Hess, páva!

Nekem már az is sok volt, amikor csak egy páva táncolt. A miniszterelnök az Uniónak tett néhány látszat-gesztus után kacsintott össze híveivel: „Az elutasítást úgy kell előadnunk, mintha egyébként barátkozni szeretnénk. Ez bonyolult játék, afféle pávatánc.”
Felteszem, az európai vezetők sem hülyék, de különösen a néppártiaknak kényelmesebb volt behunyni a fél szemüket. Olykor mind a kettőt. Pedig a néha politikai tankönyvként is használható nagy Brehmben benne van: „Szembeszökő jellemvonása a páva lényének a zsarnokoskodás, amely őt a baromfiudvaron kiállhatatlanná teszi.” A mi pávánk esetében ne is higgyünk a népdalnak. Szó sincs arról, hogy a „sok szegény legénynek szabadulására” szállt volna fel a vármegyeházára. Oda se bagózott a szegény legényekre, sokkal inkább az önkormányzatra akart rátelepedni. Sikerrel.
Szólótáncra rendezkedett be, de most kénytelen szembesülni a párostánc változattal is. A Néppárt vezetése is pávatáncba kezdett. Nekünk, magyaroknak, népművészetünk jóvoltából nem ismeretlen a „két páva egymással szemközt” motívum. Ki ne látta volna már az ú.n. úri hímzéses párnákon a két pirossal kivarrt páva szembenéző alakját? Csőrük összeér, még nem tudni, csókot váltanak-e, vagy összecsípik egymást.
Itt tartunk most. Brehmnek igaza volt: pávánkat a baromfiudvarból egyre többen találták kiállhatatlannak. Hát igen. Az az ismert, fülsértő pávahang. A Néppárt elnöke, Joseph Daul jelzi: „Orbán átlépte a vörös vonalat”. „A magyar politika elérkezett a falig” - összegzi Friss Róbert. Kérdés, a fal mennyire rugalmas. És itt jön a Néppárt vezetőinek saját koreográfiájú pávatánca. 
A fiatal, ambiciózus Weber – az Európai Parlament legifjabb frakcióvezetője - két tűz közé szorult. Itt áll élete nagy lehetősége előtt: a Néppárt csúcsjelöltjeként az Európai Bizottság elnöke, gyakorlatilag az Unió vezetője lehetne. Ehhez nagyon kellenének a Fidesz képviselőcsoportjának voksai is. De kellene a Fidesz ellen fordult 13 kisebb tagpárté is. Együttesen az sem kevesebb. Nem beszélve az Orbánt mindig is bíráló zöldek, szocialisták, liberálisok szükséges együttműködéséről. Eredetileg úgy képzelte, sikerül a választások utánra tolnia a konfliktust. Még februárban is óvott a szakadástól. Aztán március elején gyorsan lépést vált az ő pávatáncában - kiáll az európai alapelvekért, amelyeket nagyon is ránk szabottan fogalmaz meg: jogállam, független bíróságok és média, a tudományos kutatás szabadsága, harc a korrupció ellen.
Mi történt közben? Csak arról van szó, hogy betelt a politikai pohár? Talán van itt még valami. Eddig a magyar érdekeltségekkel bíró német nagyvállalatok védőernyőt képeztek Orbán fölé. Nekik jó volt így, ahogy van: az Unióhoz képest alacsony bérek, nevetségesen kicsi nyereségadó, a munkavállalókat kordában tartó Munka Törvénykönyve, az előző kormányoktól kapottnál nagyobb kedvezmények, exkluzív partneri szerződések, amelyeket stabil kétharmad garantál. Most mintha némi zavar támadt volna. Az elmúlt évtizedek legnagyobb sikeres sztrájkja komoly béremelést csikar ki az Audinál. Itt is-ott is figyelmeztető sztrájkok kezdődnek, a béralkukban egyre többször munkabeszüntetést helyeznek kilátásba. A német beruházók elgondolkodtak: lehet. hogy a jövőben Orbánék már nem tudják biztosítani a nagy cégek paradicsomát? A védőernyőt kicsit kisebbre vonják. Eddig se nagyon szerették a kiszámíthatatlanságot, a korrupciót, az „alkotmányos költségeket”, de eddig volt miért elviselniük. Lehet, hogy nem bánják, ha Orbán kap egy figyelmeztetést: ő sem tehet meg bármit. Nem jó, ha örökös bajkeverésével, konfliktusaival túlhergeli népét és partnereit, állandó izgalomban tartja a rendszert.
De persze óvatosak, ahogy a Néppárt is az. Weber három szigorú feltételt szab, de ezzel párhuzamosan Daulnak írt levelében már enyhültebben fogalmaz. Itt már nem a Fidesz számára teljesíthetetlen bocsánatkérést igényli, hanem csak annyit: meg kell érteniük, hogy ez a kampány súlyos politikai károkat okozott. A CEU ügyében is csupán „a függőben lévő jogi kérdések tisztázásáról” beszél.
Orbán is járja a maga pávatáncát, de a terep bizonytalan, a lábai néha összeakadnak. Eltünteti a plakátokat, de közben felkészül a legrosszabbra is. Cikket írat a Magyar Nemzetbe: kizárás helyett ki is léphet, beee! („Nem te válsz el, én válok!” - ahogy a perlekedő házastársak tartják sakkban egymást.) Pénteken a rádióban már saját hangján is megpendíti: „Lehet, hogy a helyünk nem is a Néppártban van.” Végzetes váltóátállítás. Az országot áttolná Európa mellékvágányára. Itthon könnyen venne fel győztes pózt, de valójában ez Orbánnak is kudarc. Azt ígérte, az ő szellemisége irányítja majd Európát. Ehelyett a döntéseket meghatározó, kormányzó középpártokból kiszorulva egy kisebbségi ellenzéki frakcióban rázhatná az öklét. Pávatánc vagy haláltánc? Még nem tudni. De minket is húzna magával.
Jut eszembe! Ismerik a „hesspávázás” nevű pünkösdi néphagyományt? A fiatalok májusban körbejárják a falut, és közben azt éneklik a pünkösdi királynak: „Hess, páva, hess, páva,/ Királyné pávája.” 
Jé, véletlenül éppen májusban szavazunk. Hess, páva!
2019.03.09 09:00
Frissítve: 2019.03.09 09:18

Összefogás, ó!

Csak ámulni és bámulni lehet azon, hogy mint egy elakadt lemez, még mindig az összefogás-össze nem fogás dallamára táncolnak az ellenzéki pártok. A zenekar – az Orbánt leváltani szándékozók tábora – kitartóan húzza a nótát, miközben az ember a Titanicon érzi magát. 
Ha ellenzékben lévő pártjainknak egyetlen porcikája is óhajtana együttműködni a többiekkel, nem szalasztottak volna el mintegy ezer alkalmat arra - a köztársaság megszűnése óta. Soha sem jött össze, ahogyan a NER-rel való szakítás egyértelművé tétele sem. Benn maradtak a Parlamentben, egyetlen választást sem bojkottáltak, esküt tettek az Alaptörvényre. A Fidesz nem volt hálás, pedig lehetett volna. Ha az ellenzék megteszi azt, amit nem tett, a NER legitimációja nagyon az elején odalett volna. Akkor nem lenne multimilliárdos a gázszerelő, a kötélbarát és a vejecske. És ők maguk, mármint a pártok, nem lennének kifosztva és ellehetetlenítve.
Függetlenül ellenzéki pártjaink politikai teljesítményétől és intellektuális kapacitásuktól (ld. hejesírás), a mostani mediatizált és fake newsos viszonyok közepette behozhatatlan hátránnyal indulnak bármilyen választáson. Mert már csak a pénz beszél! És ez sajna nem újdonság. Legkésőbb tegnap észbe kellett volna kapniuk, hogy nulla plusz nulla és nullaszor nulla, akárhogy csűrjük-csavarjuk, nulla marad. Vagyis külön-külön és összefogva is ugyanaz a sorsuk. Vereség, majd bukás. Mindkét modell sikertelenségére lesz idén újabb bizonyíték, mert az elmúlt nyolc év – úgy látszik - nem volt elég.
A tavaszi EP választáson a külön listázás teszi tönkre hosszú évekre európai karrierünket. Hogy így lesz, és miért lesz így, azt minden hozzáértő elmondta, leírta mind politikai, mind választás-matematikai oldalról. Én nem azért ismételem meg ezt a szomorú bölcsességet, hogy elkedvetlenítsem az Orbán ellen készülődőket, elég kedvetlenek ők nélkülem is. Hanem mert még most is lehetne változtatni. Csakhogy a régi pária-ellenzéknek sajnos nem Európa, nem Magyarország az első, hanem a megélhetési túlélés: a párt és a személyes karrier. Röviden: egy kis pénz. Ez nem erkölcsi gyengeség. Ilyen a rendszer, hivatásos politikusokról beszélünk.
Látszólag jobbak az összefogási esélyek az őszi megméretésre. Több lesz az eszkimó, de jóval több a fóka is. Az egyesülő ellenzéki vadászok terítéke akár tekintélyes is lehet. Ezért hiszik azt, hogy majd jut is, marad is. Csakhogy a Fidesz nem az osztozkodó természetéről híres. Az pedig elképzelhetetlen, hogy a nulla helyi értékűek egyesülése akkora ruhát akaszt az Orbán fiúkra, amekkorától meg sem tudnak mukkanni az új döntéshozó testületekben. Igen, ha a Fidesz marad - akár kisebbségben –, alig lesz észrevehető a változás. Jön az Esztergom-Hódmezővásárhely-Zugló szindróma.
Különösen igaz ez a fővárosra és a főpolgármesteri posztra. Márpedig a Fidesznek mint „bűnszervezetnek” a feloszlatása csak egy teljesen új köztársaság kikiáltása utánra várható, ami pillanatnyi állás szerint körülbelül az utolsó holdtöltét követő első soha napjára esik majd.
Régi, de hamis nóta, hogy ilyen ellenzékünk van, ezt kell szeretni. Szó se róla! Van másik is. Vegyük már észre!
2019.03.20 09:24
Frissítve: 2019.03.20 09:36

Budapest dugóban

Gál József, az LMP fővárosi képviselője március 2-i sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy pártja szerint a légszennyezettségre és a dugók elkerülésére a legjobb megoldás a behajtási díj bevezetése. A párt szerint a befolyt díjakból P+R parkolókat lehetne építeni, továbbá fejleszthetnék a tömegközlekedési hálózatot Budapesten, és ezek hatására csökkenhetne a levegőszennyezettség. A behajtási díj mihamarabbi bevezetése érdekében az LMP hamarosan benyújtja idevonatkozó törvényjavaslatát.
1. Rendben, az LMP permanens identitászavarában játsszon csak nyugodtan „parlamentesdit.” Egyáltalán nem biztos, hogy a többi ellenzéki párt odaáll a „dugódíjas” előterjesztés mögé, a kormányzó pártok reakciója viszont már most borítékolható. Értem én, hogy nagy bajban van a szövetségi kapitány nélküli LMP, és muszáj mondaniuk valami „sárkányosat”. Tavaly nyáron kitalálták, hogy a felfestett gyalogátkelőhelyeket (zebrákat) biztonságosabbá kell tenni. Ehhez – a Fővárosi Közgyűlés jóváhagyására számítva - akciótervet is készített a párt, amelynek alapeleme volt „a zebrák javítása, kiemeltté tétele, különösen az oktatási intézmények környékén”. Az ötlet fenomenális, az eredmény ismert. 
2. Célszerű, ha – nem túl eredeti - kezdeményezésükkel megvárják az őszi önkormányzati választás eredményét, hiszen jelenlegi főpolgármester-jelöltjük nem igazi favorit, inkább nevezhető az LMP Bayer Zsoltjának. Harsog, sérteget, minősít, káromkodik – csakúgy, mint újságíró kollégája. Ha persze győz Puzsér, akkor jöjjön, aminek jönni kell! Dugódíj és társai. És egész Budapest sétálni fog: járókerettel vagy anélkül. A tömegesen rendszeresített fiákerek menetrendje és útvonala pillanatnyilag nem tisztázott, de az biztos, hogy lótrágya lesz elég, amit akár közfoglalkoztatottak is gyűjthetnek. 
3. Komolyra fordítva. Mielőtt az LMP rapid módon bevezetné a fővárosban az újabb autóssarcot, ajánlom, hogy nézzenek körül Európában. Ismereteim szerint az 1 millió lakost meghaladó városok közül pillanatnyilag London, Róma és Milánó szed behajtási díjat. Puzsér közösségi oldalán Norvégia fővárosát állítja közlekedési példaképnek, amely viszont „csak” 650 ezres, gazdag, és fekvése miatt vízi közlekedése igen fejlett. Hozhatta volna Amsterdam és Stockholm példáját is, ahol kiterjedt sétálózónák vannak (nem dugódíj). Budapest méreteiben és szerkezetében jelentősen eltér az előbb említettektől. Pl.: Stockholm 14 szigetre épült, ezért a városon belüli komphajózás, illetve a vízi és légi taxi használata mindennapos. Mindettől függetlenül: természetesen tiszta szívvel pártolom a sétálóutcák hálózatának bővítését és Budapest intenzív parkosítását. De nem kényszerintézkedésekkel, hanem kertépítéssel! 
Addig is:
1. Egységesítsék – mondjuk jövőre - a fővárosi parkolási rendszert, és ha lehet, ne lopják el a milliárdos bevételek jelentős részét. Ha, ez sikerül, akkor a frissen érkező forrásokból próbáljanak meg hatalmas gépkocsi-várakozó helyeket építeni, elsősorban vasúti- és metrómegállók környékén. Gondolom, egy-két választási ciklus alatt a 3-as és a 4-es metróvonalak már Budapest határáig futhatnak.
2. Az sem lenne ördögtől való, ha a 10 év múlva Budapesten nem használnának robbanómotoros buszt, vontatót, szerviz- és teherautót, valamint taxit. Szeretem a jó példákat követni. De ha az állam nagyvonalúan belenyúlna a zsebébe (amit mi dagasztunk), és fogyasztói ároldalról érzékelhetően kedvezményezné az elektromos személyautók vásárlását (norvég példa, szabad követni), akkor biztosan elégedettebb lennék, és a levegő minősége is javulna.
3. Az LMP-s képviselők figyelmét bizonyára elkerülte az a tény, hogy az M0-ás gyűrű még mindig nem készült el. Dugódíjat akarnak teljes fővárosi ring nélkül? Nem tűnik ésszerűnek, nem is tartom erkölcsösnek. Elég nagy büntetés az, hogy Budapest nehezen elkerülhető, nem kellene indokolatlanul továbbsarcolni az autós társadalmat. Apropó: most fizettem be az éves gépjárműadóm felét, 18 ezer forintot. Mire is? 
Nem szakértő budapesti lakosként – de szülőként és nagyszülőként is - alapvetően érdekelt vagyok abban, hogy fővárosunk légszennyezettsége viszonylag gyorsan és érzékelhető mértékben csökkenjen. De ezt professzionális megoldásokkal kell elérni, nem kényszerképzetekkel kísért barkácsolással! Én lehetek aggódó laikus, a magukra szakpolitikusi mezt öltő képviselők és pártmegbízottak viszont nem.
Az LMP vezetői egy konszenzuson nyugvó, szakszerűen kidolgozott terv megvalósításával segítsék a város levegőjének tisztulását, és ne durva büntetéssel, önkényes korlátozással! Gondolják át a környezetbarát közlekedés feltételeit és hagyják abba a behajtási díjjal való fenyegetést! De mindezek előtt keressenek hiteles, higgadt és tárgyalóképes személyt főpolgármester-jelöltnek, aki képes egy koherens várospolitikai programot meghirdetni, népszerűsíteni. Őszig biztosan marad Tarlós István, a dugó, a zaj és a bűz. Hogy aztán mi lesz, senki nem tudja.
2019.03.20 09:23
Frissítve: 2019.03.20 09:36