Panta rhei

Ha az ember olyan hosszú időn át volt kulturális újságíró, mint mondjuk én, csak rezignáltan bólint arra a hírre, hogy az egykori Kilián laktanyába költözhet az Országos Széchényi Könyvtár. Miért pont az ne költözhetne oda? Hild József hatalmas körúti kaszárnyáját az elmúlt évtizedekben - a teljesség igénye nélkül - kinézték már a Néprajzi, az Építészeti és a Műszaki Múzeumnak, összevont múzeumi raktárnak, sőt egyes habókos lelkek még Nemzeti Színháznak is. Minek nem volt épp helye a városban.

Nincsen abban sem semmi meglepő, ha most, amikor a budai Várban kezd nagyon útban lenni a kultúra, az egykori Horthy-lakosztálynak egyesek el tudnának képzelni jobb hasznosítási módot is, mint hogy könyvek porosodjanak benne milliószám. És ilyenkor, amikor a józan észnek nem osztanak lapot, nem tűnik döntő érvnek az sem, hogy a nevezett palotaszárnyban tizenegy szintes vasbeton tornyok épültek kifejezetten könyvraktárnak, vagy hogy ami ott van, az nyomokban sem Hauszmann, viszont elegáns és védelemre érdemes hatvanas évekbeli, Havassy Pál- és Lőrinczi Edit-féle architektúra. Ha a borítékolható döntés megszületik, akkor nem lesz mese, a könyvek kiköltöznek.

A baj csak az, hogy bár a Fidesz-kormány roppantul szeret nagyívű tervekről beszámolni, a Szépművészeti felújításán és a miniszterelnöki iroda miatt kilakoltatott Táncszínház Millenáris-beli kisszínpadán kívül elkészült beruházásról kilenc év alatt még nem kaptunk hírt. Bezárt viszont az Iparművészeti Múzeum (még nem indult el a felújítása), a Néprajzi (egy gödör látszik belőle a Liget szélén), a Közlekedési (már tervezik az újat), Debrecenbe száműzik a Természettudományit, és egy kapavágást sem tettek még az Építészeti Múzeumnak kinézett fasori kórházban. Aminek fényében az még egy kifejezetten jó forgatókönyv, ha az OSZK tényleg megkapja az egykori Kilián laktanyát, és újra ki is nyithat ott.