Hitlerjugend meg a többiek

Pakoljuk össze, amit eddig tudunk, láttunk, olvastunk hallottunk. Belátom, lesz ebben az összeállításban némi célzatosság, nyilván lehetne választani más híreket, nyilatkozatokat, megnyilvánulásokat is. Mégis, kijelenthető, a kormánypárti emberek kommunikációja - tendenciáját tekintve - nagyon is egy irányba mutat: hogy a Fidesz jobban érezné magát egy másik pártcsaládban. Ott, ahol a szélsőséges gondolatok is otthon érzik magukat. 
Fontosságát tekintve az első helyre helyezem a Magyar Nemzet csütörtöki szerkesztőségi cikkét, amely teljes egyértelműséggel beszél a Fidesz Néppártból való távozásának szükségességéről, és az új szövetség létrehozásáról. Gulyás Gergely, a kormánypárt kancelláriaminisztere még aznap reagált az írásra, noha a Fidesz politikusai többnyire azzal szokták elhárítani az ilyesfajta kérdéseket, hogy újságcikket nem kommentálnak. Hát most megtették, és látszólag meg is cáfolták saját lapjuk névtelen írását. De mi, akik a kremlinológiában és az összeesküvés elméletekben egyaránt jártasak vagyunk, nem dőlünk be az ilyen cáfolatoknak; jól tudjuk, hogy az ilyen állásfoglalások nem véletlenül születnek, kiváltképp a jobboldalon nem, ahol éppen mostanában hajtottak végre egy még a korábbinál is erősebb központosítást a média területén. 
A Magyar Nemzet közlése tehát – állítom – nagyon is Orbán akaratából született, egyfajta fenyegetésként a néppárti politikusok számára. Fogadjuk csak el, hogy a kormánylap írása nem magától a szerkesztőségtől eredt, legfeljebb az egyenes vonalú szándékon tűnődhetünk egy picit. Ugyanakkor, ha hozzátesszük ehhez a másik elemet, jelesül Bayer Zsolt remekét, amely ugyancsak a Fidesz távozását tartja a követendő útnak, máris beláthatjuk: egy olyan szereplő felbukkanása és véleménye, aki jobban érzi magát a szélsőjobb környékén, egyértelműsítheti az Orbán Viktor által kijelölt utat. Aki a saját szájával nem mond mást, mint amit szokott: népi bölcsességgel kerüli el az világos állásfoglalást, nyugalom, mondja, csigavér. 
Hát ez az. Csigavér. És vajon miként fér bele ebbe a meghatározásba a harmadik elem, G. Fodor Gábor kívánsága, aki Viktorjugend felállításáról ábrándozott? Nem, nem Hitlerjugendről, és azt sem gondolom, hogy G. Fodor Führerként tekint a miniszterelnökre, de egyfajta Vezérként igen. Olyanra, akinek szüksége van őt fenntartás nélkül követő ifjakra, olyanokra, mint a Hitlerjugend tagjai voltak. A példa tehát nem a náci ifjúsági csapatok mintájára épülő szerveződések követelését sugallta, sőt – megengedem – még a jobbikos feleség karlendítésével sem teljesen rokonítható, de kétségbevonhatatlanul a szélsőjobb felé mutat. 
Abba az irányba, ahonnan hívó jelzések érkeznek a Fidesz számára, és ahová a Magyar Nemzet, Bayer Zsolt és – ez alapján kijelenthető – G. Fodor is vinné a pártot, és vele Magyarországot. Még egy adalék ehhez: a Fidesz, maga a kormányfő is, kardot rántott a jobbikos karlendítés miatt. A Hitlerjugend, úgy látszik, nem éri el az ingerküszöbüket.
Arrafelé ez elfogadott.
2019.03.09 09:00
Frissítve: 2019.03.09 09:17

Összefogás, ó!

Csak ámulni és bámulni lehet azon, hogy mint egy elakadt lemez, még mindig az összefogás-össze nem fogás dallamára táncolnak az ellenzéki pártok. A zenekar – az Orbánt leváltani szándékozók tábora – kitartóan húzza a nótát, miközben az ember a Titanicon érzi magát. 
Ha ellenzékben lévő pártjainknak egyetlen porcikája is óhajtana együttműködni a többiekkel, nem szalasztottak volna el mintegy ezer alkalmat arra - a köztársaság megszűnése óta. Soha sem jött össze, ahogyan a NER-rel való szakítás egyértelművé tétele sem. Benn maradtak a Parlamentben, egyetlen választást sem bojkottáltak, esküt tettek az Alaptörvényre. A Fidesz nem volt hálás, pedig lehetett volna. Ha az ellenzék megteszi azt, amit nem tett, a NER legitimációja nagyon az elején odalett volna. Akkor nem lenne multimilliárdos a gázszerelő, a kötélbarát és a vejecske. És ők maguk, mármint a pártok, nem lennének kifosztva és ellehetetlenítve.
Függetlenül ellenzéki pártjaink politikai teljesítményétől és intellektuális kapacitásuktól (ld. hejesírás), a mostani mediatizált és fake newsos viszonyok közepette behozhatatlan hátránnyal indulnak bármilyen választáson. Mert már csak a pénz beszél! És ez sajna nem újdonság. Legkésőbb tegnap észbe kellett volna kapniuk, hogy nulla plusz nulla és nullaszor nulla, akárhogy csűrjük-csavarjuk, nulla marad. Vagyis külön-külön és összefogva is ugyanaz a sorsuk. Vereség, majd bukás. Mindkét modell sikertelenségére lesz idén újabb bizonyíték, mert az elmúlt nyolc év – úgy látszik - nem volt elég.
A tavaszi EP választáson a külön listázás teszi tönkre hosszú évekre európai karrierünket. Hogy így lesz, és miért lesz így, azt minden hozzáértő elmondta, leírta mind politikai, mind választás-matematikai oldalról. Én nem azért ismételem meg ezt a szomorú bölcsességet, hogy elkedvetlenítsem az Orbán ellen készülődőket, elég kedvetlenek ők nélkülem is. Hanem mert még most is lehetne változtatni. Csakhogy a régi pária-ellenzéknek sajnos nem Európa, nem Magyarország az első, hanem a megélhetési túlélés: a párt és a személyes karrier. Röviden: egy kis pénz. Ez nem erkölcsi gyengeség. Ilyen a rendszer, hivatásos politikusokról beszélünk.
Látszólag jobbak az összefogási esélyek az őszi megméretésre. Több lesz az eszkimó, de jóval több a fóka is. Az egyesülő ellenzéki vadászok terítéke akár tekintélyes is lehet. Ezért hiszik azt, hogy majd jut is, marad is. Csakhogy a Fidesz nem az osztozkodó természetéről híres. Az pedig elképzelhetetlen, hogy a nulla helyi értékűek egyesülése akkora ruhát akaszt az Orbán fiúkra, amekkorától meg sem tudnak mukkanni az új döntéshozó testületekben. Igen, ha a Fidesz marad - akár kisebbségben –, alig lesz észrevehető a változás. Jön az Esztergom-Hódmezővásárhely-Zugló szindróma.
Különösen igaz ez a fővárosra és a főpolgármesteri posztra. Márpedig a Fidesznek mint „bűnszervezetnek” a feloszlatása csak egy teljesen új köztársaság kikiáltása utánra várható, ami pillanatnyi állás szerint körülbelül az utolsó holdtöltét követő első soha napjára esik majd.
Régi, de hamis nóta, hogy ilyen ellenzékünk van, ezt kell szeretni. Szó se róla! Van másik is. Vegyük már észre!
2019.03.20 09:24
Frissítve: 2019.03.20 09:36

Budapest dugóban

Gál József, az LMP fővárosi képviselője március 2-i sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy pártja szerint a légszennyezettségre és a dugók elkerülésére a legjobb megoldás a behajtási díj bevezetése. A párt szerint a befolyt díjakból P+R parkolókat lehetne építeni, továbbá fejleszthetnék a tömegközlekedési hálózatot Budapesten, és ezek hatására csökkenhetne a levegőszennyezettség. A behajtási díj mihamarabbi bevezetése érdekében az LMP hamarosan benyújtja idevonatkozó törvényjavaslatát.
1. Rendben, az LMP permanens identitászavarában játsszon csak nyugodtan „parlamentesdit.” Egyáltalán nem biztos, hogy a többi ellenzéki párt odaáll a „dugódíjas” előterjesztés mögé, a kormányzó pártok reakciója viszont már most borítékolható. Értem én, hogy nagy bajban van a szövetségi kapitány nélküli LMP, és muszáj mondaniuk valami „sárkányosat”. Tavaly nyáron kitalálták, hogy a felfestett gyalogátkelőhelyeket (zebrákat) biztonságosabbá kell tenni. Ehhez – a Fővárosi Közgyűlés jóváhagyására számítva - akciótervet is készített a párt, amelynek alapeleme volt „a zebrák javítása, kiemeltté tétele, különösen az oktatási intézmények környékén”. Az ötlet fenomenális, az eredmény ismert. 
2. Célszerű, ha – nem túl eredeti - kezdeményezésükkel megvárják az őszi önkormányzati választás eredményét, hiszen jelenlegi főpolgármester-jelöltjük nem igazi favorit, inkább nevezhető az LMP Bayer Zsoltjának. Harsog, sérteget, minősít, káromkodik – csakúgy, mint újságíró kollégája. Ha persze győz Puzsér, akkor jöjjön, aminek jönni kell! Dugódíj és társai. És egész Budapest sétálni fog: járókerettel vagy anélkül. A tömegesen rendszeresített fiákerek menetrendje és útvonala pillanatnyilag nem tisztázott, de az biztos, hogy lótrágya lesz elég, amit akár közfoglalkoztatottak is gyűjthetnek. 
3. Komolyra fordítva. Mielőtt az LMP rapid módon bevezetné a fővárosban az újabb autóssarcot, ajánlom, hogy nézzenek körül Európában. Ismereteim szerint az 1 millió lakost meghaladó városok közül pillanatnyilag London, Róma és Milánó szed behajtási díjat. Puzsér közösségi oldalán Norvégia fővárosát állítja közlekedési példaképnek, amely viszont „csak” 650 ezres, gazdag, és fekvése miatt vízi közlekedése igen fejlett. Hozhatta volna Amsterdam és Stockholm példáját is, ahol kiterjedt sétálózónák vannak (nem dugódíj). Budapest méreteiben és szerkezetében jelentősen eltér az előbb említettektől. Pl.: Stockholm 14 szigetre épült, ezért a városon belüli komphajózás, illetve a vízi és légi taxi használata mindennapos. Mindettől függetlenül: természetesen tiszta szívvel pártolom a sétálóutcák hálózatának bővítését és Budapest intenzív parkosítását. De nem kényszerintézkedésekkel, hanem kertépítéssel! 
Addig is:
1. Egységesítsék – mondjuk jövőre - a fővárosi parkolási rendszert, és ha lehet, ne lopják el a milliárdos bevételek jelentős részét. Ha, ez sikerül, akkor a frissen érkező forrásokból próbáljanak meg hatalmas gépkocsi-várakozó helyeket építeni, elsősorban vasúti- és metrómegállók környékén. Gondolom, egy-két választási ciklus alatt a 3-as és a 4-es metróvonalak már Budapest határáig futhatnak.
2. Az sem lenne ördögtől való, ha a 10 év múlva Budapesten nem használnának robbanómotoros buszt, vontatót, szerviz- és teherautót, valamint taxit. Szeretem a jó példákat követni. De ha az állam nagyvonalúan belenyúlna a zsebébe (amit mi dagasztunk), és fogyasztói ároldalról érzékelhetően kedvezményezné az elektromos személyautók vásárlását (norvég példa, szabad követni), akkor biztosan elégedettebb lennék, és a levegő minősége is javulna.
3. Az LMP-s képviselők figyelmét bizonyára elkerülte az a tény, hogy az M0-ás gyűrű még mindig nem készült el. Dugódíjat akarnak teljes fővárosi ring nélkül? Nem tűnik ésszerűnek, nem is tartom erkölcsösnek. Elég nagy büntetés az, hogy Budapest nehezen elkerülhető, nem kellene indokolatlanul továbbsarcolni az autós társadalmat. Apropó: most fizettem be az éves gépjárműadóm felét, 18 ezer forintot. Mire is? 
Nem szakértő budapesti lakosként – de szülőként és nagyszülőként is - alapvetően érdekelt vagyok abban, hogy fővárosunk légszennyezettsége viszonylag gyorsan és érzékelhető mértékben csökkenjen. De ezt professzionális megoldásokkal kell elérni, nem kényszerképzetekkel kísért barkácsolással! Én lehetek aggódó laikus, a magukra szakpolitikusi mezt öltő képviselők és pártmegbízottak viszont nem.
Az LMP vezetői egy konszenzuson nyugvó, szakszerűen kidolgozott terv megvalósításával segítsék a város levegőjének tisztulását, és ne durva büntetéssel, önkényes korlátozással! Gondolják át a környezetbarát közlekedés feltételeit és hagyják abba a behajtási díjjal való fenyegetést! De mindezek előtt keressenek hiteles, higgadt és tárgyalóképes személyt főpolgármester-jelöltnek, aki képes egy koherens várospolitikai programot meghirdetni, népszerűsíteni. Őszig biztosan marad Tarlós István, a dugó, a zaj és a bűz. Hogy aztán mi lesz, senki nem tudja.
2019.03.20 09:23
Frissítve: 2019.03.20 09:36