Bódult öröm pörkölt-nokedliből

A legszegényebb kistelepüléseken fillérekbe kerülő drog váltotta fel az alkoholt. Sokan a kilátástalanság elől menekülnek a kábulatba.

- Drogosok? Nem tudok róluk, de én még csak két hete költöztem ide – mondja a középkorú férfi, aki éppen kocsihoz kötött lovait patkolja a pálmajori főutcán. Fiatalabb társa is csak a fejét ingatja: újak a faluban, nem igazán ismernek senkit, de miért is drogozna itt bárki?

A somogyi szakemberek szerint viszont Marcali térsége mellett a Nagybajom környéki falvakban terjedtek el leginkább az olcsó dizájnerdrogok. Divat a herbál, a crack, vagy ahogyan sokan errefelé hívják, az örömfű. Vegyületek, amelyeket növényi morzsalékra csepegtetnek, s így szívják el. Rengeteg verziója létezik, s miután újabb és újabb származékok kerülnek a piacra, nagy részük még nem is szerepel a droglistán. A szakemberek szerint az elmúlt években a szegény vidékeken, a települések szegregátumaiban ez váltotta-egészíti ki az alkoholt: az ára miatt gyakran kapósabb, mint a kannás bor vagy a legolcsóbb égetett szeszek.

- Szívnak itt mindent, amihez hozzájutnak – állítja a egy fiatalasszony, aki babakocsiban tolja a gyerekét. – Napközben iskolában vannak vagy dolgoznak, este hazajönnek, akinek van pénze, vesz egy-két sört, akinek nincs, az szív valamit. És mivel itt keveseknek van pénze, marad a füstölés. Érezni a leheletükön, akik ettől állnak be. Na, meg a szemükön is látszik, vörös a fehérje, mintha gyulladt lenne.

Egy másik helybéli szerint nemcsak a fiatalok élnek a fűbe kevert kemikáliával, az idősebbek között is egyre nagyobb divat, az italhoz, cigarettához képest ugyanis fillérekbe kerül.

- Bajomban is lehet kapni, de aki biztosra akar menni, a Kaposvárról hozza – magyarázza. – Azt mondják, ötszáz forint körül van egy adag, és úgy beáll tőle az ember, mint a gerely.

Korán van még, így bizonyítékát nem látjuk a herbálozásnak, de a falubeliek szerint, ha akadna alany, nem lenne nehéz kiszúrni.

- Összefüggéstelenül üvöltenek – jegyzi meg egy motoros fűrészt cipelő férfi. – Lóg a fejük és üvöltenek. Csak folyik a nyáluk és óbégatnak.

És lopnak. Merthogy bármennyire is olcsók a dizájnerdrogok a klasszikus kábítószerekhez képest, a rendszeres használatuk azért nem olcsó a segélyen vagy közmunkán élőknek.

- Szerencsére helyben nem lopnak, tudják, ha kiderülne, végük lenne, s mivel ez egy kis falu, itt nincsenek titkok – mondja sokat sejtetően a motoros fűrészes.

Emiatt bemennek Nagybajomba, vagy a még közelebbi Kiskorpádra. És nem nagy dolgokat visznek el, csak olyan dolgot, ami miatt a károsultak nem tesznek feljelentést: öntözőkannát, két hasáb tűzifát, talicskát, viharvert falusi bicikli. Vevő mindig akad, így jut pénz herbálra is.

- Szezonban lopják az epret is – állítja egy őstermelő az epréről messze földön híres Csökölyben. – Egyszerre nem visznek sokat, mondjuk egy vödörnyit, aztán eladják bajomban, vagy csak úgy, az út szélén.

A faluban akad néhány romos ház, oda járnak beszívni, s ha valakinek nincs pénze, hát körülnéz a környéken, mit lehet pénzzé tenni.

- Még sohasem próbáltam, de ismerek olyanokat, akik rendszeresen szívnak – mondja a bolt előtti buszmegállóban Józsi, mire társa felnevet. – De tényleg, hát úgy nézek ki, mint aki meghülyült? Mert akik szívják, azoknak rámegy az agyára.

Ők pedig a családjukéra. Merthogy sokan nem másoktól csórnak, hanem otthonról. S mivel a pénztárcákban ritkán találnak valamit, így ezt-azt elhordanak hazulról. Könyveket a polcról, lekvárt a kamrából, akadt olyan fiatal fiú, aki a vasárnapi ebédjét dobta áruba egy nagyobb étvágyú haverjának. Így lett a pörkölt-nokedliből néhány óra bódulat.

- Hat osztállyal sehová sem kellek, így marad az alkalmi munka. ha van lehetőség, 12-14 órát hajtok, dolgozom az erdőn, fagyöngyöt vagy csalánt gyűjtök – mondta Feri, aki a nevét vállalta, de kérte, ne írjuk meg, melyik Nagybajom környéki faluban lakik. – Estére dög vagyok, az örömfű viszont ellazít. Hidd el, testvérem, egyedül olyankor érzem magam valakinek. Haláli jó érzés, bizsereg a bőröm, lüktet mindenem, teljesen feldob, de egyben meg is nyugtat. Olyankor teljesen ki vagyok békülve magammal. És nehogy azt hidd, hogy egyedül csinálom: szinte minden ismerősöm füvezik, csak van, aki ritkábban, mások minden nap. Ha lenne házam, munkám, BMW-m, biztos nem csinálnám. De így sokszor csak ezért érzem úgy, hogy érdemes felkelni reggel ebbe a világba.