításai szerint maga is gyakorta megfordult bálokban - 1934 farsangján például az Egyetemi atléták bálján a nyitócsárdást táncolta Zay Ilmy grófnővel.
No de kezdjük inkább az elején. Mondjuk ott, hogy 1858-ban Diamant Samu, a felvidéki Puhóról – gyalog! – Pestre érkezett fiatal szűcsmester boltot nyitott a Deák Ferenc utcában. Szépen sorban megszületett mind a nyolc gyereke, az öt fiú pedig kitanulta apjuk mesterségét. Mire Diamant Samu 93 és fél évesen elhunyt – 1926-ot írtak akkor -, fiai, az immár Dán testvérek megalapították a Pannónia Báránybőr-nemesítő és Kereskedelmi Rt.-t. És ne mondják, hogy önök erről a cégről még sosem hallottak, mert dehogynem: ők terítették be egész Európát találmányukkal, a Panofix bundával.
Az öt Dán fiú és családjaik története egyenként is kész regény. Vegyük csak Dán Leót, aki Leon D’Amant néven elismert operettszerző volt – különösen nagy sikert aratott a frappáns című A sevillai fodrásszal -, de 1911-ben ő szervezte meg az első szűcsipari világkongresszust is. Nagy tekintélyt vívott ki magának közgazdasági cikkek írásával, elöljárt a Zsidó lexikon összeállításában, végül Horthy Miklós magyar királyi kormányfőtanácsosi címmel tüntette ki. Hasonlóan sikeres volt Dán Károly lánya, Klára, igaz, nem a bőriparban: műkorcsolya-bajnokságot nyert, majd már Neumann János feleségeként ő lett a világ egyik első számítógépes programozója Princetonban.
Dán György és bátyja, Dán László Endre a cégalapító Béla nevű fiának gyermeke volt. Béla Károllyal vezette a Pannóniát, László pedig a harmincas években már a cég londoni kirendeltségének igazgatójaként dolgozott. 1933 nyarán – miként az összes pesti napilap hírül adta – eljegyezte, majd heteken belül feleségül is vette gróf Zay Andreát, akivel Londonban tartották meg a kézfogót.
A híresek és gazdagok – ne feledjük: ekkoriban az ország félszáz Cadillac luxusautójának az egyike a Pannónia bőrárugyár nevén volt – sajnálatos sorsa, hogy a nagyközönség a velük kapcsolatos skandalumokra jobban figyel, mint az örömhírekre. Így Dán László Endre esküvőjéből is csak egy furcsa botrány ragadt meg a pesti emlékezetben. Jelesül, a családot már huzamosabb ideje zaklató névtelen levelező erre az alkalomra különösen kegyetlen tréfát eszelt ki: a hivatalos értesítés mellett a Nemzeti Újságban és a Magyarságban elhelyezett egy hamisat is, amely az úri közönséget felszisszentő szövegezésben adta hírül a nász tényét. Megmásította a cég nevét („Diamant Samu és fiai”), a vőlegény édesanyjának nevét (Vajda Olga Mária helyett Weiss „Olgica”), illetve a menyasszony édesanyját (Gally Gabriella helyett Zay Imre gróf első feleségét, Bárdy-Heckel Gabriella színésznőt nevezve örömanyának).
Az inszinuáció láthatóan a sógort rázta meg a leginkább. Dán György ma már kideríthetetlen okból Litzmann Vilmos Arany János utcai textilkereskedőt gyanúsította a galád tettel, olyannyira, hogy a számonkérésből becsületsértési ügy lett. Mi sem festi le jobban Dán indulatait, mint hogy a bíróság 1935 nyarán mindkét szereplőt bűnösnek mondta ki, de 200 pengőnyi pénzbírságot csak a cipőgyári igazgatónak kellett fizetnie.
Dán György és testvére ekkorra már kivált ugyanis a Pannóniából, és báránybőr házicipők, valamint olcsó szabadidő-lábbelik gyártására az angyalföldi Petneházy utcában létrehozták a Viktória cipőgyárat. Ez azonban a hír rendkívüli, a piacot felforgató jelentősége ellenére nem lett hosszú életű vállalkozás. Már 1936 februárjában ellenséges felvásárlásról cikkezett a Magyar Közélet – „a Viktória olcsó cipőt gyártott, a Viktóriát tehát eladták. Szőröstől-bőröstől azoknak, akinek fájt az olcsó cipő” -, Dán László Endre neve pedig hamarosan egy bádogáru kft.-ben tűnt fel.
Hátra volt viszont még a per, amely a Viktória telepén történt kutyatámadás ügyében volt hivatott igazságot tenni. A gyár farkaskutyája súlyos sebeket okozott ugyanis a portás kislányának, és a sértett szerint Dán György igazgató volt az, aki nem engedte az ebet megkötni. A terhelt a tárgyaláson reverendában jelent meg: mint elmondta, befejezte korábban félbehagyott teológiai tanulmányait, és pápai engedéllyel pappá szentelték. Ennek ellenére újabb 200 pengős bírságot szabtak ki rá.
S hogy mit tudok még mesélni önöknek történetünk szereplőiről? Dán László Endre és Zay Andrea útjai igen hamar elváltak, egyetlen kislányuk született. A grófnő második férjével a 60-as években Amerikába emigrált, az egykori gyáros pedig idehaza élte le az életét angol-német-francia nyelvtanárként. Dán Györgyöt 1945 végén fasisztának kiáltotta ki a Népszava – az otromba cikk a lelkész zsidó gyökereinek fölemlegetésétől sem riadt vissza -, de az 50-es évek végén már a papi békemozgalom soraiban találjuk. 1964-ben, alig ötvenhat évesen halt meg. Bátyja és édesanyja temette el. Az asszony hat évvel később - a gyászjelentés tanúsága szerint - ismét Weiss Olgaként nyert végső nyugodalmat.
