Otthon, drága otthon - Egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, akik nem jogosultak támogatásokra

Publikálás dátuma
2019.03.02 12:00

Fotó: Andy Bridge
Öt év alatt megduplázódtak az ingatlanárak Budapesten és a nagyvárosokban, miután minden tényező, köztük a kormány családpolitikai intézkedései is áremelkedéshez vezetett.
„Két éve szeretnénk nagyobb lakásba költözni, azóta böngésszük a lakáshirdetéseket. A kétszobás lakás, ahol most élünk, megduplázta az értékét – 2010-ben még 14 millió forintért vettük, most akár 30-nál többet is kaphatunk érte. Eleinte azt gondoltuk, legfeljebb 50 millió forintért szeretnénk olyan helyre költözni, ahol bővülhet a család, és bár már ez is egy vagyonnak tűnik, a budai kínálatban nem számít sok pénznek. Mindig vártunk egy szebb, jobb ingatlanra, de egyre lepattantabb, rossz elosztású, felújítandó lakások hirdetései jöttek szembe. Most már egy jelentősebb hitel felvételével akár 60 millió forintot is kifizetnénk egy 70 négyzetméternél nagyobb lakásért, de egyszerűen nem találunk olyat, ahova szívesen mennénk” – érzékelteti egy fiatal, családalapítás előtt álló házaspár, hogy még az sincs ma könnyű helyzetben, aki már „elindult”, és nem élete első lakásához próbál hozzájutni, csak nagyobba költözne. Ráadásul a fiatal házasok éppen abba a körbe esnek, akiket a kormány különböző eszközökkel minél több gyerek vállalására próbál rávenni, így akár még nyertesei is lehetnének a „családvédelmi” felbuzdulásnak. Mégsem bizakodóak, mivel családi kötelékeik Budapest, így az ország egyik legdrágább városrészéhez kötik őket, az utóbbi évek kormányintézkedései pedig csak még inkább felhajtották az egyébként is meredeken emelkedő lakásárakat. Budapesten és a megyeszékhelyeken az elmúlt 5 évben csaknem megduplázódtak az ingatlanárak. A válságot követő mélyrepülés után a drágulás 2014 végén indult meg, mivel a kedvezőtlen gazdasági környezetben sokan elhalasztották a vásárlást biztonságosabbnak tűnő időkre. Ez az évekig visszafogott kereslet pedig öt évvel ezelőtt kezdett ismét rázúdulni a piacra. A rákövetkező évben már átlagosan mintegy 17 százalékos áremelkedést tapasztalhattak a lakásvásárlók. Emellett a kormány az ingatlanpiacon keresztül szándékozta felpörgetni a gazdaságot, ekkor vezették be a családok otthonteremtési kedvezményét (csok) is. A lakosságnál ennek köszönhetően megjelenő pluszforrások tovább növelték a keresletet, s egyben az árakat is. A lendületes drágulásban a csökkenő jegybanki alapkamat is szerepet játszott, hiszen egyre könnyebb volt hitelből vásárolni. Ez egy idő után azonban inkább kényszer, semmint választás lett: a magas ingatlanárak miatt ma már a lakásvásárlások felénél hitelt is felvesznek a vevők.  

Mindenkinek nehéz

Bár a szakértők is azt szokták mondani, hogy a jelenlegi helyzet azoknak kedvez, akik eladnak, majd részben a korábbi ingatlanukért kapott pénzből költöznek másik lakásba, a továbblépéshez a legtöbb esetben még így is egyre nagyobb hitelekre van szükség. „Három éven belül most éppen másodszorra veszünk új otthont úgy, hogy az előzőt eladjuk. Tudom, hogy sokkal jobban jártunk volna, ha várunk öt évet, mert most összesen 3 millió forintnyi adót és illetéket kell kifizetnünk az államnak. De ebben a helyzetben nem lehetett várni, mindenki azzal riogat, hogy az árak még feljebb mennek, muszáj volt lépni” – meséli Sári, aki férjével összesen három gyereket nevel, ezért sokáig tartott, mire a minden igényt kielégítő otthont megtalálták, közben sokszor kényszerültek lakásbérlésre. Az előző lakásukat, amiben nem fértek el, kiadták, és ők is béreltek. De megunták a főbérlőknek való kiszolgáltatottságot, hogy nem alakíthatják a lakást a saját ízlésük szerint, és nem utolsósorban az egyre feljebb kúszó bérleti díjakat, ezért inkább megvették álmaik lakását. Mivel mozaikcsaládjukat egyik kormányzati intézkedés sem támogatja, nem az első házasságukban élnek, nem minden gyerek hozzájuk van „bejelentve” és elmúltak negyvenévesek, semmilyen támogatásra, kedvezményes hitelre nem jogosultak. Így több mint 30 millió forint hitelt kellett felvenniük a banktól, hiába sikerült az előző lakásukat jelentős nyereséggel eladniuk. Az államkassza pedig jelentős összegeket nyer minden gyors (kényszerűségből meglépett, elkapkodott vagy átgondolatlan) tranzakción – ha valaki 5 éven belül vásárol, majd ad el ingatlant drágábban, mint amennyiért vette (ez a jelenlegi helyzetben szinte biztos), az illetékek mellett személyi jövedelemadót is kell fizetnie. Ennél is rosszabbul jár valaki, ha elad, de egy éven belül nem talál új lakást – ilyenkor a teljes összeg után 4 százalék vagyonszerzési illetéket kell fizetni. Már az is nagyon sokat számít, ha egy ingatlan eladása és a másik megvásárlása között néhány hónap eltelik, ennyi idő alatt is milliókkal kúszhatnak feljebb az árak. Az utóbbi években már rendre 15-20 százalékkal emelkedtek a nagyvárosi ingatlanárak, Budapesten pedig ma már 600 ezer forintot is elkérnek egy négyzetméterért. A községekben eközben jóformán stagnáltak az árak. Az ingatlanpiac kettészakadt, a megyeszékhelyek és a községek lakásáraiban három-négyszeres különbségek tapasztalhatók, a fővárosi lakások pedig ötször-hatszor drágábbak a falvak ingatlanainál. 

Aratnak a befektetők

A kisebb településekről ugyanakkor egyre többen a nagyvárosokba költöznek a munkalehetőségek, valamint a jobb, elérhetőbb oktatási és egészségügyi intézmények miatt: ez szintén felhajtja az árakat. Ezt a tendenciát feltehetően a „falusi csok” sem fogja megváltoztatni, hiszen nem életszerű, hogy valaki olyan vidéken vásároljon lakóingatlant, ahol nincs munkalehetőség. Nem feltétlenül közvetlenül persze, hiszen a kistelepüléseken hátrahagyott ingatlanok árából a nagyobb városokban lehetetlen lakáshoz jutni. A falvak lakói nyilván nem a budai hegyekbe költöznének elsősorban, az ingatlanpiacon kialakult helyzetet azonban jól mutatja, hogy a Rózsadombon mindössze egyetlen négyzetméter megvásárlására elegendő összegből egy békési vagy egy baranyai községben akár egy családi házat is meg lehet venni. Ebben a helyzetben a nagyvárosba költözők számára első körben a lakásbérlés bizonyul járható útnak. Aki „nulláról indul”, vagyis élete első ingatlanát szeretné megvenni önerőből, szinte lehetetlen helyzetben van. Budapesten például már a legolcsóbbnak számító, külvárosi, lakótelepi egyszobás lakások is több mint 20 millió forintba kerülnek, ha jó állapotban vannak. Pedig ennél olcsóbb, de élhető alternatíva aligha van. Részben a vidékről „beköltözőkben” és a tőke híján bérlésre kényszerülőkben látnak jó lehetőséget azok, akik befektetési céllal vásárolnak lakást – ezzel is továbbemelve az ingatlanárakat. A zömmel a nagyvárosokban tevékenykedő Duna House adatai szerint a lakásvásárlások több mint fele mögött már befektetési szándék húzódik meg, az ingatlan.com adatai szerint „csak” 30-40 százalékos az arány. A jelentősebb megtakarítással rendelkezők olykor több tucat lakást, akár egész emeleteket is felvásárolnak, hogy azután – egy erre szakosodott cégen keresztül – kiadják őket. A belvárosban a turisták jelentik eme modern háziurak célközönségét, a lakóparkokban a karrierjük elején járó, jól kereső, de elköteleződni egyelőre nem szándékozó fiatalok bérelnek ily módon lakást. Utóbbiaknál az is előfordul, hogy van ugyan saját lakásuk, de kevésbé jó környéken. Így azt inkább kiadják a kevésbé tehetőseknek, némi pénzt még hozzátesznek, és úgy bérelnek egy jelentősen jobb környéken lévő, színvonalasabb lakást. Persze nemcsak a nagyban gondolkodók vesznek befektetési céllal lakást, hanem lényegében mindenki, akinek van megtakarítása. Az alacsony kamatkörnyezetben ugyanis nem érdemes a bankoknál elhelyezni a megtakarításokat, a lakáskiadás viszont évek óta jó hozamú befektetésnek számít. Ehhez még akár hitelt is megéri fölvenni, hiszen magasabb a hozam, mint a kamat. 

Mire elég a csok?

Mindezek együttes következményeként ma még a csokkal együtt is nehezebb lakáshoz jutni, mint a támogatás bevezetése előtt. A 2015 óta végbement áremelkedés ugyanis felemésztette az egy, illetve a két gyermek után járó támogatások összegét. A GKI Gazdaságkutató Zrt. elemzése szerint a csokkal valójában csak a háromgyerekes, tehetősebb családok jártak jól, akik új építésű ingatlan vásárlása esetén 10 millió forintos vissza nem térítendő támogatáshoz juthatnak. A drágulás azonban Budapesten még esetükben is elérte a támogatás kétharmadát. A háromgyerekes csok így a fővárosi új lakások árának harmadát fedezte csupán 2017-ben, a többi településen pedig a felét. Új építésű lakásból ráadásul nincs is túl sok a piacon (lásd keretes írásunkat). A használt lakásokra viszont kevesebb csok jár, amit szintén főként Budapesten darált be az áremelkedés. A GKI elemzése szerint a három gyerek után felvehető 2,2 millió forintos csok több mint háromszorosával, 7,2 millió forinttal nőtt egy átlagos, 60 négyzetméteres budapesti használt ingatlan ára (ráadásul ekkora lakás kifejezetten szűkös öt embernek). Ez egyben azt is jelenti, hogy még a legmagasabb összegű csok is kevesebb, mint tíz százalékát fedezi ezen ingatlanoknak, míg a megyeszékhelyeken a lakásár 18 százalékára elég. A városoknál és a községeknél az árnövekedés „csak” az egygyerekes, 600 ezer forintos kedvezményt emésztette fel, a három gyermek után igényelhető csok ezeken a településeken a használt lakás árának negyedét, harmadát fedezi. Ebben a helyzetben készül most a kormány több tízmilliárd forintot ráönteni a csok-programon keresztül a használtlakás-piacra. A csok mellé kedvezményes, fixen 3 százalékos kamatozású támogatott hitelt is fel lehet venni ugyanis. A gyermeklétszámtól függően 10 vagy 15 millió forintos hitelt azonban mindeddig csak új építésű lakások megvásárlásához lehetett igényelni. A tervek szerint július 1-jétől azonban a lehetőséget a használt lakásokra is kiterjesztik, ha pedig a családok az elnéptelenedő falvakban vásárolnak, akkor a csok összege itt a használt lakások esetében is megegyezik az új építésű lakások vásárlására adott nagyobb támogatással (ez lesz az úgynevezett falusi csok). A csokkal és a csok-hitellel együtt így egy kétgyermekes család összességében kapásból 11,43–12,6 millió, egy háromgyermekes család 17,2–25 millió forinttal vághat neki a lakáskeresésnek a használtingatlan-piacon. Ha pedig a jövőben megszületendő gyermekekre kínált kamatmentes hitelt is ideszámítjuk – márpedig szabad felhasználású lévén, az akár használt lakás vásárlására is elkölthető –, további 10 millió forinttal bővül a családok ingatlanvásárlásra fordítható, államilag támogatott alapja. Ennek politikai hozadéka nyilvánvalóan óriási, hiszen tíz vásárlóból kilenc használt lakást keres. A csok-program 2015-ös indulása óta megkötött csaknem 76 ezer csok-szerződés kétharmadát is használt lakások megvásárlása kapcsán kötötték, hiába jár nagyobb összeg az új építésű lakásokra. 

Tovább drágulnak

Az okok világosak: az amúgy sem túl nagy számban elérhető új lakások a családok jelentős részének még a támogatásokkal és a hitelekkel együtt is megfizethetetlenek. Igény tehát egészen biztosan van a csok-program bővítésére, kérdés, hogy az nem hoz-e majd magával további áremelkedést. Benedikt Károly, a Duna House elemzési vezetője szerint a támogatások bővítésének bejelentése után azonnal megugrott a lakások iránti vevői érdeklődés, holott február-március táján már inkább csökkenni szokott az év elején rendre felpörgő kereslet. Emögött vélhetően az áll, hogy azok, akik nem tudnak vagy nem akarnak részesülni az állami támogatásokból, próbálják előrehozni az ingatlanvásárlást, hiszen egyértelműen áremelkedésre számítanak. Balogh László, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértője úgy látja: a már lassuló drágulás a nagyobb területű ingatlanoknál erősödhet fel ismét. A családok ugyanis zömmel „szintlépésre” használják a csokot: azaz a meglévő kisebb lakásokból költöznek nagyobbakba a támogatás segítségével. Ez valószínűleg a jövőben sem fog változni, várhatóan ezért a nagyobb alapterületű használt ingatlanoknál erősödik majd júliustól a kereslet, ami az árakra is hatással lehet. A kínálati piacon megjelennek majd ugyanakkor ezen családok lecserélni szándékozott kisebb méretű lakásai, így ezeknél a nagyobb kínálat mérsékelheti az áremelkedés ütemét. Egy azonban biztos: az ingatlan­árak belátható időn belül nem fognak csökkenni.

A kínaiak váltak a budapesti lakáspiac legfontosabb külhoni szereplőivé, akik az új építésű lakóházakban is számos ingatlant vásárolnak meg – írta meg a Magyar Nemzet. Információik szerint Budapesten nem ritka az olyan társasház, amelyben a lakások harmadának ázsiai tulajdonosa van. Vannak olyan ingatlanközvetítők is, akik már kifejezetten az ázsiai, különösen a kínai ügyfelekre specializálódtak. A KSH adatai szerint 2017-ben a német és a román vásárlók mellett a kínaiak vették a legtöbb ingatlant – mintegy ezer lakást, kilencven százalékát Budapesten. Átlagosan 41,4 millió forintért vásároltak, ami kifejezetten magasnak számít, a francia vásárlók például 33 millió forintot költöttek átlagosan.

Hatalmasak a különbségek a budapesti kerületek négyzetméterárai között is: a csúcstartó a II. kerületi Hűvösvölgy, ahol az eladásra hirdetett lakások átlagos négyzetméterára 1,15 millió forint. Ezzel szemben a pest­erzsébeti panellakások átlagos négyzetméterára 405 ezer forint körül volt tavaly.

Kevés az új, elavult a használt

„Most nagyon pörög a piac, mindenki próbálja kihasználni még az utolsó pillanatokban a kedvezményes áfát” – mondja Miklós. A budapesti építési vállalkozó hozzáteszi, hogy a nagy sietségnek meg lehet a böjtje. A gyors munkában elvállalt építkezések egy része szinte biztosan kicsúszik a határidőből, és – úgy gondolja – rengeteg elszámolási vita lesz jövőre. 2020. január 1-jétől ugyanis újra 27 százalékos általános forgalmi adót kell fizetni a jelenleg 5 százalékos adókulcs alá tartozó új lakóingatlanok értékesítése után. (Csupán annyi engedmény van, hogy azokat az ingatlanokat, amelyek 2018. november 1-jéig megkapták az építési engedélyt, 2023 végéig még alacsonyabb áfával lehet értékesíteni.) Miklós szerint a másik gond a munkaerőhiány. A feszített tempójú építkezések egyrészt egymás elől szipkázzák el a munkásokat, másrészt felverik az amúgy is az egekbe szökő árakat. Ez a tendencia egyébként a használt lakások felújításánál is érződik: hiába vesz valaki most támogatott hitellel ilyen ingatlant, akár évekbe is telhet, mire felújíthatja. Vagy kifizeti a magasabb munkadíjat a felújításra, ami viszont tovább növeli az ingatlan árát. Az új ingatlanok áfájának növelése viszont szinte biztosan visszaveti majd az építkezési kedvet, pedig most sem épül elég új lakás – tavaly ugyan 17 ezer épült, ami 23 százalékos növekedést jelent, ám ennek fele saját célra készült, nem eladásra. Az ingatlanirodák kínálatába tehát még ebben a rekordnak számító évben is kevesebb, mint 10 ezer új lakás került be, ezek pedig gyakorlatilag már a tervezőasztalról elkeltek. Az arányokat jól jelzi, hogy az ingatlanpiacon évi 160 ezer adásvételt bonyolítanak le, de ezeknek csupán 10 százalékban tárgya egy új építésű lakás. Pedig a magyar lakásállomány jelentős része elavult. Nagyon sok a régi, rossz műszaki állapotban lévő ingatlan. A KSH adatai szerint a lakásállomány átlagos kora Budapesten a legmagasabb, meghaladja az 52 évet (ez a szám Pest megyében, jellemzően a budapesti agglomerációban mindössze 39,5). A fővárosban a történelmi belváros épületeinek kora a 100 évet is meghaladja, ami jelentősen emeli az ingatlanállomány átlagos korát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a főváros állománya a legelavultabb lenne, a karbantartott százéves házak könnyen megelőzhetik akár egy elhanyagolt 30-40 éves ingatlan minőségét. Budapesten a legmagasabb az 1946 előtt épült lakások aránya, több mint 33 százalékos, míg a második helyen álló Tolna megyében csak 27. A magyar lakások csaknem kétharmada összkomfortos, 28 százalékuk komfortos, 2,1 százalék pedig félkomfortos. A lakások 3 százaléka komfort nélküli, 2,2 százaléka pedig szükséglakás. Fürdőszoba és WC nélküli a lakások 2,8-2,9 százaléka. Csatorna a lakások 13 százalékában nincs. A legrosszabb helyzetben a községek és nagyközségek lakásai vannak. Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb egy település, annál magasabb az összkomfortos lakások aránya, és csökken a kevésbé felszerelt ingatlanoké. Ingatlanhasznosítással foglalkozó szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy a használt lakásokra is felvehető kedvezményes állami hitelek – az építőanyagok áfájának „visszaemelésével” – középtávon konzerválják a gyenge minőségű használtlakás-állományt. - K. P.

Frissítve: 2019.03.02 12:00

Álmatlanságunk kora

Publikálás dátuma
2019.03.17 17:20

Fotó: AFP or licensors/ MLADEN ANTONOV
Nem alszunk eleget. Vagy ha igen, nem pihentető az alvásunk. Pedig elemi szükségletünk a regeneráció, enélkül krónikus és szomatikus betegségek támadnak meg bennünket. De az alvatlanság eleve már meglévő betegségeink tünete is lehet. Jól kell tudnunk tehát aludni – a hosszú, egészséges élet feltételeként. Az alvás világnapja alkalmából megjelent Magyar alváskönyvnél jobb sorvezetőt pedig álmodni sem lehet.
Az emberek egyharmada nem alszik megfelelően, állítják felmérések alapján a szakemberek. Nem reprezentatív kutatásom igazolja az állítás igazát. Jobbik énem, éjszaka a jobbomon fekvő feleségem napi szinten mutat rá alvásproblémájára. Aki a balján fekszik, horkol és túl korán kel. Pedig az ő jó közérzetéhez tíz óra alvás lenne szükséges. Legalább. Alvásigénye aztán a hétvégéken csúcsosodik ki, amikor is pótolni igyekszik a hétközi elmaradást. Én mint az emancipációban a végletekig hívő férj pedig lehetőséget látok végre az elhanyagolt teendőim ellátására, csakhogy meglepetésszerűen kápráztassam el a nejemet. Hajnalban a szokottnál is korábban kelek, teszek-veszek, csörgök-zörgök, mosogatok, porszívózok (a sövényvágást direkt későbbre hagyom). És nem, egyszerűen nem tudok a kedvére tenni mindezzel. Sőt, azt sem értem, miért nézi rosszalló tekintettel, hogy ebéd után egy órára bebólintok, szunyókálok egy kicsit. Hiszen én keltem korán, nem ő. 

Rosszalvó magyarok

A válóperek jelentős hányada a hálótárs horkolásával, pontosabban annak a másik fél felé tagadásával magyarázható – tudtam meg a Magyar Alvás Szövetség (MASZ) által március 12-én, kedden, az alvás világnapja alkalmából a Magyar Tudományos Akadémián rendezett konferencián. (Az alvás világnapja március 15-én van hivatalosan, de a magyar nemzeti ünnep miatt nálunk előrébb hozták pár nappal – forradalom idején nincs alvás!) Az egészséges élet egyik kulcsának számító egészséges alvás érdekében, figyelemfelhívó szándékkal rendezett világnapot 65 országban ülik (fekszik?) meg, Magyarországon ezúttal a 11. alkalommal. Sőt, az Alvás Világszövetség (World Sleep Society) egy éve alakult hazai tagjának rendezvényét már kormányfigyelem is övezi, államtitkári jelenlét is pártolta (dr. Horváth Ildikó személyében), hogy (amiként elhangzott) a hazai egészségügyi átrendeződés, mely nem beteg-, hanem egészségközpontú (tehát a megelőzésre koncentráló) kíván lenni, az egészséges alvás megteremtésére is figyelmet szán, nemcsak a megfelelő táplálkozás, mozgás és életmód kialakításának támogatására. Már csak annál is inkább, mert a jelen társadalmak munkavégzési szokásai alaposan felforgatták természetes, biológiai szükségleteinket, így az alvási ciklusunkat is. Nem annyit és nem úgy alszunk, ahogy azt igényelné a szervezetünk. Ebből aztán mindenféle komplikáció származik: vérnyomás- és cukorbetegség, mentális problémák, elhízás, hogy csak a legalapvetőbbeket említsem. S ha nem ijedtem volna meg már ettől, akkor a konferencia idejére kiértékelt, legfrissebb alváskutatások eredményei igencsak felébresztettek – nagyon úgy néz ki, ha továbbra is házasságban kívánok élni (kívánok!), teljes körű életmódváltozást leszek kénytelen bevezetni. Húszezer éjszakányi alvás monitorozása alapján állítható, hogy a magyar emberek kevesebb mint 20 százaléka gondolja úgy, az alvás számára igazán pihentető – értékeli az adatokat a MASZ alelnöke, Vada Gergely. Harmincöt százalékuk véli csak úgy, hogy az éjszakák alkalmasak számukra a regenerációra – a kétharmaduk tehát nem! Míg egy ember alvásigényét átlagosan 7–9 órára szokás belőni, addig a magyar életkörülmények mindössze 7 óra 20 percet tesznek lehetővé. Az alelnök ehhez még hozzáteszi, hogy ez a 7.20-as átlag összességében az idegrendszer 55 százalékának tényleges regenerációjára elég. Ha még ez sem lenne elég a hervadáshoz, azt is megtudom, hogy a magyar alvók egynegyedének éjszakai ­pihenése fizikai túlterhelésről tanúskodik. G. Németh György, a MASZ elnöke és a Benyovszky Budapesti Alvásközpont vezetője az adatok summázatában utal a mindmáig legfrissebb európai és a párhuzamként általuk végzett, 4 éve készült országos alváskutatás eredményeire is: az unióban a lakosság 29,6 százaléka, itthon 31,3 százaléka szenved alváspanaszoktól. A magyarok harmada tehát – amibe ezek szerint a feleségem és én is tartozunk – komoly egészségügyi problémával küszködik. Ahhoz, hogy megfeleljünk a világnap aktuális jelmondatának – „Aludj jól, élj sokáig!” –, tennünk kell valamit. 

Álomfejtés helyett

De mit? Az alvásnapi konferencia, mely tulajdonképpen egy ünnepi könyvbemutató volt, erre mindenekelőtt az olvasást ajánlja. Nevezetesen a MASZ által felkért szakemberek (pszichológusok, neurológusok, tüdőgyógyászok, fül-orr-gégészek, ortopéd szakorvosok, dietetikusok, szexológusok, fogászok stb.) által jegyzett és a Galenus Kiadó gondozta Magyar alváskönyvet, mely nemcsak pihentető olvasmány, de hasznos is, mert útmutatóul és gyakorlati tanácsokkal szolgál az alvásismeretek és -nyugtalanságok terén. Ami annál is inkább fontos, mert az alváshiány (vagy éppen a túlzott aluszékonyság), a nem minőségi pihenés az esetek döntő többségében társbetegségek tünete. (Pél­dául, ha hátfájás miatt nem hunyjuk le a szemünket egy pillanatra sem éjszaka, akkor mozgásszervi problémáink lehetnek, a horkolásból adódó hálótársi csetepaté okai pedig légzőszervi elégtelenség, elhízás felé mutatnak. Ha pedig hajnali 3-kor azon morfondírozunk, miért nem tudunk aludni, s nem azon, hogy „jaj, de jó, van még 3 óránk szunyálni”, akkor pszichés eredetű gondjainkkal nem árt orvoshoz fordulni.) Jó hír, hogy mindezek holisztikus és komplex diagnosztizálását a jövőben a most bejelentett alvásterapeuta-képzést elvégzőknél orvosolhatjuk majd. 

Pihenj jól, hasznosan!

De ma már az egyénileg használható technológia is nagy segítségünkre lehet az alvásunk optimalizálásában. Köztudott, hogy a Távol-Keleten külön nevük van a túlmunkától, a túlterheltségtől bekövetkező haláleseteknek: Japánban „karosi”, Dél-Koreában „gvarosza”, Kínában az öngyilkosságba menekülő extrém munkaerő elnevezése „kolaoszi”. Az asztalra boruló, alvó kollégák látványa mindennapos ezen országok munkahelyein, megkülönböztetett tisztelettel is bánnak velük, suttogva, lábujjhegyen közlekednek a munkaérdemrendes, szuszogó társuk mellett. Ám a vállalattulajdonosok nem ennyire udvariasak és elégedettek, mivel a kialvatlan munkaerő kevésbé hatékony és döntéseiben is megbízhatatlan. Végeredményben kevesebb pénzt termel. Így aztán a hasznosság érdekében érdemes a megfelelő mennyiségű és minőségű alvást biztosítani számára. Ezzel a szó szerinti be- és lefektetéssel ugyanis még több hozam várható. Bár attól még némileg távol vagyunk, hogy alvószobák álljanak rendelkezésre a munkahelyeinken, ha ledőlnénk vagy 20 percre szundikálni (ebéd után főleg, ugye-ugye!), de az alvás szerepét az egészségmegőrzésben már felismerték a nagyobb cégeknél. És minden mai technológiát be is vetnek a dolgozóik ágyban töltött minőségi pihenése érdekében. Az alvásipar felívelő szakaszú ágazat. Okospaplan, okosmatrac, okospárna, szenzoros csuklópánt, ami az éjszakai off módunkban figyeli a légzés-, vérnyomás-, szívverés-, testhőmérséklet-változásainkat – ma már nemcsak a munkahelyi egészségmegőrzés érdekében és az alvásbarát szállodákban (távol a lift, az utca zaja, párnázott csöndszoba a lakosztályunk, masszázs- és spa-szolgáltatások) érhetők el ezek a diagnosztikai monitorozásra képes kütyük. Megvásárlásukkor azonban érdemes a szenzoros kivitelezésűt választani, mert egy okostelefonra letölthető applikáció pusztán az éjszakai zörejekből képes méréseket végezni – okosít ki minket a kötetben az alvásipar legújabb vívmányairól Vada Gergely. Ami pedig a feleségem alvásproblémáit (engem) illeti… Nos, a horkolás elmulasztására számos megoldás akad (fogyás, kevesebb alkoholbevitel, cigaretta elhagyása stb.), hogy nemalvótárskénti neszezésem okozta sokkhatást kerülendő pedig magam is jóízűen, stresszmentesen aludjak – akár szenzorok hálója nélkül is.

Nem mindegy, mikor

A cirkadiánritmust szabályozó molekuláris mechanizmus felfedezéséért Jeffrey C. Hall, Michael Rosbash és Michael W. Young kapta 2017-ben az élettani és orvosi Nobel-díjat. Azaz az emberek (és más élőlények) belső, biológiai órájának (ez a cirkadiánritmus) vizsgálatáért, biokémiai működésének elkülönítéséért díjazták az amerikai tudósokat. A természetes környezet (bolygónk forgása, a nappali és éjjeli órák [fény-sötétség]) váltakozása nagyban hatással van az életműködésünkre, jóllétünkre – ezért sem mindegy, mikor alszunk. Nem véletlen, hogy a WHO 2017-ben rákkeltő hatásúnak nevezte a váltott műszakot.

Téli vagy nyári?

2021-től minden valószínűség szerint megszűnik az évszakokhoz kötött óraátállítás, mely sokak időérzékét zavarta össze és alvásszükségletét tette tönkre ideig-óráig. Az Európai Parlament már tavaly nyáron támogatásáról biztosította a tervezetet (miután a konzultáció­ján 4,6 millió EU-s állampolgár 80%-a a megszüntetésre voksolt, a magyarok 2/3-a), de időt szeretne hagyni a tagországoknak a harmonizációra. Ugyanis, hogy nyári vagy téli időszámításra tér-e át maradandóan egy ország, az nemzeti hatáskör. De hasznos lenne például a légi közlekedés terén, ha nem kellene Londonig repülve háromszor átállítanunk az óránkat. A jelenlegi évszaki váltást Magyarországon 1980-ban vezették be. A Magyar Alvás Szövetség az egészségünkre károsan ható átállítás eltörlése mellett tette le a voksát, és az eredeti, vagyis a téli időszámítás megtartását szorgalmazza.

Életünk egyharmadát átalusszuk

26 évet alszik egy átlagos magyar – nem valami Rip Van Winkle-szindróma áldozatai vagyunk, de ha a születéskor várható élettartam (kb. 78 év) alvással töltött harmadát nézzük, akkor összesen ennyi évet alszunk életünk során. Nem mindegy, hogyan!

Frissítve: 2019.03.17 17:20

Szudoku: a kihívás, a megfejtés misztériuma

Publikálás dátuma
2019.03.17 15:00

Fotó: YASUYOSHI CHIBA
Egy ráérős külföldi turista az újságoshoz lépett Tokióban, és rejtvényfüzetet vásárolt, hogy agyonüsse a várakozás perceit. Nem sejthette, mit indít el. Az általa „felfedezett” szudoku azóta népszerűbb lett a világban, mint bármely logikai játék Rubik Ernő bűvös kockája óta.
Van, aki nem próbálta még? A szudoku egyszerű játék. Adott egy 9×9-es négyzetháló, amely 9 darab 3×3-as kisebb táblázatra oszlik. Minden számjegy (1–9) csak egyszer szerepelhet minden sorban, minden oszlopban és minden kis négyzetben is. A számjegyek egy részét előre beírják, a többit ezekből kell kikövetkeztetnie a játékosnak. Ábrával illusztrálva szempillantás alatt felfogható a fel­adat. Ebben rejlik a vonzerő: csupán a fenti szabályt kell tudni, semmi mást. Elég a feladvány meg egy ceruza vagy internetkapcsolat, és már lehet is próbálkozni. A megfejtés fortélyaira menet közben jön rá az ember. A jutalom a sikerélmény, ahogy egyre nehezebb feladványokat oldunk meg, egyre könnyebben és gyorsabban. 

Japán varázsa

A szudoku elnevezése japán eredetű, a szúdzsi va dokusin ni kagiru kifejezés rövidítése, ami annyit tesz: „a számjegyek csak egyszer szerepelhetnek”. A játék távol-keleti szigetországból indult világhódító útjára, miután a bevezetőben említett turista, Wayne Gould hongkongi bíró véletlenül rábukkant egy tokiói standon, 1997-ben. Megkedvelte, majd népszerűsíteni kezdte Nagy-Britanniában, méghozzá elképesztő eredménnyel. A londoni Timesban 2004. november 12-én jelent meg az első szudokufeladvány, onnantól futótűzként terjedt el. Hamarosan már Pesten, a körúti villamoson sem okozott meglepetést, aki ezzel múlatta az időt. Ami vicces, hogy Nyugaton „egzotikus ázsiai játékként” hódított az újdonság, pedig… Pedig a szudoku nem szamuráj­vívmány. Svájci matematikusok már a 18. században foglalkoztak a „mágikus latin négyzet” hasonló problémájával. 1895-től párizsi lapok publikáltak számrejtvényeket, amelyek alig különböztek a modern változattól, aztán ezek pár év elteltével érdeklődés hiányában elmaradtak. Howard Garns amerikai fejlesztő pedig pontosan ugyanazt találta ki 1979-ben, ami negyedszázaddal később világsiker lett, de az általa Number Place névre keresztelt játék még akkor sem izgatta fel a nagyközönséget. Japánban csak öt évvel később indult a szudoku, ott viszont nyomban bejött, az ezredfordulóra már százezrek ismerték. Kézenfekvő magyarázat, hogy a szó- és szótagírás nem alkalmas betűs keresztrejtvény készítésére, ezért a japán ingázók hiánypótló szórakozást kaptak a hosszú munkába vonatozásra. Az viszont talány, 2000 után miért (miért pont akkor) lett szenzáció a szudoku világszerte. Másfél évtized alatt hatalmasan kinőtte magát. A legtöbb lap rendszeresen közöl feladványokat, online portálok ajánlanak ingyen felületet játékosok mil­lióinak. Ma már sokan sportként űzik, egymással vetélkedve, időre; nagy nemzetközi versenyeket rendeznek. Tavaly, a prágai világbajnokságon új világrekordot állított fel egy 14 éves kínai lány: Vang Si-jao 54,44 másodperc alatt oldotta meg a rejtvényt. (Csapatban és egyéniben is a japánok nyertek.) A novemberi vb-n 33 ország 247 versenyzője vett részt. A szervezők szerint látványos a fejlődés, egyre gyorsabban töltik ki az üres mezőket a versenyzők. Nem ritka, hogy a menők tehetségesnek bizonyulnak sakkban is. Ha valaki lesajnálja, komolytalannak tartja a szudokut mint sportágat, annak éppen a sakk példájával vágnak vissza. 

Agytorna vagy függőség?

A rajongók szerint a szudoku nagy jótétemény. Serkentő agytorna, pozitív hatások sokaságával. Kikapcsol a hétköznapi stresszből, eltérít a fölösleges gondolatoktól, miközben figyelemre és logikus gondolkodásra ösztönöz. Dolgoztatja a memóriát, segít átlátni struktúrákat. A megoldás szellemi kielégülést okoz, önbizalmat ad a játékosnak. Az amerikai Alzheimer-kórosok szervezete kifejezetten javasolja is a szudokuzást, egészségmegőrző céllal. A Kaliforniai Egyetem kutatói szerint a kognitív tréning stimulálja az agyműködést, segíthet az időskori elbutulás (demencia) megelőzésében, illetve lelassításában. Az igazi megszállottak némelyike a meditációhoz vagy ezoterikus élményhez hasonlítja a hiányzó számok kitalálását. És itt kezdődnek a gondok. Gyorsan kiderült az is, hogy az eltúlzott szudokuzás kóros függőséget okoz. Van, akit csúnyán beszippant, különösen, amióta online is játszható. Max Davidson az angol Telegraph hasáb­jain osztotta meg gyötrelmes történetét. Másfél évig kényszeresen szudokuzott az okostelefonján, nem tudta abbahagyni; több időt töltött ezzel, mint amennyit utólag be mer vallani. Amikor pedig elhatározta, hogy leszokik, a szenvedélybetegek jellegzetes elvonási tüneteitől szenvedett. Másra sem bírt gondolni, csak a bűvös négyzethálóra, azt látta mindenütt, kínzó vágyat érzett a játék után. Az átéltek hatására lesújtó véleménnyel van a szudokuról: „Puszta habarcs, időkitöltés, mentális gyakorlat pancsereknek, agytakarmány egy generációnak, amelyik elveszítette örömérzetét.” Will Shortz feladványszerkesztő, eredeti végzettsége szerint enigmatológus, azaz a rejtvények tudora. Nem titkolja, ő maga is rákattant a szudokura. Így értelmezte a játék varázsát a Newsweeknek adott interjúban: „Ugyanazért csábító, amiért bármelyik rejtvény. Ott a kihívás, ott a megfejtés misztériuma, ott a jó megoldás öröme. A szudoku az egyik legaddiktívabb rejtvényjáték, amit valaha kitaláltak.” Ehhez laikusként, illő tisztelettel csak annyit tehetünk hozzá: minden játékot, a legjobbat is túlzásba lehet vinni, de arról a játékos tehet. A szudoku esetében sem lehet másként. Aki nem ismer mértéket, az a négyzethálóra és a számjegyekre haragudhat a legkevésbé.   

Matek és káosz

A szudoku egészen másfajta problémákat is felvet, nevezetesen matematikaiakat. Ahogy említettük, meglehetősen egyszerű játék – de csak amíg elemezni nem kezdik. Márpedig sok tudós fantáziáját mozgatta meg a szudoku. Ma már bizonyított tény például, hogy legalább 17 számjegyet kell megadni a táblán, hogy a feladványnak egyértelmű megoldása legyen. Ha ennél kevesebb van a kiinduláskor, akkor mindig többféle megoldás létezik. Ezt tapasztalatból régóta gyanították a játékosok, de hosszú évek munkájába telt, mire megtalálták rá a formailag tökéletes algebrai levezetést. Bármilyen meghökkentő, még olyan feladvány is készíthető, ahol a 81 számból 77 adott, ám a fennmaradó 4 üres helyet mégis kétféleképpen lehet helyesen kitölteni. Kiszámolták, hogy a 9×9-es négyzetben 6 670 903 752 021 072 936 960 különféle módon rendezhetők el a számjegyek az alapszabálynak megfelelően. Ha ebből leszámítják a szimmetriákat és permutációkat, még mindig jóval több mint 5 milliárd jó megoldás létezik – attól tehát a mániákus fogyasztóknak sem kell félniük, hogy elfogynak az új feladványok, amilyennel korábban még nem találkoztak. A szudoku számos további matematikai és számítógépes programozási tanulsággal szolgált a tudománynak, ezeket ne bolygassuk – a bonyolult képletek józan szerénységet parancsolnak. A káoszelméletet is alkalmazták a szudokura; szívme­lengető, hogy a téma élenjáró kutatói között két magyar elméleti fizikus, Toroczkai Zoltán és Ercsey-Ravasz Mária neve is felbukkan. 

5 472 730 538

„esszenciálisan különböző” szudoku-feladvány készíthető a matematikusok számítása szerint.

Frissítve: 2019.03.17 15:00