Magas labdák

Ha valaki minden rosszat meg akar tudni az ellenzékről, forduljon a hatalmat kiszolgáló médiumokhoz. Rádióik, tévéik, lapjaik, portáljaik valóban minden alkalmat kihasználnak, hogy meggyőzzék a választókat, „csak a Fidesz”. Ha a saját oldalukon is hasonlóan érzékenyek lennének a politikusok tetteire és szavaira, akkor lenne igazán borús a kép. Ettől azonban –egyelőre – nem kell tartanunk. A baj azzal van, amikor – túl a karaktergyilkosságokon, a csúsztatásokon és hazugságokon, valamint a tények egyoldalú tálalásán – az ellenzéki pártok még fel is adják a magas labdát a kormányoldalnak. És – sajnos – erre is gyakran van példa. Bár lényegében folyamatos kampányok között élünk, a májusi EP-választás előkészületei még inkább rávilágítanak, hogy a hatalommal szembenállók mennyire bizonytalanok és mennyire nem képesek kihasználni még a nyilvánvaló lehetőségeket sem. Mondhatnánk, ezúttal példát vehetnének Varsóról, ha nem tudnánk, hogy persze minden ország eltérő és történései aligha másolhatók. De azért jó, ha mindenki tisztában van vele, ott össze tudtak fogni a kormánypárt ellenfelei – köztük népszerű, de parlamenten kívüli alakulatok is -, s a legújabb mérések szerint meg is előznék a Jog és Igazságosságot, amelynek kormányzását egyszerűen „őrültnek” minősítik. Igaz, nálunk az együttműködés sem kecsegtetne győzelemmel. A magyar politikai színtért uralja a Fidesz, s úgy képes tematizálni, hogy a szavazók – egyelőre – többségében neki látszanak hinni. Ám az, hogy a szétszabdalt ellenzék minden pártja most még külön listát állított és több már jelezte is, egyedül méreti meg magát májusban, biztosan nem segíti, hogy itt véget vessenek az őrületnek. Vagy legalább megpróbáljanak úgy tenni, mintha érdekeltek lennének egy apró részsikerben, amire aztán lehetne majd építkezni. Csak a magas labdák röpködnek. 
Frissítve: 2019.02.26. 09:21

NER-konform EU-szótár

Már majdnem úgy volt, hogy Budapest még az Európai Unió és az Arab Liga országainak első csúcstalálkozóját is megfúrja, mert az előzetes egyeztetéseken a közös közlemény szövegezői meg akarták említeni az ENSZ-ben született migrációs paktumot, amely – jogi kötelező erő nélkül, pusztán politikai kötelezettségvállalásként - úgy fogalmazza meg a jogellenes határátlépés és az embercsempészet visszaszorításának a célját, hogy közben szorgalmazza a legális bevándorlás kereteinek a kimunkálását is. Ez főbenjáró bűn a magyar kormány szemében, amely nyolc másik EU-tagországgal és számos más állammal együtt el is zárkózott a megállapodáshoz való csatlakozástól. Amikor felmerült, hogy az EU-arab közös közleményben valamilyen formában utalnának erre a paktumra, a Bem rakpartról azt az utasítást kapta a magyar diplomata, hogy ebbe semmiképpen sem egyezhet bele. Tette ezt a magyar fél annak a tudatában, hogy saját retorikájával is teljességgel egybeesik az az uniós célkitűzés, miszerint a migrációs problémát az unió határain kívül kell kezelni. Az Ankarával tető alá hozott megállapodás, amelynek alapján a törökök visszatartják az Európába igyekvőket, az unió pedig ezért fizet, egészen jól működik. Az Arab Liga és az EU kairói csúcstalálkozójától aligha remélhető, hogy ott rögtön sikerül nyélbe ütni valamilyen „török mintájú” egyezséget más muszlim országokkal – például Egyiptommal –, de a valamikori célba éréshez elengedhetetlen, hogy az úton egyszer el kell indulni. Lassan lezárul a szíriai polgárháború, de illúzió lenne abban bízni, hogy önmagában ettől elfelejtheti a világ a migrációs válságot. Az uniónak túl fontos az arab világgal való kapcsolatépítés ahhoz, hogy presztízsharcba kezdjen Orbánnal arról, mi történjen az „ENSZ-paktum” szóösszetétellel. Ha egyszer az unió jelenlegi működési modelljében még ott van a vétójog, akkor Brüsszel inkább visszavonulót fúj. Nem tudni, hány ilyen fényes diadalra van még szüksége Budapestnek a teljes elszigetelődéshez.

Túlélési próba

Ha nem titkoltak el valami fontosat a nyilvánosság elől mindabból, ami a zárt ajtók mögött zajlott, akkor rögzíthetjük, hogy a Jobbik rendkívüli kongresszusán nem történt semmi rendkívüli. Sejthető volt, hogy az újabb sokkoló számvevőszéki büntetés dacára a párt önmagától nem fogja kimondani a saját megszűnését. Nem is mondta ki. Sejthető volt, hogy a küldöttek a „nemzeti ellenállás” folytatása mellett döntenek. Így döntöttek. Sejthető volt az is, hogy a Jobbik felkészül arra, mit tesz majd, ha felszámolási eljárás indul ellene. Megszületett a vészforgatókönyv, az alapszabály módosításával a Jobbik lehetőséget teremtett rá, hogy szükség esetén átmentse tagságát egy új szervezetbe. A Jobbik közben igyekszik átpozicionálni magát az ellenzéki térfélen. A kongresszusról tartott beszámolójában Szilágyi György szóvivő azt fejtegette, hogy szoros együttműködés leginkább az LMP-vel képzelhető el, ám – és most ide tesszük a hangsúlyt – ügyek mentén a többi ellenzéki párttal is készek együttműködni. Eredetileg a korábbi pártelnök, Vona Gábor állt elő az ötlettel, hogy az úgynevezett XXI. századi pártok, bármit is jelentsen ez, lépjenek szövetségre egymással. A Jobbik mellett az LMP-t és a Momentumot sorolta ebbe a körbe. Csakhogy elég gyorsan kiderült, hogy a jobbikos politikusok jelentős része a legkevésbé sem áhítozik ennyire bensőséges viszonyra a Momentummal, ahogyan a momentumosok sem akarnak összebútorozni a Jobbikkal. Az LMP viszont kapható lett volna a táncra. Keresztes László Lóránt, az LMP társelnöke legalábbis a Népszavának nyilatkozva tavaly nyár végén arról értekezett, hogy pártja és a Jobbik szövetsége az „egyetlen valódi politikai innováció”. Utána Keresztes odáig ment, hogy egy Vona Gábor részvételével tartott fórumon közölte: a bolsevik elven működő NER része a „hiteltelen baloldal” is, meggyőződése szerint az önkormányzati választáson a Jobbikkal vállvetve sok helyen úgy tudnák legyőzni a Fideszt, hogy szóba sem állnak a „Fidesszel kollaboráló régi baloldallal”. A pár hete rendezett jobbikos évadnyitón a többi ellenzéki párt vezetői közül egyedül Keresztes László Lóránt tűnt fel. A Jobbik azonban nem sokkal később bejelentette: az EP-választáson nem az LMP-vel közös listán, hanem önállóan kíván indulni. Egész egyszerűen felismerték, hogy az EP-választáson semmi értelme összeállni a mélyrepülésben lévő LMP-vel, ellenben a Fidesz malmára hajtják a vizet, ha az önkormányzati választáson nem kötnek helyi taktikai megállapodásokat a „régi” baloldali pártokkal. Mintha most már az LMP is hajlana erre. A Jobbikot – a gyomorforgató cigányozás, zsidózás és buzizás mellett – a Gyurcsány-kormány elleni gyűlölet emelte középerős párttá. Az újabban öles léptekkel néppártosodó Jobbiknak saját, amúgy átalakulóban lévő táborát is presszionálnia kell arra, hogy megbarátkozzon az egykori ellenségek társaságával. A meggyőzés nem megoldhatatlan feladat. Hisz a fideszes hatalom módszereit látva semmi túlzás nincs abban, hogy a párt a túlélésért küzd.
Szerző
Czene Gábor