ünnepség;március 15.;vers;Petőfi Sándor;

- Ki akarták hagyatni a szavalóval a kínosnak gondolt utolsó versszakot Petőfi verséből

Egy nyolcadikos fiú a Nemzeti Közszolgálati Egyetem ünnepségén szavalta volna el a költő Magyar vagyok című versét, ám a "tábornok" ezt - alighanem a kemény hangvételű zárás miatt - letiltotta.

"Ezen a napon egy ezredes hívta fel Zalán édesanyját. A telefonban azt kérte, hogy Zalán mégse mondja el ezt a verset, mert »a tábornok« nem akarja." Talán ez a legmegdöbbentőbb mondata annak a történetnek, amelyről az Index számolt be, és amely egy általános iskolás fiúról szól, aki a Nemzeti Közszolgálati Egyetem ünnepségén lépett volna fel. A sztoriban a portál a főszereplő keresztnevét megváltoztatta, de mint írják, a többi rész igaz.

Szóval "Zalán" nyolcadik osztályos, szinte minden iskolai ünnepségen szaval verseket, versenyekre is jár. Nemrég különösen nagy megtiszteltetésnek vette, amikor múlt héten a magyar tanára azzal kereste meg, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kara két versmondót kér az iskolából az állománygyűléssel egybekötött március 14-i ünnepségére, és ő lesz az egyik fellépő.

Tanára és az igazgató Petőfi Sándor Magyar vagyok című versét adták oda neki, hogy ezt kell megtanulnia.

Az igazgató és a pedagógus érdekes módon már ekkor megpendítette, hogy az utolsó versszakot valószínűleg ki kell hagynia, de biztos, ami biztos, azért tanulja meg az egész verset.

Az alábbi linken olvasható költemény öt versszakból áll, az első három a haza szépségéről, a dicső múltról beszél lelkesen, a negyedik versszakban aztán már változik a hangvétel ("Mi mostan a magyar? Holt dicsőség halvány kisértete"...), az ötödik versszak pedig úgy szól:

Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,

Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!

Itt minálunk nem is hajnallik még,

Holott máshol már a nap úgy ragyog.

De semmi kincsért s hírért a világon

El nem hagynám én szűlőföldemet,

Mert szeretem, hőn szeretem, imádom

Gyalázatában is nemzetemet!

Nos, hamarosan kiderült, az igazgató és a tanár feltevése jogos volt, mert bár a verset megtanuló, begyakorló Zalán egy próbán is bent járt az egyetemen, ahol azt mondták neki, "miért ne mondaná el az egész verset", végül két nappal a fellépés előtt lezajlott a cikk legelején idézett telefonbeszélgetés.

Azt persze nem tudni, ki az a "tábornok", aki letiltotta a verset - bár egy tippünk azért lenne.

Mindenesetre Zalánnak egyúttal ajánlottak egy új verset, A honvéd címűt, amelyet megtanulni már nem lett volna ideje, és bár azt mondták, olvashatná is, ekkor a szüleivel együtt inkább lemondták az egészet.

Az Index megkereste a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet, amely hivatalos válaszában nem említi ugyan az elsőként kiválasztott verset, de egy félmondattal azért utal arra, hogy mi lehetett a baj: "Petőfi Sándortól olyan verset mondjon el a diák, amely sokkal inkább illeszkedik a tiszti tradíciókhoz."

A portálnak azt nem sikerült kiderítenie, hogy ki választotta az eredeti verset: az egyetemi ünnepség szervezői vagy az iskola.

Akárhogy is, rejtély, vajon mire gondolhatott a tanárnő és az igazgató, amikor jó előre azt mondták Zalánnak, hogy az utolsó versszakot ki kell hagynia?

Könnyen lehet, hogy az utóbbi időben már sok helyütt látott módon ők is öncenzúrát alkalmaztak. Nehogy a "tábornoknak" valami baja legyen velük.

Pénteken szinte mindenütt erős lesz a szél, az Észak-Dunántúlon viharossá is fokozódhat, miközben helyenként előfordulhatnak kisebb esők, záporok.