Az e-mail és a Molotov-koktél is állampolgári részvétel, avagy hogyan is működik a demokrácia

Ahol a Magyar Kétfarkú Kutya Pártnak kell megjavítani a demokráciát, az a demokráciajavítás biztosan totális hülyeségbe fullad, gondolnánk eléggé el nem ítélhető módon. Pedig a „viccpárt” népfőiskolájánál kevés komolyabb fórumot láttunk mostanában. Persze a móka és a kacagás sem hiányzott, de ki mondta, hogy az életbe – lett lényeg akár örök – bele kell halni?

„Ha mindig, mindenben megkérdeznénk az embereket, akkor még annál is horrorisztikusabb döntések születnének, mintha Donald Trump hozná meg azokat. A halálbüntetést azonnal megszavaznák. Vagy azt, hogy – ez elég morbid – a cigányok menjenek vissza Indiába” – egy vélemény a népfőiskola Redemokrácia című előadás-sorozatának bevezető alkalmáról, ahol a képviseleti, részvételi demokráciák eszköztáráról beszélgetnek a kutyapárti passzivisták, a hazai demokrácia leromlása miatt aggódók. És ez mindjárt a lényeget érinti. A döntéseket sokkal inkább az állampolgárok részvételével kellene meghozni, de készek-e az emberek erre? Mindenben kompetensek-e? Nyilván nem: az árstabilitásról például nem érdemes a népeket faggatni. De az sem járja, hogy csak arról lehessen népszavazást tartani – szégyenszemre itt tartunk most –, amiről a kormány szeretné.

„Mintha az egész politikai bábozás arról szólna, hogyan tartsák távol az embereket a közügyektől” – mondja Madarász Csaba, az eDemokrácia Műhely egyesület szakértője, az est egyik előadója.

Varga András politológus, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója sem fukarkodik az egyenes mondatokkal: „Az állampolgári részvétel az e-mailtől a Molotov-koktélig tart, vagyis vannak legális és követendő, és nem legális, nem követendő verziói. De egy biztos, a demokrácia az elköteleződött, részvételre hajlandó állampolgárok nélkül nem fog működni.”

Feudalizmus felé

A fővárosi Lámpásban telt ház fogadja az előadókat a kétfarkúak népfőiskoláján. A programsorozatban önszerveződő közösségekről, iszlámról, drogfogyasztásról, gyógyszerszedési és gyógyszerkidobási szokásaink beszélnek szakértők, és persze a résztvevők, és nem csak Budapesten. „Legyen minden jobb!” – ez a felütés, amit örömest megmosolyognék vagy vitatkoznék vele, de attól tartok, kevés politikai üzenet lehet szerethetőbb. „Ha csak nem a Nagy Októberi Rezsicsökkentés” – mondja egy egyetemista passzivista a pultnál, aki elmondása szerint gyakori résztvevője az előadásoknak. Hát igen, a rezsicsökkentés látszólag pénzt ad nekünk narancssárga kiemeléssel szerénykedve a számlákon, de egy elemistánál nagyobb tudású állampolgár már átlátja, hogy ez bizony egy szenvtelen hazugság.

Miként lehet olyan tudatos, kritikus állampolgárságot előállítani, amely tisztában van a jogaival. Azzal például, hogy a hatalom forrása a nép, és a parlamenti képviselők a mi pénzünkről döntenek, és kutya (sic!) kötelességük mindig, mindenkor elszámolni a döntésekkel, a közpénzekkel. Ezt már egy másik, informatikus fiatalember pedzegeti. „Újságírói kérdések elől menekülő kormánypárti politikusok? Független médiát fake newsnak nevező miniszterelnök? Akinek a gyermekkori barátja a világ 2057. leggazdagabb emberévé dolgozta magát? Bírósági döntések ellenére ki nem adott tao-közadatok? Erre már Kim Dzsongun is megnyalná mind a tíz ujját” – élcelődik a gyors beszédű fiatalember.

A közpolitikai berendezkedésünk – mint a fenti példák is mutatják – megérett a reformokra, és talán nem csak a feudalizmus visszahozása lehet megoldás – ez a Redemokrácia-beszélgetések felütése.

Majdnemnépszavazás

A részvételi demokrácia leginkább halódó eszköze a népszavazás. Becker András újságíró (Átlátszó), moderátor adatai igazolják ezt. A 2000-es évek első évtizedében még 15-20 helyi népszavazás volt egy évben, 2010 óta évente átlagosan 5 van. Madarász Csaba szerint a majdnemnépszavazások korát éljük. „Majdnem megvan az a lehetőségünk, hogy valamit megváltoztassunk. Majdnem megvan a közösségi élményünk, amely megerősíthetne bennünket a közös döntésekben” – mondja az e-demokrácia-szakértő.

Nem nehéz belátnunk, a Fidesz–KDNP kormányai valójában nem kíváncsiak arra, mit gondol az ország azokról az ügyekről, amelyek nem sima „győzelmek” számukra. Sem a vasárnapi boltzár, sem az olimpia nem jutott el a népszavazási fázisba, amelyet akár a leggyalázatosabb eszközökkel – kopaszok a választási bizottságon – is megakadályoztak. Ellenzék ne kérdezzen, mert ez összezavarná az embereket, megbontaná a Nemzeti Együttműködést.

Nagyon nem mindegy, kié a kérdés – jelzik az előadók. Hozzátéve: a kvótanépszavazás, amelynek az üzenete egyezett a kormánypártok belpolitikai céljaival, simán „átment”.

A demokrácia minőségét erősen megkérdőjelezi ez a gyakorlat.

„A svájci parasztok szabadabbak egy fa körül a közös ügyeikről beszélgetve, mint a négyévente szavazó britek” – idézi Jean-Jacques Rousseau-t a politológus. Az alpesi országban a mai napig jól működik a bázisdemokrácia, a rendszeresített népszavazás intézménye évente 4-5 alkalommal teszi lehetővé a véleményalkotást, amihez kérdésekkel lehet csatlakozni. Varga András szerint a Közös Ország Mozgalom is a klasszikus athéni demokrácia kereteit próbálta megteremteni az „agora” létrehozásával, ahol a közös ügyek megvitathatók. „Jól működik még a bázisdemokrácia a világ legjobban fésült elnökének a hazájában, az Egyesült Államokban is” – tudjuk meg Varga Andrástól.

A kisebb városokban nagy hagyománya van annak, hogy az ügyeket a kis közösségek együtt döntik el. Ez a deliberatív demokráciákban úgy működik, hogy a döntéshez szükséges pontos, teljes és releváns információk elérhetők az emberek számára. Madarász Csaba az eDemokrácia Műhelyben több projektet vitt már, amelyek az önkormányzatok 100 százalékos átláthatóságát szorgalmazták. Ma is elérhető az Üvegfalu-honlapon az a táblázat, amellyel felmérhető, hogy egy település mennyire veszik komolyan a közérdekű adatok internetes nyilvánosságát.

„A demokrácia állapota Magyarországon kétségbeejtő, de éppen ezért fontos, hogy az oktatás és a nyilvánosság segítségével népszerűsítsük a részvételi demokrácia eszközeit” – mondja Madarász Csaba. Az aktivista Barcelonából egy olyan platformot „hozott” Magyarországra (ez a Decidim, vagyis: Én döntök), amely lehetővé teszi az állampolgárok kérdéseinek az eljuttatását a döntéshozók felé, és a vélemények is felmérhetők általa. Erről és egyebekről a Közélet iskolája rendezett konferenciát a közelmúltban.

Egyik Sem, Lehet Más?

A demokratikus akaratképzés számos izgalmas elemét a Lámpás fóruma is közel hozza. Ilyen például a véletlenszerű állampolgári tanács. „Ki akar az állampolgári tanács lenni? Pénzdobás! Aki fejet dob…” – sorsolja a jelképes pozíciót az est házigazdája. De előtte még megszavaztatja azt is, milyen sorrendben menjenek föl a színpadra az előadók, és hogy hová üljenek. Nem vicc. A demokrácia komoly dolog, amint az is, mi nem tartozik az emberek kompetenciájába. Elvileg alig valami, gyakorlatilag sok minden. A költségvetés azonban, bizony, bele tartozhat. A részvételi költségvetés – annak eldöntése, mire költse pénzét egy közösség – sok helyütt működik a világban. Magyarországon a Kutya Párt dönt így a közösségi célok támogatásáról.

A szavazási jog kérdése is előkerült: érdemes lenne-e kötelezővé tenni a részvételt, ahogy több nyugati állam teszi. Varga András szerint a kötelezőség nem feltétlenül jó irány, de mindenkinek azt szokta mondani, menjen szavazni, és legalább húzzon érvénytelent. Akkor legalább ők, politológusok tudnak mit elemezgetni. Madarász Csaba a tajvani „negatív szavazat” példáját említi, és az indiai NOTA (None Of The Above) lehetőségét. Ez azt jelenti, egyik sem. Vagyis rosszak a válaszlehetőségek, vagy akár maga a kérdés. „Esetleg lehetne egy Egyik Sem nevű párt” – javasolja egy passzivista. „Nem lehet, mert az megtévesztő” – mondja Varga András. „Miért, a Lehet Más a Politika nem megtévesztő?” – kérdezi valaki más (nevetés). „Mondj egy olyan pártnevet, amelyik nem az!”

A végén maga Igazi Mészáros László, a Kutya Párt tavalyi felcsúti polgármesterjelöltje is kérdez. Ő volt az, aki Mészáros Lőrinc polgármester Mészáros László nevű utódjelöltje ellen elindult az Orbán-faluban. Szép történet, nagy magyar tanulságokkal. (Az Igazi a miskolci Erdei Sándorra utalt, akkoriban előkerült valahonnan egy ellen-Erdei Sándor is.)

Egyébként Igazi Mészáros László azt kérdezte: a közvetlen demokráciának hogyan működik az immunrendszere? Jó kérdés. Hiszen, ha a demokráciából egy gyenge immunrendszer képes volt szemrebbenés nélkül illiberálist csinálni (hárommillió ember támogat magán kívül mindenkit ellenségként kezelő kormányt, amely a korrupciót a nemzetállami megmaradás lényegeként élteti), akkor észnél kell lenni a részvételi demokrácia elhozatalát illetően is.

Előbb talán egy kis királyság is megteszi, állapodunk meg a pultnál az ifjú passzivistával.