Egyre kevesebb barátja van a magyaroknak

Egyre kevesebb barátja van a magyaroknak, a népesség ötödének-harmadának egy sincs. Az életkor előrehaladtával nő a barátokat nélkülözők aránya nő, de egyre nagyobb a már fiatalon is magányosok csoportja. A legtöbb barátja a felsőfokú végzettséggel rendelkezőknek van és a nagyobb jövedelem is több baráttal „jár”.

Az alapvető pszichés feladatokon túl a minőségi emberi kapcsolatok az emberek testi-lelki jóllétének feltételei: védelmet és támaszt nyújtanak a magány, a betegség, vagy épp a szegénység ellen, tőkeként is felfoghatók, de társadalmi szempontból is nélkülözhetetlenek: stabilitást és összetartozást jelentenek. A személyes kapcsolatok a hosszú élet egyik legfontosabb előrejelzői. Az erős, stabil támogató kapcsolathálózattal rendelkezők kedvezőbb fizikai és pszichés egészséggel bírnak: nehéz helyzetekben a körülöttük lévő támogató kapcsolatok fokozhatják megküzdési képességeiket, csökkenthetik a feszültségeket. A kapcsolatokon keresztül elérhető támogatást a boldogság egyik alapvető meghatározójaként tartják számon – írta az MTA két kutatója, Albert Fruzsina és Dávid Beáta.

A családi kapcsolatok mellett a barátság az egyik, alapvetően fontos, és a modern társadalmakban még inkább előtérbe kerülő kapcsolattípus, mivel a rokoni kapcsolatokkal ellentétben

Azt, hogy valakinek egyáltalán van-e barátja, illetve, hogy hány van, számos tényező befolyásolja, többek között a személyiségvonások, az adott társadalmi közegben a barátság mibenlétéről, jellemzőiről alkotott kép, a korábbi barátokkal/barátsággal kapcsolatosan szerzett tapasztalatok, de számos úgynevezett szocio-demográfiai jellemző is, mint például a nem, az iskolai végzettség, az életkor, a lakóhely, a társadalmi státusz, az anyagi helyzet.

az egyén élete folyamán is változhat, illetve különböző nemű, korú, iskolai végzettségű, etnikumú emberek barátságfogalma is eltérhet, ami nagyban megnehezíti a barátság szociológiai vizsgálatát - írták a kutatók. A barátságfogalom leggyakrabban említett elemei az intimitás, őszinteség, lojalitás, az állandó rendelkezésre állás, támogatás, kölcsönösség, bizalom.

Magyarországon a nyolcvanas években készültek először szociológiai kutatások a barátságokról. A magyarok más országokhoz képest kevesebb barátról számoltak be, akik nagy arányban a munkahelyi környezethez kötődtek, és nagyon magas volt azok aránya, akiknek egyáltalán nem volt barátjuk. Ez utóbbi tény az elmúlt évtizedekben sem sokat változott:

illetve az átlagosan említett barátok száma is összességében csökkenő tendenciát mutat. Az életkor előrehaladtával a barátok száma csökken, a barátokat nélkülözők aránya nő, ami elöregedő társadalmunkban különös figyelmet és beavatkozást igényelne. A jellemzően legtöbb baráttal rendelkező fiatal népesség körében az utóbbi években egyfajta polarizálódás figyelhető meg, azaz a sok baráttal rendelkezők mellett egyre inkább kitapintható a már fiatalon is magányosok csoportja, vélhetően összefüggésben az információs technológia hatásaival. Az iskolai végzettség ehhez képest fordítva hat: a legtöbb barátja a felsőfokú végzettséggel rendelkezőknek van. A magasabb társadalmi státusz, több jövedelem, jó munkaerőpiaci helyzet szintén több barátot valószínűsít.

A legutóbbi, 2017-es mérés szerint minden negyedik magyar felnőttek nem volt egyetlen barátja sem, legtöbben (65%) 1–4 baráttal rendelkeznek, míg erőteljesen lecsökkent azok száma (4%), akiknek tíznél is több a barátja. Korábban az adatok mindig azt mutatták, hogy a férfiaknak átlagosan több barátja van, mint a nőknek, de ez a különbség napjainkra megszűnni látszik. Egyik lehetséges magyarázata ennek az, hogy a barátszám-csökkenés hátterében a barát-definíció egyfajta szűkülése, illetve homogenizálódása húzódik meg, azaz a férfiak körében is egyre fontosabb kritériuma a barátságnak a fontos problémák megbeszélésének lehetősége, ami korábban nem feltétlenül volt így.

Ezzel összhangban van a bizalmas kapcsolathálózatokra vonatkozó kutatásaink eredménye is: míg a kilencvenes évek végéig a magyarok jellemzően legszűkebb családtagjaikkal beszéltek problémáikról, ez napjainkra teljesen megváltozott, ma már több barátot, mint családtagot említenek az emberek bizalmasukként, és a változás a férfiak körében különösen erőteljes. Míg a barátok megjelenése a bizalmasok között örömteli fejlemény, az már kevésbé az, hogy növekvő arányban ez egyben a családtagok teljes kiszorulását jelenti a bizalmasok közül – derül ki a kutatók írásából.