Nyerészkedők

Rossz előjel az idei választásokra az adatvédelmi hatóság elnökének az a kijelentése, miszerint sem neki, sem elődjének, Jóri Andrásnak nem sikerült olyan visszaélést bizonyítania a választásokkal kapcsolatban, amilyenekről hírek jelennek meg a sajtóban.

Az idei két voksolásra ezek szerint megint jönnek a kéretlen politikai megkeresések, telefonhívások a szavazás előtt, a tucatszámra másolt ajánlóívek vagy a Kubatov-listaként elhíresült adatbázisok arról, hogy ki a szimpatizáns, a bizonytalan vagy az ellenség.

Ha valaki nagyon felhúzza magát ezen, tehet feljelentést, de csodára ne számítson. Maga Péterfalvi Attila állítja, hogy a választásokkal kapcsolatos adatvédelmi jogsértéseket szinte lehetetlen bizonyítani, az adatvédelmi hatóságnak meg amúgy sincs nyomozati jogköre. Mintha biankó csekket állítanánk ki a visszaélőknek. Aligha lehet utólag megmondani, hogyan került egy másik párthoz egy név vagy telefonszám, vagy hogyan került valaki egy számára ismeretlen tömörüléshez támogatónak. A tavalyi választás előtt még Péterfalvi Attila neve is ott virított a Hajrá Magyarország Párt ívén, pedig a pártnak sosem írt alá. Sok más helyen is kilógott a lóláb, sőt, néha az egész ló. Egyes pártok ajánlóívein ugyanabban a sorrendben követték egymást ugyanazoknak a választásra jogosultaknak az adatai, mint egy másiknál. Az akkor még működő Együtt jelöltje például két szervezetnek adott ajánlást, de a helyi választási bizottságtól kikért adatokból kiderült, hogy további 11 párt ívén is szerepelt a neve. Újpesten az egyik választási bizottsági delegált fedezte fel döbbenten a saját nevét az Origó Párt ajánlóívén. És ezek csak azok az esetek, amikor valaki tűzközelben volt, és utána járt a dolgoknak.

Most a nyerészkedők ideje következik, lehet a zavarosban halászni. A kamupártoknak támogatók kellenek, a nagyobbaknak meg adatbázisok. Jó eséllyel mindenki adata ott virít már egy vagy több párt listáján. Úgyhogy senki ne lepődjön meg azon, ha nemsokára felhívják innen-onnan, hogy ugye számíthatnak a szavazatára.