A Ferencváros 35 éves kötöttfogású birkózója októberben Budapesten lett másodszor is világelső, decemberben pedig elfogadta a hazai szövetség ajánlatát, így Módos Péterrel már Sike András szövetségi kapitány munkáját is segíti. Az aktív pályafutása sem ért véget, a jövő évi olimpiát viszont valószínűleg nem vállalja már.
A hétvégi kötöttfogású Magyar Nagydíj-Polyák Imre-emlékverseny a második olyan viadal volt, melyen amolyan játékos-edzőként, ha úgy tetszik, Sike András jobbkezeként vett részt. Hogy érzi magát ebben a szerepkörben?
Egyre jobban. Egészen más szemmel nézem ilyenkor a versenyeket, mint amikor még versenyzőként vettem részt rajtuk. Nyilván korábban is figyelemmel követtem a társaim meccseit, de most már teljesen más szemmel látom őket. Ahhoz képest, hogy a versenytársak többségét több mint 10 éve ismerem, sok olyan dolgot észreveszek, amit eddig nem is figyeltem. Kicsit érdekes szituáció, de élvezem.
Nem furcsa, hogy hirtelen a volt versenytársak felkészítéséért felel?
Az elején kicsit fura volt, de mindenki nagyon jól fogadott. A fiatalabbak abszolút befogadóak voltak. Az idősebbekkel nyilván kicsit másabb a hangnem, de ők is nagyon pozitívan álltak hozzám.
Már az aktív karrier utáni időszakot szem előtt tartva vállalta el a munkát, ha jól sejtem.
Így van. Úgy gondolom, hogy ritkán adódik olyan lehetőség egy ember életében, hogy a válogatottnál lehet edző, én ezzel együtt ráadásul a saját edzéseimet is tudom csinálni, így ez különösen jó lehetőség volt számomra. Őszinte leszek: nem tudtam pontosan, hogy ez milyen feladatokkal fog járni, de összességében nem ért meglepetés.
A gyakorlat mellett a Testnevelési Egyetemen is tanulja az edzőséget.
Hamarosan jön az államvizsgám, bár előtte még a szakdolgozatomon kell finomítanom. Hátravan még három tantárgy, amit meg kell csinálnom, ha azokat sikerrel veszem, jöhet az államvizsga.
Tavaly hazai közönség előtt lett másodszor is világelső, emellett az év kötöttfogású birkózójának választották a hazai és nemzetközi szövetségnél is. Nem bánja, hogy egy ilyen év után az olimpiai bajnok gyorskorcsolyázók mögött lemaradt az Év férfi sportolója címről?
Nem, azért valljuk be, elég különleges dolog, hogy a gyorskorcsolyázók lettek Magyarország első téli olimpiai bajnokai. Számomra már az is óriási dolog volt, hogy jelöltek a címre, később pedig hatalmas elismerésként éltem meg, hogy bekerültem a legjobb háromba. Abszolút sikernek könyveltem el már a lehetőséget is, nem vagyok csalódott. A hazai és nemzetközi szövetségnél is kiérdemeltem az év birkózója elismerést, számomra ezek nagyon fontos visszajelzések voltak.
Igaz, enélkül is nyert jó pár kupát, érmet vagy éppen övet a pályafutása során. Ezek az ereklyék nincsenek veszélyben a két-és négyéves kisfia miatt?
Igyekszünk kevésbé törékeny relikviákat tenni az alsó polcokra, ahol a fiúk is elérik őket. Mostanában elkezdtek birkózgatni egymással, utána be-benyúlnak az érmekért, egymás nyakába akasztják őket, néha még tiszteletkört is futnak. Meglátjuk, lehet, hogy egyszer ők is átélhetnek hasonló pillanatokat sportolóként. A nagyobbik fiút már elkezdtük vinni az edzésekre. Kicsi még, egyelőre az a cél, hogy megszeresse a közeget, magát a szőnyeget.
Szeretné, ha a gyermekeiből is birkózó lenne?
Majd meglátjuk, hogy milyen sportot fognak űzni, a legfontosabb, hogy mozogjanak, nem az a cél, hogy olimpiai bajnokot neveljünk belőlük. Persze, örülnék neki, ha a fiúk a birkózást választanák, de nem erőltetem, az a lényeg, hogy sportoljanak.
Pályafutása végéhez közeledve lehet cél a jövő évi, tokiói olimpiai részvétel?
Reális célokat kell kitűzni, nem álmokat kergetni: jelenleg úgy érzem, hogy Tokió nagyon távol van tőlem. Súlycsoportot kéne váltanom, fiatalabb sem leszek már, ráadásul nagyon nehéz a kvalifikáció, még az itthoni mezőny is. Formában tartom magam, aztán majd meglátjuk, hogy milyen lehetőségem lesz még.
