A Zalaegerszegi Gyermekotthon lakói „leginkább a patkányméreggel cseppentett dohányból sodort cigarettát szívják, amivel akár naponta kiütik magukat” – számolt be az ombudsman jelentése nyomán néhány napja a Népszava. A zalai eset távolról sem nevezhető kivételesnek. Egy kutatás, amely általános iskolások körében vizsgálta a kábítószer-használatot a szegregátumokban, rögzíti, hogy eltérő mértékben, de jelen vannak a szintetikus drog olcsó helyettesítői: patkányméreg, aceton és egyéb háztartási vegyszer alapú „koktélok”.
Minden helyszín más és más – óv az általánosítástól a kutatás vezetői összefoglalóját jegyző Lannert Judit, a T-Tudok Zrt. (a TÁRKI-TUDOK Zrt. jogutódja) szakértője. Hiszen – ahogyan írja is – vannak viszonylag rendezett és aszfaltozott szegregátumok, és vannak, ahol még víz sincs. Lannert Judit is előadást tart azon a mai, szombati konferencián, amit Dizájnerdrogok a szegregátumokban címmel rendeznek Budapesten.
A 2017-es kutatás három-három baranyai, borsodi és szabolcsi iskolában készült. A drogozásra leginkább három okot említettek a tanulók. Az egyik, hogy fel akarnak vágni, vagy ki akarnak tűnni. A másik, amikor erőszakkal rászoktatják őket. A harmadik és legáltalánosabb vélekedés szerint viszont azért szoknak rá, mert szomorúak, problémájuk van.
A tehetetlenséggel és kilátástalansággal szemben a felnőttek számára egy helyi – gyakran vallási alapon – szerveződő közösséghez való csatlakozás lehet az ellenszer. Az északkeleti országrészben ennél jóval elterjedtebb egy másik megoldás: a nyugtatók szedése. A dohányzás és az alkoholfogyasztás teljesen természetes része az életnek, már akár a legkisebbek számára is. A szintetikus herbál/biofű is mindenütt megjelenik a már említett olcsó helyettesítő anyagokon túl.
A drogfogyasztás elsődleges célja a kábultság, módosult tudatállapot elérése, ám a hatásmechanizmus – pörget vagy kábít, ébren tart vagy altat, jó érzést vagy rosszullétet okoz, hallucinációkat idéz elő vagy tompultságot – mintha lényegtelen szempont lenne.
Az alkohol- és drogfogyasztás a fizikai erőszak növekedésével jár. Mindez mintaként szolgál a gyerekek közösségei számára is. A verekedés napi szintű időtöltéssé, a konfliktusok megoldásának egyetlen módjává, mi több, a közösség belső hierarchiáját meghatározó szervező erővé válik már a kisebbeknél is. Az ingerszegény környezet, megengedő (ráhagyó) családi nevelés és az iskola pedagógiai eszköztelensége oda vezet, hogy az ilyen környezetben lévő gyermekekben nem fejlődnek ki a konfliktusok kezelésére megfelelően alkalmas stratégiák.
Szegregált környezetben egy-egy család mintája is meghatározó lehet. Az egyik szabolcsi településen egy öngyilkosság után szinte hullámszerűen jöttek az újabb öngyilkosságok. Az egyik borsodi faluban az egyik család azzal teremtett divatot, hogy külföldre ment dolgozni: ezt követően többen is kimentek egy-két évre Angliába, Kanadába, Németországba.
A kutatás tapasztalatai alapján kulturális eltérés is nehezíti a szegénységben és szegregátumokban élő gyerekek iskolai pályafutását, ami különösen a cigány családoknál jellemző. Az alsó tagozatban az iskola és a szülők közötti együttműködés sokkal szorosabb és kiegyensúlyozottabb. Ezekben a családokban azonban a gyerekeket öt-hatodikos koruktól már teljes jogú családtagként, felnőttként kezelik.
A gyerekekhez való viszonyban furcsa kettős kötődés alakul ki. Egyrészt szabadjára engedik őket, 10-12 éves gyerekek olyan döntéseket hozhatnak meg, például a továbbtanulásról, párválasztásról, iskolai kimaradásról, dohányzásról, alkoholfogyasztásról, amikre ebben az életkorban még nem állnak készen. Másrészt túlféltéssel is lehet találkozni, vagy azzal, hogy felnőtt, saját családdal rendelkező gyerekeiket is irányítják a szülők.
A cigány lakosság körében is többféle kultúra és nevelési stílus létezik. Mindenhol megtalálhatók a pedagógusok többségi kultúrájához közeli nevelési elveket valló családok. Az ettől a kultúrától messzebb álló családokat viszont a pedagógusok képtelenek megközelíteni, erre nincsenek is kellőképpen kiképezve. Az ebből adódó frusztráció okozza azt, hogy a pedagógusok gyakran a szülőket hibáztatják, korán feladják a problémák megoldását.
A drogfogyasztás csak tünet, olcsó eszköz a reménytelenség és kilátástalanság időszakos feledésére. Kezeléséhez a társadalmi berendezkedés „sokkal átfogóbb, hosszú távú, strukturális átalakítására lenne szükség”.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy a helyi közösségek megerősítése nélkül a család és az iskola sem tud eredményesen működni. A pedagógusokat jóval nagyobb támogatásban kellene részesíteni, ami a kompetenciáik fejlesztésében vagy például a terhelésnek megfelelő többletdíjazásban is megnyilvánulna. Cserébe viszont elvárás lenne, hogy modern, gyermek- és élményközpontú pedagógiát érvényesítsenek.
Az egyházi iskolák térnyerését is meg kellene akadályozni, hiszen azáltal, hogy elszippantják a motiváltabb tanulókat, a korábban még valamennyire funkcionáló heterogén általános iskolákból homogén összetételű állami szegényiskolák jönnek létre.
