Veronika és Bálint, az alakváltók

Publikálás dátuma
2019.03.27. 13:00
Harcsa Veronika énekes és Gyémánt Bálint gitármuvész a legújabb közös lemezét ritmusszekcióval kiegészülve készítette el
Fotó: GLÓDI BALÁZS
Shapeshifter (Alakváltó) címmel jelent meg a nagyszerű énekes-dalszerző, Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint új albuma, amit hosszabb európai turnén mutatnak be zenésztársaikkal.
„A lemez címe Alakváltót jelent, ami jól leírja, mi történt velünk, hiszen a zenekar bővült, ám a mag ugyanaz maradt: továbbra is a Gyémánt Bálinttal közös duónkra épül az anyag. Bálinttal két duólemez és számtalan koncert után, közösen határoztuk el, hogy készítünk egy lemezt ritmusszekcióval is – hogy a hangzásbeli lehetőségeinket bővítsük. Mivel sok fellépésünk van Nyugat-Európában, külföldi zenészek is felmerültek, és végül Nicolas Thys nagybőgős és Antoine Pierre dobos mellett döntöttünk, akik a belga jazz-színtér kiemelkedő alakjai. Öt éve diplomáztam a Brüsszeli Királyi Konzervatóriumban, és erős kapcsolatom maradt az ottani szcénával, innen ismerem ezt a két csodásan kreatív zenészt. Mindketten éltek New York-ban, a legnagyobb nevekkel is játszanak együtt, ráadásul nagyon kedves emberek, és jó barátok lettünk, rengeteget nevetünk négyesben” – meséli új lemezükről Harcsa Veronika.
A Shapeshifter dalainak többségét Veronika írta. „Egyszer régen egy barátom bíztatott, hogy merjek saját dalokat írni, mert annál szélesebb csatornán tudom magam kifejezni a zenében. Ez tényleg így van: azokat a dalokat érzem minden ízében a magaménak, amiket én írtam. Bálint ötletei is szerepelnek a duólemezeken, a mostani albumra két teljes kompozíciót is írt, amikhez örömmel írtam szöveget. Egyikünk sem zeneszerző: ez inkább egy kreatív játék, és mivel személyes élményekről van szó, könnyű ezeket a dalokat estéről-estére tartalommal megtölteni. A Bori's Rebel című dal szövegét Bori, a húgom írta. Egy nehéz élethelyzetét írta ki magából, én pedig a testvéreként úgy éreztem, átfordíthatjuk ezt a nehézséget valami pozitívba, ha a szövegből születik egy dal.”
 
Tavasszal és nyár elején mutatják be Európa-szerte az új lemezt. „Ez a gyümölcs leszüretelésének időszaka” – mondja. „A kvartett-turnéval párhuzamosan a duókoncerteket is folytatjuk, de hogy a jövőben melyik felállás lesz a meghatározóbb, az még nem látszik. Tavasszal jó pár koncertet fogunk játszani kvartettben, és ez biztosan sok tapasztalatot hoz majd. Június második felében hétállomásos magyarországi turnéra indulunk, melynek legfontosabb állomása a Müpa-beli estünk lesz. A lemezt a berlini Traumton Records jelenteti meg Nyugat-Európában, így számos helyszínen koncertezünk majd Németországban, de ellátogatunk Brüsszelbe, Liège-be és Londonba is. A lemez német sajtóvisszahangja nagyon erős lett, így remélem, hogy a külföldi koncertek is jól sikerülnek majd. A magyarországi koncertek zárják a turnét, addigra már jól össze fog állni az anyag, úgyhogy a hazai közönségnek tartogatjuk a turné legjavát.”
 
Harcsa Veronika a duó és a kvartett mellett jelenleg két állandó formációban szerepel. Az egyik a belga Next.Ape, ami egy frissen debütált pszichedelikus jazzprodukció, és szeptemberben itthon is bemutatkozik. A másik egy Debussy-est a klasszikus hárfaművész Razvaljajeva Anasztáziával. Ezek mellett rendszeresen előfordul, hogy egy korábbi projektet elevenítenek fel (mint az avantgárd Kassák-est) vagy meghívják vendégként egy egyszeri produkcióba, mint Fekete-Kovács Kornél Müpa-estje március végén. Veronika folyamatosan szólistaként szerepel, de cseppet sem tartja magát „dívának”. „Minden énekes produkcióban rendkívül fontosak a hangszeres zenészek, csak az a kérdés, hogy ki hogy kommunikálja a jelenlétüket. Nekem így természetes, hogy zenei partnerekként és nem kísérőkként mutatom be őket, mivel a zenét közösen hozzuk létre” – vélekedik erről.

A tanításról

„Jelenleg London és Budapest között ingázom, és ilyen életvitel mellett nem lehet felelősséget vállalni a tanítványok iránt, így nem játszom ezzel a gondolattal. A Művészetek Völgyében, ahol idén hatodik éve vezetek saját udvart, minden nap tartok énekes workshopot a fellépőkkel közösen, ami kiemelkedő élmény. Nagyon jólesik közösen gyakorlatokat végezni, és látni a résztvevők arcán, ahogy elmerülnek a zenében. Elképzelhető, hogy egyszer ez is része lesz az életemnek.”

Javaslat pályakezdőknek

„Tartsanak ki amellett, ami számukra a legnagyobb élményt jelenti, és próbáljanak koncepciózusan építkezni. Ha nem nyílik rögtön egyértelmű irány, akkor a legelején nem baj, ha az ember mindenfélét elvállal, mert tapasztalatokat gyűjt és megismerteti magát másokkal. Később viszont az lesz a fontos, hogyan tudnak szelektálni, nemet mondani arra, ami nem 100 százalékig az övék.”

Takács Zsuzsáé az Aegon Művészeti Díj

Publikálás dátuma
2019.03.27. 12:56

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Magyarország egyik legnagyobb pénzjutalommal járó, magánalapítású irodalmi elismeréséről döntöttek.
Rábíztuk azokra a döntést, akik értenek hozzá, ez a díj nem arról szól, hogy a mecénás választ magának udvari bolondot – az Aegon Magyarország Zrt. elnök-vezérigazgatója, Zatykó Péter szerdán ekként hangsúlyozta az Aegon Művészeti Díj szakmaiságát, amely nem mellesleg az egyik legnagyobb pénzjutalommal – hárommillió forinttal – járó, magánalapítású irodalmi elismerés Magyarországon. Az Aegon által évenként felkért szakmai zsűri mindig az előző év kiemelkedő, kortárs szépirodalmi alkotását jutalmazza. Idén erre tizennegyedik alkalommal került sor, a zsűrit ezúttal Kálmán C. György kritikus, E. Csorba Csilla művészettörténész, Eszes Valéria magyar-történelem szakos középiskolai tanár, Gács Anna kritikus, Kulcsár-Szabó Zoltán tanszékvezető egyetemi tanár, Lévai Balázs filmrendező és Ott Anna irodalomszervező alkotta.
Idén a könyvkiadók több mint nyolcvan kötetet jelöltek a díjra, a döntősök listájára tíz könyv került fel. Dragomán György Rendszerújra, Garaczi László Hasítás, Kemény István Nílus, Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem, Mán-Várhegyi Réka Mágneshegy, Márton László Két obeliszk, Simon Márton Rókák esküvője, Szvoren Edina Verseim, Takács Zsuzsa A Vak Remény, valamint Tolnai Ottó Szeméremékszerek (A két steril pohár) című kötete.
Az Aegon Művészeti Díjat idén Takács Zsuzsa A Vak Remény című verseskötete nyerte el. A könyv mintegy ötven év verseit tartalmazza, elején a legújabb, Vak Remény-versekkel. Takács Zsuzsa egészségügyi okokból nem tudott jelen lenni az eredményhirdetésen, ad íjátadó gálát április 8-án a budapesti Katona József Színházban tartják.
 
A diákok körében az elmúlt években újra szezonja lett a verseknek – számolt be az eredményhirdetésen Eszes Valéria, az Eötvös József Gimnázium igazgatóhelyettese. Április 11-től, a kötészet napjától pedig chatbotok (beszélgető robotok) is fogják népszerűsíteni azokat a verseket, az Aegon Művészeti Díj közelébe kerültek – árulta el Zatykó Péter.

Takács Zsuzsával interjúnk a Népszava pénteki számának Nyitott mondat mellékletében lesz olvasható.

Ikafalvi Farkas Béla, az akaratos akvarellek festője

Publikálás dátuma
2019.03.27. 12:00

Fotó: RADÓ FERENC
Temperával és papírral is lehet maradandót alkotni: ezt Ikafalvi Farkas Béla életmű-kiállítása is bizonyítja.
Szinte hallani a nád között járó szelet, s a partnak verődő hullámok mély csobbanását a képek láttán, melyek szerzője le sem tagadhatta volna, hogy a Balaton szerelmese. A tó ezernyi fénye, hangulatai, árnyai és arcai köszönnek vissza a kaposvári Vaszary Képtár falairól, melyeken Ikafalvi Farkas Béla alkotásai egy élet munkáját foglalják össze. Annak is készült a tárlat, az idén nyolcvan éve született akvarellista életmű-kiállításának, melynek anyagát már régóta válogatta. Egy decemberi tragikus baleset miatt azonban be nem fejezhette. – Sokáig kereste a saját hangját, aztán amikor a nyolcvanas években a Balaton-partra költözött, megtalálta – mondta róla Géger Melinda művészettörténész, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum főmuzeológusa. – Már korábban is kacérkodott a modernekkel, ám a fonyódi műtermében kialakított egy egyedi, montázsos világot: a konstruktivizmust összevonta a tájfestészettel, létrehozva ezzel egyfajta táj-álom festészetet. Mindezt akvarelleken. Dolgozott persze olajjal is, sőt, a nyolcvanas évek közepére szinte elhagyta a vízfestéket és a temperát, ám a Balaton visszatérítette az eredeti útra. Az útjára. – Azért kedvelem, mert akaratos – mondta egy korábbi interjújában. – Nem lehet javítani, s ha az ember elkezd egy képet, be kell fejezni, nem lehet heteket-hónapokat ülni fölötte. Az sem zavarta, hogy a képzőművészet mostohagyerekeinek tartják az akvarellistákat, mondván, temperával és papírral nem lehet maradandót alkotni. Ilyenkor mindig a régi nagyokra hivatkozott: ha Turnernek nem derogált akvarellt festenie, akkor ő miért váltana. S vallotta, finomabban lehet kifejezni vele a hangulatokat, érzéseket, mint olajjal. Elismerései és tárlatai őt igazolták, egy-egy szerencsétlenebb momentum pedig az akvarellek fitymálóit: előfordult, hogy egy kiállításra már az előző nap kocsiba rakták a képeit, aztán a sofőr beállt egy nyirkos garázsba – a tárlat anyaga olyanná vált, mintha hullámpapírra festette volna őket… Ám ez sem tántorította el, s így az elmúlt évtizedek egyik legjelesebb honi akvarellistájának képei ismertek lettek a határokon túl is, művei szerepeltek több lengyel, német, olasz és japán kiállításon, mindenhová elvíve a Balaton fényeit, árnyait, színeit. A nád suhogását, a hullámok csobbanását. Vízfestékbe foglalva a vizet.

Infó Ikafalvi Farkas Béla életmű-kiállítása április 6-ig látható Kaposváron, a Vaszary Képtárban.
Szerző