Terrortámadás Új-Zélandon: 49 emberrel végeztek ausztrál fegyveresek két mecsetnél

Publikálás dátuma
2019.03.15 08:57

Fotó: AFP/ TV NEW ZEALAND
Szélsőjobboldaliak követték el a mészárlást, amit élőben közvetítettek az interneten. Bombákkal is készültek.
Lövöldözés volt két mecsetben az új-zélandi Christchurch-ben, írja az Euronews. Jacinda Ardern új-zélandi miniszterelnök közölte, hogy legalább 40 halálos áldozata van a vérengzésnek, és több mint húszan megsebesültek. Az áldozatok számát a rendőrség később pontosította: péntek reggelig 49-en haltak meg.
Szemtanúk szerint egy férfi automata fegyverrel nyitott tüzet az imádkozó emberekre.
A rendőrség nagy erőkkel érkezett a helyszínre, ahol egy embert őrizetbe vettek. Később további három férfit és egy nőt fogtak el a lövöldözéssel kapcsolatban. Több iskolát is bezárattak a környéken, és arra kérték az embereket, hogy ne menjenek az utcára.
A támadást szélsőjobboldaliak követték el. Egyikük élőben közvetítette a YouTube-on a mészárlást. A 17 perces videó egy vidám "kezdődjön a buli" felkiáltással indul, írja erről az Index.hu. A történéseket fejkamerával közvetítette, vagyis a videón pontosan az látható, amit a támadó látott. A videón jól látható, hogy a fegyverek muszlimok elleni jobboldali terrortámadásokban részt vett emberek neveivel vannak kidekorálva. 
A videót a YouTube gyorsan eltávolította, de hamar felbukkantak a másolatai Twitteren, Facebookon, Liveleaken. Az összes techcég nagy erőkkel igyekszik a videót törölni, és azt kérik, hogy senki ne ossza meg, ne töltse le, ne linkelje azt. Ennek ellenére újra és újra feltűnik pár percre a felvétel különféle fórumokban és videómegosztókon.
Ausztrál jobboldali szélsőséges az a férfi, akit az új-zélandi rendőrök őrizetbe vettek a christchurch-i mecsetek ellen pénteken elkövetett terrortámadások gyanúsítottjaként
- közölte Scott Morrison ausztrál miniszterelnök Sydneyben újságírókkal. "Ez Új-Zéland egyik legsötétebb napja" - nyilatkozta Jacinda Ardern, hozzátéve, hogy "rendkívüli kegyetlenséggel elkövetett, példa nélkül álló erőszakos cselekményről van szó". Ardern azt is hozzátette, hogy a támadást a körülmények miatt csak terrorcselekményként lehet leírni, és azt mondta, azért Új-Zélandot választották egy ilyen támadás célpontjául, mert az ország a multikulturalizmus, a sokszínűség és az elfogadás mintapéldája.
Egy 2013-as népszámlálás adatai szerint, az ország lakosságának kicsit több mint egy százaléka muzulmán.
A fegyveres támadás mellett autóra szerelt pokolgépekkel is készültek a terroristák
- mondta el az új-zélandi rendőrség vezetője egy sajtótájékoztatón, írja a Mérce. Ezeket a rendőrség hatástalanította. Auckland legnagyobb vasútállomásán, a Britomart Közlekedési Központban pedig egy gyanús csomagot kellett felrobbantaniuk.
Az MTI arról tájékoztatott, Áder János államfő részvéttáviratot küldött Patsy Reddy új-zélandi főkormányzónak a terrortámadás miatt. A Magyar Távirati Iroda ingyenes szolgáltatásában ugyanakkor magáról a vérengzésről nem adott ki semmiféle hírt.

Egy terrorista vallomásai

Hogy a terrortámadás elkövetője, Brenton Tarrant jó előre készült tettére, azt az is bizonyítja, a mészárlás megkezdése előtt azóta törölt Twitter-oldalára egy több mint tizenhatezer szavas „manifesztót” töltött fel. A terjedelmes dokumentumban bevallja, hogy nagyjából két évvel ezelőtt kezdett el radikalizálódni, azóta tervezte a tettét, de a két új-zélandi mecsetet csak három hónappal ezelőtt választotta. A mészárlást azzal indokolta, hogy a nyugati világ hanyatlásáért az alacsony születésszám és a bevándorlás a felelős, ami nem csak az emberek jólétét, de létezését is fenyegeti. Egyértelművé tette azt is, hogy szándékosan muszlimokat vett célba, mert úgy vélte, hogy ők a leggyűlöltebb csoport a Nyugaton, tehát az ő megtámadásuk élvezi majd a legtöbb támogatást. Hozzátette, a „betolakodók” megölésével segít a túlnépesedésen, és ezáltal a környezeten is. Nem véletlenül ilyen brutális módját választotta a gyilkolásnak: állítása szerint azért lőfegyvereket használt, mert ettől azt reméli, hogy az amerikai „baloldal” megpróbálja majd eltörölni az alkotmány lőfegyverviselésre vonatkozó második kiegészítését. Mint az index.hu is észrevette, a fegyverire olyan neveket, köztük magyarokét is felírta, akik a történelem során valamilyen módon a muszlimok ellen harcoltak. John Hunyadiként felfedezhető Hunyadi János és Horogszegi Szilágyi Mihály is, vélhetően azért, mert nekik köszönhetően nem esett el 1456-ban Nándorfehérvár. Rajtuk kívül Luxemburgi Zsigmond is feltűnt, az ő megemlítését a keresztes hadjárat megszervezése vagy a végvárrendszer felépítése indokolhatta. Bizarr módon a férfi afféle önéletrajzot is mellékelt a dokumentumhoz, melyben átlagos családból származó, átlagos gyermekkort átélő, átlagos férfinak írja le magát. Politikai nézetei is elég zavarosak, magát ökofasisztának vallotta, és nagyrészt a brit fasiszta pártot alapító Oswald Mosley nézeteit vallja, mintaállamnak pedig Kínát tartja, de az antifasisztákat és kommunistákat is megfenyegette. Azt állította, nem tagja egyetlen csoportnak sem, önállóan cselekedett, viszont azt bevallotta, hogy több nacionalista szervezetet is támogatott már. Bevallása szerint inspirálta, és egy ideig kapcsoltban állt a norvég tömeggyilkossal, Anders Breivikkel is. Állítólag az általa alapított neonáci szervezet, a muszlimellenes Templomos Lovagok is áldását adta a mészárlásra. Úgy tűnik, korábban internetes fórumokon is nyíltan beszélt a terveiről, ahol sokan támogatták, sőt hősnek nevezték. Halálosan megfenyegette a világ több vezetőjét is. Minden rossz anyjaként és elsődleges célpontként Angela Merkel német kancellárt, Recep Tayyip Erdogan török elnököt és London muszlim polgármesterét, Sadiq Khant. Donald Trump amerikai elnökről úgy vélte, a megújult fehér identitás szimbólumaként támogatja, de vezetőként egyáltalán nem. A szövegből úgy tűnik, Tarrant nem teljesen tudta felmérni tettei súlyát, és zavarodott lehetett. Úgy kalkulált például, hogy 27 év múlva szabadulni fog a börtönből, és szerinte ugyanúgy Nobel-békedíjat érdemelne, mint Nelson Mandela.  

Apró muszlim közösség él Új-Zélandon

A nagyjából 4,3 milliós Új-Zélandon nem él sok muszlim, nagyjából ötvenezres közösségük a lakosság alig egy százalékát teszi ki. Náluk még a hinduk és buddhisták is többen vannak, bár az utóbbi időben a muszlimok aránya nőtt a leggyorsabban. A szigetország saját statisztikái szerint minden negyedik polgár egyébként külföldön született, így az etnikai és kulturális sokszínűség teljesen megszokott. Új-Zélandra évente 40-50 ezer bevándorló érkezik. A támadást követően a világ iszlám országainak vezetői siettek együttérzésükről és támogatásukról biztosítani az áldozatokat. A nemzetközi muszlim szervezetek is együttérzésüket fejezték ki, egységre szólítottak fel, és arra, hogy ne engedjenek a félelemnek. Ugyanakkor a részvét hangjába vegyültek kritikus hangok is. Egy amerikai muszlim szervezet például azt írta, a szörnyű támadás nem volt anomália sem meglepetés, az amerikai muszlim közösség is számos halálos fenyegetést kapott az elmúlt években. A Brit Muszlim Tanács is azt kérdezte: vajon biztonságban vannak-e a nem csituló iszlámellenesség közepette? A gyász és együttérzés mellett a közösségi-médiát ugyancsak ellepték az olyan bejegyzések, melyek azt hányták a média és a hatóságok szemére, hogy ha muszlim követ el támadást, azt azonnal terrortámadásnak bélyegzik, míg ha fehér keresztény követ el mészárlást, az csak „ámokfutó” vagy „elmebeteg”. Ezúttal bírálatuk nem jogos, az új-zélandi miniszterelnök is szinte a kezdetektől terrortámadásként írta le az eseményeket, ahogyan szinte minden média is így hivatkozott rá.

Nem nehéz fegyverhez jutni

Új-Zélandon ritkák az effajta ámokfutások, az eddigi legvéresebb, 13 életet követelő mészárlás 1990-ben történt, mikor egy David Gray nevű férfi kezdett el lövöldözni - emlékeztetett a CNN. Az eset nyomán újravizsgálták a fegyverviselési törvényeket, és szigorították is a katonai, fél-automata fegyverekre vonatkozó szabályokat. Ettől függetlenül az európaihoz képest a törvények még mindig lazának mondhatók, tulajdonosaiknak például engedélyre ugyan szükségük van, de nem minden fegyvert kell regisztrálni. A The Sydney Morning Herald szerint minden 16 éven felüli vásárolhat fegyvert akinek van engedélye. Ennek megszerzéséhez ellenőrzik az igénylő hátterét, mint írják, általában az erőszakos viselkedés, korábbi bűncselekmények, drogbirtoklás vagy felelőtlen alkoholfogyasztás miatt szokták megtagadni az engedélyeket. Ezen kívül le kell tenni egy biztonsági vizsgát is. A fegyver viseléséhez jó ok kell - az önvédelem nem feltétlenül számít annak - például vadászat vagy sportcélok. Becslések szerint nagyjából 1,2 millió fegyver lehet a lakosságnál az országban. Ennek ellenére Új-Zélandon nagyon alacsony a gyilkosságok száma is: 2017-ben alig 35 embert öltek meg. 

Frissítve: 2019.03.15 14:51

Brexit – Átvenné az irányítást a brit alsóház

Publikálás dátuma
2019.03.26 07:10

Fotó: AFP/ DANIEL LEAL-OLIVAS
A képviselők saját kezdeményezésükre szavazhatnak a megállapodás különböző alternatíváiról.
Megszavazta hétfő éjjel a londoni alsóház azt a módosító indítványt, amelynek alapján a képviselők saját kezdeményezésükre szavazhatnak – egyelőre jogilag nem kötelező erővel – a brit EU-tagság megszűnésének (Brexit) feltételrendszerét rögzítő, eddig kétszer nagy többséggel elvetett megállapodás különböző alternatíváiról. Az MTI összefoglalója szerint az indítvány, amelyet a kormányzó Konzervatív Párt egyik tekintélyes alsóházi képviselője, Sir Oliver Letwin terjesztett be, gyakorlatilag kísérlet arra, hogy a parlament kivegye a kormány kezéből a Brexit-folyamat irányítását, és maga próbáljon valamilyen alternatív Brexit-forgatókönyv mögé többséget felsorakoztatni, így igyekezve kitörni a jelenlegi patthelyzetből. Az indítványra – amelyet a parlamenti vita és a szavazás előtt Theresa May miniszterelnök nem támogatott – 329, ellene 302 képviselő voksolt. A kimutatás szerint a beterjesztést 31 konzervatív képviselő is megszavazta, dacolva saját kormányával. A kormány ellenében jóváhagyott előterjesztés egyelőre arról intézkedik, hogy a szerdai alsóházi vitanap eredeti programját megváltoztatva a képviselők úgynevezett jelzésértékű – indikatív – szavazásokkal próbálnak kiutat keresni a Brexit-folyamatban kialakult patthelyzetből, úgy, hogy különféle alternatív Brexit-változatokat vitatnak meg és szavaznak is ezekről. Ez szinte példátlan a brit parlamentarizmus gyakorlatában, mivel rendszerint a kormány határozza meg, hogy milyen indítványokra biztosít parlamenti vitaidőt és szavazási lehetőséget. Az indikatív szavazások célja annak kiderítése, hogy milyen indítványok elfogadásához biztosítható reális eséllyel parlamenti többség – ha sikerül egyáltalán olyan megoldást kidolgozni, amely köré konszenzus teremthető.

„Nem kívánatos precedens”

Theresa May azonban már a Letwin-javaslat vitája és megszavazása előtti felszólalásában közölte, hogy ez „nem kívánatos precedens”, emellett olyan megoldásokat is eredményezhet, amelyekről például az EU még tárgyalni sem lenne hajlandó. A brit miniszterelnök kijelentette: mindezek alapján nem tud kötelezettséget vállalni arra, hogy bármely ilyen jelzésértékű szavazás eredményét a kormány ténylegesen végrehajtja. Az indikatív képviselői szavazások egyébként valóban nem kötelezik a kormányt cselekvésre. Hivatalosan egyelőre nem ismert, hogy a képviselők által kiharcolt szerdai vitanapon milyen alternatív Brexit-forgatókönyvek kerülhetnek napirendre, de az eddigi képviselői nyilatkozatokból következtethetően felmerülhet akár egy olyan Brexit-formula is, amely a kilépés után is vámuniós viszonyrendszerben tartaná az Egyesült Királyságot az Európai Unióval, vagy továbbra is érvényesítené az EU egységes belső piacának szabályrendszerét. Mindez a jelenlegi uniós szabályok alapján azzal is járna, hogy a brit kormánynak változatlanul el kellene fogadnia a szabad mozgás alapelvét. London azonban elsősorban éppen a bevándorlás feletti ellenőrzés visszaszerzésének igényével érvelve kíván kilépni az EU vámuniójából és belső piacáról is.

Valószínűleg elmarad a keddi szavazás

A londoni alsóház eddig kétszer utasította el igen jelentős – januárban 230 fős, két hete 149 fős – többséggel a kormány által az EU-val még novemberben elért Brexit-megállapodást. A kormányzati oldal keményvonalas Brexit-tábora mindenekelőtt a megállapodás azon záradékát utasítja el, amelynek alapján az Egyesült Királyság vámuniós viszonyrendszerben maradna az EU-val, ha nem sikerülne időben megkötni egy átfogó kétoldalú kereskedelmi egyezményt. E tartalékmegoldás (backstop) célja az, hogy ebben az esetben se kelljen visszaállítani a hosszú évek óta nem létező fizikai ellenőrzést Írország és Észak-Írország határán, amely a Brexit után az Egyesült Királyság és az EU egyetlen szárazföldi vámhatára lesz. A kormány eredeti szándéka az volt, hogy a megállapodást kedden harmadszor is az alsóház elé terjeszti szavazásra, ez azonban nagy valószínűséggel elmarad, miután Theresa May hétfői alsóház felszólalásában kijelentette, hogy „a dolgok jelenlegi állása alapján” továbbra sincs meg a többség a házban a Brexit-egyezmény elfogadásához. A huszonhetek és az Egyesült Királyság által egyaránt elfogadott megállapodás értelmében a korábbi 2019. március 29. helyett 2019. május 22. lesz az új határidő, amennyiben a londoni alsóház a héten elfogadja a kétszer már leszavazott kiválási szerződést. Újabb elutasítás esetén pedig a szigetország április 12-ig továbbra is az Európai Unió tagja maradna, de eddig jeleznie kellene, hogy mik a szándékai a továbbiakban. A brit miniszterelnök pénteken egyenes utalást tett arra, hogy csak akkor terjeszti ismét az alsóház elé szavazásra a Brexit feltételrendszerét tartalmazó megállapodást, ha megvan a többség az egyezmény elfogadásához. Szombaton egymillióan tüntettek Londonban, a Hyde Park Corner és a Parliament Square között rendezett békés felvonuláson az Európai Unió elhagyása ellen.  

Koszovó önálló utakon

Publikálás dátuma
2019.03.25 21:15

Fotó: AFP/ ANDREJ ISAKOVIC
Hétvégén békésen zajlott a szerb ellenzék belgrádi felvonulása. Az Aleksandar Vucic elnök lemondását követelő tüntetők ezúttal a NATO húsz évvel ezelőtti bombázására emlékeztek. Az észak-atlanti szövetség azután kezdte meg légicsapásait Slobodan Milosevic akkori jugoszláv elnök rezsimjével szemben, hogy a belgrádi vezetés népirtást hajtott végre a koszovói albánok ellen, tömegesen kiszorítva őket lakóhelyükről. összesen 78 napig lőtték az országot, a Human Rights Watch szerint 500 polgári személy vesztette életét, a szerb hatóságok több ezer személyről tettek említést. Még ma, két évtizeddel a bombázások után is láthatóak egyes helyeken az akkori beavatkozás nyomai. Olyan mértékű kárt okoztak a NATO gépei Szerbiának, hogy az ország szinte mindent elvesztett. Koszovóról le kellett mondania, infrastruktúrája egy része megsemmisült. Másfél évvel később Milosevic megbukott, kiadták a hágai Nemzetközi Törvényszéknek (ICTY), az intézmény scheveningeni börtönében halt meg 2006-ban infarktusban. Koszovó 2008. február 17-én függetlenné vált, s ebben óriási segítségére volt az Egyesült Államok. Pristina mindmáig Washington egyik legfontosabb szövetségese. Bár az ország gazdasága romokban hever, a világ népeinek elégedettségét vizsgáló, múlt héten közzétett felmérésben Koszovó a 46. helyet érte el, kettővel maradt csak el az egykori Jugoszlávia éllovasától, Szlovéniától. Szerbia ezen a listán a 70., Montenegró a 73., Horvátország a 75., Bosznia-Hercegovina a 78., Észak Macedónia pedig a 84. helyet foglalja el. A bolgárok még komorabbak, mindössze 97. helyen állnak, a legelégedetlenebbek pedig Albánia lakosai: a 107. helyet foglalják el. A koszovóiak víg kedélyűek ugyan, ám Pristina nemzetközi helyzete nem éppen rózsás. Bár Koszovó önállóságának kihirdetése óta már több mint tizenegy év telt el, továbbra is mintegy 80 ország nem ismerte el függetlenségét, köztük öt uniós tagállam. A helyieket dühíti, hogy még mindig csak vízummal utazhatnak a schengeni övezetbe. A pristinai vezetők azonban egyre öntudatosabban lépnek fel. Ennek azonban komoly, s a köztársaságra nézve nem éppen pozitív következményei lehetnek. Mind hűvösebbé válhat ugyanis a viszonya legfontosabb szövetségesével, az Egyesült Államokkal, továbbá az Európai Unióval, azonbelül Németországgal. A Nyugatot elsősorban az bőszíti fel, hogy Koszovó nem hajlandó normalizálni a kapcsolatait Belgráddal. A két ország között az Európai Unió égisze alatt zajló brüsszeli párbeszéd megrekedt, s ez távolról sem csak Szerbián múlik. A napokban ezért Belgrádba és Pristinába látogatott David Hale, az amerikai külügyminisztérium politikai államtitkára, hogy a két államot figyelmeztesse arra: nem lesz jó vége annak, ha egyetlen lépést sem hajlandóak tenni egymás felé. Hale látogatása azért is volt jelentős, mert Angela Merkel német kancellár két tanácsadója, Jan Hecker és Matthias Luttenberg is elkísérték őt, akik az EU aggodalmát tolmácsolták. Az Európai Uniónál már az is kiverte a biztosítékot, hogy Ramush Haradinaj koszovói kormányfő adminisztrációja néhány hónappal ezelőtt száz százalékos vámot vetett ki a szerbiai termékekre, hogy így csikarja ki Szerbia elismerését. Csakhogy ez a lépés nemcsak Brüsszelben, Washingtonban is meglehetősen negatív visszhangra talált. Hogy azonban Pristina mind nagyobb távolságot kíván tartani az Egyesült Államoktól, jelzi: Haradinajt hidegen hagyták a bírálatok. „Ez a koszovói kormány szuverén döntése volt” – hangoztatta. Koszovóban egyre többen vallják: a köztársaság nem Washington gyarmata, így jogot formálhat arra, hogy adott esetben bosszút álljon Szerbián. A védővámok bevezetésének eredeti oka az volt, hogy Belgrád megakadályozta Koszovó felvételét az Interpolba. A kormányfő úgy véli, hazájának meg kell tanulnia megvédeni magát. „Nem volt más választásunk, Szerbia mind agresszívebben lépett fel” – állította Haradinaj. Bár Donald Trump amerikai elnök levélben fejezte ki reményét arra, hogy történelmi megállapodást írhat alá a két ország vezetője Washingtonban, erre semmi esély sincs. A Pristinához való közeledést Aleksandar Vucic szerb elnök sem merné megengedni magának, hiszen az ellenzék tüntetéssorozata miatt mind nagyobb nyomás nehezedik rá. Trump egyébként azt is támogatná, hogy Koszovó és Szerbia területcserét hajtsanak végre, ez a téma azonban egyelőre lekerült az napirendről. Ez ugyanis veszélyes precedenst teremtene a Balkánon, például Észak Macedóniában, ahol jelentős albán kisebbség él. Így egyelőre marad az ellenségeskedés, remény nincs az enyhülésre.