"A sors alakította így" - Maria és a Callas-jelenség

Publikálás dátuma
2019.02.25. 11:15

Tom Volf filmrendező egy nap felvételről meghallotta Maria Callas hangját, és abban a pillanatban elhatározta: mindent tudni akar a görög-amerikai énekesnőről.
Tom Volf bizonyította: a legnagyobb közhelyeket is felül lehet írni. A neves videóművész és fotográfus 2013-ban kezdett el foglalkozni az operadíva, Maria Callas életével és karrierjével. A kutatásai 2017-ben, egy egyészestés dokumentumfilm formájában tárta a világ elé: ez lett a Maria Callas-sztori, amely most végre megérkezett a hazai mozikba is. Az, hogy emberfeletti munka van a mű mögött, úgy a legegyszerűbb jellemezni, hogy hiába van szó egy konzervatív formáról – archív anyagok, interjúk, operarészletek és magánfelvételek montázsa mindenféle okoskodó alkotói kommentár vagy felesleges narráció nélkül –, mégis egy olyan ívet volt képes megrajzolni Volf a művében, mely önmagán túlmutat és elmesél egy emberi tragédiát. Elképesztő dramaturgiai érzékenységgel építi fel a fő állítását Volf, jelesül, hogy Callas misztikus erejű tehetséget kapott Istentől, de az édesanyja, majd az első férje (Giovanni Battista Meneghini), na meg persze a showbiz visszaélt ezzel, és a Callas-jelenség szép lassan elpusztította az embert, az érzékeny művészt, Mariát. A szemünk előtt alszik ki a fény, illan el egy csodálatos művész ereje. Persze, a film kitér Maria Callas Arisztotelész Onasszisszal folytatott „barátságára”, a férfi árulására, amikor egyszer csak feleségül vette Jackie Kennedy-t. Hiába tért vissza Mariához, miután rájött, hogy hibázott, meghalt. És talán – ahogy Volf sugallja – nem sokkal később Callas is követte élete egyetlen igazi szerelmét. „A sors alakította így” – mondta lapunknak Tom Volf, akivel egy párizsi szállodában ültünk le beszélgetni, arra a kérdésre, hogy miért áldozott négy évet arra az életéből, hogy Maria Callas életét feldolgozza. Hozzátéve: előtte nem volt operaszakértő, de még rajongó sem, magának Callas-nak felvételeit sem ismerte. Ney Yorkban élt, amikor beszippantotta a lehetőség. Elment a Metropolitanbe, élete első olasz operájára és amikor hazaért, beírta a Google-be Donizetti nevét és a Lammermoori Lucia egyik áriája volt az első találat, persze Callas előadásában. Ez akkor hatással volt a Volfra, hogy eldöntötte, mindent tudni akar erről a varázslatos díváról. Eleinte nem is gondolta volna, hogy filmet fog készíteni, de miután világossá vált előtte, hogy olyan film még nem készült a díváról, melyben a saját szavaival jellemzi az életét, belevágott. Nem mellékesen, Callas leveleiből és naplójából Fanny Ardant olvasott fel, a francia színésznő egészen elképesztő módon keltette életre a szavakat, mondatokat. Ahogy Volf fogalmaz: sikerül megeleveníteni Callas „romaneszk” érzelmi világát. Arra a kérdésre, honnan szerzett ennyi exkluzív és személyes anyagot Callas-ról, Tom Volf szemrebbenés nélkül közölte: csak körbe kellett utaznia a világot. Járt minden olyan rádió vagy tévéarchívumokban, illetve intézetekben, ahol volt fellehető anyag, de a legértékesebb forrás Callas baráti köre volt, aki teljes bizalommal volt a fiatalember iránt és a rendelkezésre bocsátották a privát felvételeiket. Ez hogyan sikerülhetett? Mindenkit meg tudott győzni arról, hogy olyan filmet készít, mely Maria Callas-nak is tetszene. Így a Maria Callas-sztori tényleg olyan felvételeket tartalmaz, melyeket még sosem láthatott a nagy nyilvánosság. Arra a kérdésünkre, hogyan sikerült elképesztő mennyiségű anyagból egy 110 perces művet összerakni, Tom Volf nevetve csak annyit mondott: nem volt nehezebb, mintha meg kellett volna másznia a Mount Everestet. Merthogy több mint tízezer fénykép, mintegy négyszáz levél és hatvan órányi mozgóképet szedett össze a lelkes rendező. Ahogy fogalmaz, olyan volt, mint egy hihetetlen puzzle. A szétesett darabokból kellett összerakni az igazságot. Számos változata volt a filmnek a több mint hat hónapos vágási folyamat során. Volf szerint ez olyan volt, mint egy igazi emberi kapcsolat, napról napra jobban ismerte Callas-t, mindig felül kellett írni az egy nappal korábbi verziót. Hozzátéve: óriási szerencse volt, hogy öt évvel ezelőtt még fogalma sem volt semmiről, nem volt semmilyen prekoncepciója és csakis a fellelt tényekből alakította ki Callas-ról a képét. Így történt meg, hogy amikor elkezdte a munkát, akkor csak Callas-t, az énekest látta. Majd szép lassan megismerte Mariát, az embert. Ezt a két személyiséget mutatja be végül Tom Volf: a közismert sztárt és a mögötte lévő mindennapi nőt. Tegyük hozzá: az eredmény lenyűgözőre sikerült. Infó A Maria Callas-sztori
Rendező: Tom Volf
Forgalmazza a Vertigo Média

Névjegy

Tom Volf fotográfus, filmrendező, színész, író. Művészi pályáját énekes-dalszerzőként kezdte. A párizsi Theatre du Chatelet és a Los Angeles-i Operaház sajtófotósaként került az opera közelébe, vált ismert művészek portréfotósává, de az Északi-sarkról és Vlagyimir Majakovszkijról is rendezett kiállítást. Maria Callas életével és művészetével 2013-ban kezdett el foglalkozni, a görög-amerikai opera-énekesnőről két könyvet is írt.

Témák
film Maria Callas

Belső monológok az elhallgatásról - Tompa Andrea: Omerta

Publikálás dátuma
2019.02.25. 10:30
Tompa Andrea 1990-ben települt át Erdélyből
Fotó: Draskovics Ádám / Népszava
Diktatúrában, a kisebbségi lét megaláztatásai között a puszta megmaradás is emberfeletti erőfeszítést kíván. Tompa Andrea regényét, az Omertát tavaly Libri irodalmi díjjal tüntették ki.
 „Hol zsarnokság van…” − ott valóban zsarnokság van: Tompa Andrea regénye az emberi kiszolgáltatottság legmélyebb köreibe vezet bennünket. Valamennyi hőse alá van vetve ugyanis az 1950-es évek romániai diktatúrájának, melynek álnoksága, embertelensége még a korabeli zordon Közép-Kelet-Európában is gyakran alulmúlhatatlannak bizonyul. A középponti alakoknak, magyarok lévén, el kell szenvedniük továbbá a kisebbségi lét kimeríthetetlenül változatos megaláztatásait. Egy minoritásnak szinte soha, sehol nem könnyű a helyzete: a romániai, vadul nacionalista, örökké gyanakvó zsarnokság közepette azonban egyenesen infernálissá súlyosbodik az elnyomás. A női szereplőknek ráadásul állandó kínokat okoz a brutálisan agresszív férfiak mindennapi kegyetlensége. Kifejezetten nyomasztó világ tárul tehát elénk: hiányzik innen a derű, az önfeledtség, s szinte állandó a kényszeres sírás, a zaklatottság, a feszültség. Így az sem véletlen, hogy a műbeli éppen csak középkorú nők öregasszonyoknak tűnnek. Hallgatások könyve – ez a regény alcíme. Hallgatások, sőt elhallgatások: a szereplők még azokkal sem képesek szót érteni, akik érzelmileg a legközelebb állnak hozzájuk. Képtelenek megnyílni, nem beszélnek a legelemibb vágyaikról, igényeikről sem, így nem is érthetik egymást, az összhang eleve illúzióvá válik. A „lélektől lélekig” amúgy sem könnyű útja itt rendre járhatatlan lesz. Omerta – magyarul hallgatási fogadalom, amit a börtönből szabadultaknak kellett tenniük. A regényben ez tág értelmű metaforává válik: mindenkinek megvan a maga önként vállalt omertája is. A regény ennyiben szükségképp belső monológok sorozatára épül, ezekben tárulhatnak fel az elhallgatásra kárhoztatott igazságok. Ebben a közegben a puszta megmaradás is emberfeletti erőfeszítést kíván. Az, hogy a szereplőknek sikerül valamelyest elviselhető kereteket teremteniük, a sok küzdelem mellett a szerencsének köszönhető. Annak például, hogy a sors a kellő pillanatban egy rendes emberrel hozta őket össze. A regény egyetlen férfi főszereplője rózsanemesítéssel foglalkozik, s miközben a munkájában egyre sikeresebb lesz, s ezáltal egyre magasabbra emelkedik, mind súlyosabb kompromisszumokra – ha tetszik: omertára – kényszerül. Egyik hozza a másikat, s ha megszakítaná ezt az ördögi sorozatot, azonnal a legsúlyosabb következményekkel kellene szembesülnie. Alapvetően derék, kifejezetten jó ember ő, de ahhoz, hogy integritását megőrizhesse, kifejezetten hőssé kellene magasodnia. Az elbeszélésmód – kiváltképp az első részben – következetesen a szereplők tájnyelvi sajátosságait követi, ez a stílrealizmus olyan erős, hogy az olvasó néhány száz oldal után óhatatlanul is mind e dialektus fordulataiban gondolkodik a műről. Az egyik nő kifogyhatatlan meséi vagy a másik fohászai, naiv vallási elmélkedései a felfordulások közepette is tájékozódási pontokat nyújtanak. A hagyománykincs, a spirituális vígasz (és a természetközelség) enyhítheti a kiszolgáltatottság fájdalmát. Tompa Andrea nagy regénye egy borzalmas kor küzdelmeit, tragédiáit eleveníti meg. S mint minden jelentős mű, az Omerta is azt sugallja: a történet rólunk is szól, szólhat. A regény egyik szereplőjét, akit egy hazug perben súlyos börtönbüntetésre ítéltek, az utószó szikár közlése szerint 1990 után sem rehabilitálták. A gyalázat tehát marad, s ez azért elég baljósan hangzik. Infó: Tompa Andrea: Omerta – Hallgatások könyve Jelenkor, 2017, 2018 628 oldal
Témák
irodalom
Fotó: FREDERIC J. BROWN / AFP

A 91. Oscar gála képekben

A legjobb film a Zöld könyv, a legjobb színész pedig Rami Malek lett a Bohém rapszódiáért. Meglepetések és rusnya ruhák az idei díjátadón.

Szerző

Megosztás
Frissítve: 2019.02.25. 10:24
Rami Malek a legjobb színésznek járó szoborral
Fotó: FREDERIC J. BROWN / AFP
Spike Lee így örült a legjobb adaptált forgatókönyvnek járó díjnak
Fotó: VALERIE MACON / AFP
A legjobb film a Zöld könyv lett
Fotó: VALERIE MACON / AFP
Olivia Colman a Kedvenc című filmben nyújtott alakításáért a legjobb színésznő díját nyerte el
Fotó: VALERIE MACON / AFP
A legjobb eredeti betétdal a Shallow, a Csillag születik című filmből
Fotó: MATT SAYLES / AFP
Melissa McCarthy és Brian Tyree Henry bohóckodtak kicsit
Fotó: VALERIE MACON / AFP
Glenn Close hetedszer csúszik le a legjobb színésznőnek járó szoborról
Fotó: VALERIE MACON / AFP
Ruth E. Carter a Fekete Párducért a legjobb jelmez díját kapta
Fotó: VALERIE MACON / AFP
Paul Massey és Brian May a Bohém rapszódia legjobb hangvágás és legjobb hangkeverésért járó díjjal
Fotó: ROBYN BECK / AFP
Lady Gaga és Bradley Cooper előadták a Shallow című számot
Fotó: MATT SAYLES / AFP
Bátran állíthatjuk, hogy Billy Porter ruhája volt a legfurcsább
Fotó: MARK RALSTON / AFP
Michael B. Jordan, Letitia Wright, Danai Gurira, Winston Duke, Zinzi Evans és Ryan Coogler
Fotó: MARK RALSTON / AFP
Pharrell Williams, mintha nem pontosan ide készült volna, mikor a szettjét választotta
Fotó: MARK RALSTON / AFP
Jennifer Lewis és Shangela
Fotó: MARK RALSTON / AFP
Spike Lee Super Marióra emlékeztetett
Fotó: MARK RALSTON / AFP
Cicely Tyson és partnere
Fotó: MARK RALSTON / AFP
Tommy Hilfiger és felesége Dee Ocleppo
Fotó: MARK RALSTON / AFP