A Rochesteri és a Kaliforniai Egyetem tudósai, Francis Mollica és Steven Piantadosi a Royal Society Open Science című szaklapban publikált tanulmányukban mutatták be információelméletüket, amellyel leírták az angol nyelv különböző részeinek tárolásához szükséges adatmennyiséget - olvasható a Medical Xpress tudományos hírportálon.
Csecsemőként az ember elkezdi magáévá tenni és beszélni a körülötte lévők nyelvét. Hogy ez pontosan hogyan történik, még mindig rejtély a kutatók számára, de azt tudni, hogy jóval többet jelent, mint a szavak és definíciójuk szótárszerű tárolását. A szavak között létrejönnek asszociatív kapcsolatok, például a repüléshez kapcsolódhat a madár, vagy éppen a szárny, de a vörösbegy szó is. Léteznek olyan információk, amelyekből az tudja, hogyan kell kiejteni egy szót, és használható-e az más szavakkal együtt.
A kutatók az agy nyelvi információkat tároló módszereit Mollica and Piantadosi adatmennyiségre fordították le. Ehhez az információk szimbólumrészletek segítségével történő kódolásával foglalkozó matematikai tudományterületet, az információelméletet használták. Kalkulációik során kijelölték az angol nyelv bizonyos aspektusait. Megállapították, hogy az emberek mintegy 50 fonémát - szavakat alkotó hangot - használnak, ezek tárolásához egyenként mintegy 15 bitre van szükség. Ezután a szavakat, amelyekből az átlagember a becsléseik szerint nagyjából 40 ezret használ, számosították. Ezekhez összesen mintegy 400 ezer bit "tárolóhelyre" van szükség. A nyelv ismeretéhez és használatához bizonyos, a szavak gyakoriságára vonatkozó információkat 80 ezer bitet felhasználásával tárol az agy. A szavak jelentésének tárolásához további 12 millió bitre van szükség, a mondattani információinak tárolásához 700 bit hely kell. Mindezt összeadva a végeredmény 1,56 megabájt, azaz egyetlen digitális fénykép tárolásához elegendő adat.
