Az egyház utolsó esélye

Áttörést remélt a világ a papi bűncselekményekről szóló, vasárnap zárult vatikáni konferenciától, ám a nemzetközi sajtót, illetve az áldozatokat képviselő szervezetek reakcióit böngészve megállapíthatjuk: túlnyomórészt negatív volt az esemény visszhangja. Az első értékelések elszalasztott lehetőségről írnak. Ferenc pápa ugyan rendkívül önkritikusan beszélt a zárónapon elismerve, hogy sokáig nem szenteltek kellő figyelmet a problémának, de konkrétumok nem hangzottak el. Órákkal a tanácskozás után azonban a Szentszék bejelentette: a pápa Motu propriót (szó szerint „saját kezdeményezésből” a jelentése, azaz a pápa kezdeményezésére kiadott törvény) bocsát ki, s ebben összegzi majd, milyen intézkedéseket foganatosít. Vagyis valami mégiscsak lesz, ahogy a Szentszék jelezte, már a közeljövőben. Így korai már most eredménytelennek minősíteni a konferenciát. Sajnos arra nincs sok esély, hogy a jövőben nem lesz több példa a papok által elkövetett bűncselekményekre, de ha már sikerül elérni azt, hogy az egyházmegyei vezetők ne söpörjék szőnyeg alá a bűncselekményről szóló eseteket, s a bűnös papokat polgári bíróság elé állítsák, akkor azt már komoly előrelépésként lehet értékelni.

Mi értelme volt a konferenciának, ha a pápa a főpapok Vatikánba hívása nélkül is alkothatott volna törvényt a papi pedofília visszaszorítására? Egyrészt igazolni akarta, hogy irányítása alatt a katolikus egyház demokratikusabb intézménnyé vált, másrészt sokkolni akarta a jelenlévő főpásztorokat az áldozatok részletes vallomásainak bemutatásával. Beszámolók szerint a püspökök, bíborosok nagy részét valóban megdöbbentették ezek a beszámolók.

Ám akadt egy még talán ezeknél is fontosabb ok. A pápa népszerűsége az utóbbi években szinte minden országban csökkent. Ennek részben politikai okai vannak, így Olaszországban, ahol a jobboldali radikális Liga elnöke, Matteo Salvini, folyamatosan ellene hangolja a közvéleményt, mert az egyházfő támogatja a menekültek befogadását. A jelenség másik oka pedig az, hogy sok országban úgy vélik: nem tett meg mindent a szexuális bűncselekményt elkövetett papok megbüntetéséért. Ferenc pápa felismerte azt, az embereket csak akkor győzheti meg arról, hogy a helyes úton jár, ha valóban megnyugtatóan, körültekintően és határozottan kezeli ezt a kérdést.

Bár valóban rendkívül súlyos problémáról van szó, amit mielőbb meg kellene oldani, a katolikus egyháznak ez csak az egyik gondja a sok közül. Sosem volt annyira megosztott az egyház, mint most, s a modern korban sosem volt példa arra, hogy a konzervatív erők olyan összehangolt támadást indítsanak a mindenkori egyházfő ellen, mint az utóbbi években. Szinte hetente tűnnek fel főpapok részéről különféle „manifesztumok”, amelyekben a pápa irányvonalát támadják. Egyesek azzal nem értenek egyet, hogy a pápa megkönnyítené a szentségek kiszolgáltatását az elvált és újraházasodott személyeknek, mások a teológiai kérdésekben mindenható Hittani Kongregáció háttérbe szorításáért kárhoztatják, sokan pedig a befogadást hirdető politikáját tartják elfogadhatatlannak. Márpedig ha a konzervatívok sikerrel állnak ellen a pápa reformjainak, akkor elérik azt, hogy az egyház egyre távolabb kerül a mind több nyitást remélő hívektől.