Turi Tímea verse

A győztesek között

Ha majd mindenki elmegy, és egyszer visszajön,

és széles árnyak nyúlnak a színes ég alatt,

és egymás mellé ülnek az egyként boldogok:

hadd legyek én is egyszer a győztesek között.

Ha felépítik egyszer a magukban biztosak

betonból és fényből a bizonyosságszínházt,

és tele lesz a színpad a különlegesekkel:

hogy köztük legyek egyszer, add meg, uram, kérlek.

Mert máshogy öregednek, akik jól öregednek:

kisimult az arcuk és rendezett a szívük.

Az én szívemből, uram, fésületlen szálak

tekeregnek arra, ahol nincs bocsánat.

Máshogy öregednek, akik elutaznak.

Én ezer éve állok a váróteremben,

és elszalasztok minden pontos járatot.

Pedig nem utazni és nem maradni szeretnék,

hanem nem félni. Az egyként boldogok

mondatuk hibátlan, karjuk szőrtelen.

Legyőzi bánatát a fény a köd fölött:

hadd legyek egyszer én a győztesek között.

A másik ember pokol, mondják,

de a másikban én mindig megnyugvást találtam,

a győzelem a szívben lakik, nem a tájban;

add, hogy jusson szelet nekem a tortában –

Ha majd mindenki itt lesz, és én is itt leszek,

s fejgép ragyog köröttünk mint a glória,

és úgy, mint akiknek nincs honnan lógnia,

békét csak győztes köthet. Add, hogy az legyek.