Az e-mail és a Molotov-koktél is állampolgári részvétel, avagy hogyan is működik a demokrácia

Publikálás dátuma
2019.03.09 18:15

Fotó: Shutterstock
Ahol a Magyar Kétfarkú Kutya Pártnak kell megjavítani a demokráciát, az a demokráciajavítás biztosan totális hülyeségbe fullad, gondolnánk eléggé el nem ítélhető módon. Pedig a „viccpárt” népfőiskolájánál kevés komolyabb fórumot láttunk mostanában. Persze a móka és a kacagás sem hiányzott, de ki mondta, hogy az életbe – lett lényeg akár örök – bele kell halni?
„Ha mindig, mindenben megkérdeznénk az embereket, akkor még annál is horrorisztikusabb döntések születnének, mintha Donald Trump hozná meg azokat. A halálbüntetést azonnal megszavaznák. Vagy azt, hogy – ez elég morbid – a cigányok menjenek vissza Indiába” – egy vélemény a népfőiskola Redemokrácia című előadás-sorozatának bevezető alkalmáról, ahol a képviseleti, részvételi demokráciák eszköztáráról beszélgetnek a kutyapárti passzivisták, a hazai demokrácia leromlása miatt aggódók. És ez mindjárt a lényeget érinti. A döntéseket sokkal inkább az állampolgárok részvételével kellene meghozni, de készek-e az emberek erre? Mindenben kompetensek-e? Nyilván nem: az árstabilitásról például nem érdemes a népeket faggatni. De az sem járja, hogy csak arról lehessen népszavazást tartani – szégyenszemre itt tartunk most –, amiről a kormány szeretné. „Mintha az egész politikai bábozás arról szólna, hogyan tartsák távol az embereket a közügyektől” – mondja Madarász Csaba, az eDemokrácia Műhely egyesület szakértője, az est egyik előadója. Varga András politológus, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója sem fukarkodik az egyenes mondatokkal: „Az állampolgári részvétel az e-mailtől a Molotov-koktélig tart, vagyis vannak legális és követendő, és nem legális, nem követendő verziói. De egy biztos, a demokrácia az elköteleződött, részvételre hajlandó állampolgárok nélkül nem fog működni.”  

Feudalizmus felé

A fővárosi Lámpásban telt ház fogadja az előadókat a kétfarkúak népfőiskoláján. A programsorozatban önszerveződő közösségekről, iszlámról, drogfogyasztásról, gyógyszerszedési és gyógyszerkidobási szokásaink beszélnek szakértők, és persze a résztvevők, és nem csak Budapesten. „Legyen minden jobb!” – ez a felütés, amit örömest megmosolyognék vagy vitatkoznék vele, de attól tartok, kevés politikai üzenet lehet szerethetőbb. „Ha csak nem a Nagy Októberi Rezsicsökkentés” – mondja egy egyetemista passzivista a pultnál, aki elmondása szerint gyakori résztvevője az előadásoknak. Hát igen, a rezsicsökkentés látszólag pénzt ad nekünk narancssárga kiemeléssel szerénykedve a számlákon, de egy elemistánál nagyobb tudású állampolgár már átlátja, hogy ez bizony egy szenvtelen hazugság. Miként lehet olyan tudatos, kritikus állampolgárságot előállítani, amely tisztában van a jogaival. Azzal például, hogy a hatalom forrása a nép, és a parlamenti képviselők a mi pénzünkről döntenek, és kutya (sic!) kötelességük mindig, mindenkor elszámolni a döntésekkel, a közpénzekkel. Ezt már egy másik, informatikus fiatalember pedzegeti. „Újságírói kérdések elől menekülő kormánypárti politikusok? Függet­len médiát fake newsnak nevező miniszterelnök? Akinek a gyermekkori barátja a világ 2057. leggazdagabb emberévé dolgozta magát? Bírósági döntések ellenére ki nem adott tao-közadatok? Erre már Kim Dzsongun is megnyalná mind a tíz ujját” – élcelődik a gyors beszédű ­fiatalember. A közpolitikai berendezkedésünk – mint a fenti példák is mutatják – megérett a reformokra, és talán nem csak a feudalizmus visszahozása lehet megoldás – ez a Redemokrácia-beszélgetések felütése.  

Majdnemnépszavazás

A részvételi demokrácia leginkább halódó eszköze a népszavazás. ­Becker András újságíró (Átlátszó), moderátor adatai igazolják ezt. A 2000-es évek első évtizedében még 15-20 helyi népszavazás volt egy évben, 2010 óta évente átlagosan 5 van. Madarász Csaba szerint a majdnemnépszavazások korát éljük. „Majdnem megvan az a lehetőségünk, hogy valamit megváltoztassunk. Majdnem megvan a közösségi élményünk, amely megerősíthetne bennünket a közös döntésekben” – mondja az e-demokrácia-szakértő. Nem nehéz belátnunk, a Fidesz–KDNP kormányai valójában nem kíváncsiak arra, mit gondol az ország azokról az ügyekről, amelyek nem sima „győzelmek” számukra. Sem a vasárnapi boltzár, sem az olimpia nem jutott el a népszavazási fázisba, amelyet akár a leggyalázatosabb eszközökkel – kopaszok a választási bizottságon – is megakadályoztak. Ellenzék ne kérdezzen, mert ez összezavarná az embereket, megbontaná a Nemzeti Együttműködést. Nagyon nem mindegy, kié a kérdés – jelzik az előadók. Hozzátéve: a kvótanépszavazás, amelynek az üzenete egyezett a kormánypártok belpolitikai céljaival, simán „átment”. A demokrácia minőségét erősen megkérdőjelezi ez a gyakorlat. „A svájci parasztok szabadabbak egy fa körül a közös ügyeikről beszélgetve, mint a négyévente szavazó britek” – idézi Jean-Jacques Rousseau-t a politológus. Az alpesi országban a mai napig jól működik a bázisdemokrácia, a rendszeresített népszavazás intézménye évente 4-5 alkalommal teszi lehetővé a véleményalkotást, amihez kérdésekkel lehet csatlakozni. Varga András szerint a Közös Ország Mozgalom is a klasszikus athéni demokrácia kereteit próbálta megteremteni az „agora” létrehozásával, ahol a közös ügyek megvitathatók. „Jól működik még a bázisdemokrácia a világ legjobban fésült elnökének a hazájában, az Egyesült Államokban is” – tudjuk meg Varga Andrástól. A kisebb városokban nagy hagyománya van annak, hogy az ügyeket a kis közösségek együtt döntik el. Ez a deliberatív demokráciákban úgy működik, hogy a döntéshez szükséges pontos, teljes és releváns információk elérhetők az emberek számára. Madarász Csaba az eDemokrácia Műhelyben több projektet vitt már, amelyek az önkormányzatok 100 százalékos átláthatóságát szorgalmazták. Ma is elérhető az Üvegfalu-honlapon az a táblázat, amellyel felmérhető, hogy egy település mennyire veszik komolyan a közérdekű adatok internetes nyilvánosságát. „A demokrácia állapota Magyarországon kétségbeejtő, de éppen ezért fontos, hogy az oktatás és a nyilvánosság segítségével népszerűsítsük a részvételi demokrácia eszközeit” – mondja Madarász Csaba. Az aktivista Barcelonából egy olyan platformot „hozott” Magyarországra (ez a Decidim, vagyis: Én döntök), amely lehetővé teszi az állampolgárok kérdéseinek az eljuttatását a döntéshozók felé, és a vélemények is felmérhetők általa. Erről és egyebekről a Közélet iskolája rendezett konferenciát a közelmúltban.  

Egyik Sem, Lehet Más?

A demokratikus akaratképzés számos izgalmas elemét a Lámpás fóruma is közel hozza. Ilyen például a véletlenszerű állampolgári tanács. „Ki akar az állampolgári tanács lenni? Pénzdobás! Aki fejet dob…” – sorsolja a jelképes pozíciót az est házigazdája. De előtte még megszavaztatja azt is, milyen sorrendben menjenek föl a színpadra az előadók, és hogy hová üljenek. Nem vicc. A demokrácia komoly dolog, amint az is, mi nem tartozik az emberek kompetenciájába. Elvileg alig valami, gyakorlatilag sok minden. A költségvetés azonban, bizony, bele tartozhat. A részvételi költségvetés – annak eldöntése, mire költse pénzét egy közösség – sok helyütt működik a világban. Magyarországon a Kutya Párt dönt így a közösségi célok támogatásáról. A szavazási jog kérdése is előkerült: érdemes lenne-e kötelezővé tenni a részvételt, ahogy több nyugati állam teszi. Varga András szerint a kötelezőség nem feltétlenül jó irány, de mindenkinek azt szokta mondani, menjen szavazni, és legalább húzzon érvénytelent. Akkor legalább ők, politológusok tudnak mit elemezgetni. Madarász Csaba a tajvani „negatív szavazat” példáját említi, és az indiai NOTA (None Of The Above) lehetőségét. Ez azt jelenti, egyik sem. Vagyis rosszak a válaszlehetőségek, vagy akár maga a kérdés. „Esetleg lehetne egy Egyik Sem nevű párt” – javasolja egy passzivista. „Nem lehet, mert az megtévesztő” – mondja Varga András. „Miért, a Lehet Más a Politika nem megtévesztő?” – kérdezi valaki más (nevetés). „Mondj egy olyan pártnevet, amelyik nem az!” A végén maga Igazi Mészáros László, a Kutya Párt tavalyi felcsúti polgármesterjelöltje is kérdez. Ő volt az, aki Mészáros Lőrinc polgármester Mészáros László nevű utódjelöltje ellen elindult az Orbán-faluban. Szép történet, nagy magyar tanulságokkal. (Az Igazi a miskolci Erdei Sándorra utalt, akkoriban előkerült valahonnan egy ellen-Erdei Sándor is.) Egyébként Igazi Mészáros László azt kérdezte: a közvetlen demokráciának hogyan működik az immunrendszere? Jó kérdés. Hiszen, ha a demokráciából egy gyenge immunrendszer képes volt szemrebbenés nélkül illiberálist csinálni (hárommillió ember támogat magán kívül mindenkit ellenségként kezelő kormányt, amely a korrupciót a nemzetállami megmaradás lényegeként élteti), akkor észnél kell lenni a részvételi demokrácia elhozatalát illetően is. Előbb talán egy kis királyság is megteszi, állapodunk meg a pultnál az ifjú passzivistával.

Népszerű népszavazások

Becker András népszerű műsorszáma a helyi népszavazás intézményének leépülése. Példái közül a legádázabb a szerencsi bioerőművel kapcsolatos 2009-es véleménynyilvánítás: egy baloldali oligarcha a tokaji világörökség mellé tervezett egy szörnyeteget építeni. A résztvevők simán szavaztak a világörökség ellen. De a Margitsziget hovatartozását (kerület versus főváros) firtató helyi népszavazás sem volt kutya, amikor a 3 helybeli lakosból kettő szavazott az „Egyetért-e ön azzal, hogy a Margitsziget ne Budapest Főváros XIII. kerület közigazgatási területéhez tartozzon?” kérdésre. Két szavazat érkezett, és kétharmados győzelmet aratott az ellenállás minden idők legérdekesebb, és persze legfölöslegesebb népszavazásán. Hiszen a fővárosban a kormány fújja a passzátszelet. Az elmúlt tíz évben egyébként egy közvetlen részvételi demokratikus eszköz, az országos népi kezdeményezés „kiesett az alaptörvényíró iPadről”: egykor 50 ezer aláírással lehetett a parlamentet tematizálni, foglalkozzon egy üggyel. Ma tudja a dolgát mínusz egy állampolgári jog mellett is…

Frissítve: 2019.03.09 18:15

Álmatlanságunk kora

Publikálás dátuma
2019.03.17 17:20

Fotó: AFP or licensors/ MLADEN ANTONOV
Nem alszunk eleget. Vagy ha igen, nem pihentető az alvásunk. Pedig elemi szükségletünk a regeneráció, enélkül krónikus és szomatikus betegségek támadnak meg bennünket. De az alvatlanság eleve már meglévő betegségeink tünete is lehet. Jól kell tudnunk tehát aludni – a hosszú, egészséges élet feltételeként. Az alvás világnapja alkalmából megjelent Magyar alváskönyvnél jobb sorvezetőt pedig álmodni sem lehet.
Az emberek egyharmada nem alszik megfelelően, állítják felmérések alapján a szakemberek. Nem reprezentatív kutatásom igazolja az állítás igazát. Jobbik énem, éjszaka a jobbomon fekvő feleségem napi szinten mutat rá alvásproblémájára. Aki a balján fekszik, horkol és túl korán kel. Pedig az ő jó közérzetéhez tíz óra alvás lenne szükséges. Legalább. Alvásigénye aztán a hétvégéken csúcsosodik ki, amikor is pótolni igyekszik a hétközi elmaradást. Én mint az emancipációban a végletekig hívő férj pedig lehetőséget látok végre az elhanyagolt teendőim ellátására, csakhogy meglepetésszerűen kápráztassam el a nejemet. Hajnalban a szokottnál is korábban kelek, teszek-veszek, csörgök-zörgök, mosogatok, porszívózok (a sövényvágást direkt későbbre hagyom). És nem, egyszerűen nem tudok a kedvére tenni mindezzel. Sőt, azt sem értem, miért nézi rosszalló tekintettel, hogy ebéd után egy órára bebólintok, szunyókálok egy kicsit. Hiszen én keltem korán, nem ő. 

Rosszalvó magyarok

A válóperek jelentős hányada a hálótárs horkolásával, pontosabban annak a másik fél felé tagadásával magyarázható – tudtam meg a Magyar Alvás Szövetség (MASZ) által március 12-én, kedden, az alvás világnapja alkalmából a Magyar Tudományos Akadémián rendezett konferencián. (Az alvás világnapja március 15-én van hivatalosan, de a magyar nemzeti ünnep miatt nálunk előrébb hozták pár nappal – forradalom idején nincs alvás!) Az egészséges élet egyik kulcsának számító egészséges alvás érdekében, figyelemfelhívó szándékkal rendezett világnapot 65 országban ülik (fekszik?) meg, Magyarországon ezúttal a 11. alkalommal. Sőt, az Alvás Világszövetség (World Sleep Society) egy éve alakult hazai tagjának rendezvényét már kormányfigyelem is övezi, államtitkári jelenlét is pártolta (dr. Horváth Ildikó személyében), hogy (amiként elhangzott) a hazai egészségügyi átrendeződés, mely nem beteg-, hanem egészségközpontú (tehát a megelőzésre koncentráló) kíván lenni, az egészséges alvás megteremtésére is figyelmet szán, nemcsak a megfelelő táplálkozás, mozgás és életmód kialakításának támogatására. Már csak annál is inkább, mert a jelen társadalmak munkavégzési szokásai alaposan felforgatták természetes, biológiai szükségleteinket, így az alvási ciklusunkat is. Nem annyit és nem úgy alszunk, ahogy azt igényelné a szervezetünk. Ebből aztán mindenféle komplikáció származik: vérnyomás- és cukorbetegség, mentális problémák, elhízás, hogy csak a legalapvetőbbeket említsem. S ha nem ijedtem volna meg már ettől, akkor a konferencia idejére kiértékelt, legfrissebb alváskutatások eredményei igencsak felébresztettek – nagyon úgy néz ki, ha továbbra is házasságban kívánok élni (kívánok!), teljes körű életmódváltozást leszek kénytelen bevezetni. Húszezer éjszakányi alvás monitorozása alapján állítható, hogy a magyar emberek kevesebb mint 20 százaléka gondolja úgy, az alvás számára igazán pihentető – értékeli az adatokat a MASZ alelnöke, Vada Gergely. Harmincöt százalékuk véli csak úgy, hogy az éjszakák alkalmasak számukra a regenerációra – a kétharmaduk tehát nem! Míg egy ember alvásigényét átlagosan 7–9 órára szokás belőni, addig a magyar életkörülmények mindössze 7 óra 20 percet tesznek lehetővé. Az alelnök ehhez még hozzáteszi, hogy ez a 7.20-as átlag összességében az idegrendszer 55 százalékának tényleges regenerációjára elég. Ha még ez sem lenne elég a hervadáshoz, azt is megtudom, hogy a magyar alvók egynegyedének éjszakai ­pihenése fizikai túlterhelésről tanúskodik. G. Németh György, a MASZ elnöke és a Benyovszky Budapesti Alvásközpont vezetője az adatok summázatában utal a mindmáig legfrissebb európai és a párhuzamként általuk végzett, 4 éve készült országos alváskutatás eredményeire is: az unióban a lakosság 29,6 százaléka, itthon 31,3 százaléka szenved alváspanaszoktól. A magyarok harmada tehát – amibe ezek szerint a feleségem és én is tartozunk – komoly egészségügyi problémával küszködik. Ahhoz, hogy megfeleljünk a világnap aktuális jelmondatának – „Aludj jól, élj sokáig!” –, tennünk kell valamit. 

Álomfejtés helyett

De mit? Az alvásnapi konferencia, mely tulajdonképpen egy ünnepi könyvbemutató volt, erre mindenekelőtt az olvasást ajánlja. Nevezetesen a MASZ által felkért szakemberek (pszichológusok, neurológusok, tüdőgyógyászok, fül-orr-gégészek, ortopéd szakorvosok, dietetikusok, szexológusok, fogászok stb.) által jegyzett és a Galenus Kiadó gondozta Magyar alváskönyvet, mely nemcsak pihentető olvasmány, de hasznos is, mert útmutatóul és gyakorlati tanácsokkal szolgál az alvásismeretek és -nyugtalanságok terén. Ami annál is inkább fontos, mert az alváshiány (vagy éppen a túlzott aluszékonyság), a nem minőségi pihenés az esetek döntő többségében társbetegségek tünete. (Pél­dául, ha hátfájás miatt nem hunyjuk le a szemünket egy pillanatra sem éjszaka, akkor mozgásszervi problémáink lehetnek, a horkolásból adódó hálótársi csetepaté okai pedig légzőszervi elégtelenség, elhízás felé mutatnak. Ha pedig hajnali 3-kor azon morfondírozunk, miért nem tudunk aludni, s nem azon, hogy „jaj, de jó, van még 3 óránk szunyálni”, akkor pszichés eredetű gondjainkkal nem árt orvoshoz fordulni.) Jó hír, hogy mindezek holisztikus és komplex diagnosztizálását a jövőben a most bejelentett alvásterapeuta-képzést elvégzőknél orvosolhatjuk majd. 

Pihenj jól, hasznosan!

De ma már az egyénileg használható technológia is nagy segítségünkre lehet az alvásunk optimalizálásában. Köztudott, hogy a Távol-Keleten külön nevük van a túlmunkától, a túlterheltségtől bekövetkező haláleseteknek: Japánban „karosi”, Dél-Koreában „gvarosza”, Kínában az öngyilkosságba menekülő extrém munkaerő elnevezése „kolaoszi”. Az asztalra boruló, alvó kollégák látványa mindennapos ezen országok munkahelyein, megkülönböztetett tisztelettel is bánnak velük, suttogva, lábujjhegyen közlekednek a munkaérdemrendes, szuszogó társuk mellett. Ám a vállalattulajdonosok nem ennyire udvariasak és elégedettek, mivel a kialvatlan munkaerő kevésbé hatékony és döntéseiben is megbízhatatlan. Végeredményben kevesebb pénzt termel. Így aztán a hasznosság érdekében érdemes a megfelelő mennyiségű és minőségű alvást biztosítani számára. Ezzel a szó szerinti be- és lefektetéssel ugyanis még több hozam várható. Bár attól még némileg távol vagyunk, hogy alvószobák álljanak rendelkezésre a munkahelyeinken, ha ledőlnénk vagy 20 percre szundikálni (ebéd után főleg, ugye-ugye!), de az alvás szerepét az egészségmegőrzésben már felismerték a nagyobb cégeknél. És minden mai technológiát be is vetnek a dolgozóik ágyban töltött minőségi pihenése érdekében. Az alvásipar felívelő szakaszú ágazat. Okospaplan, okosmatrac, okospárna, szenzoros csuklópánt, ami az éjszakai off módunkban figyeli a légzés-, vérnyomás-, szívverés-, testhőmérséklet-változásainkat – ma már nemcsak a munkahelyi egészségmegőrzés érdekében és az alvásbarát szállodákban (távol a lift, az utca zaja, párnázott csöndszoba a lakosztályunk, masszázs- és spa-szolgáltatások) érhetők el ezek a diagnosztikai monitorozásra képes kütyük. Megvásárlásukkor azonban érdemes a szenzoros kivitelezésűt választani, mert egy okostelefonra letölthető applikáció pusztán az éjszakai zörejekből képes méréseket végezni – okosít ki minket a kötetben az alvásipar legújabb vívmányairól Vada Gergely. Ami pedig a feleségem alvásproblémáit (engem) illeti… Nos, a horkolás elmulasztására számos megoldás akad (fogyás, kevesebb alkoholbevitel, cigaretta elhagyása stb.), hogy nemalvótárskénti neszezésem okozta sokkhatást kerülendő pedig magam is jóízűen, stresszmentesen aludjak – akár szenzorok hálója nélkül is.

Nem mindegy, mikor

A cirkadiánritmust szabályozó molekuláris mechanizmus felfedezéséért Jeffrey C. Hall, Michael Rosbash és Michael W. Young kapta 2017-ben az élettani és orvosi Nobel-díjat. Azaz az emberek (és más élőlények) belső, biológiai órájának (ez a cirkadiánritmus) vizsgálatáért, biokémiai működésének elkülönítéséért díjazták az amerikai tudósokat. A természetes környezet (bolygónk forgása, a nappali és éjjeli órák [fény-sötétség]) váltakozása nagyban hatással van az életműködésünkre, jóllétünkre – ezért sem mindegy, mikor alszunk. Nem véletlen, hogy a WHO 2017-ben rákkeltő hatásúnak nevezte a váltott műszakot.

Téli vagy nyári?

2021-től minden valószínűség szerint megszűnik az évszakokhoz kötött óraátállítás, mely sokak időérzékét zavarta össze és alvásszükségletét tette tönkre ideig-óráig. Az Európai Parlament már tavaly nyáron támogatásáról biztosította a tervezetet (miután a konzultáció­ján 4,6 millió EU-s állampolgár 80%-a a megszüntetésre voksolt, a magyarok 2/3-a), de időt szeretne hagyni a tagországoknak a harmonizációra. Ugyanis, hogy nyári vagy téli időszámításra tér-e át maradandóan egy ország, az nemzeti hatáskör. De hasznos lenne például a légi közlekedés terén, ha nem kellene Londonig repülve háromszor átállítanunk az óránkat. A jelenlegi évszaki váltást Magyarországon 1980-ban vezették be. A Magyar Alvás Szövetség az egészségünkre károsan ható átállítás eltörlése mellett tette le a voksát, és az eredeti, vagyis a téli időszámítás megtartását szorgalmazza.

Életünk egyharmadát átalusszuk

26 évet alszik egy átlagos magyar – nem valami Rip Van Winkle-szindróma áldozatai vagyunk, de ha a születéskor várható élettartam (kb. 78 év) alvással töltött harmadát nézzük, akkor összesen ennyi évet alszunk életünk során. Nem mindegy, hogyan!

Frissítve: 2019.03.17 17:20

Szudoku: a kihívás, a megfejtés misztériuma

Publikálás dátuma
2019.03.17 15:00

Fotó: YASUYOSHI CHIBA
Egy ráérős külföldi turista az újságoshoz lépett Tokióban, és rejtvényfüzetet vásárolt, hogy agyonüsse a várakozás perceit. Nem sejthette, mit indít el. Az általa „felfedezett” szudoku azóta népszerűbb lett a világban, mint bármely logikai játék Rubik Ernő bűvös kockája óta.
Van, aki nem próbálta még? A szudoku egyszerű játék. Adott egy 9×9-es négyzetháló, amely 9 darab 3×3-as kisebb táblázatra oszlik. Minden számjegy (1–9) csak egyszer szerepelhet minden sorban, minden oszlopban és minden kis négyzetben is. A számjegyek egy részét előre beírják, a többit ezekből kell kikövetkeztetnie a játékosnak. Ábrával illusztrálva szempillantás alatt felfogható a fel­adat. Ebben rejlik a vonzerő: csupán a fenti szabályt kell tudni, semmi mást. Elég a feladvány meg egy ceruza vagy internetkapcsolat, és már lehet is próbálkozni. A megfejtés fortélyaira menet közben jön rá az ember. A jutalom a sikerélmény, ahogy egyre nehezebb feladványokat oldunk meg, egyre könnyebben és gyorsabban. 

Japán varázsa

A szudoku elnevezése japán eredetű, a szúdzsi va dokusin ni kagiru kifejezés rövidítése, ami annyit tesz: „a számjegyek csak egyszer szerepelhetnek”. A játék távol-keleti szigetországból indult világhódító útjára, miután a bevezetőben említett turista, Wayne Gould hongkongi bíró véletlenül rábukkant egy tokiói standon, 1997-ben. Megkedvelte, majd népszerűsíteni kezdte Nagy-Britanniában, méghozzá elképesztő eredménnyel. A londoni Timesban 2004. november 12-én jelent meg az első szudokufeladvány, onnantól futótűzként terjedt el. Hamarosan már Pesten, a körúti villamoson sem okozott meglepetést, aki ezzel múlatta az időt. Ami vicces, hogy Nyugaton „egzotikus ázsiai játékként” hódított az újdonság, pedig… Pedig a szudoku nem szamuráj­vívmány. Svájci matematikusok már a 18. században foglalkoztak a „mágikus latin négyzet” hasonló problémájával. 1895-től párizsi lapok publikáltak számrejtvényeket, amelyek alig különböztek a modern változattól, aztán ezek pár év elteltével érdeklődés hiányában elmaradtak. Howard Garns amerikai fejlesztő pedig pontosan ugyanazt találta ki 1979-ben, ami negyedszázaddal később világsiker lett, de az általa Number Place névre keresztelt játék még akkor sem izgatta fel a nagyközönséget. Japánban csak öt évvel később indult a szudoku, ott viszont nyomban bejött, az ezredfordulóra már százezrek ismerték. Kézenfekvő magyarázat, hogy a szó- és szótagírás nem alkalmas betűs keresztrejtvény készítésére, ezért a japán ingázók hiánypótló szórakozást kaptak a hosszú munkába vonatozásra. Az viszont talány, 2000 után miért (miért pont akkor) lett szenzáció a szudoku világszerte. Másfél évtized alatt hatalmasan kinőtte magát. A legtöbb lap rendszeresen közöl feladványokat, online portálok ajánlanak ingyen felületet játékosok mil­lióinak. Ma már sokan sportként űzik, egymással vetélkedve, időre; nagy nemzetközi versenyeket rendeznek. Tavaly, a prágai világbajnokságon új világrekordot állított fel egy 14 éves kínai lány: Vang Si-jao 54,44 másodperc alatt oldotta meg a rejtvényt. (Csapatban és egyéniben is a japánok nyertek.) A novemberi vb-n 33 ország 247 versenyzője vett részt. A szervezők szerint látványos a fejlődés, egyre gyorsabban töltik ki az üres mezőket a versenyzők. Nem ritka, hogy a menők tehetségesnek bizonyulnak sakkban is. Ha valaki lesajnálja, komolytalannak tartja a szudokut mint sportágat, annak éppen a sakk példájával vágnak vissza. 

Agytorna vagy függőség?

A rajongók szerint a szudoku nagy jótétemény. Serkentő agytorna, pozitív hatások sokaságával. Kikapcsol a hétköznapi stresszből, eltérít a fölösleges gondolatoktól, miközben figyelemre és logikus gondolkodásra ösztönöz. Dolgoztatja a memóriát, segít átlátni struktúrákat. A megoldás szellemi kielégülést okoz, önbizalmat ad a játékosnak. Az amerikai Alzheimer-kórosok szervezete kifejezetten javasolja is a szudokuzást, egészségmegőrző céllal. A Kaliforniai Egyetem kutatói szerint a kognitív tréning stimulálja az agyműködést, segíthet az időskori elbutulás (demencia) megelőzésében, illetve lelassításában. Az igazi megszállottak némelyike a meditációhoz vagy ezoterikus élményhez hasonlítja a hiányzó számok kitalálását. És itt kezdődnek a gondok. Gyorsan kiderült az is, hogy az eltúlzott szudokuzás kóros függőséget okoz. Van, akit csúnyán beszippant, különösen, amióta online is játszható. Max Davidson az angol Telegraph hasáb­jain osztotta meg gyötrelmes történetét. Másfél évig kényszeresen szudokuzott az okostelefonján, nem tudta abbahagyni; több időt töltött ezzel, mint amennyit utólag be mer vallani. Amikor pedig elhatározta, hogy leszokik, a szenvedélybetegek jellegzetes elvonási tüneteitől szenvedett. Másra sem bírt gondolni, csak a bűvös négyzethálóra, azt látta mindenütt, kínzó vágyat érzett a játék után. Az átéltek hatására lesújtó véleménnyel van a szudokuról: „Puszta habarcs, időkitöltés, mentális gyakorlat pancsereknek, agytakarmány egy generációnak, amelyik elveszítette örömérzetét.” Will Shortz feladványszerkesztő, eredeti végzettsége szerint enigmatológus, azaz a rejtvények tudora. Nem titkolja, ő maga is rákattant a szudokura. Így értelmezte a játék varázsát a Newsweeknek adott interjúban: „Ugyanazért csábító, amiért bármelyik rejtvény. Ott a kihívás, ott a megfejtés misztériuma, ott a jó megoldás öröme. A szudoku az egyik legaddiktívabb rejtvényjáték, amit valaha kitaláltak.” Ehhez laikusként, illő tisztelettel csak annyit tehetünk hozzá: minden játékot, a legjobbat is túlzásba lehet vinni, de arról a játékos tehet. A szudoku esetében sem lehet másként. Aki nem ismer mértéket, az a négyzethálóra és a számjegyekre haragudhat a legkevésbé.   

Matek és káosz

A szudoku egészen másfajta problémákat is felvet, nevezetesen matematikaiakat. Ahogy említettük, meglehetősen egyszerű játék – de csak amíg elemezni nem kezdik. Márpedig sok tudós fantáziáját mozgatta meg a szudoku. Ma már bizonyított tény például, hogy legalább 17 számjegyet kell megadni a táblán, hogy a feladványnak egyértelmű megoldása legyen. Ha ennél kevesebb van a kiinduláskor, akkor mindig többféle megoldás létezik. Ezt tapasztalatból régóta gyanították a játékosok, de hosszú évek munkájába telt, mire megtalálták rá a formailag tökéletes algebrai levezetést. Bármilyen meghökkentő, még olyan feladvány is készíthető, ahol a 81 számból 77 adott, ám a fennmaradó 4 üres helyet mégis kétféleképpen lehet helyesen kitölteni. Kiszámolták, hogy a 9×9-es négyzetben 6 670 903 752 021 072 936 960 különféle módon rendezhetők el a számjegyek az alapszabálynak megfelelően. Ha ebből leszámítják a szimmetriákat és permutációkat, még mindig jóval több mint 5 milliárd jó megoldás létezik – attól tehát a mániákus fogyasztóknak sem kell félniük, hogy elfogynak az új feladványok, amilyennel korábban még nem találkoztak. A szudoku számos további matematikai és számítógépes programozási tanulsággal szolgált a tudománynak, ezeket ne bolygassuk – a bonyolult képletek józan szerénységet parancsolnak. A káoszelméletet is alkalmazták a szudokura; szívme­lengető, hogy a téma élenjáró kutatói között két magyar elméleti fizikus, Toroczkai Zoltán és Ercsey-Ravasz Mária neve is felbukkan. 

5 472 730 538

„esszenciálisan különböző” szudoku-feladvány készíthető a matematikusok számítása szerint.

Frissítve: 2019.03.17 15:00