Del Medico Imre: Café de la Paix - Budapesten

Publikálás dátuma
2019.03.03 11:00
Mátay Florence és Ignotus Pál - A börtönben ismerkedtek meg
Fotó: PETŐFI IRODALMI MÚZEUM
Volt egyszer egy kávéház ezen a vendéglátóiparban nemzetközivé vált néven Budapesten is. Az ostromot követő néhány évben a Nádor utca-Vértanúk tere-Vécsey utca sarkán épült palota földszintjén. Amikor egy élelmes vállalkozó felismerte, hogy az ország politikai, gazdasági és közigazgatási központja a Kossuth téren és annak környezetében van. A Lipótvárosban - 1945-ben a mai Szent István körút- Bajcsy Zsilinszky út, József Attila utca és a Duna-part közötti területen - a Parlamentben nemcsak a törvényhozás működött, ott volt a köztársaság kikiáltásáig az államfői tisztséget ellátó Nemzeti Főtanács hivatala és a miniszterelnökség is. A Várból pedig szintén Parlament-közelbe kényszerült költözni több minisztérium: külügy, honvédelmi, pénzügy, belügy. Továbbá a Duna két partját egybekötő, hosszú ideig egyetlen állandó híd a Kossuth téren át volt elérhető. Ma már kevesen emlékeznek arra, hogy a Rákóczi-szobor pár éven át a két hurokvágány között állt. A körúti két villamos a Szent István körúton a mai Balassi Bálint utcára kanyarodva a korábbi 16-os (a mai 2-es) vonalán ért a Parlament déli szárnyához, a 46-os pedig a Báthori utcáról kanyarodott ugyanoda.
Munkahelyem 1945 decemberétől 1948 januárig a külügy volt. A minisztérium dolgozói közül néhányunknak törzsasztalunk volt a Pé-ben - ezzel a becenévvel illettük minden hétköznapi, munkaidő utáni tanyánkat. Az asztaltársaság tagjai Ács Tivadar, Horváth István, Jónás Endre, László Iván, Mátay (?) Florence, Rakovszky György, Tóth Miklós és e sorok írója. Rajtuk kívül olykor el-eljöttek mások is.
Nem volt titok a külügyben, hogy kik jönnek össze naponta a Pé-ben. Ezt bizonyítja az is, hogy a külügyi szolgálat demokratikus ellátásának tárgyában 1948 januárban hozott 600/1948. korm. rendelet alapján 1948. január 26-án a szolgálat alól valamennyiüket felmentették. Mai szóhasználattal kifejezve: kirúgtak minket. Amikor e sorokat írom, a törzstagok közül csak én vagyok életben. Vajon miképpen alakult az egykori asztaltársaság tagjainak sorsa?
Ács Tivadar a Magyarok Világszövetsége főtitkára is volt. Lévén régi szociáldemokrata, akit széles körben ismertek és nagyra becsültek a külföldi magyarok körében, az illetékes hazai szervek békében hagyták. Szabadlábról mehetett nyugdíjba. Jónás Endréről csak azt tudom, hogy disszidált. Horváth István visszatelepült szülővárosába, Sopronba. László Iván kitelepítéstől tartva vidékre költözött és mint tsz-jogtanácsos dolgozott. Mátay Florence, aki a moszkvai fegyverszüneti delegáció gépírónőjeként került a külügybe, a Magyar Autóklubnál helyezkedett el. Onnan vitte el a főtitkárral együtt az ÁVO. Kémkedés miatt utóbbit halálra ítélték és kivégezték. Florence raboskodással megúszta. A raboskodás idején ismerkedett meg Ignotus Pállal. A börtön után összeházasodtak és a forradalom alatt disszidáltak. Florence Londonban lakástűz áldozata lett. Rakovszky György egy tervezőintézetben volt figuráns a kritikus évek alatt. Tóth Miklós azonnal disszidált, később hazacsalták és letartóztatták. Kémkedés miatt halálra ítélték és ki is végezték. Del Medico Imre. Magamról „Két év a külügyben” című TIT-előadásomban és rövid életrajzi könyvemben már szóltam.
A Café de la Paix a negyvenes évek végén megszűnt. Helyére iroda került.
Frissítve: 2019.03.03 11:00

Sebes György: Egon lubickol

Publikálás dátuma
2019.03.17 16:15
Rónai Egon
Ha valaki műsort vezet bármelyik televízióban, akkor szinte mindenre fel kell készülnie. Erre éppen a héten láthattunk példákat az RTL Klub egyik új műsorában, a Toplistában, amelyben emlékezetes – és gyakran kínos – pillanatokat idéztek fel. Hiszen élő adásban sok minden előfordulhat. A műsorvezetőnek tüsszentenie kell, esetleg bakizik, vagy netán röhögőgörcsöt kap. Mindezt természetesen a nézők szeme láttára.
Az is előfordul, hogy a műsorvezetőnek át kell ülnie a másik székbe, így kérdezőből kérdezett lesz. Ez történt az utóbbi hetekben többször is Rónai Egonnal, de kiderült, riportalanynak is pont annyira jó, mint egy adás házigazdájának. Sőt, ennél többet is megtudhattunk róla, mégpedig abból az alkalomból, hogy az ATV egy új sorozatot indított vele. Kvíz eddig nem volt a kínálatukban, mostantól azonban van, nem is akármilyen. Az ország géniuszát keresik ugyanis egy olyan vetélkedőben, amilyen még nem volt a hazai palettán. A végső győztesnek 500 kérdést kell(ene) megválaszolnia, mindet öt másodpercen belül és egymás után csak kétszer hibázhat, mert a harmadiknál kiesik. Segítsége – választási lehetősége – ugyancsak nincs. Közben arathat szakasz-győzelmeket, amelyek után már az övé lehet az addig megnyert összeg: minden jó válasz 50 ezer forintot ér. Mindez annyira nehéz, hogy bár jól felkészült és nagy tudású emberek is játszottak, eddig még egyikük sem jutott el a 100. kérdésig sem.
Nos, ezt a – korábban rögzített - műsort vezeti Rónai Egon, de emellett továbbra is láthatjuk az Egyenes beszédben. És mint az interjúkból is világossá vált, lubickol az új szerepben. Ilyesmit ugyanis még nem csinált és bár hosszú múltra tekinthet vissza a különböző médiumokban, még a castingot is vállalta érte. Meg is nyerte és az első két hét tapasztalatai alapján jó választásnak bizonyult. Ha van titka, talán az lehet, hogy – bár pörgetnie kell az adást és ezért folyamatosan fel kell tennie a gyakran nem is könnyű kérdéseket – őt elsősorban az ember érdekli. Tehát igyekszik bemutatni a játékosokat és megtudni tőlük döntéseik – a kiválasztott témakörök vagy a kérdésekre adott feleletek – okát is.
Ebből a szempontból pedig ez a kvízmesterség nem is különbözik nagyon attól, ahogy eddig is működött, mint műsorvezető. Amikor két éve beszélgettem vele – abból az alkalomból, hogy Kálmán Olga után az azóta már távozott Mészáros Antóniával együtt átvette az Egyenes beszéd vezetését -, volt egy nagyon figyelemre méltó mondata. Éppen azt fejtegette, hogy ők kicsit másképp állnak hozzá egy-egy témához, mint elődjük. Kálmán Olga – magyarázta - ”mindig erősen a célra tartott - remekül is csinálta -, engem meg nem feltétlenül érdekel, hogy mindenáron leterítsem a nyilatkozót”. És ez jól jellemzi riporteri – de egész műsorvezetői – attitűdjét.
Volt persze néhány éve a szakmában, hogy ezt kialakítsa. A 90-es évek elején tűnt fel a médiában, először mint a Danubius Rádió műsorvezetője. Attól kezdve aztán rengeteg helyen dolgozott – a Budapest Rádióban, a Sport TV-ben, rövid ideig a Magyar Televízióban is -, míg végül 2011-től az ATV lett az „otthona”. És ott szinte mindent csinálhatott, kivéve a szívéhez oly közel álló sportközvetítéseket. Viszont dolgozott politikai és közéleti műsorokban, reggeli adásokban és vezetett vitaműsort (Csatt), s lett önálló portré-műsora is Húzós címmel – amelynek beszélgetéseiből eddig már négy könyvet is összeállított. Ezekkel pedig elérte, amit a szakmában csak nagyon kevesen, hogy a nézők sosem mondták, most már sok belőle. Bárhol feltűnt, szívesen kapcsoltak oda, mert minőséget kaptak.
Néhány hete egy hosszabb beszélgetés alanya volt a Heti TV-ben és – mivel a szűkös idő nem kötötte sem őt, sem a kérdező Breuer Pétert – akkor sok minden kiderült magáról Rónai Egonról. A magánéletéről – öt gyerekéről és kutyájáról -, valamint arról is beszélhetett, ami a munkája mellett foglalkoztatja. Megtudhattuk, hogy szereti és ismeri a történelmet, de van véleménye a hitről és a vallási kérdésekről is. Természetesen felkészült a napi politikából, de – mint egykori sportriportert – a sport területén sem lehet „eladni”. Mindez azért érdemel említést, mert arra is rávilágít, hogy nem elég „csak” a munka, a sokoldalú tájékozottság is hozzátartozik a tévés műsorvezető egyéniségéhez. Az sem hátrány persze, ha valaki szimpatikus és tisztában van vele, mi érdekli a nézőket és miképpen lehet számukra érdekessé tenni egy-egy – akár száraz – témát is.
Mindez érthetővé teszi, miért indult olyan jól az ATV új kvízműsora. Az előző hét 50 legnézettebb programja között a 28. helyet érte el az első napi adás. A csatorna egyébként büszkén adta hírül, hogy ebben a listában hét műsoruk szerepelt, a legjobban Sváby András Heti Naplója, amely 310 ezres nézettségével a 20. helyre került. Minthogy ezt az adót nem lehet az országban mindenütt fogni, ezek a számok igen figyelemre méltóak.
Rónai Egon és az ATV a jelek szerint jól egymásra találtak. Mindkettejük elemi érdeke, hogy megőrizzék ezt a gyümölcsöző együttműködést. De még fontosabb: a nézők nyerhetnek vele a legtöbbet.
Frissítve: 2019.03.17 16:15

Del Medico Imre: Nyomják Rákosit

Publikálás dátuma
2019.03.17 14:20

Fotó: Fortepan/ Berkó Pál
Három évvel a külügyi szolgálatból történt kényszerű távozásom után végre sikerült elhelyezkednem. Működésének utolsó évében, 1952-ben alkalmazott a Magyar Zeneszerzők és Szövegírók Szövetkezete, amelynek jogutóda 1953. január elsején a Szerzői Jogvédő Hivatal lett. Onnan ismertem Sally (Salamon) Gézát. Ő magát füttyös zeneszerzőnek nevezte; elfütyülte a maga által komponált dallamot egy hangjegyeket ismerő embernek és jó esetben ezt a művet ajánlotta fel a kiadónak. Kiadásra csak akkor számíthatott - 1952-t írunk -, ha a dalt elfogadta a Könnyűzenei Műveket Véleményező Bizottság.
Sally lévén sem termékeny, sem „jól fekvő” alkotó, a Zeneműkiadó alkalmazottjaként terjesztette a nyilvános helyeken zenét szolgáltató muzsikusok számára szükséges műsorfüzeteket. Ehhez a Szövetkezet adott neki íróasztalnyi helyet, abban a teremben, amelyben én is dolgoztam. Ott naponta reklamáltak dühös zenészek: miért késnek a füzetek, botrányt fognak csinálni, stb. Olykor meg is fenyegették Sallyt. A menő vendéglátóipari zenészeket a füzetek persze nem érdekelték, nekik volt módjuk beszerezni azt, amit kellett, arról nem is szólva, hogy maguk is komponáltak olykor.
Abban az évben, ha csak rövid időre is, Sally Géza megúszta szemrehányások, reklamációk és átkok nélkül a kényszerű találkozásokat a műsorfüzetek előfizetőivel. A magyar közélet központi témája ugyanis az ország akkori első emberének, Rákosi Mátyásnak a hatvanadik születésnapja lett: a kis nagyember 1892-ben született. Következésképp már 1951 utolsó heteitől kezdve rengeteg szó, szöveg, sőt zeneszó esett az évfordulóról. Így aztán faliújságon is, ami Sally asztala fölött volt.
Amikor a reklamációt előadni készülő zenész még csak a torkát köszörülte, Sally rámutatott a faliújság mellett díszelgő plakátra: Elvtársam, Rákosit nyomják. Hatvan éves! Rákosi! Mátyás!
A varázsige hatott: igen, igen, hát persze, majd később jövök, ez fontosabb, stb.
Sally Géza számára 1952. március 9-e valóban ünnep lett.
Frissítve: 2019.03.17 14:20