A város főútjain 20 kilométeres sebességgel végiggördült 26 felzászlózott személyautó, s a rendőri felvezetéssel cammogó konvoj leparkolt az uránvárosi kormányhivatal közelében. Ott kiszálltak a tüntetők autójukból (mindössze huszonöten maradtak, s többségük nyugdíjaskorú volt), és felolvasták a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálatban Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) 12 pontos követelését. A szónok hangját el-elnyomta egy, a demonstrációtól 50 méterre dolgozó aszfaltaprító gép ritmusos harákolása. A szervezők eredetileg szerettek volna a hivatalban egy rövid performance-ot előadni, ami a közszolgálatban dolgozók sanyarú helyzetére hívta volna fel a figyelmet, ám végül erről lemondtak.
Pécsett hat iskola tanárai készültek arra, hogy csütörtök reggel az önmagukért tüntetni nem merő közszolgák érdekében kétórás szolidaritási sztrájkot tartsanak – az érintett intézmények pedagógusainak 30-50 százaléka támogatta a demonstrációt. Nyolc óra előtt pár perccel viszont a Klebelsberg Központ (KK) pécsi tankerülete arról értesítette a sztrájkolókat, hogy a minisztérium álláspontja szerint a munkabeszüntetés nem jogszerű, mivel nem szavatolja az elégséges szolgáltatást. Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) pécsi ügyvivője ezzel nem értett egyet, ennek ellenére lefújta a sztrájkot, mivel tartott attól, hogy a leálló pedagógusokat utóbb retorzió éri. Nagy Erzsébet elmondta, hogy már egy hete megszületett az aláírt megállapodás a KK-val az elégséges szolgáltatásról, s az EMMI-t nem a jog mozgatta, hanem az, hogy akár jogtalanság árán is meghiúsítsa a sztrájkot. A PDSZ ezért bírósághoz fordul az ügyben.
A fentiek okán érthető, ha a pécsi demonstrációk részesei maguk is úgy érezték, ezek a rendezvények aligha késztetik meghátrálásra a kormányt. A kormányhivatalhoz érkező konvojt Horváth Sándorné, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának baranyai koordinátora várta. A demonstrációk hatását firtató kérdésünkre válaszolva így fogalmazott: "Ahhoz, hogy a kormányt jobb belátásra bírjuk, vagy nagy tömeget megmozgató tüntetések, vagy általános sztrájk szükséges. Olyan sztrájk, ami átmenetileg leállítja az országot." Közbevetésünkre, hogy ehhez az kell: tömegek legyenek elégedetlenek a kormánnyal, Horváth Sándorné úgy válaszolt, nagyon sokan és nagyon elégedetlenek a kabinettel, ezt a hozzájuk forduló és általuk megkérdezett dolgozóktól pontosan tudjuk.
- Mégse tüntetnek nagy tömegek - jegyeztük meg. – Mintha a kormány megkutatta volna a dolgozók jogfosztásának várható hatásait.
-Elképzelhető, hogy vannak ilyen felméréseik – mondta Horváthné. – A közszolgáknak egy hónappal többet kell dolgozniuk, még se lázadnak fel, nyilván a félelmeik erősebbek annál, hogy ezt meg merjék tenni. Az emberek véleményét ismerve mégis azt mondom, hogy a kormány már nem igen feszítheti tovább a húrt, mert nincs az a rabszolga, aki mindent elvisel, egyszer a minden embernek elege lesz, s akkor fellázad. Szerintem közel van ez az idő.
