Tragédia is lehet a trianoni emlékévből

Publikálás dátuma
2019.03.28. 08:30

Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI
Gerő András történész régebben tiltakozott az ellen, hogy a parlament „jelölt nappá” tegye az évfordulót. Most az emlékév gondolatát sem tartja ördögtől valónak, de ambivalensek az érzései.
Szégyen, gyalázat! -- fakadt ki a jobbikos Szávay István tavaly ősszel, miután a Fidesz lesöpörte az asztalról a beadványt, hogy az Országgyűlés nyilvánítsa Trianon-emlékévvé 2020-at. Ekkor lesz ugyanis a százéves évfordulója annak, hogy aláírták a „világtörténelemben páratlan diktátumnak” minősített trianoni szerződést.
Bár a jobbikos indítványt a kormánypárt elutasította, az elképzelést a magáévá tette. Pánczél Károly fideszes képviselő, a nemzeti összetartozás bizottsága elnöke jegyzi azt a határozati javaslatot, amely a „2020. év nemzeti összetartozás évének nyilvánításáról” szól. Ha az Országgyűlés is úgy akarja – ami a politikai erőviszonyok ismeretében több mint valószínű –, akkor egy éven át emlékezünk majd „a történelmi Magyarország területét szétdaraboló és a magyar nemzet harmadát idegen államok fennhatósága alá szorító, 1920. június 4-én aláírt békediktátum 100. évfordulójára”.
A javaslat szerint számot vethetünk az „okozott politikai, gazdasági, jogi és lélektani problémák máig tartó megoldatlanságával”, értékelhetjük továbbá a „2010-ben megkezdett határokon átívelő békés nemzetegyesítési politika eredményeit.
Ahogyan augusztus végén a mohácsi vészt sem ünnepeljük, úgy a trianoni döntés napját sem kellene jelölt nappá tenni – ezt Gerő András történész még 2007-ben nyilatkozta a Népszabadságnak. Ebben az időben a baloldal volt kormányon, a Fidesz ellenzékből próbálta elérni (sikertelenül), hogy június 4-ét, a szerződés aláírásának dátumát nyilvánítsa emléknappá az Országgyűlés.
Gerő akkor azt mondta, hogy a nemzeti tragédiák emléknappá tételének szándéka egy kudarcra orientált nemzettudat önkifejezése, politikailag pedig leginkább bajkeverésre emlékeztet.
A trianoni emléknapot végül a Fidesz 2010-ben, kétharmados győzelme után iktatta törvénybe, méghozzá első intézkedései között, Kövér László és a KDNP-s Semjén Zsolt indítványára. Most, hogy már nem csupán emléknapról, hanem egy teljes emlékévről van szó, megkérdeztük Gerő Andrást, fenntartja-e korábbi bírálatait.
Elmondása szerint annyiban igen, hogy túlságosan sok gyásznap szerepel a naptárunkban. Több kellene az olyan ünnepekből, amelyeknek – mint például március 15-ének – a nemzet egészére lelkesítő kisugárzása lehet.
A „nemzeti összetartozás emlékéve” ugyanakkor nem ördögtől való – folytatta a történész, megjegyezve, hogy ambivalensek az érzései. Ha az emlékév a régi sérelmi politikát fogja erősíteni, és csak arról szól majd, hogy az álnok Nyugat fondorlatos módon mindent elkövetett Magyarország feldarabolásáért, akkor az tragédia – állapította meg Gerő András. Ha viszont az emlékév a jövőre orientáltan elmélyíti a gondolatot, hogy nem a határok fontosak, hanem az identitás, és területi korrekciók nélkül, kulturális értelemben is megvalósítható a nemzet egyesítése, akkor hozzájárulhat egy pozitív narratíva kialakulásához.
A történész mind a két lehetőségre, a jó és a rossz változatra is lát esélyt. Kérdésünkre, hogy a Fidesz politikusai közül szerinte kik alkalmasak az általa remélt „pozitív narratíva” megjelenítésére, Gerő András kitérő választ adott: „egyik politikai párt sem áll jól az ideológiai megközelítések személyi hitelesítésében”.
Trianonon kívül jövőre lesz a rendszerváltás harmincadik évfordulójának – sajátos módon két évig tartó – emlékéve is, amelynek Schmidt Mára, a Terror Háza Múzeum főigazgatója a kormánybiztosa. Arról, hogy a két emlékév összecsúszásának milyen hatásai és következményei lehetnek, Gerő András röviden csak annyit mondott: „nem látok a jövőbe, fogalmam sincs”.
Szerző
Témák
Trianon
Frissítve: 2019.03.28. 12:26

Új nyomvonallal kedveskedik a kormány - nem csoda ideért a választási kampány

Publikálás dátuma
2019.03.28. 06:30

Fotó: Radó Ferenc
Már nem Tolna megye kinyitása a cél, hanem Pécs megnyerése.
- Mézesmadzag Pécsnek – kommentálta a tervezett déli autópályával, az M9-essel kapcsolatos új terveket Szabó Loránd Dombóvár független polgármestere. A városvezető arra a felvetésünkre reagált, hogy a Debrecentől Sopronig tartó, a nyugati és a keleti országrészt dél felé összekötő sztráda nyomvonala a kormány és a Magyar Nemzeti Bank nemrég bemutatott, Program a versenyképesebb Magyarországért anyagában megváltozott, s Szekszárd felől már nem Bonyhádon és Dombóváron át közelíti meg Kaposvárt, kinyitva ezzel Tolna megyét, hanem egy új, Mohácsnál épülő hídon át Pécsen keresztül.
A Szekszárd-Dombóvár-Kaposvár útvonalnak feltehetően több értelme lenne, mert Pécs Szekszárd felől amúgy is megközelíthető az M6-os és az M60-as sztrádán, azaz az M9-es új, délebbi nyomvonala nem jelentene infrastrukturális fejlődést. Jól járhatnak viszont azok a vállalkozók, akik érdekeltek egy közvetlen Pécs-Szeged összeköttetésben.
Miután a Fidesz-KDNP viszonya régóta meglehetősen hűvös Dombóvár független polgármesterével, felmerült, a kormány a közelgő önkormányzati választások előtt így akar nyomást gyakorolni a kisváros lakóira, ám a városvezető szerint ez a történet most nem róla szól. – Nemcsak velünk szúrnának ki, de az egész térséggel, így Bonyháddal is, pedig odavalósi a térség kormánypárti országgyűlési képviselője, Potápi Árpád is. Első pillanatra persze felhúzza magát az ember, mert az M9-es régi terv, megannyi hatástanulmány készült már milliárdokért, ami, ha tényleg megváltozna a nyomvonal, menne a kukába - fogalmazott a polgármester. - Jobban belegondolva logikusabbnak tűnik, hogy Pécsnek szánt választási ígéretről van szó. A baranyai megyeszékhelyen meggyengült a Fidesz, az őszi, helyhatósági választásokon elbukhatják a várost, ettől berezelt a hatalom, s mindenképpen jelezni akar a helyieknek: ha ránk szavaztok, kaptok még valamit. Mondjuk, egy második autópályát. Persze ettől még jelezzük Potápi Árpádnak, hogy lépnie kellene az ügyben, hiszen az M9-es borzalmasan fontos lenne a térségnek, teljesen új gazdasági távlatokat jelentene. A nagyobb baj, hogy ugyan most megint előkerült a szükségessége, de nem hiszem, hogy a közeli jövőben megépül - jegyezte meg Szabó Loránd. A versenyképességi program szerint „az új közlekedési folyosó megteremtésével Dél-Dunántúlon is megvalósulhat az M1-es autópálya hatókörzetében már végbement erős ipari, gazdasági aktivitás-növekedés”, az M9-es lehetőséget ad a „jelentős munkaerő-tartalékokkal és gazdaságfejlesztési kapacitással rendelkező Dél-Dunántúl nyugati határral való közúti közlekedési kapcsolatainak javítására”, nyomvonala pedig a régió nagyobb városainak (Sopron, Szombathely, Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Kaposvár, Szekszárd – a szerző) biztosítaná a nemzetközi gazdasági vérkeringésbe való bekapcsolódást. - Pécs, mint másfélszázezer lakosú, széles felsőoktatási spektrummal rendelkező megyeszékhely bekötése az egész térség vonzerejét megnövelné, valamint hozzájárulna a régió humántőke-állományának fejlesztéséhez és helyben tartásához - áll a dokumentumban. A tervezet kezdetnek az idei évet jelölte meg, és folyamatos megvalósítás mellett 2027-re már pozitív hatással számol. Az előzmények alapján viszont az M9-es ilyen gyors megépülése maga lenne a csoda. A Dél-Dunántúlon áthaladó, kelet-nyugati összekötő útról már a nyolcvanas években készültek tervek, igazából azonban a kilencvenes évek közepén került be a köztudatba. Húsz éve 2030-as megvalósulással számoltak a szakemberek, akik szakaszos megépülést terveztek. Első lépésként 2002-ben meg is épült a szekszárdi Duna-híd és a rávezető utak, rá egy évre pedig átadták a kaposvári elkerülőt, s bejelentették, 2006-ra megépül a Dombóvár-Szekszárd szakasz is. Sőt, 2004-ben Medgyessy Péter miniszterelnökként a somogyi megyenapon 2006-tól további útszakaszokról beszélt, s még ugyanebben az évben 2015-re vállalta a kormány a teljes, 400 kilométeres M9-es befejezését. Kóka János gazdasági miniszterként 2005-ben újabb ígéretet tett: öt év múlva Kaposvár és Szekszárd már összeér, két évvel később viszont visszakozott, s elismerte, nincs remény, hogy belátható időn belül tovább épüljön az autópálya. Egy évvel a szocialista kormány bukása előtt már 2019 hangzott el, mint legkorábbi céldátum. - Egy új autópálya egy város életében gazdasági fellendülést, növekvő béreket és fejlődést jelent – közölte lapunkkal a kaposvári városháza véleményét Mágó Armand sajtóreferens. - Sajnos 12 évig a szocialista kormányok hallani sem akartak róla, hogy megépüljön egy, az M9-eshez hasonló autópálya, de a 67-es út fejlesztését sem támogatták. Ezeket az infrastrukturális beruházásokat a mostani kormány tartotta annyira fontosnak, hogy tegyen is a megvalósításukért. Örömmel vettük a hírt, hogy a kabinet az M9-es megépítését is tervezi, az új út remek lehetőségeket hozhat Kaposvárnak és a Dél-Dunántúlnak egyaránt. Némiképp árnyalja a szocialista kormányokra visszamutogatást, hogy a második Orbán-kormány sem prioritásként kezelte az M9-es ügyét: 2011-ben 2027-es megvalósulás került szóba, igaz, a Kaposvár-Szekszárd szakaszt 2018-ra harangozták be. Négy évvel később viszont már szó sem volt a két megyeszékhely összekötéséről, s az M9-esel is csak legkorábban 2030-ra számoltak. Egészen mostanáig. Pedig az út valóban óriási lehetőségeket rejt. Debrecennél az M35-ös sztráda csatlakozásánál keleten zárulhatna az országos autópálya-gyűrű, a második legnagyobb magyar város ráadásul kinyílna Szerbia, Horvátország, Szlovénia és Ausztria felé, ahogyan Szeged is, amely emellett összeköttetést kapna az északkeleti országrésszel, s persze a Dunántúllal. A gazdaságilag egyre jobban leszakadó, a befektetők által jelenleg ignorált Dél-Dunántúlnak ráadásul végre valódi összeköttetése lenne az ország fejlettebb területeivel.
Szerző

Hajósnak is kiképezték a helyettes államtitkárokat - így mindenki képes például kisebb luxusjachtot is vezetni

Publikálás dátuma
2019.03.28. 06:00

Fotó: Shutterstock
Állami pénzből tehetett kishajóvezetői vizsgát az agrártárca több vezető tisztségviselője, noha munkakörükhöz nemigen van szükség motorcsónak-vezetői jogosítványra.
Miközben a kormány a köztisztviselői létszámcsökkentésre hivatkozva márciusban több kishajózási vizsgaközpontot is bezárt, egy, a Népszavához eljutott dokumentumból kiderült: agrárminisztériumi vezetők - köztük jelenlegi és volt államtitkár-helyettesek – ingyenesen végezhettek el kishajó-vezetői tanfolyamot, sőt, a vizsgadíjukat is a magyar adófizetők állták. Informátorunk szerint az Agilis-Pákász Bt.-vel kötött vállalkozási szerződés alapján ingyen szerezhette meg a hajóvezetői vizsgát Szinay Attila jogi és igazgatási helyettes államtitkár, Ugron Ákos Gábor volt helyettes államtitkár, jelenleg a Veszprémi Erdőgazdaság Zrt. vezérigazgatója, de a listán ott találjuk a tárca környezetvédelmi és titkársági referensét is. Megkérdeztük az agrártárcát, vajon milyen keretből finanszírozták a minisztériumi tisztségviselők kishajó-vezetői kiképzését, s milyen jellegű munkakörük teljesítéséhez volt szükség erre a vizsgára, illetve hogy a felsoroltakon túl hány további állami agráralkalmazott kishajóvezetői képzése történt állami pénzből, s közülük hánynak a munkájához szükséges e vizsga, de lapzártánkig nem kaptunk választ. Elértük azonban az egyik volt minisztériumi vezető tisztségviselőt, aki szintén rajta van a listán, de már nem dolgozik a tárcánál. Ő elismerte: valóban az állam fizette a tanfolyami és vizsgadíját, de ezt azzal magyarázta, hogy annak idején ő felelt a halőrök munkájáért, s mivel a halőröknek is kellett ilyen vizsgát tenniük, így természetesnek tűnt, hogy őt is „beiskolázzák”. Hozzátette: távozásakor nem merült fel, hogy a tanfolyam díját vissza kellene fizetnie, de – közölte – ha érkezett volna ilyen kérés, akkor természetesen visszafizeti a díjat. Egy másik forrásunk emlékeztetett: egy ilyen jogosítvánnyal nemcsak halőri motorcsónakot, de akár kisebb jachtot is lehet vezetni, így egy ilyen papír ilyen járműveket használó körökben is jól jöhet, pláne, ha annak megszerzését az állam fizeti. Arról, hogy mennyibe kerül egy kishajóvezetői tanfolyam és vizsga, különféle adatokat találtunk. Egy kelet-magyarországi cég 65 ezer forintér hirdetett kurzust, és közel negyvenezer forintra taksálta a vizsgadíjat, ami mellé különféle dokumentumokra és orvosi vizsgákra további 30 ezer forintot is beszednek. Az állami alkalmazottakat képző Agilis-Pákász Bt. ennek több mint duplájáért vállalta a kiképzést: őket ugyan a megadott telefonszámukon nem sikerült elérnünk, de az interneten fellehető egy, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park igazgatóságával kötött szerződésük, amely szerint 840 ezer forintért vállalták el három igazgatósági alkalmazott kiképzését, vizsgadíjjal együtt: náluk tehát fejenként 280 ezer forintot kóstált egy ilyen vizsga megszerzése. Ugyancsak ebben a dokumentumban olvasható, hogy a megbízó nemzeti park e munkák elvégzésére támogatói szerződést kötött a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal, a munkák pénzügyi fedezete pedig uniós pályázati támogatásból biztosított.
Szerző
Témák
hajózás