Észt vesztve

Véres támadás történt péntek reggel Új-Zélandon, fegyveresek megöltek 49 embert két mecsetben, Christchurch városában. A terrorcselekmény híre persze azonnal körbefutotta a világot, súrolta az MTI ingyenes, bárki számára elérhető kiadását is: a magyar sajtószabadság napján megjelent egy mondatban Áder János köztársasági elnök és az Unió részvéttáviratában. Ez a kétlelkű hírkezelés csupán azt mutatja, milyen világot teremt körülöttünk a muszlimellenes hisztéria, amelyet némely hatalom saját fennmaradásáért kelt, oda jutottunk, hogy ebben a felfokozott érzelmi állapotban már szinte képtelenek vagyunk higgadtan mérlegelni a valós veszélyt - az iszlám terrorizmust - és azt az ellenhatást, amit a hisztériakeltők a kellően hiszterizáltakban kiváltanak. Az egyik támadó, a 28 éves, ausztrál Brenton Tarrant - valószínűleg ő filmezte végig a Facebookon, ahogyan lelövi az embereket az al Masjid Al Noor mecsetben - korábban manifesztumot tett közzé. A "munkásosztályból származó" férfi azt írta: meg akarja bosszulni azt a “többezer halált, ami a külföldi hódítók okoztak”. Meg fogja mutatni a megszállóknak, hogy “ez a föld nem az ő földjük”. A fehér, európai kultúra hanyatlásról írt, és Donald Trump amerikai elnököt éltette, mint a megújult fehér identitás szimbólumát. A borzalmas tragédia el kellene, hogy gondolkodtasson jónéhány politikussal együtt minden józanságra hajló embert: egy bizonytalan világban, amelyben az ész helyett az érzelmek vették át a hatalmat, érdemes-e tudatosan szítani a gyűlöletet bárki és bármely vallás ellen, aminek a vége csak tragédia lehet, az, hogy egy hétköznapi ember fegyvert nem ragad, és észt vesztve legyilkol több tucat - most éppen - muszlimot. Pedig: "Az imahelyek elleni támadások mindannyiunk ellen szólnak, akik hiszünk a vallás és a vélemény szabadságában, sokszínűségében" - írta az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini.
Szerző
Friss Róbert

Éljen a férfinap!

Egykori moszkvai tudósítóként minden hétvégénk zajos záróakkordja volt a vasárnap esti tűzijáték. Pöttöm lányom már előre remegett, ha közeledett a hangos durrogtatás ideje, amikor egyenesen az ablakunk alól, majd fél órán keresztül lődözték az amúgy látványos petárdákat az építőmunkások, a páncélosok, a repülősök, a közlekedési dolgozók, a rendőrök, vagy tudom is én, éppen melyik szakma munkásai tiszteletére. Természetesen a nemzetközi nőnap, május elseje, az anyák napja, a gyereknap mind-mind jó alkalom volt az ünneplésre.
Innen nézve már jobb szívvel gondolok azokra a zajos estékre, mert volt annak valami bája, ahogyan a moszkvaiak ünnepeltek. Nem tudom, mostanában megvan-e még ez a szokásuk, attól tartok, aligha. Mint ahogyan mi is hajlamosak vagyunk legyinteni az ilyen ünnepekre. Az idén melyik munkaadónak jutott eszébe ünnepi beszéddel tálalt, „neves fővárosi művészekkel” fűszerezett műsoros vacsorára hívni a dolgozóit? Egy szál virág vagy egy doboz bonbon esetleg ma is jutott a munkatársnőknek, de hol vannak már a hatvanas-hetvenes évek emlékezetes ünnepségei? Bevallom, én már a házasságom hajnalán felmentést kaptam a kötelező nőnapi virágcsokor alól, mert a párom elhárította, mondván, ő nem nemzetközi nő, csak a feleségem. Az egyenjogúság jegyében később koccintottunk június harmadik vasárnapján, az apák ünnepén, november 19-ikén, a férfinapon is, pedig sokan nem is tudnak itthon ezekről az ünnepekről.
Macsó ország lettünk. Amikor a nemzetközi nőnap kapcsán idehaza mindenféle felmérést tettek közzé, kiderült a számokból, hogy szóban ugyan hangosan hirdetjük a nők egyenjogúságát, de amikor tenni is kellene ennek érdekében, adósak maradunk. Sőt, a macsóságunknak gyakran kifejezetten bunkó módon adunk hangot. 
Emlékszünk a vak komondor esetére? A fideszes képviselők beszólásaira, amikor jópofizva, a többség hangos tetszésnyilvánítása közepette cikizték az ellenzék soraiból szót kérő képviselő asszonyokat? A házelnök is jó példával szokott szolgálni, amikor elszólja magát, és megosztja velünk az elvárásait a családjában és a társadalomban elő nők szerepét illetően: „szüljetek nekünk unokákat”!
Most, amikor éppen a tudomány kisajátításán fáradozik a hatalom, jó ideje üldözi azokat a gondolkodókat, akik a gendert, a társadalmi nemek szerepével kapcsolatos kutatásokat művelik. Nem minden férfi kemény, és nem minden nő emocionális és intuitív. Egyes tulajdonságokat - a határozottságot vagy az önállóságot - felcímkézünk férfiasnak, de ha egy nő rendelkezik hasonló tulajdonságokkal, akkor őt negatív értelemben karrieristának tartjuk. Nem véletlenül véli úgy az az „egyszerű falusi fickó” is, hogy a nők kevéssé konfliktustűrők, ezért nem valók a kormányába. 
Azzal vigasztalom a környezetemben élő hölgyeket, hogy kitartás, nem lesz ez mindig így. A napokban Ausztria külügyminiszter asszonya, miután a hivatalában dolgozó diplomata nőknek szabad napot adott március 8-ára, az egyenjogúság szellemében szabadnappá nyilvánította diplomatáinak a férfinapot. A XXI. században nincs ebben semmi különleges.
Szerző
Somfai Péter
Frissítve: 2019.03.14. 08:53

Haza, Szeretet, Európa

Az európai közösség – és benne Magyarország – jövőjét illetően még soha ilyen nagy tétje nem volt európai parlamenti választásoknak. A május 26-i nap kétségkívül sorsfordító lesz, közvetlenül befolyásolja gyermekeink, unokáink jövőjét. Orbán Viktor és a Fidesz rövidtávú célja az, hogy többségbe kerüljön az általa képviselt illiberális ideológia Európában, és ezzel zsarolni tudja a közösséget; hosszútávú célja pedig az, hogy amennyiben nem tudja saját képére formálni az Uniót, akkor Magyarországot kivezesse onnan.
Az európai projektet a szétesés határára lökheti, ha az Európa-ellenes populisták előretörnek a választáson – ezért a demokratáknak minden eszközzel meg kell akadályozniuk, hogy többségbe kerüljenek. Schöpflin György fideszes EP-képviselő egy interjúban óvatlanul elismerte, hogy amennyiben Orbánéknak nem sikerül a saját képükre formálni az európai rendszert, úgy készek akár a szélsőségesekkel is egy olyan „blokkoló kisebbséget” alkotni, amely megakadályozhatja a fontos ügyek – például az Unió költségvetésének – elfogadását.
Május 26-án arról kell döntenünk, hogy milyen Európában képzeljük el gyermekeink és unokáink jövőjét: egy gyűlölködő, gazdasági válságba zuhanó Európát hagyunk rájuk, vagy egy együttműködő, szolidáris emberközpontú Szociális Európát? Mi ez utóbbit akarjuk, ez utóbbit kínáljuk. A Magyar Szocialista Párt listája és európai programja világos alternatívát mutat az orbáni rezsimmel szemben. A pártelnök listavezetői szerepe egyértelműsíti a választás kiemelt jelentőségét, és szimbolizálja a szocialista közösség egységét és erejét. A listánkon szereplő fiatalok (Kálló Dániel, az Országos Diákparlament volt szóvivője vagy épp Mester Barnabás, a Radikális Európai Demokraták mozgalmának alapítója) az MSZP nyitottságát és összefogásra való képességét bizonyítják. Korábbi uniós biztosaink (Kovács László, Andor László) pedig egyszerre jelenítik meg a szakértelmet és az MSZP befolyását az európai térben. Programunk és listánk világosan bizonyítja: igenis lehet eredményesen képviselni a magyar érdekeket Európában és az európai értékeket Magyarországon.
Haza, Szeretet, Európa – erre a hármas egységre épül az MSZP európai víziója, hiszen három a magyar igazság. Haza: mert első a magyar érdekek kérlelhetetlen és hazafias képviselete az Unióban. Szeretet: mert elég a Fidesz gyűlöletkeltéséből, a nemzet megosztásából. És Európa: mert hazánk és kontinensünk jövője csak egy erős Európában biztosítható. Mi az elitek Európája helyett az emberek Európáját ajánljuk. Egy olyan Szociális Európa vízióját, amely az embert állítja a középpontba és biztonságot, széleskörű jogokat, szolgáltatásokat garantál a polgárainak.
Olyan Európai Uniót akarunk, amely a nemzetközi nagyvállalatokkal szemben a munkavállalók érdekeit képviseli – ahol egy egységes európai Munka törvénykönyve garantálja a dolgozók jogait, így senkit sem kényszeríthetnek például egy tagállami törvénnyel rabszolgamunkára. Olyan Európai Uniót akarunk, ahol senki sem él a létminimum alatt, ezért ki fogjuk alakítani az európai minimálbér megfelelő rendszerét. Olyan Európai Uniót, amely tisztességes szociális bérlakás programmal támogatja a fiatalokat azért, hogy eladósodás nélkül kezdhessék meg az önálló életüket. Olyan Európai Uniót akarunk, amely európai szintű egészségügyet garantál minden polgárának, így a magyaroknak is. Olyan Európai Uniót akarunk, amely kiemelten foglakozik a klímapolitikával, a jövőbe történő befektetéssel, és a versenyképesség érdekében nem csökkenti a kohéziós- és agrártámogatásokat. Olyan Európai Uniót, amely közös megoldások révén képes megvédeni polgárai és határai biztonságát, de képes megőrizni a belső határnélküliség európai vívmányát is.  Olyan Európai Uniót akarunk, amely megakadályozza a fejlesztési pénzek lenyúlását, és nem hagyja következmények nélkül a lopásokat. Olyan Európai Uniót, amely tovább halad a mélyebb integráció útján, és olyan európai Magyarországot, amely mielőbb bevezeti a közös fizetőeszközt, az eurót.
Mi, európai szocialisták képesek vagyunk ezt megvalósítani, szemben az erejét és teret vesztett orbáni politikával. Brüsszelben "balliberális diktatúra” van, állítja a Fidesz. Ezzel szemben a valóság az, hogy az uniós intézmények mindegyikét jobboldali-néppárti vezetők irányítják hosszú évek óta, azaz Orbán Viktor párttársai vezetik az Uniót. Ha tehát a Fidesz le akarja váltani a „brüsszeli elitet”, akkor saját magával és párttársaival kell kezdenie.
Mi azt mondjuk: itt az ideje, hogy baloldali, szociális fordulat menjen végbe Európában. Ezért támogatjuk Frans Timmermanst az Európai Bizottság következő elnökének. A jobboldali populizmus helyett itt az ideje a Szociális Európának. Májusban lehetőség nyílik megroppantani a rezsimet. A kérdés, hogy a narancsuralom rabjai legyünk vagy szabad európaiak? Ez a kérdés, válasszatok május 26-án!
Szerző
Ujhelyi István
Frissítve: 2019.03.14. 08:52