Több frontot nyitó, tíz elemes "haditervvel" készül a lakosság egészségi állapotának javítására Kásler Miklós humán miniszter. A megatárca vezetője olyan pontokon készül hozzányúlni az egészségügyi rendszerhez, amelyek igazítása már régen aktuális. A sikert illetően azonban már most kétségeket ébreszt, hogy az intézkedéseket annak a kormánynak is jóvá kell hagynia, amelynek egyes szakértői nem feltétlenül értenek egyet a miniszter tevékenységével. Ráadásul az elmúlt napokban a tárca sokszor olyan adatokkal jellemezte a hazai egészségügy állapotát, amelyeket nehéz összehozni a valósággal.
A most összeállított terv olyan, mintha Kásler Miklós elkészült volna azzal a csomaggal amit már hivatalba lépése óta hiányolt tőle a szakma. Komplex, szinte a teljes ellátórendszert megmozdító programjával, durva becslések szerint is 1000-1500 milliárdnyi közpénzt forgatna bele a miniszter az egészségügybe. Az összeg nagyságát jól érzékelteti az: ennyi pénzt költ egy év alatt összesen az egészségbiztosító a rendszer működtetésére, azaz gyógyszertámogatásra, valamint az alap-, szak- és kórházi ellátásra.
A két legnagyobb pénzfaló tételről – a teljes fővárosi ellátást átalakító, a szuperkórházak építését is magába foglaló Egészséges Budapestért Programról, valamint a Semmelweis Egyetem fejlesztési terveiről – több éve vitáznak a szakmai közösségekben, régóta készülnek a megvalósítási koncepciók. A miniszter 2022-ig szóló terveinek további eleme a tömegeket érintő, öt nagy népbetegség kezelése. Kiemelt feladatnak tartja a daganatos-, a keringési- és a mozgásszervi betegségben szenvedő, a gyermekgyógyászati, továbbá a pszichiátriai páciensek gyógyításával foglalkozó országos intézetek fejlesztését. Ezekhez társul az alap-, valamint a sürgősségi ellátás modernizálása, valamint a prevenciós feladatokat összefogó Nemzeti Népegészségügyi Szakpolitikai Program.
Ez utóbbi foglalja keretbe a lakosság egészségi állapotának javításához, a betegségek megelőzéséhez szükséges kormányzati lépéseket. Továbbá olyan ellátási elemeket is ide „csomagoltak” amelyek kimaradtak a nagy betegségeket tárgyaló programokból, például a légzőszervi-, a metabolikus- és a ritka betegségek megelőzését kezelését segítő akciók. Ezek célja például az, hogy a mostani, átlagosan 60 helyett 63 éves korukig maradjanak egészségesek a felnőttek, csökkenjen a csecsemőhalandóság, az anyák nagy többsége szoptasson legalább hat hónapig, mérséklődjön a naponta rágyújtók aránya. Továbbá jelentősen mérséklődjön azok száma, akik azért haltak meg, mert nem időben kapták meg a megfelelő ellátást. Mint a dokumentum is megállapítja: becslések szerint 2017-ben „a legjobb időben történő beavatkozással” 24 ezer haláleset megelőzhető lett volna.
Kásler komplex egészségpolitikai csomagjának elemei bármennyire is vonzóak, ébresztenek bizonyos kétségeket a megalapozottságukat illetően. A tárca vezetői ugyanis az utóbbi hetekben több alkalommal is "furcsa" számokat vetettek oda a nyilvánosságnak. Például Rétvári Bence február közepén arról beszélt, hogy a béremelések és az orvos utánpótlást segítő ösztöndíjprogramok hatására 2010 és 2016 között 10 százalékkal nőtt a dolgozó orvosok száma Magyarországon, 40 százalékkal emelkedett a végzetteké, és 2016-ban kevesebb, mint feleannyi magyar orvos kért külföldi munkavállalási engedélyt, mint 2011-ben. Rétvári számait azonban semmiképpen nem erősítik, hogy mind több kórház osztály, szakrendelő függeszti fel az ellátást, mert nincs orvosa a feladatra. Az elmúlt hónapokban így csuktak be országszerte érsebészeteket, fül-orr-gégészeteket, gyermekosztályokat.
Szintén vitákat gerjesztette szakmai körökben a miniszter és a szakállamtitkára várólistákkal kapcsolatos bejelentése, miszerint a tizenhárom várólistacsoport felénél egy hónapnál rövidebb a várakozási idő. A legkevesebb átlagos várakozási idő – nyolc nap – a gerincsérvműtéteknél és bizonyos nőgyógyászati beavatkozásoknál volt. Mint mondták: ma a legtöbbet, 126 napot a térdprotézis-műtétre kell várni, ezt követi 88 nappal a csípőprotézis-műtét. Ezzel szemben a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) honlapján szereplő adatok szerint például a gerincstabilizáló műtétre átlagosan 278 napot kell várni és az egyéb ellátásoknál is nagyságrendileg más adatok szerepelnek, mint amiről a tárca vezetői a kormányzati lapoknak tartott sajtótájékoztatójukon beszéltek. Lapunk kérdésére a tárca sajtóosztálya arra utalt, hogy a várólisták nyilvános adatai nem tükrözik a műtétekig valójában eltelt időt.
Az egészségügy irányítóval nem csak a szakmai közvélemény elégedetlen. Úgy tudjuk: az önkormányzati választásokra készült egy, javarészt a Századvég elemzőinek közreműködésével összeállított, az egészségpolitikát is elemző munkaanyag. Aszerint a Fidesz támogatóknak feltették a kérdést, hogy hányasra értékelik a kormány egészségpolitikáját egy öt fokozatú skálán. A megkérdezettek 30 százaléka közepesre, 50 százalékuk egyesre-kettesre, s mindössze 11 százalékuk osztályozta jóra vagy jelesre azt. Az elemzést készítők pedig ez alapján is jelezték azt, hogy a jelenlegi egészségügyi kormányzat kockázatot jelent a Fidesz számára az őszi önkormányzati választások szempontjából.
