Rájöttünk, hogy mégsem zavarja – ezzel, illetve szokásos cinikus fél- (vagy inkább egész) mosolyával magyarázta pár éve Lázár János akkori miniszter, hogy miért engedélyezik mégis az elefántfülnek becézett oszlophirdetéseket az utak mentén.
Ezeket 2012-ben tiltotta be a Fidesz, mondván: balesetveszélyes, ha az emberek arra figyelnek, és nem a forgalomra. Ám miután az ebben érintett céget megszerezte a kormányfő barátja, Garancsi István érdekeltsége, gyorsan kiderült: mégsem olyan veszélyesek a villanyoszlopos táblák, sőt kifejezetten hasznosak, mert a balesetek száma nemhogy nem csökkent, hanem nőtt a tiltás évei alatt.
A kormányzati kommunikációban mindenre van magyarázat, és ha szükséges, mindennek az ellenkezőjére is. A lényeg a kiszorítás, a csúcsidőszak pedig a választásokkal együtt gyorsan közeledik. Legutóbb a Momentum számolt be arról, hogy óriásplakátokon üzentek volna a néppárti felfüggesztést érő plakátkampányra reagálva, de falakba ütköztek. A plakátcégek informális úton jelezték, nem mernek olyan plakátoknak helyet adni, amelyek Orbánt támadják.
Vagyis a Fidesznek ma már ki sem kell találnia nevetséges magyarázatokat, az egyoldalú tájékoztatást megoldja a félelem is. És hiába lehetett korábban a villanyoszlopok alsóbb részein szabadon üzenni a választóknak, ezt a kaput egy tavalyi törvénymódosítás zárta be. Egy másik módosítás miatt pedig az áruházak parkolóiban csak a terület tulajdonosának engedélyével lehet aláírásokat gyűjteni.
A hatalom nyomulása a tájékozódás szempontjából (is) igazi fehér elefánt - így nevezik modern értelmezésben azokat a hatalmi lépéseket, amelyek össztársadalmi nettó haszna negatív, viszont bizonyos kiválasztottak borzasztóan jól járnak. Körbezárták az ellenzéket, amely, ha kültéri kampányt akar, bekopoghat egy NER-közeli milliárdoshoz, esetleg marad a járdafestés (amit egyre szigorúbban büntetnek), a szórólapozás, esetleg falevelekre írt üzeneteket ejthetnek a járókelők közé. A Fidesz meg cinikusan nevethet az egészen, ahogy néhány éve az elefántfüleken.