A fóti tragédia

Az Európai Néppárt vezetői ahelyett, hogy erélyt tanúsítanának a renitens magyar tagpárttal szemben, bohózatba illő módon bizottságot küldenek Budapestre, hogy annak tagjai úgymond tájékozódjanak a Fidesz politikájáról. Mivel mostanra már az öreg kontinens összes fővárosában ismertté vált, Orbán Viktor mit művel idehaza kormányzás címén, e lépés célja alighanem csupán az időhúzás, a magyar kormánypártok elkerülhetetlen kizárásának elodázása, tekintettel a közelgő májusi EP-választásra.

De ha a szóban forgó „bölcsek” már idefáradnak, szíves figyelmükbe ajánlom a bezárásra ítélt fóti gyermekváros lakóinak kálváriáját. E szomorú történet megismerésén keresztül ugyanis rálátást nyerhetnek az önmagát előszeretettel keresztényként aposztrofáló rezsim embertelenségére, szociális érzékenységének hiányára, illetve a gyermekeket megillető jogok helyzetére Orbán Viktor Magyarországán.

Egyelőre nem tudjuk, melyik kormány-közeli oligarcha vetett szemet a Fót központjában álló kastélyra. Már megkezdődött azonban a gyermekek közelgő kilakoltatásának kommunikációs előkészítése; a kabinet „szakértői” védhetetlen érvekkel próbálják megindokolni a Károlyi István Gyermekközpont bezárását. Az eddig úgyszólván harmóniában élő kiskorúakat a kormány tervei szerint olyan javítóintézetekbe osztanák szét, melyek erőszakos közege a kistérségi gettók világára emlékeztet. Sokat elárul az ezen intézményekben uralkodó légkörről, hogy a neveltek a sivár környezet, s az őket napi szinten érő testi-lelki bántalmazás elől jellemzően primitív tudatmódosító szerek által nyújtott bódulatba menekülnek.

A hazai oktatási rendszer bűnös elhanyagolása mögött dilettantizmus helyett sokan célzatosságot vélnek felfedezni. Orbán Viktor valósággal irtózik ugyanis a kiművelt fők sokaságától, tekintélyelvű rendszerének potenciális kritikusait látja a magasan iskolázott fiatalokban; mellesleg az MTA éppen zajló szétverése is ebbéli félelméről tanúskodik.

A fóti eset azonban megmutatja, hogy Orbán nem csupán tudás tekintetében szeretné hátrányba hozni a honi fiatalok túlnyomó többségét. Jól ismerte fel, hogy hatalmának fenntartását szolgálja a végletekig lebutított társadalom lelki megnyomorítása is. Az erőszakos környezetben szocializálódott fiatalok későbbi életük folyamán zokszó nélkül elfogadják az ellenük irányuló kormányzati agressziót; legyen szó szabadságjogaik megnyirbálásáról vagy felhalmozott nyugdíjvagyonuk elkonfiskálásáról. Alkalmazkodnak a rezsim által diktált, íratlan farkastörvényekhez, és egzisztenciális kiszolgáltatottságuk folytán lassanként belefásulnak a reménytelenségbe. Így válnak az autokratikus rendszer működtetőivé.

A fóti tragédiának ez az olvasata érthetővé teszi, miként szakítja ketté tudatosan az ifjúságot az orbáni társadalompolitika. A kevesek „saját lábon állnak”: őket tárt karokkal várja a G. Fodor Gábor által vizionált „Viktorjugend”. A fiatalok zöme azonban Orbán szándékai szerint élethosszig az alattvaló szerepére van kárhoztatva.