Miért hagytuk, hogy így legyen?

Nem először és alighanem nem utoljára hallom washingtoni diákjaimtól és ismerőseimtől azt a kérdést, amelyet a magyar olvasó jól ismer: Miért hagytuk, hogy így legyen?

Rövid története során is fájdalmas tragédiákat élt át az amerikai nép. Ezek közül a rabszolgaság és az azt követő, a színes bőrű állampolgárokkal szembeni intézményesített megkülönböztetés az amerikai történelem legnagyobb szégyene. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a megkülönböztetés fő forrása az utóbbi fél évszázadban nem a szövetségi kormány, sőt még csak nem is a déli államok vezetése, hanem maga a nép, az Istenadta Nép lett. Annak ellenére, hogy az 1960-as évek új törvényei és az előítéletek fokozatos csökkenése megváltoztatta a színes bőrűek helyzetét és politikai szerepét.

A legújabb amerikai tragédia Donald J. Trump megválasztása és változatlan népszerűsége. Igaz, tökéletes elnök nincs, nem is volt. Ám Trump több ezer bizonyítható hazugsága, egyes diktátorok iránti bizalma, sőt rajongása, politikai ellenfelei iránti gyűlölete, narcizmusa, cinizmusa példátlan az amerikai történelemben. Egyedül akar uralkodni, demokratikus megkötések és korlátok nélkül. És mi, a szavazók mégis megválasztottuk - népszerűsége elődeihez képest alacsony, de tartós. Három millió szavazattal kevesebbet kapott, mint Hillary Clinton, de az amerikai alkotmányos rend neki juttatta az elnökséget. Az ilyesmiben roppant tehetséges oroszok besegítettek, de önámítás csak őket hibáztatni. Annál is inkább, mert az elnök népszerűsége azóta is 35 és 45 százalék között van; ezen a héten 42, többnyire 39-40. Hívei hódolnak neki, a többség megveti.

Azért hagytuk, hogy így legyen, mert nem számítottunk arra, hogy nyerni fog. Mint a múlt héten újra kiderült, Trump se számított a győzelemre. Szinte hihetetlen: az elnökséget nem azért pályázta meg, hogy győzzön, hanem azért, mert arra számított, hogy a kampány során hírnevét növelve vesztesként is sokkal több pénzt tud majd keresni. A felmérések és a szakértők is hibáztak, a jórészt liberális értelmiség nem vette figyelembe az „egyszerű” szavazók hangulatát, beleértve azt is, hogy a kétszer megválasztott Obama után sokan egy fehérbőrű férfit akartak látni a Fehér Házban.

Kevésbé meggyőző a válasz arra a kérdésre, hogy mi magyarázza Trump tartós népszerűségét. Talán az, hogy a gazdaság (legalábbis a gazdagoknak) jól teljesít. Talán az, hogy a külkereskedelemtől eltekintve az elnök szinte semmihez sem ért, s ezért tanulatlan hívei – ez az óriási többség - könnyen azonosulnak vele. Talán az, hogy lebecsüli a demokratikus értékrend lényegét és fontosságát, s érzi, hogy a republikánus szavazók az erős kéz politikáját igénylik. Az biztos, hogy kitűnő demagóg; úgy hazudik, mintha könyvből olvasná.

A kérdés tehát most - immár jelen időben - az: miért hagyjuk, hogy így legyen? A válasz egyre bizonytalanabb, Amerikában is.