A felfüggesztés hete

Azt állította Gulyás Gergely miniszter (az Európai Néppárt ülése előtti nyilatkozatában az MTI-nek), hogy a Fidesz csak akkor tud a Néppártban maradni, ha nem csupán a párt kizárására, hanem a felfüggesztésére sem kerül sor.
Ezzel szemben a tény az, hogy a Fidesz tagságát felfüggesztették, mégis maradt. A Néppárt honlapján ez a cím olvasható: Fidesz membership suspended after EPP Political Assembly (Felfüggesztették a Fidesz tagságát az Európai Néppárt Politikai Gyűlése után). A többi süket duma süketeknek és vakoknak.
Azt állította Orbán Viktor (Brüsszelben, az Európai Néppárt döntése után), hogy "a magunk részéről… egyoldalúan mi felfüggesztjük jogaink gyakorlását.”
Ezzel szemben a tény az, hogy ilyen nincs és nem is volt. Ha lett volna, akkor a Fidesz egyoldalúan fogja magát, és egyoldalúan kivonul a Néppárt gyűléséről, mondván, hogy felfüggesztettem a tagságomat, viszontlátásra. Ehelyett megegyezett a felfüggesztésben és a vele járó szankciókban a néppárti elnökséggel, majd hozzájárult ahhoz, hogy a tagok ezt megszavazzák. Az eredmény: 190-3. Egyoldalúnak egyébként tényleg egyoldalú.
Azt állította Varga Judit, uniós kapcsolatokért felelős államtitkár (a kormánypárti Mandiner hírportálnak, arra válaszolva, miért is jön majd a néppárti bölcsek tanácsa Budapestre), hogy „évek óta dobálóznak kritikusaink azzal, hogy Magyarországon milyen problémák vannak az európai értékekkel, a bíróságok függetlenségével, az Alkotmánybírósággal, de senki sem jött el hozzánk, hogy valóban meggyőződhessen arról, mi is a helyzet pontosan.”
Ezzel szemben a tény az, hogy például a Velencei Bizottság szakértői rendszeresen jártak ide, és legutóbb például a közigazgatási bíróságok felállításával kapcsolatban adtak ki bíráló állásfoglalást. Az Európai Parlament pedig (több itteni helyzetfelmérés után) többször is határozatban ítélte el – legutóbb a néppárti képviselők többségének a szavazatával – a magyar kormányt a jogállami normák megsértése miatt. Szóval a Néppártnak már a könyökén jön ki Orbán. De még mindig nem megy ki.
Azt állította Orbán Viktor (brüsszeli sajtóértekezletén), hogy „jogállamiság tekintetében se Belgium, se Svédország, se Finnország, se Németország egy fikarcnyival sincs jobb helyzetben, mint Magyarország.”
Ezzel szemben a tény az, hogy egyik nevezett országban sincs a teljes hatalom néhány régi haver kezében, nincs gyakorlatilag leválthatatlan legfőbb ügyész, nem függ a bírósági kinevezések, előmenetelek rendje egyetlen kinevezett baráttól, nem került az Alkotmánybíróság teljes kormányzati fennhatóság alá, nincs totális kormányuralom az állami média fölött, és nem szerezte meg a kormány a magántulajdonban lévő média nagy részét is, nem jutnak a közbeszerzési megbízások Mészárosokhoz és Garancsikhoz, vagyis a kormányfő barátaihoz, nem fejezik le a tudományos életet és az ország egyik legjobb egyetemét, nem éheztetik a menedékkérőket, és nem fenyegetik az állampolgári jogok mellett kiálló civil szervezeteket. Csak úgy, egy szuszra. De volna még két-három szuszra való is.
Szerző
Bolgár György
Frissítve: 2019.03.23. 09:27

Függeszd fel magad…

Függeszd fel magad,/ függeszd fel magad,/ ha senki nincs, ki felfüggesszen,/ függeszd fel magad! - énekli a Fidesz és a Néppárt közös kórusa Presser Gábor zenéjére. A Képzelt riport egy popfesztiválról előadásaiból persze más szövegvariánst ismerünk, a „Ringasd el magad…” változatot, de az régen volt. Ebből a darabból a kormánymédia különben is szívesebben adja elő a „Menni kéne, menni kéne…” kezdetű számot, bár még nem dőlt el, tényleg a távozás lesz-e a finálé. 
Az imígyen feltüzelt állampolgárok prózában képviselik ugyanezt a Fidesz fb-oldalán: „Szükségünk van nekünk erre a Néppártra? Buzik, alkoholisták, kretének társasága! Azonnal ki kellett volna lépni.” Sajnos a szerző nem bocsátkozik alaposabb kifejtésbe, így nem tudhatjuk meg, személy szerint melyik néppárti a buzi, melyik a kretén, de ha úgyis otthagyjuk őket, akkor csudába a részletekkel. Egy másik szerint „nem kell a Néppárt, nem kell a korrupt Nyugat!” Hát nem is, a korrupció teljesen idegen a magyar jellemtől. „Nem félünk, és nem fázunk, Orbán Viktor a királyunk!” - tromfol egy költői vénájú hozzászóló. A Magyar Nemzet azzal nyugtat, hogy „senki nem látta, hogy a papírt összetépte vagy tűzbe dobta volna”, mármint a miniszterelnök a bekészített kilépési nyilatkozatot.
Ami azt illeti, nem lennék mostanában kormánysajtó. Jól át lettek rázva. Először felheccelték őket Orbánék, hogy nyugodtan árulózzák, sorosbérencezzék és komcsizzák a derék konzervatívokat, jól jön az még a kampányban, ha végül a Fidesz kívül találja magát a pártcsaládon. Persze akkor sem kizárják (Orbán: „minket nem lehet sem kizárni, sem felfüggeszteni”), hanem majd önkiszolgáló módon maga zárja ki magát. ahogy ez a felfüggesztéssel is történt. Ők már rég önként és dalolva függeszkedtek, még el sem kezdődött a tornaóra, már ott lógtak a szeren. Csak udvariasságból engedték, hogy a többiek szavazzanak erről a függesztés-dologról, ha már úgy nekikészültek, hozzáöltöztek az eljáráshoz... Csak ne tessék minket lökdösni a pellengérre, fel tudunk mászni magunk is. 
Na de szegény újságíróiknak nem mondták meg előre (lehet, hogy egy-két hete még Orbán sem így látta), hogy legalábbis jelenleg kétségbeesetten kapaszkodnak a Néppártba. Annyira, hogy a hírek szerint valósággal könyörögtek, hogy maguk is kezdeményezhessék a rájuk váró felfüggesztést. Cserébe azt is megígérték, hogy a pártból kivetett páriaként is megszavazzák Webert a vágyott elnöki pozícióra. Aki persze szintén megéri a pénzét, utólag keményebben fogalmaz, mint a határozat közös szándékra utaló, a Fidesznek némi arcmentést engedő szövege. A kompromisszum először „win-win” játszmának látszott: Weber megőrzi a mögötte álló egységet, Orbán itthon tovább alakíthatja Magyarország önérzetes védelmezőjét. Ám előfordulhat, hogy ebből a végén kölcsönösen vesztes „lose-lose” helyzet lesz. Weberre megdühödtek a zöldek és a baloldaliak, akiknek szavazataira szintén szüksége van az elnöki poszthoz, itthon meg egyre zavarosabbá válik a sikerközpontú kommunikáció.
Hiszen nem is könnyű egyszerre hangoztatni, hogy a virtigli hazafiaknak már rég a Néppártra kellett volna csapniuk az ajtót, viszont mégis az jelent hatalmas győzelmet, hogy mint a hűséges házőrzők, nem mozdulnak a küszöbükről. Hol vannak már Orbán Európára kiterjedő ambíciói, vagy akár az, hogy ő fordítja vissza helyes irányba az elfajzott pártcsaládot? Hogyan? A küszöbről? Ha nem is véglegesen elítélve, de előzetesben csücsülve? 
Hogy miért tartotta fényes orcáját a kormányfő előzékenyen oda a pofonhoz, arra több magyarázat is van. Először is úgy érezheti, korábban elszámította magát: a szélsőségesek mégsem gyarapodnak annyira, hogy a gyengülő középpártoktól átvehessék a vezető szerepet. Ezt-azt blokkolni tudhatnak, alkudni, érdeket érvényesíteni, pénzt szerezni már kevésbé. Lehet, hogy az is ott munkál: Putyin annak veszi hasznát, aki az Unió politikáját érdemben képes befolyásolni. Aki a perifériára szorulva csak az öklét rázza, annak jóval kevésbé. Nem hinném, hogy nagyon rábeszélné Orbánt a komoly, sok helyen kormányzó erőkkel való szakításra. Ami történt, az országnak is a kisebbik rossz: egyelőre Orbán óvatosságra, alkukra kényszerül, nem szabadulhat el egészen, mint kedve volna rá.
De ha ilyen nekik a győzelem, milyen lehet a vereség? A hívek számára még lehet vele kampányolni, akár politikai tőkét is kovácsolni, de a közösségi média felületei már lucskosak a vitrioltól, annyi a gyilkos poén. Az ország egy része Örkény egypercesét idézi a „saját kérésére halálra ítélt” Rajkról, kinek „kivégzése a kölcsönös egyetértés és bizalom jegyében zajlott”. Mások az „agresszív kismalac” vicc-sorozat egyik darabját, amelyben a pimasz malac nekihajt biciklijével a fának, a sárba pottyan, majd önérzete romjain ráförmed a köré gyűlő állatokra: „Kuss ! Én így szoktam leszállni!”
Mindegy, mit mond. Pottyant egyet, és besározódott. Helyzet van. Az ellenzéken múlik, hagyja-e őt fütyörészve tovább sétálni, mintha mi sem történt volna, vagy képes az új fejleményt felhasználva a hamu alól feléleszteni a téli ellenállás tüzét.
Szerző
Lendvai Ildikó
Frissítve: 2019.03.23. 13:02

Nemzeti impotencia

Itt az ideje, hogy II. Erzsébet királynő a sarkára álljon, és visszavegye a kormányzást. 
A parlamenti rendszer évszázadokon át jól szolgálta Angliát, később Nagy-Britanniát, legújabban meg az Egyesült Királyságot, de mostanra beállt a teljes impotencia. Ahogyan lenni szokott, pont a legkényesebb pillanatban. A honatyák képtelenek teljesíteni feladatukat, pedig tudják, hogy most vagy soha.
A képviselők nem akarják - vagy nem merik - felülbírálni a népszavazást. A demokrácia valóban sérülne, ha a 2016-os referendumon szavazók 52 százalékának akarata ellenére az Egyesült Királyság az Európai Unió tagja maradna. Másrészt nehéz lenne a demokrácia dicsőségének tekinteni, ha a relatív többség (azaz a kisebbség) egyszeri akaratnyilvánítására rámenne a nemzet - de legalábbis egy nemzedék. A dilemma korántsem elvi: ha a többség úgy dönt, hogy mindenki ugorjon a kútba, akkor a kisebbségnek kutya kötelessége ugrani?
A legnehezebb probléma az EU-tag Írország és a Korona alá tartozó Észak-Írország közötti 499 kilométeres határ. Ezt nem lehet se lezárni, se nyitva hagyni. Az első esetben újra fellángolna az ír egyesülést célzó erőszak, az utóbbiban pedig mindenki itt csempészné be az Egyesült Királyságban vámkötelessé váló európai árukat. A vámunió persze megoldás lenne, csakhogy akkor London nem köthetne másokkal szabadkereskedelmi szerződéseket az EU engedélye nélkül - kiszolgáltatná a gazdasági kapcsolatait egy olyan testületnek, amelynek munkájába nem szólhatna bele. 
Nem arról van tehát szó, hogy a brit parlamenti képviselők valamennyien ostoba, netán tisztességtelen emberek lennének (bár páran esetleg azok), hanem arról, hogy a népszavazás nemcsak politikai, de elvi, erkölcsi és jogi értelemben is megoldhatatlan helyzetet teremtett. A briteknek hosszú, akár kétéves halasztást kellene kérniük, és új referendumot kiírni, immár a feltételek ismeretében - bár az ír határdilemma akkor is megmaradna. 
Esetleg a Tower tömlöcébe vetni a képviselőket. Talán ott megjön az eszük.
Frissítve: 2019.03.23. 09:25