Izrael: a választás Netanjahuról szól

Publikálás dátuma
2019.03.10 11:20
Netanjahu ellen tüntetnek. A miniszterelnök baloldali támadásnak tartja az ügyészi eljárást
Fotó: 2019 Anadolu Agency/ Faiz Abu Rmeleh
A napi hírek gyorsan elsodorják vagy legalábbis felülírják az egy-két hetes személyes benyomásokat is. Az izraeli belpolitikában most épp az a fő esemény, hogy Mandelblit legfőbb ügyész vádemelési javaslatot tett a hivatalban lévő és épp választási kampányt folytató miniszterelnök ellen.
Benjamin Netanjahu elkeseredetten védekezik, állítja, boszorkányüldözés folyik ellene, s a rendőröket, az ügyészeket, a sajtót és politikai vetélytársait is azzal vádolja, hogy „radikális baloldaliak”. Nem ő az egyetlen izraeli miniszterelnök, akinek ügyeit a rendőrség vizsgálta, de hivatalban lévő kormányfő ellen korábban nem emeltek vádat. Ehud Olmertet el is ítéltek, s börtönben is ült, de ez hivatalából távozása után történt. A Netanjahu elleni eljárás is csak az áprilisi választás után indul be. Akkor lesz alkalma, hogy hivatalosan kifejtse álláspontját, s elvileg a legfőbb ügyész el is állhat a vádemeléstől. Addig azonban folyik a kampány, az ország teli óriásplakátokkal, a médiából ömlik az agitáció.

A meggyőző személyiség

Noáh 17 éves, a Blich középiskola 11. osztályába jár Ramat Ganban, amely Tel Aviv, főleg a középosztály lakta elővárosa. Az iskolában már évtizedek óta próba-választásokat tartanak a 11-12. osztályos tanulók számára. Ezt az iskola egykori igazgatója találta ki, akit később polgármesterré is választották. Noáh lelkesen meséli, iskolájuk arról híres, hogy megjósolja a későbbi „felnőtt” választási eredményeket. Ezért a pártok is komolyan veszik a sulit, s vezető politikusaikat küldik kampányolni. Beszédeket tartanak és válaszolnak a diákok kérdéseire. Noáh nagyon komolyan veszi a dolgot. Elmeséli, egy szélsőséges jobboldali-vallásos párt is elküldte volna vezető politikusát a Blich-be, de ők úgy döntöttek: nem engedik be. Ez a párt ugyanis fellépne a melegek jogai ellen. Az iskolában pedig vannak meleg és leszbikus diákok, s a közösség szolidáris velük. - Te kire szavazol az iskolai választáson? – vágok a közepébe. Beni Gancra – válaszolja tétovázás nélkül. A kérdést meg sem várva fejti ki, hogy a nyugdíjba vonult vezérkari főnökben látja azt a vezető személyiséget, aki egyszerre képes garantálni a biztonságot és megoldani a belső problémákat, a sok ellentétet, amely most megosztja az izraeli társadalmat. Jichák Rabin is vezérkari főnök volt korábban – emlékeztet a tábornok-kormányfőre, aki egész közel jutott a palesztin ügy rendezésééig, amikor 1995-ben egy vallási fanatikus megölte.
Ganc és új centrista pártszövetsége, a Kék-Fehér neve sokszor felmerült, amikor régi és alkalmi ismerőseimet a választási esélyekről kérdeztem. Avraham régi baloldali szavazó, ő most is a szélsőbaloldalinak mondott Merec pártot fogja választani. Szerinte Ganc kevés újat mond, de jó külsejű és meggyőzően beszélő férfi. És mögötte van a katonai vezető nimbusza is. Másik beszélgetőpartnerem hr-főnök; a háromgyerekes anyuka a hadseregben találkozott a korábbi vezérkari főnökkel, akinek a kedvéért pártot vált, mert Ganc meggyőző személyiség. Elmondja, hogy sok évvel ezelőtt egy tábori megbeszélésen találkoztak. „Ganc nem csak arra képes, hogy parancsokat osztogasson, de meghallgatta a többiek véleményét, még egy olyan nagyon fiatal tisztét is, mint, amilyen akkor én voltam.” Ganc mögött ott áll több nemrég nyugalomba vonult tábornok, köztük Móse Jaalon volt vezérkari főnök, aki Netanjahu kormányában védelmi miniszter is volt.
Ganc, illetve pártja, az Izrael ereje Jair Lapid pártjával lépett szövetségre. Lapid korábban már kormányzott együtt Netanjahuval. Centrista pártja, a Van Jövő azokat a középrétegeket szólította meg, akik a társadalom mindennapjait érintő témákat akartak behozni az izraeli közéletbe: a lakhatási helyzetet, az egészségügy állapotát, a drágaságot, az ortodox vallásos kisebbség túlzott befolyását a mindennapokban, az állam és egyház szétválasztásának ügyét. Ezek a kérdések továbbra is megoldatlanok, s helyet kaptak az új pártszövetség - a Kék-Fehér programjában is.

Csak Bibi képes...

Fő témának még sem ezek a nagyon fontos, a teljes izraeli társadalmat érintő ügyek látszanak, hanem a kormányfő személye. Az izraeli választás Netanjahuról szól. Ő az, aki húsz éve főszereplője a izraeli és ezáltal a nemzetközi politikának is. Képes volt arra, hogy átalakítsa a politikai spektrumot. Elhitette az izraeliekkel, hogy egyedül ő képes számukra biztonságot adni. Ez annyira erős meggyőződéssé vált, hogy milliók képesek lenyelni bizonyított korruptságát, amennyiben ez az ára a biztonságuknak. Netanjahu és a Likud párt propagandája egyetlen ügyre épít: a jobboldal az erő, amely megvéd Irántól, a terrorizmustól. Az összes vitapartnert, politikai vetélytársat „radikális baloldalinak” minősítik, s azzal vádolják, hogy együttműködik az Izrael elpusztítására törő terroristákkal. A miniszterelnök és politikája, a kormány lépései ebben a narratívában azonosak Izraellel.
Aki tehát a Netanjahu-kormány lépéseit kritizálja, az Izrael-ellenes. Annyira sikeresen azonosította önmagát Izraellel, sőt a zsidó néppel, hogy elérte, politikájának bírálatát antiszemitizmusként bélyegzik meg szövetségesei. Netanjahu és köre képes rá, hogy zsidó kritikusait is antiszemitának, de minimum öngyűlölő zsidónak állítsa be. A kampányban újabb vetélytársait máris „balos tábornokoknak” bélyegezi, de ezt a jelzőt használja azokra is, akiket ő maga nevezett ki magas katonai posztokra, vagy éppen vont be kormányába. Netanjahu az ellene folyó ügyészi eljárást boszorkányüldözésnek, baloldali támadásnak állítja be. Miközben a rendőrség parancsnokát ő nevezte ki posztjára, ahogy a mélyen vallásos főügyészt, Avichai Mandelblitet is, aki amúgy korábban az ő miniszterelnöki titkárságát vezette. Az izraeli miniszterelnök könnyen vált meggyőződéseket, fegyvertársakat, köt koalíciókat. Netanjahu korábbi – harmadik – kormányában a legfontosabb szövetségesei centrista, liberális, világi pártok voltak. Szakított velük, s a következő választás után a – ma is kormányzó - koalíciót kisebb jobboldali, vallásos-nacionalista pártokkal kötötte meg. E pártszövetség már nem kényszerítette arra, hogy társadalmi kérdésekkel foglalkozzék, s a palesztinokkal való tárgyalásokat sem sürgeti. A korrupciós ügyek, botrányok és a miniszterelnök megosztó személyisége azonban ezt a koalíciót is labilissá tette.

A megosztó személyiség

Különös, hogy valaki ilyen központi szerepet szerezzen magának Izraelben, egy olyan országban, amely a megalakulása óta folyamatosan a világpolitika fontos szereplője, világhatalmak partnere és vetélytársa, s ahol ennyire összetett a társadalom. Nem ismeretlen számunkra sem a helyzet, amikor a vezető nem egyesíti, hanem megosztja a társadalmat. Hívei képesek minden tettével azonosulni, az őt ért bírálatokat pedig gonoszságként fogják fel. Bibi - Netanjahu beceneve - az egyetlen, aki képes vezetni ezt az országot, benne van elég erő, karizma, vele ülnek le a nagyhatalmak, tőle tartanak Izrael ellenségei – hallottam nem egyszer. Neki tulajdonítják Izrael biztonságát, katonai elrettentő erejét és a gazdaság sikereit. Ugyanezek az emberek tisztában vannak a politikus „jellemgyengeségeivel”, a társadalmi problémákkal. Ez azonban mind lényegtelen, mert ő védi meg Izraelt és a világ zsidóságát.
Hasonlóan szélsőséges a másik oldal is. Netanjahuban Cipollát látnak, aki megbabonázta az iskolázatlanokat, főleg a keleti származású zsidókat, akik elhiszik, hogy ő védte meg az országot, nem a hadsereg. Cinikusnak tartják, akinek a hatalom megtartása a legfontosabb. Ezért lehet, hogy hol a liberális, világi erőkkel köt szövetséget, hol az ultraortodoxokat vonja be kormányába. Nem tiszteli az emberi jogokat, s a civil társadalom ellenfele. Veszélyezteti az izraeli demokráciát. Egyik fő bűne, hogy a lakosság 20 százalékát kitevő izraeli arabokat elidegeníti a többségtől.  Ellentábora szerint Netanjahu elvesztegette a béke esélyét a palesztinokkal, igaz, elismerik, hogy a palesztin oldalon nincs megfelelő partner ehhez. Felróják neki a Trumppal kötött szövetséget, s azt, hogy elszigetelte Izraelt Európától, telepes-politikájával pedig utat nyitott az Izrael bojkottját hirdető szélsőségeseknek. Azért is bírálják, mert a világ szélsőjobboldali populistáival köt szövetséget, olyanokkal, akik nemrég igazoltak át az antiszemita táborból Izrael baráti körébe.
Izraelben a választási rendszer egyszerű, a bejutási küszöb alacsony (3,25%), ezért is alakulnak pártszövetségek még a választás előtt. Netanjahu nemrég rávett két szélsőségesnek mondott, vallásos pártot, hogy induljanak közös listán, s meglebegtette előttük, hogy koalíciós partnerei lehetnek, ha bejutnak a 120 tagú Kneszetbe. A baloldalon e pártokat rasszistának, fasisztának mondják, Meir Kahane rabbi követőinek, akikkel konszolidált pártok nem szövetkeznek. Netanjahu átlépné ezt a határt is, ha így tarthatja meg a hatalmat.

Megelőzi Ben Guriont?

Az idén hetvenéves Bibi apja Bencion Netanjahu (Mileikowsky) történész, a középkori spanyol zsidóság kutatója volt. Az idősebb Netanjahu a jobboldali (revizionista) cionizmus köreiben politizált. Zeev Zsabotyinszkij híve volt, aki militarizált zsidó államot álmodott, amelyet szuronyok vasfala választ el az araboktól. Mivel nem talált magának Izraelben megfelelő egyetemi pozíciót, 1963-ban családjával az USA-ba költözött. Jonathan, a család legidősebb fia két év múlva hazatért és belépett az izraeli hadsereg elit kommandójába. 1967-ben követte Benjamin is, aki öt évet szolgált a hadseregben, tiszti rangot ért el, majd visszatért tanulni az USA-ba. Építészdiplomát szerzett és marketinget is tanult. Személyes tragédiája volt, hogy 1976 júliusában az ugandai Entebbe repülőterén meghalt a bátyja, aki az elrabolt Air France gép túszainak kiszabadítását irányította. Az ifjú Bibi politikai karrierje 1977-ben kezdődött, amikor a Likud párt hatalomra jutott. Első beosztott lett a washingtoni nagykövetségen, pár évvel később ENSZ-nagykövet, majd külügyminiszter-helyettes. 1996-ban lett először miniszterelnök, legyőzve Simon Pereszt. Három évig volt kormányon, majd 2009-ben újra kormányfő lett. Ha megússza a vádemelést és megnyeri a választást is, ő lesz Izrael leghosszabban hivatalban lévő kormányfője, megelőzve az államalapító David Ben Guriont.

Frissítve: 2019.03.10 11:20

Sebes György: Egon lubickol

Publikálás dátuma
2019.03.17 16:15
Rónai Egon
Ha valaki műsort vezet bármelyik televízióban, akkor szinte mindenre fel kell készülnie. Erre éppen a héten láthattunk példákat az RTL Klub egyik új műsorában, a Toplistában, amelyben emlékezetes – és gyakran kínos – pillanatokat idéztek fel. Hiszen élő adásban sok minden előfordulhat. A műsorvezetőnek tüsszentenie kell, esetleg bakizik, vagy netán röhögőgörcsöt kap. Mindezt természetesen a nézők szeme láttára.
Az is előfordul, hogy a műsorvezetőnek át kell ülnie a másik székbe, így kérdezőből kérdezett lesz. Ez történt az utóbbi hetekben többször is Rónai Egonnal, de kiderült, riportalanynak is pont annyira jó, mint egy adás házigazdájának. Sőt, ennél többet is megtudhattunk róla, mégpedig abból az alkalomból, hogy az ATV egy új sorozatot indított vele. Kvíz eddig nem volt a kínálatukban, mostantól azonban van, nem is akármilyen. Az ország géniuszát keresik ugyanis egy olyan vetélkedőben, amilyen még nem volt a hazai palettán. A végső győztesnek 500 kérdést kell(ene) megválaszolnia, mindet öt másodpercen belül és egymás után csak kétszer hibázhat, mert a harmadiknál kiesik. Segítsége – választási lehetősége – ugyancsak nincs. Közben arathat szakasz-győzelmeket, amelyek után már az övé lehet az addig megnyert összeg: minden jó válasz 50 ezer forintot ér. Mindez annyira nehéz, hogy bár jól felkészült és nagy tudású emberek is játszottak, eddig még egyikük sem jutott el a 100. kérdésig sem.
Nos, ezt a – korábban rögzített - műsort vezeti Rónai Egon, de emellett továbbra is láthatjuk az Egyenes beszédben. És mint az interjúkból is világossá vált, lubickol az új szerepben. Ilyesmit ugyanis még nem csinált és bár hosszú múltra tekinthet vissza a különböző médiumokban, még a castingot is vállalta érte. Meg is nyerte és az első két hét tapasztalatai alapján jó választásnak bizonyult. Ha van titka, talán az lehet, hogy – bár pörgetnie kell az adást és ezért folyamatosan fel kell tennie a gyakran nem is könnyű kérdéseket – őt elsősorban az ember érdekli. Tehát igyekszik bemutatni a játékosokat és megtudni tőlük döntéseik – a kiválasztott témakörök vagy a kérdésekre adott feleletek – okát is.
Ebből a szempontból pedig ez a kvízmesterség nem is különbözik nagyon attól, ahogy eddig is működött, mint műsorvezető. Amikor két éve beszélgettem vele – abból az alkalomból, hogy Kálmán Olga után az azóta már távozott Mészáros Antóniával együtt átvette az Egyenes beszéd vezetését -, volt egy nagyon figyelemre méltó mondata. Éppen azt fejtegette, hogy ők kicsit másképp állnak hozzá egy-egy témához, mint elődjük. Kálmán Olga – magyarázta - ”mindig erősen a célra tartott - remekül is csinálta -, engem meg nem feltétlenül érdekel, hogy mindenáron leterítsem a nyilatkozót”. És ez jól jellemzi riporteri – de egész műsorvezetői – attitűdjét.
Volt persze néhány éve a szakmában, hogy ezt kialakítsa. A 90-es évek elején tűnt fel a médiában, először mint a Danubius Rádió műsorvezetője. Attól kezdve aztán rengeteg helyen dolgozott – a Budapest Rádióban, a Sport TV-ben, rövid ideig a Magyar Televízióban is -, míg végül 2011-től az ATV lett az „otthona”. És ott szinte mindent csinálhatott, kivéve a szívéhez oly közel álló sportközvetítéseket. Viszont dolgozott politikai és közéleti műsorokban, reggeli adásokban és vezetett vitaműsort (Csatt), s lett önálló portré-műsora is Húzós címmel – amelynek beszélgetéseiből eddig már négy könyvet is összeállított. Ezekkel pedig elérte, amit a szakmában csak nagyon kevesen, hogy a nézők sosem mondták, most már sok belőle. Bárhol feltűnt, szívesen kapcsoltak oda, mert minőséget kaptak.
Néhány hete egy hosszabb beszélgetés alanya volt a Heti TV-ben és – mivel a szűkös idő nem kötötte sem őt, sem a kérdező Breuer Pétert – akkor sok minden kiderült magáról Rónai Egonról. A magánéletéről – öt gyerekéről és kutyájáról -, valamint arról is beszélhetett, ami a munkája mellett foglalkoztatja. Megtudhattuk, hogy szereti és ismeri a történelmet, de van véleménye a hitről és a vallási kérdésekről is. Természetesen felkészült a napi politikából, de – mint egykori sportriportert – a sport területén sem lehet „eladni”. Mindez azért érdemel említést, mert arra is rávilágít, hogy nem elég „csak” a munka, a sokoldalú tájékozottság is hozzátartozik a tévés műsorvezető egyéniségéhez. Az sem hátrány persze, ha valaki szimpatikus és tisztában van vele, mi érdekli a nézőket és miképpen lehet számukra érdekessé tenni egy-egy – akár száraz – témát is.
Mindez érthetővé teszi, miért indult olyan jól az ATV új kvízműsora. Az előző hét 50 legnézettebb programja között a 28. helyet érte el az első napi adás. A csatorna egyébként büszkén adta hírül, hogy ebben a listában hét műsoruk szerepelt, a legjobban Sváby András Heti Naplója, amely 310 ezres nézettségével a 20. helyre került. Minthogy ezt az adót nem lehet az országban mindenütt fogni, ezek a számok igen figyelemre méltóak.
Rónai Egon és az ATV a jelek szerint jól egymásra találtak. Mindkettejük elemi érdeke, hogy megőrizzék ezt a gyümölcsöző együttműködést. De még fontosabb: a nézők nyerhetnek vele a legtöbbet.
Frissítve: 2019.03.17 16:15

Del Medico Imre: Nyomják Rákosit

Publikálás dátuma
2019.03.17 14:20

Fotó: Fortepan/ Berkó Pál
Három évvel a külügyi szolgálatból történt kényszerű távozásom után végre sikerült elhelyezkednem. Működésének utolsó évében, 1952-ben alkalmazott a Magyar Zeneszerzők és Szövegírók Szövetkezete, amelynek jogutóda 1953. január elsején a Szerzői Jogvédő Hivatal lett. Onnan ismertem Sally (Salamon) Gézát. Ő magát füttyös zeneszerzőnek nevezte; elfütyülte a maga által komponált dallamot egy hangjegyeket ismerő embernek és jó esetben ezt a művet ajánlotta fel a kiadónak. Kiadásra csak akkor számíthatott - 1952-t írunk -, ha a dalt elfogadta a Könnyűzenei Műveket Véleményező Bizottság.
Sally lévén sem termékeny, sem „jól fekvő” alkotó, a Zeneműkiadó alkalmazottjaként terjesztette a nyilvános helyeken zenét szolgáltató muzsikusok számára szükséges műsorfüzeteket. Ehhez a Szövetkezet adott neki íróasztalnyi helyet, abban a teremben, amelyben én is dolgoztam. Ott naponta reklamáltak dühös zenészek: miért késnek a füzetek, botrányt fognak csinálni, stb. Olykor meg is fenyegették Sallyt. A menő vendéglátóipari zenészeket a füzetek persze nem érdekelték, nekik volt módjuk beszerezni azt, amit kellett, arról nem is szólva, hogy maguk is komponáltak olykor.
Abban az évben, ha csak rövid időre is, Sally Géza megúszta szemrehányások, reklamációk és átkok nélkül a kényszerű találkozásokat a műsorfüzetek előfizetőivel. A magyar közélet központi témája ugyanis az ország akkori első emberének, Rákosi Mátyásnak a hatvanadik születésnapja lett: a kis nagyember 1892-ben született. Következésképp már 1951 utolsó heteitől kezdve rengeteg szó, szöveg, sőt zeneszó esett az évfordulóról. Így aztán faliújságon is, ami Sally asztala fölött volt.
Amikor a reklamációt előadni készülő zenész még csak a torkát köszörülte, Sally rámutatott a faliújság mellett díszelgő plakátra: Elvtársam, Rákosit nyomják. Hatvan éves! Rákosi! Mátyás!
A varázsige hatott: igen, igen, hát persze, majd később jövök, ez fontosabb, stb.
Sally Géza számára 1952. március 9-e valóban ünnep lett.
Frissítve: 2019.03.17 14:20