Paks 2 lehet az új Bős-Nagymaros

Publikálás dátuma
2019.03.13. 08:15
Az új blokkokat a Duna-víz mellett valószínűleg levegővel is hűteni kell
Fotó: Molnár Ádám / Népszava
“A tervezett paks 2-es blokktípus teljesítményének megfelelő méretű póterőmű-park felépítése ezermilliárdos nagyságrendű, erről azonban szó sem esik – hangsúlyozta Mártha Imre, az MVM egykori vezérigazgatója.”
Bár Mártha Imrének, mióta 2010-ben, kilenc év után menesztették az állami MVM éléről, hivatalosan nincs köze az energetikához – a távközlésben tevékenykedik -, a paksi bővítés kapcsán mégis rendszeresen kifejti „érte és nem ellene” aggódó véleményét. Az ismert szakértőket felvonultató, alapvetően atompárti Paksi Energetikai Kerekasztal előtt tartott minapi előadásában Mártha Imre alapvetően azt kifogásolta, hogy a részben irányítása alatt, több tízmilliárdos költséggel előkészített versenyt az Orbán-kormány 2014-ben „kidobta a kukába”. Jellemző, hogy – mint azt több más felszólaló is megerősítette – a Putyinnal kötött kormányszerződésről a pályázat előkészítésén dolgozó csapat „az újságból értesült”. Mártha Imre felhívta a figyelmet, hogy Oroszország közvetlenül a sürgős paksi megrendelés után csatolta el a Krím félszigetet: az ennek betudható nemzetközi kereskedelmi megszorítások ugyanis ezt követően már nem tették lehetővé a szerződést. A szakember sietett leszögezni: változatlanul bízik a nukleáris alapú áramtermelésben, szükségesnek látja a jelenlegi paksi blokkok ilyetén pótlását. Ugyanakkor saját praxisában nem véletlenül nem hallott még pályázat nélküli erőműberuházásról. Egy versenyben amellett, hogy az ajánlattevők vélhetőleg lehetőségeik határáig engednek az áron és növelnek a színvonalon, folyamatosan csiszolhatók a feltételek. Az ugyan – egyelőre - nem ismert, mi áll a kivitelezési szerződésben, de az láthatólag még a mostani, előkészítés szakaszban felmerül problémákat sem kezeli. Így például az oroszoktól a beruházásra kapott 3 ezer milliárd forintnyi hitel visszafizetésének kezdőidőpontja fix, az nem alkalmazkodik az esetleges - illetve már előállt - csúszáshoz. Az ellenőrző hatóságot vezető Fichtinger Gyula lapunknak adott nyilatkozatára hivatkozva nem érti, miként fordulhat elő, hogy az orosz fél jelenleg olyan tervekkel hozakodik elő, amik már a Paks 2 Zrt. szerint sem felelnek meg a magyar – és így EU-s – szabványoknak. (Mártha Imrével szemben ugyanakkor több helyi felszólaló is védelmébe vette a verseny nélkülözését, lényegesebbnek nevezve a megbízás szakmai színvonalát.) Elrettentő a finn példa: a helyi hatóság az ott tervezett orosz atomerőmű több kérelmét is visszautasította. Ennek tükrében Mártha szinte biztosra veszi, hogy amíg a finn hivatal nem adja ki az ottani létesítési engedélyt, addig Paks ügye sem halad. (A felszólalók között akadt, aki az esetleges verseny során szóba jöhető többi kivitelező - például a francia EDF vagy az Areva – épülő atomerőművének csúszását és költségemelkedését hozta fel. Mártha elismerte, hogy Oroszországban már üzemel Paks 2 mintaerőműve, de szerinte ennek terveit mindenképp igazítani kell a magyar és uniós szabványokhoz, illetve, ellentétben a nyugati cégekkel, a Roszatomnak az EU területén nem üzemel mintafejlesztése.) Mártha szerint e szabályozatlanságok további csúszás lehetőségét rejtik magukban. Úgy érzi, hogy korábbi, erre figyelmeztető nyilatkozatait ma már a kormány illetékesei, így Süli János Paks 2-ügyi tárca nélküli miniszter is elismerik. (Igaz, Süli János legutóbbi, Mártha Imréről szóló nyilatkozata szerint egykori MVM-beli főnöke "eltávolodott az energetikától".)  A jelenlegi és tervezett nukleáris blokkok hűtése kapcsán felelevenítette: 2010 előtt, a Paksi Atomerőmű élére általa kinevezett Süli János is rendszeresen jelezte a számára nyaranta, hogy „baj lehet", ha a Duna tovább melegszik, vagyis vissza kell fogni a termelést. Teljesen elképzelhetetlennek tartja, hogy ilyen helyzetben a jelenlegi négy, összesen 2 ezer megawatt (MW) méretű paksi blokk mellett a tervezett további két, egyenként 1200 MW hűtésére a Duna alkalmas lenne. Határozottan úgy véli, hogy az új egységet a víz mellett levegővel is hűteni kell. (Egy felszólaló szerint az oroszok ezt a problémát már megoldották, csak az anyag nem nyilvános. Süli János nemrég egy parlamenti válaszában szintén úgy fogalmazott: a hűtés megfelelő megoldása a fix ár része.) Mártha komoly tennivalókat lát a Paks 2-es fejlesztés társadalmi elfogadásában is. Míg a jelenlegi blokkok élvezik a többség támogatását, addig – szerinte – a fejlesztés kapcsán a legtöbben ingadoznak. Ha a kabinet nem igyekszik meggyőzni a társadalmat, az könnyen egy új Bős-Nagymarosba torkollhat. De Ausztriában is akadt példa arra, amikor egy rendkívüli költségekkel már megépült erőművet évtizedes távlatban egy nagyobb társadalmi fordulat nyomán be sem indítanak. Úgyszintén szerencsétlen körülménynek látja, hogy a magyar kormány az uniós engedély fejében vállalta Paks 1 és 2 teljes szétválasztását. Ez ugyanis szükségtelen szakmai versengést, rivalizálást, feszültséget szül. A felszólalók osztották álláspontját. Bakács István egykori MVM-vezér azt reméli, néhány év múlva ez a pont Brüsszellel újratárgyalható. Mártha zárásként is azt hangsúlyozta: reméli, hogy még jelen lehet Paks 2 átadásánál, ami nem egy pénzügyi, tervezési, műszaki és kivitelezési hibák tömkelegét magán viselő torzó lesz. Az utolsó megszólaló úgy vélte: lehet csúszás, mert a beruházásra leginkább leselkedő veszély a sietség. Ezt osztatlan taps fogadta. (Igaz, a Paks 2 részéről senki nem vett részt az eseményen.)   

Eltiltották magukat az üzemidő-hosszabbítás vizsgálatától

Az atomerőműblokkok meghosszabbított üzemidejének további hosszabbítására a hatályos jogszabályok nem adnak lehetőséget - közölte Tóth Bertalan írásbeli kérdésére Cseresnyés Péter, az illetékes innovációs és technológiai tárca parlamenti államtitkára. A szocialista pártelnök az iránt érdeklődött, a kormány végzett-e vizsgálatokat a jelenlegi paksi blokkok élettartamának most engedélyezett, húsz éves kinyújtásán túli meghosszabbítása ügyében, kérve az esetleges elutasító válasz indoklását is. Érvelésében - Mártha Imre szavaira rímelve - emlékeztet, hogy miközben a paksi blokkok jelenlegi tervezett élettartama 50 év, addig a jelenlegi atomerőművek üzemidejét a technológiai fejlődés nyomán immár 60 évre tervezik, illetve hallani 80 évről is. Cseresnyés Péter ugyanakkor arra nem tért ki, hogy ha a törvények most éppenséggel tiltják a további élettartam-hosszabbítás lehetőségeinek vizsgálatát, a Fidesz-KDNP miért nem módosítja a vonatkozó jogszabályt. Az államtitkár mindössze annyit fűz hozzá, hogy a tilalom miatt az üzemidő további meghosszabbításának lehetőségét és annak felmerülő költségeit az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. nem vizsgálta.

Nem szabad egyidejűleg működtetni a két atomerőmű blokkjait

A tanácskozáson élesebb vita leginkább Mártha Imre ama meglátása kapcsán alakult ki, hogy a jelenlegi és a tervezett blokkokat már csak kereskedelmi alapon sem szabad egyidejűleg működtetni, hisz ennyi áram szerinte eladhatatlan. Tombor Antal korábbi MVM- és Mavir-vezér arra hívta fel a figyelmét, hogy a fogyasztási csúcsok egyre feszegetik a magyar erőműrendszer korlátait, ami akkor is nemzetstratégiai ügy, ha a hiány külföldről pótolható. Magyarországon ugyanis üzemkész állapotban kell tartani egy esetleges teljes behozatali stop esetén negyed órán belül indítható erőműveket. Mártha szerint a paksi egység úgynevezett alaperőmű, ami kevéssé alkalmas az igényhullámzások szerinti fel- leszabályozásra. Erre hagyományosan gáztüzelésű erőművek alkalmasak. Tombor Antal ugyanakkor jelezte, hogy eme lehetőség iránt nincs érdemi befektetői érdeklődés: jóval kisebb gondnak tartja, ha sok az áram, mint ha nincs. Úgy véli, befektetői érdeklődés híján az államnak kötelessége megfelelő erőműparkot kiépíteni. Mártha Imre alaposan megvizsgálná a jelenlegi, a most eldöntött 20 éves élettartam-hosszabbítás után 2031-2037 között leálló paksi blokkok további élettartam-hosszabbítási lehetőségeit. Arra hivatkozva, hogy maga a Roszatom 60, de az Egyesült Államok már a 80 éves élettartam lehetőségeit is vizsgálja, hazaárulásnak tartaná, ha bárki csak Paks 2 felépítése miatt állítaná le a rendkívül olcsón termelő jelenlegi egységet. Számításai szerint minden évnyi hosszabbítás közel kétszázmilliárdos többletbevételt hozna. Miközben a felszólalók – például Bakács István – szerint is vizsgálható a további néhány éves élettartam-hosszabbítás. A lehetséges többletköltségek kapcsán arra is felhívta a figyelmet, hogy a szabályok szerint Magyarországon a legnagyobb erőműblokk méretének megfelelő tartalékot kell tartani. Ez jelenleg a mai paksi blokkok mérete, vagyis 500 MW. A fejlesztéssel ugyanakkor az érték 1200 MW-ra nő. Ekkora méretű póterőmű-park felépítése – tekintve, hogy ez a tervezett paksi blokkok fele - szintén ezermilliárdos nagyságrend. Erről azonban szó sem esik.

Szerző
Frissítve: 2019.03.13. 10:36

Amikor már az új sem a régi

Publikálás dátuma
2019.03.12. 11:00
A gyengébb anyagminőség ellenére is sokat emelkedett az alkatrészek ára
Fotó: Vajda József / Népszava
Nem legenda, valóság, hogy bevált márkák új szériái rövidebb ideig használhatók, mint elődjeik. Ezzel nemcsak bosszúságot okoznak a gyártók, de a pénzkidobás mellett az elektronikus hulladék is egyre halmozódik.
A fogyasztóktól és a szakemberektől is egyre gyakrabban hallani, hogy bizonyára a kárát lájuk, ha ki kell cserélni valamit, mert hiába veszünk újat az ugyanolyan márkájú és típusú termékből, nem biztos, hogy pótolni tudja a jobb minőségű elődjét. - A csempézés miatt fölösleges kicserélni a zuhany-csaptelepet, nincs annak semmi baja, én a maga helyében nem tenném, már csak azért sem, mert ehhez fogható minőségűt ma már nem lehet beszerezni – tanácsolata a vízvezeték-szerelő a fürdőszobáját felújítani szándékozó megrendelőnek. Ezzel a problémával mi is naponta találkozunk – jegyzete meg egy szombathelyi kisgép-szerviz vezetője, amikor ügyfele panaszkodott, hogy az ugyanolyan, de a régi kerti szivattyúja mennyivel tovább működött, mint az, amit most hozott javíttatni. Ráadásul a most meghibásodottat nem is érdemes megcsináltatni, mivel az alkatrészre, valamint a munkadíjra együtt majdnem annyit kell kifizetni, hogy abból már egy új szivattyút is vehet. - Ezt nevezik tervezett avulásnak – jelentette ki Kovács Ferenc, az Európai Autószervizek Magyarországi Egyesülete (EME) elnöke, ami alatt azt értik, hogy az előre megszabott üzemóra után jön a meghibásodás, aminek a tényleges okát senki nem tudja bizonyítani. Nemrég egy Panasonic kamerával járt így, amit kénytelen volt végül kidobni, mert nem lett volna kifizetődő megjavíttatni. Szerinte pontosan ez a helyzet az autók alkatrészeivel is, és nem csupán az utángyártottal, hanem az eredetivel is, mert a gyártók elsődleges célja a profitnövelés. Ennek kapcsán megemlítette, hogy most már közszájon forog a haszon maximalizálásának egy egészen extrém formája. Állítólag bizonyos gyárak képviselői sorra járják a bontókat, és egymás után kutatják fel a hosszú élettartamú, 20-25 éves alkatrészeket, hogy ezeket azután gyengíthessék. Ezzel silányabb minőségű anyagból, könnyebb és valamivel olcsóbb alkatrészek készülnek. Így egy-egy modellen - amiből több százezer hagyja el a gyárat - minimális haszon mellett is igen sok pénzt lehet keresni. Azt senki ne gondolja, hogy ahol ezt netán megteszik, ott engedélyt adtak rá, mint ahogy annak is igen kicsi a valószínűsége, hogy az egész alaptalan feltételezés. Hisz tudjuk a kisebbeket 150, a nagyobb autókat pedig nagyjából 300 ezer kilométernyi futásteljesítményre tervezik, ezután már nem gazdaságos a javításuk. A behozott külföldi autók között sok ilyen van, ez azonban későn derül ki, mert a visszatekert kilométeróra nem ezt mutatja. Aki befürdik a kocsijával, az eladja, így a jármű egy év alatt akár háromszor is gazdát cserélhet. A múlt évben emiatt rekordot döntött a hazai adásvételek száma. Egyébként a gyengébb anyagminőség ellenére is, sokat emelkedtek a szervízdíjak mintegy 70 százalékát kitevő alkatrészárak. - A járműiparban fontos törekvés az autók élettartamának csökkentése – állítja Meiszter Zsolt, gépjárműszakértő mérnök, aki nincs egyedül a véleményével. Legutóbb egy hazai tengelykapcsoló gyár mérnökétől hallotta, hogy tudnának 500 ezer kilométeres futásteljesítményre is kettős tömegű lendkereket tervezni, csakhogy nem kell, mivel a gyár külön kérése, hogy az alkatrészt 200 ezer kilométerre méretezzék, és ne többre. Érdekes, az ilyen jellegű változtatások ellenére az árak egyáltalán nem csökkennek, hanem inkább nőnek. Egyébiránt úgy tűnik, hogy a konstruktőrök helyett ma már inkább a közgazdászok tervezik az autót, mert a gyártásra fordítható pénzek folyamatos csökkentésével egyre jobban megkötik a mérnökök kezét, hogy ezzel is a profitot növeljék. Abban, hogy ez lehetséges, az autósok is hibásak. A többségnek csak a karosszéria, az autó-multimédia, vagyis a látványkirakat a fontos, de arról egy szó sem esik, hogy a műszaki tartalom összességében egyre szegényesebb lesz. Fontosnak tartottuk, hogy a Magyar Járműalkatrészgyártók Országos Szövetsége (MAJOSZ) is reagáljon az alkatrészek gyengébb anyagára és a rövidebb élettartamra vonatkozó állításra, de hiába, mert bár megígérték, mégsem érkezett válasz. Szűcs György, az Országos Fémipari Ipartestület (OFI) elnöke egyetértett azzal, hogy a felvetett gond létezik a magyar gazdaságban. – A leginkább aggasztó jelenség az, hogy nagyon sok termék minőségi ellenőrzés nélkül kerül a piacra – hangsúlyozta. Tudniillik pont ezáltal olcsóbb annál, mint ami a szabályokat betartó, a szükséges engedélyekkel is rendelkező, továbbá a minőségre is kényesen ügyelő, tisztességes vállalkozók keze alól kerül ki. Ezen a téren előrelépést remél. Azt, hogy anyagon spórolnának a gyártók, csak az utángyártott alkatrészeknél tudja elképzelni, mivel a gyártmány elkészítésére vonatkozó előírások kevésbé szigorúak, és az üzemek többsége nem alkalmas arra, hogy az eredeti gyártásához szükséges feltételeknek eleget tegyen. Kitért arra is, hogy anyagot olyan kereskedőtől ajánlatos venni, aki minőségi tanúsítvánnyal rendelkezik. - A fogyóalkatrész viszonylag gyorsan tönkremegy, aminek megvan az ajánlott csereperiódusa, ám az nem mindegy, hogy ténylegesen mennyi ez az időtartam – magyarázta Mayer Gergely, az Elektromosipari Magánvállalkozók Országos Szövetsége (EMOSZ) elnöke, akit leginkább a pár száz forintos falikapcsoló dühít, mert aki ezt megveszi, annak célszerű mindjárt kettőt kosarába tenni, mert az egyiket hitvány minősége miatt jobbára ki kell dobni. Amikor egy laikus saját maga akarja beszerezni az anyagot, és ragaszkodik az olcsóhoz, könnyen járhat úgy, hogy neki a végén ez lesz a drágább. Azt senki ne higgye, hogy például a kapcsolók minőségét egyenként ellenőrzik, legfeljebb a legyártott mennyiség egy-két százalékát, és hogy ez mennyire így van, azt az utólagos mérések jól bizonyítják. Szomorú, hogy a hibás termékeket nagy számban is lehet forgalmazni.      Egy kereskedelmi szakértő név nélkül elmondta: a probléma mögött a gyártók érdeke húzódik meg, amit azzal magyaráznak, hogy a gyors technikai fejlődés miatt nem érdemes hosszú időre tervezni. Hiszen az új műszaki megoldások gyorsan elavultak lesznek. Ezért valóban rövidebb a fogyasztási cikkek élettartama. Ha a gyártó nem követné a trendet, és továbbra is tizenöt évre tervezne, akkor a vevő a kényelmi szempontoknak jobban megfelelő újdonságot máshonnan szerezné be. Marad tehát a gyengébb minőségű termék, kicsit olcsóbban, amitől gyorsan megválunk, ezáltal pörög a piac, ami azt jelenti, hogy a gyártók is elérték legfontosabb céljukat.    

Elárasztja a világot a hulladék

A tartós és könnyen javítható elektronikai eszközök előállítására próbáljuk rávenni a gyártókat, hogy ne kelljen a készülékeket folyamatosan újra cserélni. Mert nemcsak elárasztja az e-hulladék a világot, hanem megannyi társadalmi igazságtalanságot is előidéz – mondta el a Népszavának Simon Gergely, a Greenpeace Magyarország regionális vegyianyag-szakértője. Mekkora az évente keletkező és komoly veszélyt jelentő hulladék mennyisége? A kisméretű IT-termékekből minden évben több millió tonna képződik, és ennek a mennyiségnek még az ötödét sem sikerül újra hasznosítani. Az elmúlt évtizedben majdnem tízmilliárd okostelefont gyártottak. A pár évig használható elektronikai eszközök szinte elborítanak bennünket, ami óriási pazarlás. Az ilyen irányú fejlődés fenntarthatatlan. Közben a világ fejlett országaiból illegálisan, évente 250 ezer tonna leselejtezett számítógép, mobiltelefon, klímaberendezés és más e-szemét köt ki az afrikai ország, Ghána fővárosában, a világ legnagyobb digitális szemétdobján, ahol ez ökológiai katasztrófát okoz. Hogyan lehet ilyent csinálni, amikor a Bázeli Egyezmény ezt tiltja? A gazdaságilag fejlett államokban keletkezett veszélyes hulladékot, valóban nem lehet lerakni fejlődő országokban. Akkor viszont igen, ha az e-hulladék exportjának célja a különböző eszközök helyreállítása, és az újrahasznosítás. Igen ám, csakhogy Ghánában, Nigériában és több más afrikai államban a helyi technológiai fejlettség mértékét jóval meghaladó mennyiségű az elektronikai szemét, ezért nem szabadott volna engedélyezni a bevitelt, és mégis megtették. Ez azt jelzi, hogy a nemzetközi jogszabály megszeghető. Milyen eredményt hozott az a nemzetközi kutatás, amelyben a Greenpeace Magyarország is részt vett, és uniós országokban nyomkövetővel kísérték végig a kidobott elektronikus szemét útját? A Magyarországon megjelölt eszközök közül mindegyik az unión belül maradt. Csak nálunk nem észleltek exportot, pedig tíz országot vizsgáltak. Egyébként a 314 GPS-el ellátott elektronikai cikk 6 százalékát, vagyis 19-et exportáltak, ebből 11-et illegálisan. Ha ezt kivetítjük az Európai Unió teljes elektronikaihulladék-mennyiségére, kiderül, hogy évente 352 477 tonna uniós e-hulladék jut el illegálisan fejlődő országokba. A kidobott kütyük csak 17 466 nagyméretű konténerben férnének el, teherautóra rakva pedig 401 kilométer hosszú kocsisor kígyózna az úton.  - S.H.L. 

Harmadolt élettartam

Kispál Edit, a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége szóvivője jóformán naponta találkozik olyan fogyasztókkal, akik jogos panasszal fordulnak hozzá. Bizonyítékok révén kiderül, hogy a később vett ugyanolyan márkájú és típusú termék legfeljebb négy-öt évig jó, ellenben az, amit lecseréltek tizenöt évig tökéletesen megfelelt. Ráadásul meghibásodáskor, volt hozzá alkatrész. A korábbi szabályozás szerint ugyanis a gyártó nyolc évig köteles volt tartalék alkatrészt biztosítani, de ez a jogszabály 2003-ban megszűnt. A jelenleg hatályos előírás szerint garanciális javításnál csak új alkatrészt lehet beépíteni, ha nincs, akkor muszáj kicserélni a tartós fogyasztási cikket. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a jótállási, vagy a szavatossági idő lejárta után elromlott háztartási gépeket általában nem lehet javítani, aminek alkatrészhiány az oka. Ezen a helyzeten a gyártók, legalábbis a jelek szerint nemigen akarnak változtatni. Egyre inkább elfogadott az a tendencia, hogy mindenből az újat vegyük meg, a régit pedig dobjuk el, hogy aztán azzal mi lesz, az már kevésbé érdekes.

Nincs demokrácia sajtószabadság nélkül

Publikálás dátuma
2019.03.08. 12:00
Már több mint két hónapja minden hétvégén demonstrálnak Szerbiában
Fotó: OLIVER BUNIC / AFP
Mind több országban vonulnak az utcára a média függetlenségét követelve. A megmozdulások azonban eddig nem hozták meg a remélt eredményt.
A Balkán mintha kezdene magára találni. A félsziget országaiban az emberek egyre kevésbé fogadják el azt, hogy a hatalom azt tesz a médiával, amit akar. Ugyanakkor a probléma nem csak a régió országait érinti, hanem olyan államokat is, amelyek már több mint egy évtizede az Európai Unió tagjai. A hamburgi Spiegel legutóbbi számában arról írt, az újságok halála a demokráciát is veszélyezteti. A lap költői kérdése így hangzott: „Mennyi zsurnalizmusról mondhat le egy demokrácia?” Ez a dilemma az Egyesült Államokban is felmerül, ahol Donald Trump elnök folyamatosan hiteltelenné akarja tenni az őt bíráló médiát. A balkáni közvélemény magára találása azért nagy szó, mert e társadalmakat a délszláv háborúk óta sokat bírálták, amiért túl megengedők a mindenkori, a demokráciát nem éppen tisztelő kormányzattal szemben. SZERBIÁBAN már több mint két hónapja tüntetnek minden szombaton, egyebek mellett a hiteles tájékoztatásért. Ana Brnabic kormányfő, illetve a szerb elit felettébb rossz néven vette, hogy a Freedom House idei jelentésében „részben szabadra” minősítette vissza a szerb média függetlenségét. Pedig éppen ezt kifogásolják a tüntetők is, úgy vélekednek, hogy a közszolgálati média, az RTS televízió a kormány szócsövévé vált Aleksandar Vucic elnök vezetése alatt, s  szinte egyáltalán nem számol be az ellenzéki politikusok megnyilatkozásairól. A Freedom House listáján a demokrácia tekintetében Szerbia mondhatta magáénak az egyik legnagyobb zuhanást Nicaragua, Tanzánia, illetve Venezuela mellett.  Független médiumok természetesen vannak az országban, de az állam, vagy a kormányhoz köthető oligarchák tulajdonában lévő médiaházak rendkívüli elfogultak. A szerb kormány jelentős összegeket költ a médiára, saját sikereinek népszerűsítésére. Orosz, illetve török mintára kormányhoz közeli vállalkozók vásárolják fel a televíziós csatornákat, amint ez nemrégiben a B92 utódával, az O2 televízióval történt. Az oknyomozó újságírás szinte kiment a divatból az újságírók elleni politikai és gazdasági fenyegetések miatt. HORVÁTORSZÁGBAN múlt szombatra szervezett tiltakozó megmozdulást a helyi újságírószövetség. A szervezet szerint folyamatosan korlátozzák a média szabadságát. A nemzetközi újságírószervezet, a Riporterek Határok Nélkül szerint a korrupciót, a háborús bűnöket, a szervezett bűnözést feltáró újságírókat gyakran fenyegetik, s lejárató kampányok áldozataivá is válnak. A horvát törvények szerint a „köztársaság lejáratása” is bűnügynek számít, ráadásul ennek értelmezése meglehetősen tág.  Miközben a kormányzat azt állítja, az országban teljesen szabad a média, független újságírók szerint a jobboldali Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) uralta kabinet álhíreket terjeszt a politikai ellenfelek lejáratására. Különösen az utóbbi két évben durvult el a helyzet. A Horvát Újságíró Szövetség (HND) elnöke, Hrvoje Zovko egyenesen úgy vélekedett, hogy sosem látott üldözésnek vannak kitéve az újságírók és a média képviselői. A múlt szombati tüntetésen is többek között azt követelték, hagyjon fel a hatalom azzal a gyakorlattal, hogy perek indításával helyezi nyomás alá az újságírókat. Jelenleg elképesztően sok, összesen 1160 bírósági eljárás zajlik, s mintegy 300 ezer eurónyi összeget követelnek az újságíróktól. Különösen sok eljárást indít a horvát állami média, a HRT: összesen 36 újságírót fogott perbe, akiktől 2,2 millió kunát követel. A helyi törvények értelmében az újságírókat akár egész éves fizetésük megvonásával is sújthatják, akár abban az esetben is, ha pontos, a tényeknek teljességgel megfelelő információt tesznek közzé.  MONTENEGRÓBAN néhány hete demonstrálnak a demokráciáért, a megmozdulások résztvevői a – a szerb tüntetőkhöz hasonlóan – azt követelik, hogy a közszolgálati televízió hitelesen számoljon be a belpolitikai történésekről. Milo Djukanovic elnököt, aki már majdnem 30 éve áll az ország élén, az emberi jogok lábbal tiprásával, a médiaszabadság csökkentésével, a társadalom minden szegmensét átható korrupcióval vádolják. 2016 végén módosították a közszolgálati rádiózásról és televízióról szóló törvényt, amely 2017 szeptemberében lépett életbe. A cél az RTCG függetlenségének biztosítása volt, ebből azonban nem sok valósult meg. Itt sem ritkák az újságírók elleni verbális és fizikai támadások. Utóbbira 2004 óta 76 eseten volt példa. Mint a Freedom House jelentésében közölte, nagy részüket mind a mai napig nem tárták fel. Nagy visszhangot keltett a Vijesti című lap oknyomozó újságírója, Olivera Lukic elleni tavaly májusi támadás: saját otthona előtt okoztak súlyos sérüléseket neki.  

Magyarország sereghajtó lett

Azt már nemcsak a magyar ellenzék és ellenzéki újságírók állítják, hogy bajban a magyar sajtószabadság, s bár hazánk EU-tagország, sok tekintetben egyre inkább Oroszországra és Törökországra hasonlít. Magyarország minden nemzetközi elemzés szerint egyre autokratikusabbá válik. A Freedom House és a Riporterek Határok nélkül értékelésében az Orbán-kormány regnálása idején - 2010-2018 között - hazánk majd 50 helyet zuhant a sajtószabadság  rangsorban. Tavaly már csak a 73. helyet foglaltuk el a vizsgált 180 állam között. Ez a helyezés annak tükrében még ijesztőbb, hogy például Szlovákia a Kuciak-gyilkosság nyomán felszínre került anomáliák következtében tíz helyet rontott, de még így is a 27 helyen áll. Régiónk országai közül Csehország 21, Szlovénia 23, Ausztria 24, Szlovákia 27, Lengyelország 34, Románia 38, Horvátország 44, Szerbia pedig 49. helyen áll, mindegyik sokkal előbb nálunk. Az Európa Tanács fel is szólította a magyar hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a szabad sajtót, ami azért különleges, mert ilyen típusú felszólításokat nem uniós országokhoz szoktak intézni. Az idei értékelés vélhetően még rosszabb lesz, hiszen tavaly év végén jött létre az a médiaholding, amely szinte a teljes vidéki médiát és a kormányközeli médiát egy kézbe koncentrálta és gyakorlatilag kormányzati felügyelet alá vonta. Miközben a szomszédos országokban folyamatosak a tüntetések, Magyarországon a romló helyzet ellenére gyakorlatilag eltűnt az második Orbán-kormány megalakulása után létrejött Egymillióan a sajtószabadságért mozgalom is.  

Végre ébredezik Európa

Daphne Caruana Galizia máltai oknyomozó újságíró 2017 októberében történt meggyilkolása, majd a szlovák Jan Kuciak és menyasszonya 2018 februári kivégzése fordulópontot hozott. A sajtószabadság kérdésével foglalkozó nemzetközi szervezetek már a 2017 tavaszán kiadott éves értékelésben jelezték, hogy nagy a baj, 13 éves mélypontra került a véleménynyilvánítás és az információ szabadsága, de a két tragikus esemény kellett ahhoz, hogy a vészcsengő döntéshozói szinten is megszólaljon. Addig az aggasztó számok ellenére – csak 2017-ben 78 újságírót és 312 jogvédőt öltek meg világszerte és 326 újságírót börtönöztek be - Európa abban ringatta magát, hogy mindez csak a harmadik világ országait, illetve Törökországot és Oroszországot érinti. Az idén februárban viszont az Európa Tanács is kimondta, hogy a második világháború óta nem volt ilyen törékeny helyzetben az európai sajtószabadság, a helyzet javításához mielőbbi határozott politikai intézkedésekre van szükség. Európa immár hivatalosan is rádöbbent, nem csak arról van szó, hogy több támadás és fenyegetés éri az újságírókat, s az EU tagországaiban is történhetnek maffiaszerű újságírógyilkosságok, hanem immár egyre több európai országban születnek a szabad sajtó működését korlátozó intézkedések, s a közszolgálati média egyre erősebb kormányzati kontroll alá kerül. Mindennek következtében torzul a médiapiac, fokozódik az újságírók és sajtótermékek ellehetetlenítése, a tulajdonosi és tőkekoncentráció egyes kelet-közép-európai uniós tagországokban is – elsősorban Magyarországon, Lengyelországban, Horvátországban és Bulgáriában – már konkrétan fenyegeti a sajtó sokszínűségét, függetlenségét és kiegyensúlyozottságát. A sajtószabadság hanyatlásának hátterében pedig az “erős vezetők” politikája áll. Uniós szinten megtörténtek az első lépések. A Bizottság javaslatot készített a tagállamok újságíróit és forrásaik kötelező jogi védelmét szavatoló intézkedésre. Az EP szintjén pedig felmerült az újságírókat elbátortalanító tagállami jogi eljárásokat korlátozó közös uniós jogalkotás szükségessége, illetve a határokon átnyúló oknyomozó újságírói projektek uniós finanszírozásának szükségessége. Egyelőre nem tudni, hogy a 2020 utáni uniós büdzsében lesznek-e erre állandó források. 

Nem adják fel

Jan Kuciak és menyasszonya meggyilkolása fejre állította a szlovák politikai életet. Belebukott nemcsak a regnáló  kormány, hanem a szlovák politikát évtizedek óta meghatározó Robert Fico is. Vagyis leválthatatlannak, elmozdíthatatlannak hitt közszereplőknek kellett távozniuk és gazdasági háttérországukból is buktak le, kerültek rácsok mögé, vagy eljárás alá fontos szereplők. Ehhez azonban kellett a lakosság kiállása is, az az egész országra kiterjedő tüntetéshullám, amely a Fico lemondásáig tartott. Bár még nincsenek meg a gyilkosság tettesei és konkrét megrendelői, a nyomozás folyik, létrejött a Kuciak nevét viselő oknyomozó központ és a hatóságoknak azért is felelniük kell, mert kiderült, hogy még Kuciak meggyilkolása előtt a gazdasági rendőrség nyomozást indított ellene és mintegy 20 újságírót világítottak át törvényellenesen. A fiatal újságíró meggyilkolásának évfordulóján, február végén újra tömegek vonultak utcára a sajtószabadság védelmében.