Merész, komoly zenész - interjú Gelléri Andrással

Publikálás dátuma
2019.03.03 16:46

Fotó: Népszava/ Draskovics Ádám
A 25 éves zongoraművész-komponista két év alatt már másodszor kerül a világ legjobbjai közé: 2016-ban a bécsi Anton Matasovszky Nemzetközi Zeneszerzőverseny fődíját hozta el, most pedig a szintén nemzetközi Alban Berg Stiftung versenyén bizonyult a legjobbnak.
Mikor komponálta az első olyan művét, amire emlékszik is? – Nem sokkal azután, hogy első alkalommal hangszert vettem a kezembe, egyértelművé vált számomra, hogy a zenéléshez nemcsak a leírt anyagok visszaadása tartozik, hanem az is, hogy az ember valamiféle újat hozzon létre. Tehát, 7-8 évesen már én is komponáltam, de az első olyan mű, amit ténylegesen számon tartok, az egy furulyára és zongorára írt darab volt, melyet a tanáraimnak adtam ajándékba negyedikes koromban. Egy osztálytársammal közösen adtuk elő őket. – Zongorával kezdte? – Először kedvenc hangszereimen, furulyán és klarinéton játszottam, és csak pár évvel később, a zeneszerzés miatt váltottam. Akkoriban már nagyon jól tudtam kottát olvasni, és bár még nem zongoráztam jól, úgy ismertem meg a klasszikus zeneirodalom remekműveit, hogy otthon magamnak végigjátszottam őket, pl. Beethoven összes szonátáját. Ennek az lett a következménye, hogy már gyerekkoromban is ugyanilyen nagy ívű tételeket akartam improvizálni. Általában egy hosszú drámai fejlődést jelenítettem meg, például egy halk, lassú anyag átalakulását egy szélsőségesen hangos és szenvedélyes anyaggá. – A zeneszerzés alapja a konkrét improvizáció? Játszik a hangokkal a zongorán? Igen, improvizáció nélkül nincsenek zenei ötletek! Lehet kísérletezni hangszereken, de ennél eggyel profibb verzió, ha mindez fejben történik: az ember belül hall egy ötletet, azt gondolja tovább, így építve zenei történeteket. Ha zongorára írunk, akkor jó mindent kipróbálni, viszont más hangszerek esetében az adott hangszeresek fejével és a „hangszer lelkével” kell gondolkozni.  – Jegyzeteli a témát, mint mi, újságírók? – Igen, csak nem szavakkal, hanem hangjegyekkel. A vázlatok nagyon fontosak, bárhol, bármilyen körülmények között feljegyzem az ötleteimet: a villamoson, repülőn utazva vagy épp a természetben sétálva.   – Weöres Sándorról van egy anekdota, mely szerint egyszer késő éjszaka felhívta Kormos Istvánt, és arra kérte, mivel nincs nála toll, írjon le helyette egy verset, amit valaki éppen akkor „diktál” neki. Így ötlik a zeneszerző eszébe is az ötlet?  Van olyan, hogy felébredek álmomból, és egyből hallom, mit kell leírni. De azt gondolom, hogy a zeneszerzés ennél tudatosabb folyamat. Sztravinszkij azt mondta, hogy nem érdemes egy zeneszerzőnek arra várni, hogy mikor jön az inspiráció. Neki kell ülni minden reggel és írni! Én elég lassan komponáló szerző vagyok: bár az inspiráció gyorsan megjön, addig nem megyek tovább, amíg minden hang a helyére nem kerül. – Kézzel írja a kottáit? – Nem. Kottaíró programmal dolgozom. – Micsoda csalódás! Azt képzeltem, garmadával állnak a zongorája és az ágya mellett az átfirkált műkezdemények. – A vázlataimat azért kézzel írom, és van, amikor még az első tisztázatot is. De a végső mindig számítógépen készül. Ennek többek között az is az oka, hogy a mai kor elvárásainak megfelelve így a legegyszerűbb elküldeni – e-mailben vagy Facebookon – a kész verziót az előadóknak.  – Ad instrukciókat is, hogyan játsszák a darabját? – Elég pontosan leírom, hogy mit akarok, viszont azon felül arra számítok, hogy az előadó is megmutatja a saját elképzelését, személyiségét. Azt szeretném, hogy minden előadó számára saját élmény legyen a darab. 2016-ban, Bécsben például nagy örömmel hallgattam 12 teljesen különböző verzióban az Offene Welten című szerzeményemet – a zeneszerzőverseny fődíja volt, hogy a győztes mű egy zongoraverseny kötelező darabja lett.  – Volt, aki jobban játszotta, mint ön? – Van benne például egy virtuóz rész. Na, azt a japán lány, aki megnyerte, sokkal profibban játszotta. Gondoltam is, hogy milyen jó lenne ezt így kigyakorolni. – Azt mondta, végigjátszotta Beethoven összes zongoraszonátáját – ez olyan, mint hogy egy kortárs képzőművész is akkor hiteles kísérletező, ha megvan a klasszikus képzettsége is? – Alkotóként különösen elmélyedtem a régi zeneszerzői stílusokban. Tanulmányaim során éveket töltöttem például azzal, hogy Bach stílusában igazán jó darabokat írjak. Azt gondolom, egy kortárs zeneszerzőnek tisztában kell lennie azzal, mi történt az előtte lévő korszakokban. Mi a zene őskorában, a reneszánszban, a barokkban, a klasszikában, a a romantikában... Már a XX. század zenéje sem kortárs számunkra! Abból a szempontból is fontos ismerni az elődöket, hogy tudjuk, tényleg újat csinálunk-e. Valami olyat, amit érdemes hozzátenni a zenetörténethez. A zeneszerzés világa elképesztően tág és kimeríthetetlen. Erre 15 éves koromban egy hatalmas koncertélmény, Messiaen Turangalila szimfóniája nyitotta fel gondolkodásomat. Nagyon fontosnak tartom viszont, hogy ne csupán az innen-onnan felszedett ötletmorzsákat vegyítsük, hanem a saját ösvényünkön haladjunk. – Sokan, akik laikus műélvezők, ódzkodnak a kortárs zenétől...  – Sokak számára a „kortárs zene” az ötvenes-hetvenes évek valóban elidegenítő hatású avantgárd kísérleteit jelenti, pedig azóta sok minden történt. Már a posztmodernen is túl vagyunk. Az avantgárd nagyon hasznos volt abból a szempontból, hogy rengeteg újfajta zenei megközelítést, kalandvágyóbb játéktechnikát fedezett fel. Hogy például egy hegedűn nemcsak a hagyományos módon lehet húzni a vonót vagy hogy izgalmas lehet a véletlen szerepét beépíteni a zenébe, ezzel rugalmasabbá, gazdagabbá tenni, azt amit korábban a klasszikus zenéről gondoltunk. Amit az avantgárd gyakran önálló műként mutatott fel, azt ma érdemes puszta elemként beépíteni a darabokba. Számomra fontos mind a harmonikus széphangzás, mind az újfajta hangszínek, például zörej és zajhangok beépítése a zenébe. Fontos az is, hogy egy laikus számára esetleg szokatlan hangzások követhető és végig élvezetes formában legyenek tálalva. Mindig partnernek tekintem a közönséget. Ha van beleszólásom a koncertprogram létrehozásába, szeretek klasszikus darabokat párosítani kortárs darabokkal, hogy ez is segítsen kapcsolatokat, fogódzót találni a hallgatónak. Most épp egy kontrabasszus klarinétra írt művön dolgozom – ez egy nagyon mély hangú, ritka hangszer. Ebben a zenésznek a természetes klarinéthangzáson túl például a saját hangját is használnia kell. Bizonyos pontokon bele kell énekelnie a hangszerbe. A darab végén csak a levegővételek és a klarinétbillentyűk ritmusát halljuk.  – Miből él egy zeneszerző? Sokan tanításból, hangszerelésből, kottagrafikából. Aki felkapottabb, annak rendszeres megrendelései vannak, de jöhet be pénz a jogdíjakból is. Emellett vannak ösztöndíjak és az európai kulturális intézetek is gyakran támogatják az új művek létrehozását és előadását. Egy zeneszerzőnek tudnia kell azt a környezetet megteremteni magának, amiben a szabad alkotásra koncentrálhat. Én személy szerint gyakran dolgozom hangszerelőként, zongoristaként és korrepetitorként is és vannak tanítványaim, akiket zeneelméletre és zeneszerzésre oktatok. Persze egy-egy pénzdíjas verseny is jól jön olykor, a nemzetközi eredményeimnek köszönhetően jönnek már zeneszerzői megrendelések is. – Hallgat könnyűzenét? Nagyon szeretem a jazzt, különösen a szabadabb gondolkodású free jazzt (Keith Jarrett improvizált szóló koncertjei például nagy hatással voltak rám tinédzserkoromban), ami a kortárs zene felé kacsintgat, és régebben a heavy metalért is rajongtam, aminek vonzott a merészsége. A pop-rock világból a Radiohead zenéje áll közel hozzám. Nagyon érdekel a Közel-Kelet népzenéje is, amit volt alkalmam behatóan megismerni ottani utazások, tanulmányok alkalmával is. – Komolyzenészeknek is van rajongója? Szerencsére vannak, akik minden bemutatómra eljönnek. Tavaly októberben például csináltunk a FUGA-ban egy olyan koncertet, amin klarinéttriókat párosítottunk: az elején volt egy Brahms-klarinéttrió, aztán három teljesen különböző kortárs darab, az egyik tőlem. A koncert után odajött hozzám valaki, akiről kiderült, hogy egy szír orvos és szerette volna megkapni a kortárs darabok felvételét. Azóta minden koncertemre igyekszik eljönni. Sok pozitív visszajelzést kapok. Ha kíváncsiak az emberek, akkor van bennük igény a felfedezésre, így az új zenei világok felfedezésére is.  – 2014-ben zongorázott a Szabadság téren, amikor Fischer Ádám a német megszállás áldozatainak emlékműve ellen tiltakozva közös éneklést szervezett. A Nabucco Szabadság kórusát kísérte. Odaáll a tehetségével, tudásával egyéb kezdeményezések mellé is? – Igen, fontos számomra, hogy odaálljak olyan, akár közügyek mellé, amelyekért érdemes kiállni. Tavaly felléptem a CEU-n – Zétényi Tamás, a Közép-Európai Egyetem zenei együtteseinek vezetője világszínvonalú produkciókat szervezett az egyetemre, melyeknek most kérdésessé vált a jövője. Mondanom sem kell, a CEU-n koncertet adni eredendően nem „közéleti” esemény... – Zenéjében nem szokott tiltakozni? Kodályt idézve: „A tudomány, művészet nem szolgálhat senkinek. Önnönmagáért van. Nem lehet sem a vallás szolgálóleánya, sem a politika kurvája.“ Különösen igaznak tartom ezt a zenében, ami egy teljesen önálló, bátor, absztrakt világ, semmi alá nem lehet betagozni. Azt szeretném, ha a zeném független maradna a napi politikától.
Szerző
Frissítve: 2019.03.03 16:46

Álmatlanságunk kora

Publikálás dátuma
2019.03.17 17:20

Fotó: AFP or licensors/ MLADEN ANTONOV
Nem alszunk eleget. Vagy ha igen, nem pihentető az alvásunk. Pedig elemi szükségletünk a regeneráció, enélkül krónikus és szomatikus betegségek támadnak meg bennünket. De az alvatlanság eleve már meglévő betegségeink tünete is lehet. Jól kell tudnunk tehát aludni – a hosszú, egészséges élet feltételeként. Az alvás világnapja alkalmából megjelent Magyar alváskönyvnél jobb sorvezetőt pedig álmodni sem lehet.
Az emberek egyharmada nem alszik megfelelően, állítják felmérések alapján a szakemberek. Nem reprezentatív kutatásom igazolja az állítás igazát. Jobbik énem, éjszaka a jobbomon fekvő feleségem napi szinten mutat rá alvásproblémájára. Aki a balján fekszik, horkol és túl korán kel. Pedig az ő jó közérzetéhez tíz óra alvás lenne szükséges. Legalább. Alvásigénye aztán a hétvégéken csúcsosodik ki, amikor is pótolni igyekszik a hétközi elmaradást. Én mint az emancipációban a végletekig hívő férj pedig lehetőséget látok végre az elhanyagolt teendőim ellátására, csakhogy meglepetésszerűen kápráztassam el a nejemet. Hajnalban a szokottnál is korábban kelek, teszek-veszek, csörgök-zörgök, mosogatok, porszívózok (a sövényvágást direkt későbbre hagyom). És nem, egyszerűen nem tudok a kedvére tenni mindezzel. Sőt, azt sem értem, miért nézi rosszalló tekintettel, hogy ebéd után egy órára bebólintok, szunyókálok egy kicsit. Hiszen én keltem korán, nem ő. 

Rosszalvó magyarok

A válóperek jelentős hányada a hálótárs horkolásával, pontosabban annak a másik fél felé tagadásával magyarázható – tudtam meg a Magyar Alvás Szövetség (MASZ) által március 12-én, kedden, az alvás világnapja alkalmából a Magyar Tudományos Akadémián rendezett konferencián. (Az alvás világnapja március 15-én van hivatalosan, de a magyar nemzeti ünnep miatt nálunk előrébb hozták pár nappal – forradalom idején nincs alvás!) Az egészséges élet egyik kulcsának számító egészséges alvás érdekében, figyelemfelhívó szándékkal rendezett világnapot 65 országban ülik (fekszik?) meg, Magyarországon ezúttal a 11. alkalommal. Sőt, az Alvás Világszövetség (World Sleep Society) egy éve alakult hazai tagjának rendezvényét már kormányfigyelem is övezi, államtitkári jelenlét is pártolta (dr. Horváth Ildikó személyében), hogy (amiként elhangzott) a hazai egészségügyi átrendeződés, mely nem beteg-, hanem egészségközpontú (tehát a megelőzésre koncentráló) kíván lenni, az egészséges alvás megteremtésére is figyelmet szán, nemcsak a megfelelő táplálkozás, mozgás és életmód kialakításának támogatására. Már csak annál is inkább, mert a jelen társadalmak munkavégzési szokásai alaposan felforgatták természetes, biológiai szükségleteinket, így az alvási ciklusunkat is. Nem annyit és nem úgy alszunk, ahogy azt igényelné a szervezetünk. Ebből aztán mindenféle komplikáció származik: vérnyomás- és cukorbetegség, mentális problémák, elhízás, hogy csak a legalapvetőbbeket említsem. S ha nem ijedtem volna meg már ettől, akkor a konferencia idejére kiértékelt, legfrissebb alváskutatások eredményei igencsak felébresztettek – nagyon úgy néz ki, ha továbbra is házasságban kívánok élni (kívánok!), teljes körű életmódváltozást leszek kénytelen bevezetni. Húszezer éjszakányi alvás monitorozása alapján állítható, hogy a magyar emberek kevesebb mint 20 százaléka gondolja úgy, az alvás számára igazán pihentető – értékeli az adatokat a MASZ alelnöke, Vada Gergely. Harmincöt százalékuk véli csak úgy, hogy az éjszakák alkalmasak számukra a regenerációra – a kétharmaduk tehát nem! Míg egy ember alvásigényét átlagosan 7–9 órára szokás belőni, addig a magyar életkörülmények mindössze 7 óra 20 percet tesznek lehetővé. Az alelnök ehhez még hozzáteszi, hogy ez a 7.20-as átlag összességében az idegrendszer 55 százalékának tényleges regenerációjára elég. Ha még ez sem lenne elég a hervadáshoz, azt is megtudom, hogy a magyar alvók egynegyedének éjszakai ­pihenése fizikai túlterhelésről tanúskodik. G. Németh György, a MASZ elnöke és a Benyovszky Budapesti Alvásközpont vezetője az adatok summázatában utal a mindmáig legfrissebb európai és a párhuzamként általuk végzett, 4 éve készült országos alváskutatás eredményeire is: az unióban a lakosság 29,6 százaléka, itthon 31,3 százaléka szenved alváspanaszoktól. A magyarok harmada tehát – amibe ezek szerint a feleségem és én is tartozunk – komoly egészségügyi problémával küszködik. Ahhoz, hogy megfeleljünk a világnap aktuális jelmondatának – „Aludj jól, élj sokáig!” –, tennünk kell valamit. 

Álomfejtés helyett

De mit? Az alvásnapi konferencia, mely tulajdonképpen egy ünnepi könyvbemutató volt, erre mindenekelőtt az olvasást ajánlja. Nevezetesen a MASZ által felkért szakemberek (pszichológusok, neurológusok, tüdőgyógyászok, fül-orr-gégészek, ortopéd szakorvosok, dietetikusok, szexológusok, fogászok stb.) által jegyzett és a Galenus Kiadó gondozta Magyar alváskönyvet, mely nemcsak pihentető olvasmány, de hasznos is, mert útmutatóul és gyakorlati tanácsokkal szolgál az alvásismeretek és -nyugtalanságok terén. Ami annál is inkább fontos, mert az alváshiány (vagy éppen a túlzott aluszékonyság), a nem minőségi pihenés az esetek döntő többségében társbetegségek tünete. (Pél­dául, ha hátfájás miatt nem hunyjuk le a szemünket egy pillanatra sem éjszaka, akkor mozgásszervi problémáink lehetnek, a horkolásból adódó hálótársi csetepaté okai pedig légzőszervi elégtelenség, elhízás felé mutatnak. Ha pedig hajnali 3-kor azon morfondírozunk, miért nem tudunk aludni, s nem azon, hogy „jaj, de jó, van még 3 óránk szunyálni”, akkor pszichés eredetű gondjainkkal nem árt orvoshoz fordulni.) Jó hír, hogy mindezek holisztikus és komplex diagnosztizálását a jövőben a most bejelentett alvásterapeuta-képzést elvégzőknél orvosolhatjuk majd. 

Pihenj jól, hasznosan!

De ma már az egyénileg használható technológia is nagy segítségünkre lehet az alvásunk optimalizálásában. Köztudott, hogy a Távol-Keleten külön nevük van a túlmunkától, a túlterheltségtől bekövetkező haláleseteknek: Japánban „karosi”, Dél-Koreában „gvarosza”, Kínában az öngyilkosságba menekülő extrém munkaerő elnevezése „kolaoszi”. Az asztalra boruló, alvó kollégák látványa mindennapos ezen országok munkahelyein, megkülönböztetett tisztelettel is bánnak velük, suttogva, lábujjhegyen közlekednek a munkaérdemrendes, szuszogó társuk mellett. Ám a vállalattulajdonosok nem ennyire udvariasak és elégedettek, mivel a kialvatlan munkaerő kevésbé hatékony és döntéseiben is megbízhatatlan. Végeredményben kevesebb pénzt termel. Így aztán a hasznosság érdekében érdemes a megfelelő mennyiségű és minőségű alvást biztosítani számára. Ezzel a szó szerinti be- és lefektetéssel ugyanis még több hozam várható. Bár attól még némileg távol vagyunk, hogy alvószobák álljanak rendelkezésre a munkahelyeinken, ha ledőlnénk vagy 20 percre szundikálni (ebéd után főleg, ugye-ugye!), de az alvás szerepét az egészségmegőrzésben már felismerték a nagyobb cégeknél. És minden mai technológiát be is vetnek a dolgozóik ágyban töltött minőségi pihenése érdekében. Az alvásipar felívelő szakaszú ágazat. Okospaplan, okosmatrac, okospárna, szenzoros csuklópánt, ami az éjszakai off módunkban figyeli a légzés-, vérnyomás-, szívverés-, testhőmérséklet-változásainkat – ma már nemcsak a munkahelyi egészségmegőrzés érdekében és az alvásbarát szállodákban (távol a lift, az utca zaja, párnázott csöndszoba a lakosztályunk, masszázs- és spa-szolgáltatások) érhetők el ezek a diagnosztikai monitorozásra képes kütyük. Megvásárlásukkor azonban érdemes a szenzoros kivitelezésűt választani, mert egy okostelefonra letölthető applikáció pusztán az éjszakai zörejekből képes méréseket végezni – okosít ki minket a kötetben az alvásipar legújabb vívmányairól Vada Gergely. Ami pedig a feleségem alvásproblémáit (engem) illeti… Nos, a horkolás elmulasztására számos megoldás akad (fogyás, kevesebb alkoholbevitel, cigaretta elhagyása stb.), hogy nemalvótárskénti neszezésem okozta sokkhatást kerülendő pedig magam is jóízűen, stresszmentesen aludjak – akár szenzorok hálója nélkül is.

Nem mindegy, mikor

A cirkadiánritmust szabályozó molekuláris mechanizmus felfedezéséért Jeffrey C. Hall, Michael Rosbash és Michael W. Young kapta 2017-ben az élettani és orvosi Nobel-díjat. Azaz az emberek (és más élőlények) belső, biológiai órájának (ez a cirkadiánritmus) vizsgálatáért, biokémiai működésének elkülönítéséért díjazták az amerikai tudósokat. A természetes környezet (bolygónk forgása, a nappali és éjjeli órák [fény-sötétség]) váltakozása nagyban hatással van az életműködésünkre, jóllétünkre – ezért sem mindegy, mikor alszunk. Nem véletlen, hogy a WHO 2017-ben rákkeltő hatásúnak nevezte a váltott műszakot.

Téli vagy nyári?

2021-től minden valószínűség szerint megszűnik az évszakokhoz kötött óraátállítás, mely sokak időérzékét zavarta össze és alvásszükségletét tette tönkre ideig-óráig. Az Európai Parlament már tavaly nyáron támogatásáról biztosította a tervezetet (miután a konzultáció­ján 4,6 millió EU-s állampolgár 80%-a a megszüntetésre voksolt, a magyarok 2/3-a), de időt szeretne hagyni a tagországoknak a harmonizációra. Ugyanis, hogy nyári vagy téli időszámításra tér-e át maradandóan egy ország, az nemzeti hatáskör. De hasznos lenne például a légi közlekedés terén, ha nem kellene Londonig repülve háromszor átállítanunk az óránkat. A jelenlegi évszaki váltást Magyarországon 1980-ban vezették be. A Magyar Alvás Szövetség az egészségünkre károsan ható átállítás eltörlése mellett tette le a voksát, és az eredeti, vagyis a téli időszámítás megtartását szorgalmazza.

Életünk egyharmadát átalusszuk

26 évet alszik egy átlagos magyar – nem valami Rip Van Winkle-szindróma áldozatai vagyunk, de ha a születéskor várható élettartam (kb. 78 év) alvással töltött harmadát nézzük, akkor összesen ennyi évet alszunk életünk során. Nem mindegy, hogyan!

Frissítve: 2019.03.17 17:20

Szudoku: a kihívás, a megfejtés misztériuma

Publikálás dátuma
2019.03.17 15:00

Fotó: YASUYOSHI CHIBA
Egy ráérős külföldi turista az újságoshoz lépett Tokióban, és rejtvényfüzetet vásárolt, hogy agyonüsse a várakozás perceit. Nem sejthette, mit indít el. Az általa „felfedezett” szudoku azóta népszerűbb lett a világban, mint bármely logikai játék Rubik Ernő bűvös kockája óta.
Van, aki nem próbálta még? A szudoku egyszerű játék. Adott egy 9×9-es négyzetháló, amely 9 darab 3×3-as kisebb táblázatra oszlik. Minden számjegy (1–9) csak egyszer szerepelhet minden sorban, minden oszlopban és minden kis négyzetben is. A számjegyek egy részét előre beírják, a többit ezekből kell kikövetkeztetnie a játékosnak. Ábrával illusztrálva szempillantás alatt felfogható a fel­adat. Ebben rejlik a vonzerő: csupán a fenti szabályt kell tudni, semmi mást. Elég a feladvány meg egy ceruza vagy internetkapcsolat, és már lehet is próbálkozni. A megfejtés fortélyaira menet közben jön rá az ember. A jutalom a sikerélmény, ahogy egyre nehezebb feladványokat oldunk meg, egyre könnyebben és gyorsabban. 

Japán varázsa

A szudoku elnevezése japán eredetű, a szúdzsi va dokusin ni kagiru kifejezés rövidítése, ami annyit tesz: „a számjegyek csak egyszer szerepelhetnek”. A játék távol-keleti szigetországból indult világhódító útjára, miután a bevezetőben említett turista, Wayne Gould hongkongi bíró véletlenül rábukkant egy tokiói standon, 1997-ben. Megkedvelte, majd népszerűsíteni kezdte Nagy-Britanniában, méghozzá elképesztő eredménnyel. A londoni Timesban 2004. november 12-én jelent meg az első szudokufeladvány, onnantól futótűzként terjedt el. Hamarosan már Pesten, a körúti villamoson sem okozott meglepetést, aki ezzel múlatta az időt. Ami vicces, hogy Nyugaton „egzotikus ázsiai játékként” hódított az újdonság, pedig… Pedig a szudoku nem szamuráj­vívmány. Svájci matematikusok már a 18. században foglalkoztak a „mágikus latin négyzet” hasonló problémájával. 1895-től párizsi lapok publikáltak számrejtvényeket, amelyek alig különböztek a modern változattól, aztán ezek pár év elteltével érdeklődés hiányában elmaradtak. Howard Garns amerikai fejlesztő pedig pontosan ugyanazt találta ki 1979-ben, ami negyedszázaddal később világsiker lett, de az általa Number Place névre keresztelt játék még akkor sem izgatta fel a nagyközönséget. Japánban csak öt évvel később indult a szudoku, ott viszont nyomban bejött, az ezredfordulóra már százezrek ismerték. Kézenfekvő magyarázat, hogy a szó- és szótagírás nem alkalmas betűs keresztrejtvény készítésére, ezért a japán ingázók hiánypótló szórakozást kaptak a hosszú munkába vonatozásra. Az viszont talány, 2000 után miért (miért pont akkor) lett szenzáció a szudoku világszerte. Másfél évtized alatt hatalmasan kinőtte magát. A legtöbb lap rendszeresen közöl feladványokat, online portálok ajánlanak ingyen felületet játékosok mil­lióinak. Ma már sokan sportként űzik, egymással vetélkedve, időre; nagy nemzetközi versenyeket rendeznek. Tavaly, a prágai világbajnokságon új világrekordot állított fel egy 14 éves kínai lány: Vang Si-jao 54,44 másodperc alatt oldotta meg a rejtvényt. (Csapatban és egyéniben is a japánok nyertek.) A novemberi vb-n 33 ország 247 versenyzője vett részt. A szervezők szerint látványos a fejlődés, egyre gyorsabban töltik ki az üres mezőket a versenyzők. Nem ritka, hogy a menők tehetségesnek bizonyulnak sakkban is. Ha valaki lesajnálja, komolytalannak tartja a szudokut mint sportágat, annak éppen a sakk példájával vágnak vissza. 

Agytorna vagy függőség?

A rajongók szerint a szudoku nagy jótétemény. Serkentő agytorna, pozitív hatások sokaságával. Kikapcsol a hétköznapi stresszből, eltérít a fölösleges gondolatoktól, miközben figyelemre és logikus gondolkodásra ösztönöz. Dolgoztatja a memóriát, segít átlátni struktúrákat. A megoldás szellemi kielégülést okoz, önbizalmat ad a játékosnak. Az amerikai Alzheimer-kórosok szervezete kifejezetten javasolja is a szudokuzást, egészségmegőrző céllal. A Kaliforniai Egyetem kutatói szerint a kognitív tréning stimulálja az agyműködést, segíthet az időskori elbutulás (demencia) megelőzésében, illetve lelassításában. Az igazi megszállottak némelyike a meditációhoz vagy ezoterikus élményhez hasonlítja a hiányzó számok kitalálását. És itt kezdődnek a gondok. Gyorsan kiderült az is, hogy az eltúlzott szudokuzás kóros függőséget okoz. Van, akit csúnyán beszippant, különösen, amióta online is játszható. Max Davidson az angol Telegraph hasáb­jain osztotta meg gyötrelmes történetét. Másfél évig kényszeresen szudokuzott az okostelefonján, nem tudta abbahagyni; több időt töltött ezzel, mint amennyit utólag be mer vallani. Amikor pedig elhatározta, hogy leszokik, a szenvedélybetegek jellegzetes elvonási tüneteitől szenvedett. Másra sem bírt gondolni, csak a bűvös négyzethálóra, azt látta mindenütt, kínzó vágyat érzett a játék után. Az átéltek hatására lesújtó véleménnyel van a szudokuról: „Puszta habarcs, időkitöltés, mentális gyakorlat pancsereknek, agytakarmány egy generációnak, amelyik elveszítette örömérzetét.” Will Shortz feladványszerkesztő, eredeti végzettsége szerint enigmatológus, azaz a rejtvények tudora. Nem titkolja, ő maga is rákattant a szudokura. Így értelmezte a játék varázsát a Newsweeknek adott interjúban: „Ugyanazért csábító, amiért bármelyik rejtvény. Ott a kihívás, ott a megfejtés misztériuma, ott a jó megoldás öröme. A szudoku az egyik legaddiktívabb rejtvényjáték, amit valaha kitaláltak.” Ehhez laikusként, illő tisztelettel csak annyit tehetünk hozzá: minden játékot, a legjobbat is túlzásba lehet vinni, de arról a játékos tehet. A szudoku esetében sem lehet másként. Aki nem ismer mértéket, az a négyzethálóra és a számjegyekre haragudhat a legkevésbé.   

Matek és káosz

A szudoku egészen másfajta problémákat is felvet, nevezetesen matematikaiakat. Ahogy említettük, meglehetősen egyszerű játék – de csak amíg elemezni nem kezdik. Márpedig sok tudós fantáziáját mozgatta meg a szudoku. Ma már bizonyított tény például, hogy legalább 17 számjegyet kell megadni a táblán, hogy a feladványnak egyértelmű megoldása legyen. Ha ennél kevesebb van a kiinduláskor, akkor mindig többféle megoldás létezik. Ezt tapasztalatból régóta gyanították a játékosok, de hosszú évek munkájába telt, mire megtalálták rá a formailag tökéletes algebrai levezetést. Bármilyen meghökkentő, még olyan feladvány is készíthető, ahol a 81 számból 77 adott, ám a fennmaradó 4 üres helyet mégis kétféleképpen lehet helyesen kitölteni. Kiszámolták, hogy a 9×9-es négyzetben 6 670 903 752 021 072 936 960 különféle módon rendezhetők el a számjegyek az alapszabálynak megfelelően. Ha ebből leszámítják a szimmetriákat és permutációkat, még mindig jóval több mint 5 milliárd jó megoldás létezik – attól tehát a mániákus fogyasztóknak sem kell félniük, hogy elfogynak az új feladványok, amilyennel korábban még nem találkoztak. A szudoku számos további matematikai és számítógépes programozási tanulsággal szolgált a tudománynak, ezeket ne bolygassuk – a bonyolult képletek józan szerénységet parancsolnak. A káoszelméletet is alkalmazták a szudokura; szívme­lengető, hogy a téma élenjáró kutatói között két magyar elméleti fizikus, Toroczkai Zoltán és Ercsey-Ravasz Mária neve is felbukkan. 

5 472 730 538

„esszenciálisan különböző” szudoku-feladvány készíthető a matematikusok számítása szerint.

Frissítve: 2019.03.17 15:00