Ha valaki minden rosszat meg akar tudni az ellenzékről, forduljon a hatalmat kiszolgáló médiumokhoz. Rádióik, tévéik, lapjaik, portáljaik valóban minden alkalmat kihasználnak, hogy meggyőzzék a választókat, „csak a Fidesz”. Ha a saját oldalukon is hasonlóan érzékenyek lennének a politikusok tetteire és szavaira, akkor lenne igazán borús a kép. Ettől azonban –egyelőre – nem kell tartanunk.
A baj azzal van, amikor – túl a karaktergyilkosságokon, a csúsztatásokon és hazugságokon, valamint a tények egyoldalú tálalásán – az ellenzéki pártok még fel is adják a magas labdát a kormányoldalnak. És – sajnos – erre is gyakran van példa. Bár lényegében folyamatos kampányok között élünk, a májusi EP-választás előkészületei még inkább rávilágítanak, hogy a hatalommal szembenállók mennyire bizonytalanok és mennyire nem képesek kihasználni még a nyilvánvaló lehetőségeket sem.
Mondhatnánk, ezúttal példát vehetnének Varsóról, ha nem tudnánk, hogy persze minden ország eltérő és történései aligha másolhatók. De azért jó, ha mindenki tisztában van vele, ott össze tudtak fogni a kormánypárt ellenfelei – köztük népszerű, de parlamenten kívüli alakulatok is -, s a legújabb mérések szerint meg is előznék a Jog és Igazságosságot, amelynek kormányzását egyszerűen „őrültnek” minősítik. Igaz, nálunk az együttműködés sem kecsegtetne győzelemmel. A magyar politikai színtért uralja a Fidesz, s úgy képes tematizálni, hogy a szavazók – egyelőre – többségében neki látszanak hinni.
Ám az, hogy a szétszabdalt ellenzék minden pártja most még külön listát állított és több már jelezte is, egyedül méreti meg magát májusban, biztosan nem segíti, hogy itt véget vessenek az őrületnek. Vagy legalább megpróbáljanak úgy tenni, mintha érdekeltek lennének egy apró részsikerben, amire aztán lehetne majd építkezni.
Csak a magas labdák röpködnek.