Hol van már videó, amiben Washington nukleáris robbanás lángjaiba borul, hol a kölcsönös fenyegetőzés? Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsong Un észak-koreai vezető olyan kedélyesen rázták meg egymás kezét Hanoiban, mint igazi régi jó ismerősök, pedig csak másodszorra találkoztak. Valósággal körbeudvarolták egymást: Trump barátjának és nagyszerű vezetőnek nevezte a diktátort, aki pedig azt méltatta, micsoda bátor politikai döntés volt megrendezni a második találkozót is. A kamerák kereszttüzében lebonyolított hivatalos üdvözlés előtt a két vezető egyébként egy rövid, fél órás beszélgetést folytatott, ám ennek részleteiről nem sok derült ki, azon kívül, hogy „nagyon érdekes” volt. Ezután szűk körben folytatott, közös vacsorával folytatták a programot.
A konkrétumokról egyelőre keveset tudni, a megbeszélések csütörtökön folytatódnak, az eredményekről is csak ezeket követően számolnak be. A koreai háború hivatalos lezárásáról az amerikai elnök csak annyit mondott, „majd meglátjuk”, azt ugyanakkor tagadta, hogy meghátrált volna a nukleáris leszerelést illetően. Sokat sejtető viszont, hogy ismét az Észak-Korea előtt álló fantasztikus gazdasági lehetőségekről beszélt. Mint azt korábban lapunknak Háda Béla, a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont szakértője elmondta, Phenjan szeretné, ha egyes lépéseiért cserébe pozitív gesztusokat, például a szankciók fokozatos feloldását, esetleg pénzügyi támogatást kapna, ennek kapcsán Washington pedig az utóbbi időben elmozdult merev álláspontjáról.
A találkozó már önmagában is történelmi jelentőségű, és azonnali, gyors áttörésre nem is lehet számítani. Türelemre intett Dél-Korea is, mondván a kis alkuk lehetnek a kulcsai annak, hogy később nagy megegyezéseket lehessen kötni, és a „több ezer mérföldes út is az első lépéssel kezdődik”. Nagyok az elvárások Észak-Koreában is, az állami média híradásai szerint a lakosság határtalan izgalommal követi az eseményeket, sokan aludni sem tudnak, annyira hiányzik nekik a legfőbb vezető…
