Megnyílik a vatikáni archívum: akár XII. Piusz boldoggá avatási eljárását is befolyásolhatja

Teljesen új megvilágításba kerülhet XII. Piusz második világháborúban betöltött szerepe a katolikus egyházfő döntésének köszönhetően.

XII. Piusz, a második világháború alatt szolgált egyházfő még ma is megosztja az embereket. Az örök kérdés az, vajon minden tőle telhetőt megtett-e a zsidók védelmében? Nem kellett volna-e határozottan fellépnie a nácik rémtettei ellen? Egyáltalán lett volna-e lehetősége erre? Ezekre a kérdésekre nemsokára választ kaphatunk. Ferenc pápa ugyanis bejelentette, hogy megnyitja a Szentszék egy éven belül ezzel kapcsolatos dokumentumait.

A bejelentés nem meglepő. Az egyházfő régi barátja, Abraham Skorka Buenos Aires-i rabbi már pápává választása után elmondta, José Mario Bergoglio már évekkel korábban úgy foglalt állást, a Vatikánnak meg kell nyitnia második világháborús titkos archívumát. Ferenc pápa azt közölte, hogy a régi dokumentumok 2020. március. 2-án, Eugenio Pacelli pápává választásának 81. évfordulóján válik elérhetővé a kutatók számára. Történészek évtizedek óta követelték, hogy az 1939 utáni levéltári aktákba is betekintést nyerhessenek. Megannyi szervezet szorgalmazta már az archívumokban található akták közzétételét. A Szentszék ezt eredetileg 2015-re tűzte ki, de később halasztották a dátumot.

Ferenc pápa végig nyitott volt a követelésre, de azt is közölte, erre akkor lesz lehetőség, amikor lezárul a dokumentumok katalogizálása. Ez a munka már XVI. Benedek pápasága idején megkezdődött, 2006 óta zajlik. Azért ilyen régóta, mert XII. Piusz igen sokáig, egy év híján húsz évig állt az egyház élén, így hatalmas mennyiségű iratról van szó.

Ferenc pápa hétfőn fogadta a vatikáni archívum munkatársait, tőlük tájékozódott a munka állásáról. „Az egyház nem fél a múlttól, éppen ellenkezőleg, szereti azt, és még jobban szeretni kívánja, ahogy Isten is teszi. Ezért a kutatókra bízom a dokumentációs örökséget” - fejtette ki a katolikus egyházfő.

A dokumentumok közzététele akár a XII. Piusz boldoggá avatási eljárását is befolyásolhatja. Ez a folyamat 2009 óta tart. Egyre erősebbek azok a hangok, amelyek szerint a dokumentumok elemzéséig fel kellene függeszteni az eljárást. Hunert Wolf német egyháztörténész szerint értelmetlen lenne a folytatás a dokumentumok ismerete nélkül. Arra a kérdésre, hogy XII. Piusz mindent megtett-e az igazságtalanság ellen, vagy rideg diplomataként viselkedett a második világháborúban, Wolf közölte, szívesen válaszolna a kérésre, de mindenekelőtt meg kell vizsgálni az ezzel kapcsolatos forrásokat.

„Őszintén megmondom, sejtelmem sincs, hogy a pápa mikor, miről tudott. Ki számolt be neki az auschwitzi eseményekről? Mikor értesült a zsidókérdés úgynevezett végső megoldásáról?” - tette fel a költői kérdést a német történész. Wolf óva intett elhamarkodott ítélettől a XII. Piuszt érintő nem politikai jellegű kérdésekről, így például a teológiai irányvonaláról, vagy a pápai csalhatatlanság dogmájáról Szűz Mária szeplőtelen fogantatása ügyében.

XII. Piusz második világháborús szerepét részletesen elemezte az Avvenire című katolikus lap 2005-ben megjelent írása. Eszerint Hitler terve az volt, hogy XII. Piuszt Liechtensteinbe hurcolják, ahol egy kastélyban tartották volna házi őrizetben. A lapban közölt dokumentum szerint a nácik a zsidók után a keresztényeket akarták célba venni, ugyanazt a stratégiát követve, mint a zsidók esetében. Tervük megvalósításában Piusz elrablása lett volna az első lépés. XII. Piusz valójában egy engedetlen SS-tábornoknak, Karl Wolffnak köszönhette az életét. Ahelyett ugyanis, hogy a tábornok engedelmeskedett volna a Führer parancsának, figyelmeztette a veszélyre a katolikus egyházfőt.

Wolff 1972-ben Monacóban tett „tanúvallomása” egyébként mindmáig XII. Piusz boldoggá avatási eljárásának legfőbb dokumentuma. Az Avvenire cikkének az a megállapítása mindenesetre aligha vitatható, hogy a nácik esetleges győzelmük esetén a zsidók után a katolikusok megsemmisítésére törekedtek volna. Hitler minden bizonnyal a Vatikánt is el akarta tüntetni a föld színéről. Erre utalnak Joseph Goebbels szavai. 1942-ben papírra vetett gondolataiban élesen bírálta a katolikusokat, s a háború után „hosszú távú megoldást” helyezett kilátásba a „keresztény probléma” megoldására.