Haza, Szeretet, Európa

Az európai közösség – és benne Magyarország – jövőjét illetően még soha ilyen nagy tétje nem volt európai parlamenti választásoknak. A május 26-i nap kétségkívül sorsfordító lesz, közvetlenül befolyásolja gyermekeink, unokáink jövőjét. Orbán Viktor és a Fidesz rövidtávú célja az, hogy többségbe kerüljön az általa képviselt illiberális ideológia Európában, és ezzel zsarolni tudja a közösséget; hosszútávú célja pedig az, hogy amennyiben nem tudja saját képére formálni az Uniót, akkor Magyarországot kivezesse onnan.
Az európai projektet a szétesés határára lökheti, ha az Európa-ellenes populisták előretörnek a választáson – ezért a demokratáknak minden eszközzel meg kell akadályozniuk, hogy többségbe kerüljenek. Schöpflin György fideszes EP-képviselő egy interjúban óvatlanul elismerte, hogy amennyiben Orbánéknak nem sikerül a saját képükre formálni az európai rendszert, úgy készek akár a szélsőségesekkel is egy olyan „blokkoló kisebbséget” alkotni, amely megakadályozhatja a fontos ügyek – például az Unió költségvetésének – elfogadását.
Május 26-án arról kell döntenünk, hogy milyen Európában képzeljük el gyermekeink és unokáink jövőjét: egy gyűlölködő, gazdasági válságba zuhanó Európát hagyunk rájuk, vagy egy együttműködő, szolidáris emberközpontú Szociális Európát? Mi ez utóbbit akarjuk, ez utóbbit kínáljuk. A Magyar Szocialista Párt listája és európai programja világos alternatívát mutat az orbáni rezsimmel szemben. A pártelnök listavezetői szerepe egyértelműsíti a választás kiemelt jelentőségét, és szimbolizálja a szocialista közösség egységét és erejét. A listánkon szereplő fiatalok (Kálló Dániel, az Országos Diákparlament volt szóvivője vagy épp Mester Barnabás, a Radikális Európai Demokraták mozgalmának alapítója) az MSZP nyitottságát és összefogásra való képességét bizonyítják. Korábbi uniós biztosaink (Kovács László, Andor László) pedig egyszerre jelenítik meg a szakértelmet és az MSZP befolyását az európai térben. Programunk és listánk világosan bizonyítja: igenis lehet eredményesen képviselni a magyar érdekeket Európában és az európai értékeket Magyarországon.
Haza, Szeretet, Európa – erre a hármas egységre épül az MSZP európai víziója, hiszen három a magyar igazság. Haza: mert első a magyar érdekek kérlelhetetlen és hazafias képviselete az Unióban. Szeretet: mert elég a Fidesz gyűlöletkeltéséből, a nemzet megosztásából. És Európa: mert hazánk és kontinensünk jövője csak egy erős Európában biztosítható. Mi az elitek Európája helyett az emberek Európáját ajánljuk. Egy olyan Szociális Európa vízióját, amely az embert állítja a középpontba és biztonságot, széleskörű jogokat, szolgáltatásokat garantál a polgárainak.
Olyan Európai Uniót akarunk, amely a nemzetközi nagyvállalatokkal szemben a munkavállalók érdekeit képviseli – ahol egy egységes európai Munka törvénykönyve garantálja a dolgozók jogait, így senkit sem kényszeríthetnek például egy tagállami törvénnyel rabszolgamunkára. Olyan Európai Uniót akarunk, ahol senki sem él a létminimum alatt, ezért ki fogjuk alakítani az európai minimálbér megfelelő rendszerét. Olyan Európai Uniót, amely tisztességes szociális bérlakás programmal támogatja a fiatalokat azért, hogy eladósodás nélkül kezdhessék meg az önálló életüket. Olyan Európai Uniót akarunk, amely európai szintű egészségügyet garantál minden polgárának, így a magyaroknak is. Olyan Európai Uniót akarunk, amely kiemelten foglakozik a klímapolitikával, a jövőbe történő befektetéssel, és a versenyképesség érdekében nem csökkenti a kohéziós- és agrártámogatásokat. Olyan Európai Uniót, amely közös megoldások révén képes megvédeni polgárai és határai biztonságát, de képes megőrizni a belső határnélküliség európai vívmányát is.  Olyan Európai Uniót akarunk, amely megakadályozza a fejlesztési pénzek lenyúlását, és nem hagyja következmények nélkül a lopásokat. Olyan Európai Uniót, amely tovább halad a mélyebb integráció útján, és olyan európai Magyarországot, amely mielőbb bevezeti a közös fizetőeszközt, az eurót.
Mi, európai szocialisták képesek vagyunk ezt megvalósítani, szemben az erejét és teret vesztett orbáni politikával. Brüsszelben "balliberális diktatúra” van, állítja a Fidesz. Ezzel szemben a valóság az, hogy az uniós intézmények mindegyikét jobboldali-néppárti vezetők irányítják hosszú évek óta, azaz Orbán Viktor párttársai vezetik az Uniót. Ha tehát a Fidesz le akarja váltani a „brüsszeli elitet”, akkor saját magával és párttársaival kell kezdenie.
Mi azt mondjuk: itt az ideje, hogy baloldali, szociális fordulat menjen végbe Európában. Ezért támogatjuk Frans Timmermanst az Európai Bizottság következő elnökének. A jobboldali populizmus helyett itt az ideje a Szociális Európának. Májusban lehetőség nyílik megroppantani a rezsimet. A kérdés, hogy a narancsuralom rabjai legyünk vagy szabad európaiak? Ez a kérdés, válasszatok május 26-án!
Szerző
Ujhelyi István
Frissítve: 2019.03.14. 08:52

Mind a 365 napot!

Ha március 8., akkor nemzetközi nőnap. Nagyon nem szeretem, nagyon ellenzem. Egy rég jelentőségét veszített, mert immár beteljesült kívánságra, vagyis a nők választójogára alapozott megemlékezésnek a napja. Sokaknak kedves nap persze, mert igencsak jó üzlet a virág- meg a csokoládé-kereskedőknek. De kérdem, mire jó, mit ünnepelnek e napon? 
Ma már a nők nemcsak a fejlett országokban, hanem a világ legtöbb államában - leszámítva egyes iszlám országokat - jogilag a férfiakkal azonos lehetőségekkel bírnak. Nyilvánvaló azonban, hogy bár jogilag fennáll az egyenlőség, az nem mindig érvényesül a napi gyakorlatban, annak ellenére, hogy ma már a nők lehetnek akár miniszterek, miniszterelnökök, államelnökök, óriásvállalatok vezetői is. 
Természetesen más kérdés, hogy a többnyire alkotmányokban rögzített alapjogok a gyakorlatban, a társadalom egészében mennyire érvényesülnek. Például hazánkban. Mekkora nálunk a nők aránya a közélet vezető pozícióiban, a vállatok élén, az oktatási intézmények vezető beosztásaiban? Mennyire érvényesül az egyenlőség joga a bérek-fizetések tekintetében, sőt a családokban is? Nos, a helyzet igencsak távol esik az ideálistól. De ezen egy egynapos ünnepléssel aligha lehet javítani. Csupán hosszú, kitartó munkálkodással.
Kezdő mérnök korom óta – és ennek immár nagyon sok évtizede – lázadtam. Nem fogadtam el nőnapokon a hervadt kis hóvirág csokrot (akkor még nem volt védett e kedves kis virág), a népies terítőcskéket, hitványka kerámiákat. A szakszervezet által megbízottak, akik széthordták a nőnapi ajándékokat - persze szinte mindig nők -, már tudták, Zsuzsát kerüljük el, mert ő tiltakozik, nem vesz át semmit. No, sok hatása nem lett, inkább kissé csodabogárnak számítottam ezért. Mert nekem az az álláspontom, és ma is hangoztatom, hogy legyen immár a nőké az évnek mind a 365 napja (sőt, szökőévben 366!). Nem kell ünneplés azért, hogy nőneműnek születtem. De igenis kell az alkotmány, az alaptörvény betartása a mindennapok gyakorlatában. 
Más a helyzet az anyasággal, azt természetesen ünnepelni kell. Az Anyák napja szép ünnep, megtartandó ünnep, de azt fontos többletért kapjuk. A kihordás és a szülés szenvedéseiért, a nevelés fáradságaiért, szépségeiért, szeretetéért. 
Van ám olyan ország, ahol nemcsak megemlékezés, felköszöntés napja a nőnap, hanem állami ünnep. Ennek van haszna is - mondom én gonoszul. Mert itt van az orosz példa, ahol ez az állami ünnepnap még a Szovjetunió felbomlása után is megmaradt. Ott arra jó ugyanis az állami szabadnap a nők ünneplésekor, hogy a köszöntő férfiak kialudják, kipihenjék az ünnepléskor kiürített poharak utáni mámort. (Hozzáteszem, azért a magyar helyzet e téren messzemenően jobb, nálunk ugyanis ilyenkor nem dívik a vodkás poharak sűrű emelgetése.) 
De vissza március 8-hoz! Ceterum censeo, nem kell a nőnapi ünneplés, mert már nem időszerű. Hiszen egyenjogúság már létezik, a legtöbb országban alkotmány, nálunk alaptörvény biztosítja. Immár a valódi egyenlőség az, amit a mindennapokban el kell érni. És azt az évnek nem egyetlen, hanem mind a 365 napján!
Frissítve: 2019.03.15. 08:47

Demokratának lenni

A tény, hogy a brit képviselők újból leszavazták az EU-tagság megszűnésének feltételrendszerét tartalmazó megállapodást, olyan helyzetet teremtett, amelyből az Egyesült Királyság már nem tud arc- és presztízsvesztés nélkül kihátrálni. Mint ahogy az Európai Unió sem. Az első perctől nyilvánvaló volt minden felelős tényező számára, hogy a Brexit mindenki számára veszteség lesz, és ezt látszik megerősíteni a kialakult káosz is.  
Theresa May kedd esti újabb alsóházi veresége nem lepett meg senkit, hiszen már elég hosszú ideje látszik, hogy nincs olyan uniós garancia, amelyet el tudna fogadtatni a belpolitikai küzdelembe belefeledkezett brit pártokkal. Mert ami Londonban történik az utóbbi időben, az már nem a Brexitről szól, hanem vegytiszta hatalmi harc; amely azáltal lett igazán követhetetlen és veszélyes, hogy nemcsak a kormány és ellenzéke, hanem a tory táborok között is dúl. May heroikus küzdelme a normalitásért óriási támadási felületet biztosít ellenfelei számára, mert mindenkinek kevés – azoknak is, akik mennének, azoknak is, akik maradnának. 
A miniszterelnök álláspontja - a 2016. június 23-i referendumon kinyilvánított népakarat minden áron való végigvitele – főképp annak fényében válik igazán tiszteletre méltóvá, hogy ő a Brexit-kampány során az uniós tagság megtartása mellett kiálló tory tábort erősítette. Kormányfőként, demokrataként azonban nemigen volt más lehetősége, mint a referendum eredményének tiszteletben tartása. Hiába derült ki azóta, hogy bizony vastagon megvezették a brit választópolgárokat, hiába vallotta be cinikusan maga a Brexit-agyrém atyja, Nigel Farage is, hogy nem épp tiszta kártyákkal játszott, Maynek nincs választási lehetősége. Mindaddig, míg ő a végrehajtó hatalom első embere, be kell sétálnia az euroszkeptikus populisták által állított csapdába, abban reménykedve, hogy sikerül végzetes sérülés nélkül kivergődni belőle. 
Ha nem ezt tenné, akkor precedenst teremtene az alapvető jogállami normák helyzet diktálta felülírására. Bármennyire sajnálatos is a britek unióból való távozása, még sajnálatosabb lenne a kinyilvánított népakarat semmibe vétele arra hivatkozva, hogy azóta megváltozott a közhangulat. Egy új népszavazáson vélhetően már a maradás hívei győznének, de ugyanúgy szűk többséggel, mint ahogyan a távozás óhaja is felülkerekedett. Maradna a szigetország megosztottsága és a Brexit állandó fenyegetésének továbbélése. 
Tetszettek volna 2016 júniusában gondolkodni, mondhatnánk, de azért ennél jóval többről van szó. Mayt valószínűleg megbuktatják kormányfőként és pártelnökként egyaránt, a hard Brexitet talán mégiscsak megakadályozza a józan ész, a britek pedig késve ugyan, de azért rendezett megállapodás mentén távoznak az EU-ból. S bár sajnálatos, hogy mennek, valószínűleg így helyes. Az Unió ugyan keménykedik, de egyértelművé tette, a visszaút bármikor lehetséges. És ha a britek az önállóság megélése után a visszatérésről döntenek, akkor azt nem szűk többséggel teszik majd. Ez pedig kegyelemdöfés lesz a most még szárnyaló európai populisták számára.
Szerző
Gál Mária
Frissítve: 2019.03.14. 08:51